Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-24 / 223. szám

HÉTFŐ, 2001. SZEPTEMBER 24. AKTUÁLIS 5 A szegediek az Európa-fesztiválon vették birtokba a Kárász utcát Ünnepi díszbe öltözött a Belváros Európa-fesztivált hagyományteremtő szándékkal rendeztek Szegeden, először egy éve. A város akkor kapta meg az Európa Tanács Becsületzászlóját. Az idei Európa-fesztivál alkalmából a hétvégén rendezett ünnepi közgyűlésen Bor Zsolt akadémikusnak és Lé­kó Péter nemzetközi sakknagymesternek átadták a „Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért" emlékérmet. Az ünnepi közgyűlés után felavatták a felújított Kárász utcát és Kligl Sándor szobrait. Az ünnepségsorozatot tűzijáték zárta. - Szeged mai fejlődése és az 1879-es árvíz utáni újjáépí­tése közel azonos jelentőséggel bír a város életében - jelentet­te ki a szegedi Európa-fesztivál ünnepi közgyűlésén Bartha László polgármester. A Bel­város rekonstrukciójáért egész Szeged összefogott, hiszen nem akadt számottevő erő, ami ellenezte volna a munkát - folytatta a polgármester. Bartha László megköszönte a szegediek türelmét, amire a munkálatokkal járó kellemet­lenségek miatt volt szükség. A polgármester után a köz­gyűlés díszvendége, Pokorni Zoltán mondott ünnepi beszé­det. A Fidesz-MPP elnöke ki­tért a szegedi Európa-feszti­vál jelentőségére, amely sze­rinte bizonyítja, hogy az or­szág uniós törekvéseit Szeged az elsők között támogatja. Kle­belsberg Kunó egykori kul­tuszminisztert idézve hangsú­lyozta: egy nemzet felemel­kedése azon múlik, hogy mennyire képzettek polgárai. A pártelnök az amerikai terror­támadásra utalva kijelentette: sem gyermekeinkkel, sem ma­gunkkal szemben nem enged­hetjük meg a kétségbeesés lu­xusát, biztonságot kell terem­tenünk a világban, ám ezt egyedül nem tudjuk megva­lósítani, széles körű összefo­gásra van szükség. Pokorni Zoltán megnyitó­ját követően Bartha László pol­gármester adta át Bor Zsolt akadémikusnak, a Szegedi Tu­dományegyetem tanszékveze­tő egyetemi tanárának, és Lé­kó Péter nemzetközi sakknagy­mesternek a „Szeged Nemzet­közi Kapcsolataiért" emlékér­met. A kitüntetést másodszor ítélték oda, tavaly Szent-Györ­gyi Albert szellemi örökösei és Martonyi János, szegedi szüle­tésű külügyminiszter vehették át az elismerést. Bor Zsolt felszólalásában emlékeztetett a fiatal tehetsé­gek felkarolásának fontosságá­ra. Lékó Péter felidézte azokat az időket, amikor kezdő sak­kozóként a térképen kellett megmutatnia a nemzetközi versenyeken ellenfeleinek, hol is található Szeged. „Ma már nem kell térképpel utaznom, és ez nagyon jó érzés" - fogalma­zott az ifjú, világhírű szegedi sakkozó. Az ünnepi közgyűlés a Akinek a birtokában van a tudás, nem lehet fennhéjázó, mert így nem őt magát, ha­nem a tudást fogják megbé­lyegezni - figyelmeztette magyar és az európai hin azokat a szegedi diákokat Po­korni Zoltán, akiket a város tanulmányi eredményeik, és az országos tanulmányi ver­senyeken elért helyezéseik IUSZ hangjaival kezdődött. elismeréseképpen jutalma­zott. A „Szeged Ifjú Tehetsége" díjat Szeles Annamária, a Tar­jáni Magyar-Német Kéttannyel­(Fotó: Schmidt Andrea) vű Altalános Iskola, Tihanyi Zsuzsanna, a Király-König Pé­ter Zeneiskola, Farkas Ágnes, az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium, Jankó Zsuzsanna, a Radnóti Miklós Kísérleti Gim­názium diákjai, illetve Kovács Andor és Varjú Péter, a Gábor Dénes Szakközépiskola és a Radnóti Miklós Kísérleti Gim­názium volt tanulói kapták. A kiemelkedő eredménye­ket elérő diákok tanárai a „Sze­ged Ifjú Tehetségéért" díjban részesültek. Az elismerést ugyancsak Pokorni Zoltán ad­ta át Fiilöpné Szekeres Ibolyá­nak a Tarjáni Magyar-Német Kéttannyelvű Iskola, Paragi Je­nőnek, a Király-König Péter Ze­neiskola, Csiszár Imrének és Kovács Lászlónak a Ságvári Gimnázium, Dudás Zoltánné­nak és Schultz Jánosnak a Rad­nóti Gimnázium, Marótiné Nagy Veronikának és Czapár Péternek a Gábor Dénes Gim­názium tanárainak. A díszközgyűlés résztvevői ezután - mazsorettek és a ha­gyományőrző honvédek nyo­mában - a Dugonics téren fel­állított színpadhoz vonultak, ahol ágy úszó jelezte az ünnep­ség kezdetét. A