Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-22 / 222. szám

V. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 22. Macskássy Izolda, az önzetlen patrónus A szívem melegével segítek" Szegedi kutatók a Dunántúl gyöngyszeméről A titokzatos Baláta A közéleti aktivitásáról is ismert festő- és grafikus­művész, Macskássy Izolda nemrégiben huszonhárom képből - selyemkollázsok­ból és selyemgrafikákból - álló, másfél millió forint értékű kollekciót adomá­nyozott a Szegedért Ala­pítványnak, hogy segítse a város művészeti és tudo­mányos életében fontos szerepet játszó civil szer­vezet munkáját. Nem ez volt az első jótékonysági gesztusa: óvodákat, egy­házi intézményeket és ma­gánszemélyeket is rend­szeresen patronál. - Milyen indíttatásból ado­mányozott egy kiállttásnyi képet a Szegedért Alapít­ványnak? - Harminc éve vagyok kap­csolatban Szegeddel: a hetvenes évek elején a szabadtéri játé­kok idején rendeztek egy grafi­kai és installációs pályázatot, amit nagy meglepetésre meg­nyertem. Az adományozáshoz is akkor kaptam kedvet: átvet­tem az első díjért járó pénzjutal­mat, és mind szétosztogattam a segítőtársaim között. Nekem bőségesen elég volt az az öröm. amit a győzelem jelentett. Az évek múlásával egyre gyakrab­ban jöttem Szegedre, mert szü­lővárosomra, Marosvásárhely­re emlékeztetett. Mindkettő víz­parti és egyetemi város, építé­szetük is hasonló, sőt az embe­rek is hasonló szeretettel visel­tetnek a művészetek, tudomá­nyok iránt. A szegediek sokkal érzékenyebbek, fogékonyab­bak, mint általában a budapes­tiek. 1961-től élek a főváros­ban, de bevallom, mindent elkö­vetek, hogy minél kevesebb időt töltsek ott. Pestet különösen Macskássy Izolda a Szegedért Alapítvány emlékérmének átvétele után. (Fotó: Schmidt Andrea) nem kedvelem, Budán lakom, s ha csak tehetem, rohanok Sze­gedre. Jólesik, ha úgy emleget­nek: „a szegedi művész­asszony". Visszautasítom, ha valaki budapestinek titulál. - Szeged iránti szeretetét ko­rábban is kifejezte már... - Mindenhol sok a gond, a segítségből sohasem elég. Először Zádor János kért meg, hogy adományozzak egy fest­ményt jótékonysági célra. Épp akkoriban volt kiállításom a Ká­rász utcán, rögtön rámutattam több képre is, azaz igyekeztem a felkérésre szívem melegével válaszolni. Úgy éreztem, ha már szegedinek vallom magam, megpróbálok a művészetem­mel minél többet tenni az itt élőkért. Kedves barátom, dr. Te­kulics Péter, a gyermekkórház igazgatója orvosi műszerek be­szerzésére kért tőlem támoga­tást, a mozgássérülteket is meg­próbáltam segíteni képek ado­mányozásával. Hosszan sorol­hatnám a további példákat, köz­tük a Gyertyámos utcai és a szatymazi óvoda patronálását. - A katolikus egyház támo­gatását is szívügyének tartja? - Amikor kirabolták a szaty­mazi templomot, segítettem, hogy a miseruhákat és a kegy­tárgyakat pótolni tudják. Ami­kor újjáépítették a szegedi Dóm oltárát, sikerült egy alabástrom­keresztet szereznem, sót egy neves márványszobrásszal gyer­tyatartókat és vázákat is készít­tettem. Ha nemes cél érdeké­ben megkeresnek, mindig óriá­si megtiszteltetésnek érzem a felkérést, és a legszebb mun­káimból válogatok. Hat évvel ezelőtt festegetés közben lát­tam a televízióban egy újszülött csecsemőt, akit egy kukában ta­láltak meg. Lenyűgözött a baba élni akarása, bár nem lehettem a nevelőanyja, azóta is patroná­lom. Mindezt nem szeretem nagy dobra verni, hanem alázat­tal megköszönöm, ha elfogad­ják a segítségemet. Jó ízlésű ember ugyanis azt is megnézi, kitől fogad el ajándékot. H. Zs. Kéményseprőnek lenni nem mindig szerencsés; egy kéményseprő nekivágott a Baláta-lápnak, és többé nem került elő. A Baláta azonban nem ezért nevezetes: külön­leges élővilága avatja az or­szág egyik legféltettebb ter­mészetvédelmi területévé. Két szegedi kutató. Kasza Ferenc és Marián Miklós a közelmúltban könyvet írt erről a sejtelmes lápról. „A Baláta-láp és gerinces állat­világa, különös tekintettel a madarakra" című kötet a kö­zelmúltban jelent meg a So­mogy Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában, a Natura Somogyiensis soro­zaton belül. A Baláta, ez a burjánzó növényzettengerrel körülvett, erős teára - vagy gyenge ká­véra - emlékeztető barnasá­gú, mégis átlátszó vizű, hol kiszáradó, hol feneketlen mélység illúzióját keltő láp a Dél-Dunántúlon lelhető, az egyik utolsónak megmaradt, nagy belső-somogyi - Hor­vátországból átnyúló ­erdőség közepén. Flórája egészen hihetetlen - faunája szintúgy. Jégkorszaki eredetű növények éppúgy élnek itt, mint trópusiak, így a híres rovarfogó aldrovanda; előb­biek fönnmaradását a vízzel átjárt talaj és a növényren­geteg keltette intenzív párol­gás miatti hűvösség teszi le­hetővé, utóbbiakét pedig a sötét víz fokozott fölmele­gedőképessége. A tavaszon­ta égszínkék színezetet öltó (s érinthetetlen: ha megfogják, rögtön barnulni kezd) mo­csári béka éppúgy föllelhető itt, mint a keresztes vipera bársonyfekete változata. Ma­dárvilágának rendkívüli sok­rétűségét az összetett kör­Sárszalonka - a kötet címlapján. (Fotó: Nóvák László) nyezet eredményezi: ingó­láptól az erdőkig, a nyílt víztől a telepített fenyvesig számos, egymástól elütő, mégis egymással át- meg átszőtt élőhely megtalálható itt. így azután fenyvescinege éppúgy él a Balátán, mint gyurgyalag (egyik a sötét­párás, hegyi fenyvesek mada­ra eredendően, másik a derűs-száraz löszpusztáké), bölömbika (végtelen nádas) és fakopáncs (mélyerdő). Az aranysakál - amellyel Toldi Miklós is küzdött, Arany Já­nos beszámolója szerint - du­nántúli újraelterjedéséről már beszámolt a sajtó, a kutatók a Balátán is megtalálták. A tó, mint központ körül kialakult, évgyúrúszerúen zó­názott táj nemcsak térben változik: időben is. Az rend­ben van, hogy évtizedekkel ezelőtt még Baláta-tóként je­gyezték a térképek e terüle­tet, mostanában már Baláta­láp a neve, a feltöltő szuk­cesszió természetes folya­mat. Annál vészjóslóbb: a sa­vas esők hatása a láppal kap­csolatban közvetlenül mér­hető - derül ki a kötetből. Amely mindenkinek ajánl­ható, aki meg szeretne ismer­kedni ezzel a látogatók elől elzárt, titokzatos, orchideás­jégmadaras, hol derűs, hol komor, élettől zsongó tájjal. Farkas Csaba Világcégek partnere a FŐSZER Elektroprofil Kft. Szegediként az európai vérkeringésben Gyártócsarnok belülről a GRUNDFOS-nál, szegedi kivitelezésben Névjegy - sorsdöntő dátumokkal A szegedi székhelyű FŐ­SZER Elektroprofil Kft. már évekkel ezelőtt kinőt­te a megyehatárokat. Az immáron tízéves múltra visszatekintő cégről szü­lővárosában, Szegeden csak a szakmabeliek tud­ják, hogy fő profiljában, az elektromos szerelőipar­ban mekkora hírnévre tett szert. A szegedi csapat je­lenleg éppen Tatabányán dolgozik egy európai cég magyarországi gyártócsar­nokának teljes elektro­mos kivitelezésén. A FŐSZER Elektroprofil Kft. 1999 végén, nyerte el azt a hatalmas .projektet, amelynek keretében Tata­bányán a GRUNDFOS Ma­nufakturing Hungary dán cég motoralkatrész-gyártó üze­mének teljes elektromos sze­relését végzi el. Az első ütem 2000-ben négy hónap alatt fejeződött be, jelenleg a má­sodik ütem megvalósításán dolgoznak a szakemberek ­vázolja összefoglalóan a pro­jektet Fispéter Gábor, a cég kereskedelmi és vállalkozási igazgatója. A FŐSZER Elektroprofil Kft. piaci tevékenységének és minőségi termékeinek al­kalmazásában szerzett ta­pasztalatainak köszönhető­en a tatabányai GRUNDFOS­nál nem csak a csarnoképü­let megvalósítása során, ha­nem a mellette megépített irodaház villamos szerelése­kor is számos jó nevű, má­ra már világhírűvé vált válla­lat termékeire támaszkodott (például Schneider Electric, SYLVANIA, OBO-Better­mann, Weidmüller, Moeller Electric). - A dinamikusan fejlődő FŐSZER Elektroprofil Kft. igazgatójaként büszke va­gyok arra - folytatja az igaz­gató -, hogy 1999 végén megnyertük azt a projektet, amelynek keretében a dán GRUNDFOS Manufakturing Hungary zöldmezős, 14 ezer négyzetméter alapterületű motoralkatrész-gyártó üze­me elektromos rendszeré­nek kiépítése volt a felada­tunk. A létesítmény a fejlő­désnek indult, s a vállalkozók számára előnyös feltétele­ket kínáló tatabányai ipari övezetben épült meg. A be­ruházás első ütemében, 2000 februárja és májusa között megépítettünk egy 2MVA-es közép/kisfeszültsé­Hans Dietrich Genscher, Németország volt alkancellárja a magyarországi átadási ünnepségen gű transzformátorállomást, készre szereltünk több nagy­áramú tápsínrendszert, to­vábbá befejeztük a kisfeszült­ségű elosztórendszer szere­lését, a csarnok- és irodavi­lágítást, valamint az installá­ciós szerelést. Mint ahogy azt Kispéter Gábor hangsúlyozta, a sike­res első ütem után a máso­dik tervezését és komplett elektromos szerelését is megnyerték, s ez az újabb szakasz még nagyobb kihí­vást jelentett számukra. A második ütemben már egy 5MVA-es összteljesítményű gyárkomplexum villamos ki­vitelezése a feladatuk. Jelenleg is Tatabányán, a beruházás második ütemé­nek megvalósításán dolgozik a kivitelező csapat egy ré­sze, mintegy 40 szakember. A munka előreláthatóan jú­liustól szeptemberig tart. - Másik idei büszkesé­günk az OBO-Bettermann 12 000 négyzetméteres ipa­ri csarnoka, amely Dél-Pest legnagyobb zöldmezős ipari beruházása volt 2001-ben. A projekt teljes megvalósu­lása során a beruházó bizton­sággal támaszkodhatott cé­günk magas szintű szakmai segítségnyújtására, s a be­szállító partnerekkel kialakí­tott nagyszerű kapcsolatunk­ra. A kiemelkedő minőségű termékek, amelyekhez fej­lett szolgáltatási támogatás járul, és az ezekből összeál­lított komplex KÖF/KIF rend­szer pedig biztosítja, hogy jól elvégzett munkánk után az üzemeltetés is biztonsággal történik majd, erősítve cé­günk jó hírnevét. A Bugyi nagyközségben elkészült épületegyüttes a német OBO-Bettermann cég közép­kelet-európai logisztikai bá­zisa lesz, s ezzel együtt kö­zel 500 fő számára biztosít munkalehetőséget. A hivatalos megnyitón dr. Haris Dietrich Genscher, volt német külügyminiszter és Németország volt alkancellár­ja méltatta a Bettermann család, a cég dolgozóinak és a beruházás kivitelezőinek érdemeit abban, hogy az eu­rópai mércével mérve is ko­moly projekt megvalósulha­tott ezen a kisebb települé­sen. - Az utóbbi években or­szágosan ismertté vált cé­günk számára ma már nincs olyan munka, amelyet - szá­mos világcég partnereként - ne tudnánk elvállalni bár­hol az országban - jelentet­te ki végül Kispéter Gábor. A FŐSZER Elektro­profil Kft. ma már az egyik legjelentősebb dél-magyarországi kö­zépvállalkozásnak szá­mít. FŐSZER-ként har­minc, FŐSZER Elektro­profil Kft.-ként tíz esz­tendeje foglalkozik elektromos kivitelezés­sel. Az egyre nagyobb lét­számot foglalkoztató gaz­dasági társaság mára jócskán kinőtte a régióha­tárokat, olyannyira, hogy megrendeléseit az ország legkülönbözőbb pontjai­ról kapja. A középvállalat fő pro­filja az elektromos szere­lőipar (árbevételének fele is ebből a tevékenységből származik), amely felöleli a kis- és középfeszültség teljes palettáját. Sokolda­lúságát jelzi, hogy kima­gasló eredményeket ért el a világítástechnikában (mint a SYLVANIA magyar­országi kizárólagos forgal­mazója), az elosztóberen­dezések gyártásában (több világhírű cég kiemelt part­nereként), az elektromos anyagok kis- és nagyke­reskedelmében, valamint a klímatechnikában (a cég jóvoltából a TOSHIBA már­kanevet lassan már 9 éve ismeri és szereti a vásár­lóközönség). Legnagyobb partnerei között tartja számon a Mol Rt.-t, a Pick Szeged Rt.-t, a Démász Ftt.-t és a Viven­dit. Referenciamunkái kö­zül a Szegedi Nemzeti Színház teljes elektromos felújítására a legbüszkébb - amelyet még FŐSZER­ként valósított meg -, majd a sorban többek kö­zött a szegedi Postabank, a Démász-székház, az orosházi Mezőgép Rt. ipar­csarnoka, s a tatabányai FCI Hungary iparcsarnoka követték egymást. A FŐSZER Elektroprofil Kft. 1997. május 19-én kapta meg ISO 9001-es tanúsítványát, idén pedig az ISO 14001 KIR rend­szerben is sikeresen vizs­gázott. (x)

Next

/
Thumbnails
Contents