felújított, meg­szépült Kárász utcát és Kligl Sándor szegedi szobrászmű­vész a korzózókat köszöntő al­kotásait Pokomi Zoltán adta át. Fontos, hogy a szegediek a jö­vőben is gondozzák, óvják a történelmüket őrző Belvárost ­fogalmazott a volt oktatási mi­niszter. A hivatalos ceremónia után a szegediek valóban birtokba vehették a Belvárost. Az ünne­pi programsorozatot tűzijáték zárta. Köri Barnabás Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért" emlékérem Bor Zsolt akadémikusnak Lékó Péter sakknagymesternek Az az elismerés ösztönzi az embert a legjobban, amelyet a szűkebb hazájától kap - mondja Bor Zsolt akadémikus. A lézerfizikai kutatási eredményeivel ön­magának nemzetközi szakmai rangot és az országnak is reputációt szerzett tudós az általa vezetett Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéket (Szegedi Tudomány­egyetem) a tudományos világban számontartott lézer­fizikai kutatóhellyé és iskolává fejlesztette, ahonnan szá­mos kiváló kutató viszi Magyarország, Szeged és az egyetem hírét. - Bár most az Egyesült Államokból érkezett haza, úgy tudom, külföldi kutatói karrierje Németor­szágban kezdődött. - Szerencsém volt, mert a német társadalom már ak­kor, a hetvenes években és azóta is olyan, hogy a te­hetséges, szorgalmas, alkotásra képes embereket, azo­kat, akik értenek valamihez, függetlenül attól, hogy fi­zikusok vagy éppen sakkozók — magasra értékeli. Ere­detileg egy ösztöndíjjal kerültem ki Göttingenbe, és mi­vel az első évi ténykedésem eléggé sikeresnek bizonyult, megszakításokkal hat évet töltöttem ott lézerfizikai kutatásokkal. Mivel az idők során másokat is sikerült magammal vinnem, kiváló kollégákat, akik egyébként azóta valóban fényes tudományos karriert futottak be, mint Rácz Béla, Szabó Gábor, Szatmári Sándor, el­mondhatom, hogy a fizikusoknak ott valóban sikerült Szeged reputációját megcsinálni. Amikor úgy a harma­dik szegedi kutató ,.kipróbálását" javasoltam, a főnö­köm azt mondta: Szeged bizonyára nem egy feneket­len forrása a tehetségeknek... Aztán belátta, ha nem is feneketlen, azért elég bő forrás. - Vázlatosan át lehet tekinteni, hol-merre sikerült megjegyeztetnie azóta Szeged nevét? - A kilencvenes évek közepén elkeveredtem a te­xasi Houstonba, a Rice egyetemre, ahol államközi szerződés alapján dolgozhattam és az erre hivatott tu­dományos testület éves kongresszusi beszámolójában, amely az elnök elé kerül, a mi együttműködésünket jel­lemezték a legsikeresebbnek. Elmondom - talán meg­mutat valamit abból, mi a haszna, hogy a magyar tu­dósok járják a világot -, hogy a Rice egyik tehetséges hallgatója, aki a világon bárhol „beváltható" ösztöndí­jat nyert, a szegedi egyetemet, a mi tanszékünket vá­lasztotta. Ha hallott is volna valaha Szegedről, akkor sem jut eszébe idejönni, ment volna inkább Oxfordba. Csakhogy ő személyesen ismert bennünket... Nos, vissza a vázlathoz! Azt hiszem, San Diegóban is meg­jegyezték Szeged nevét, ott a korábbiaktól eltérő kö­zegben, egy high-tech cég kutatási-fejlesztési részle­gében dolgoztam. Most pedig Irvine-ban, Los Ange­les-től egy kicsit délre, szintén egy csúcstechnológiai vállalkozás kutatás-fejlesztési osztályán gyártunk lé­zereket - szemészeti célokra. A részleg vezetője Juhász Tibor, akivel '94-ben kezdtük el Irvine-ban a kutatá­sokat. s aki rajtam kívül sok más magyar szakember­rel dolgozik a cégnél. Kicsi a világ... A szűkebb haza elismerése nagyobb teljesít­ményre ösztönöz (Fotó: Schmidt Andrea) - Hol van leginkább otthon benne? - Ez nem kérdés! Mindenütt jól érzem magam, de sose jutott eszembe, hogy ottragadhatnék valahol... A kutató olyan ember, aki nem egyszerűen a pénzért dol­gozik, hanem mert szenvedélyesen érdekli, amit csinál. Az elismerés persze jólesik, különösen a szűkebb kör­nyezet figyelme. Pro Urbe-díjat kaptam már Szeged­től... Sose felejtem el, hogy Szőkefalvi-Nagy Béla pro­fesszor úr, aki különleges egyéniség, őszinte ember, ki­váló tudós matematikus volt, számos magas kitüntetést kapott, külföldi egyetemek díszdoktora, akadémiák tiszteleti tagja volt, mégis azt mondta, amikor Szeged díszpolgára lett, hogy a sok közül két kitüntetésére a legbüszkébb: a Lomonoszov-díjra, amiről ugyebár tud­juk, hogy szakmabeliek, a szovjet matematikusok ítél­ték oda, akiknek olyan hírük volt a világban, mint a sak­kozóiknak... És a szegedi díszpolgárságra, mert ezt az övéitől kapta. Otthon - Szegeden vagyok. És ezt a jó érzést fokozza a város elismerése. Sulyok Erzsébet A szegedi sportolók közül Lékó Pétert ismerik legtöbben a világban. (Fotó: Miskolczi Róbert) A sportbarátok közül többen csak így emlegetik a Tisza-parti sakknagymestert, Lékó Pétert: Szeged büsz­kesége. A huszonegy éves kiválóságot a világ legjobb játékosai között tartják számon. Jelenleg a nemzetkö­zi ranglistán az ötödik helyet foglalja el. A nagymenők között még mindig ő számít a legfiatalabb versenyző­nek, így a szakemberek fényes jövőt jósolnak neki. Lé­kó Péter révén Szeged nevét az egész világon megis­merték. Többen arra számítottak, a sikerek hatására el­hagyja a várost. Nyilatkozataiban már többször kije­lentette: ragaszkodik Szegedhez, hiszen ideális körül­mények között tud felkészülni a versenyekre. Egy éve házasodott össze az örmény származású Szofi Petrosz­jannal. Feleségének édesapja azóta a megyeszékhe­lyen él, az egykori kiváló sakkozó és sikeres edző ve­jének, Péternek a szakmai munkáját irányítja. - Ha valaki járt már Lékó Péter lakásában, annak nem volt nehéz észrevenni a rengeteg kupát, em­lékérmet, oklevelet. Szombaton újabb elismeréssel gyarapodott, ezt most kivételesen nem egy megnyert verseny után nyújtották át. Különlegességnek szá­mít ez az elismerés: a „Szeged nemzetközi kapcso­lataiért" kapott emlékérem? - kérdeztem a sakko­zótól. - Nagyon! Hetekkel ezelőtt értesítettek először ar­ról, hogy meghívást kapok az Európa-fesztiválra. Örömmel vettem az invitálást. Néhány perc múlva azonban kiderült, hogy nem csak mint nézőre számí­tanak reám, hanem egy kitüntetést vehetek majd át. Ha­talmas megtiszteltetés ez. Megmondom őszintén, na­gyon meghatódtam, amikor átvettem az emlékérmet. - Éppen a Délmagyarország írta le először, hogy Szeged utazó nagykövetének szerepét tölti be. Be­járta a világot, sok-sok országban versenyzett. Mennyire ismerik a városunkat? - Fiatalon, tizenévesen kezdtem el versenyezni. Az első időszakban mindig megkérdezték, hogy hol talál­ható Szeged? Mostanra nagyot változott a helyzet. A sakkban járatosak tudják, hogy szegedi vagyok, elég sok információval rendelkeznek a városról. Büszke vagyok arra, hogy itt élhetek, és sakkozóként örömet és sikereket szerezhetek a helyi embereknek. - Érdekes, hogy feleségének a szülei is Szegedre költöztek. - Évekkel ezelőtt kezdtem kialakítani a szakmai stábomat. Először a kubai származású Amador Rod­riquez, majd az orosz származású Arthur Juszupov került be a csapatomba. Az első időszakban főként külföldön gyakoroltunk. Egy idő után elengedhetetlen­né vált, hogy ők Szegedre jöjjenek. Mindkét tréne­rem, amikor megismerte a várost, amely teljesen elva­rázsolta őket, beleszerettek. Imádnak és szeretnek hoz­zám jönni. Ugyanez történt Szofi szüleivel is. Felesé­gem annyi szépet mesélt az itteni életről, hogy Német­országból elköltöztek. Ez számomra jött a legjobban, hiszen így Arshak Petroszjan, az örmény válogatott szö­vetségi kapitánya irányítja a munkámat, vele minden­nap tréningezhetek. - Úgy tudom, a beszélgetésünk előtt is gyakoroltak. Újabb külföldi tornán vesz részi? - Hetek óta rengeteget edzünk, különböző partikat elemzünk. Egy hosszabb versenymentes időszakon vagyunk túl, és ezt nem pihenéssel töltöttük. Az elkö­vetkező időszakban felgyorsulnak az események, ok­tóber 12-én kezdődik a csapat-világbajnokság. A mi­nél sikeresebb szereplés érdekében október l-jétől Szegeden edzőtáborozik majd a magyar válogatott. Ilyenre nagyon régen nem volt példa, remélem, jó ha­tással lesz ez az összetartás az együttesre. - Nem lesz nagyon fiatal a gárda? - Sajnos többen lemondták a szereplést, így mellet­tem csupa-csupa tinikorú játékos ül majd asztalhoz. Ők is jó sakkozók, és mindannyian bizonyítani szeretné­nek. Ez akár jó hatással is lehet a nemzeti együttesre, képesek lehetünk a meglepetésre. Süli Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents