Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-22 / 222. szám

AKTUALIS 5 Bartha: A felújítás miatt nem adósodott el a város Szegediek portája a Kárász SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 22. Hulladékvita miatt távozik Jegyzőváltás Csengelén Viharos körülmények között vált meg hivata­lától Franczia Jenőné, Csengele jegyzője. Sán­ta Ferenc polgármester nem kívánta indokolni a jegyző menesztését. A tisztség betöltésére pályázatot írnak ki. Át­menetileg, Jenei Rózsa Pálma, Kistelek jegy­zője látja el a hivatali feladatokat Csengelén. Értesülésünk szerint a csengelei jegyző, Franczia Jenőné veszélyes hulladék - olajjal szennyezett föld ­ártalmatlanítására kívánta bérbe adni saját földjét. A környezetvédelmi előírások szerint az ilyen szerződés­hez a földterületre illetékes polgármesteri hivatal írásos engedélye szükséges. A ki­lenc hektáros földet bérelni kívánó Hologén Kft. társaság ezt augusztusban kérvé­nyezte. A csengelei polgár­mesteri hivatalban Franczia Jenőné a kft.-tői érkező ké­relmet a műszaki ügyin­tézőhöz továbbította a szükséges engedély meg­adásáért. A polgármester eközben értesült a föld bér­beadásának tervéről. A „komposztálásos technoló­giával ártalmatlanított olaj­szennyezett föld és iszap végtermékanyagok jóváha­gyott módon történő folya­matos elhelyezését" enge­délyező eljáráshoz nem szükséges testületi állás­foglalás, a polgármester mégis kikérte a képviselők véleményét. Ekkor etikai kérdésként merült fel, hogy a jegyző asszony, aki más­fél éve nyugdíjasként látja el teendőit, csaknem negy­ven évet dolgozott a köz­igazgatásban, nem egyezte­tett a szerződésről a polgár­mesterrel. A hír nyomán megke­restük Franczia Jenőnét, aki cáfolta, hogy veszélyes hulladék lenne, amit a földjén el akartak helyezni. Szavai szerint ezt sza­kértők is igazolják. A jegyzőnő elmondta, mivel a szerződést 2000 elején kötötte, feledékenysége miatt nem egyeztetett most Sánta Ferenc polgármes­terrel. A történtek hivata­los megfogalmazása szerint közös megegyezéssel szűnt meg Franczia Jenőné jegy­zői beosztása. Helyének betöltésére pályázatot írnak ki. Addig a hivatali teen­dőket Jenei Rózsa Pálma, Kistelek jegyzője látja el. M. T. Sándorfalvi fórum Bartha László: A szegediek magukénak érzik a Belvárost, úgy figyelik a munkálatokat, mintha azok saját portájukon zajlanának. (Fotó: Karnok Csaba) Munkatársunktól Sándorfalva Nagyközség Önkormányzata lakossági fórumot tart szeptember 26­án, szerdán 17 órától a Bu­dai Sándor Művelődési Ház­ban. A napirenden az orvosi ügyelet és a készenléti szol­gálat ellátásának kérdése szerepel. Szeged ma ünnepli egyéves évfordulóját an­nak, hogy az Európa Ta­nácstól átvette a Becsü­let-zászlót. A város pá­lyázik az ET legmaga­sabb elismerésére, amelynek birtokában már az EU lógóját is használhatja, sőt, képvi­selheti is az unió diplo­máciai törekvéseit. A mai Európa-fesztivál al­kalmából adják át a megszépült Belvárost a szegedi polgároknak. A beruházás jelentősé­géről Bartha László pol­gármestert kérdeztük. - A belvárosi tömbre­konstrukció szükségessé­ge már egy évtizede elvi­tathatatlan, miért csak most valósulhatott meg? - Szeged szimbóluma a Kárász utca, amely nem egy­szerűen a város sétálóutcája. Nem tisztem bírálni, hogy a korábbi önkormányzatok he­lyesen döntöttek-e akkor, amikor elodázták a felújítást. A mi értékrendünkben azon­ban rendkívül fontos helyet foglal el a Belváros, amely nem egyszerűen csak épületek összessége, hanem Szeged város jelképe is. Ezért döntött úgy a közgyűlés, hogy ebben a ciklusban feltétlenül elvé­gezzük a munkát. Örömmel látom, hogy a szegediek máris magukénak érzik az új Belvá­rost, és úgy szemlélik a mun­kálatokat, mintha az saját por­tájukon zajlana. - Mennyibe került a fel­újítás? - Eddig mintegy három­milliárd forintba. De ha to­vábbgondoljuk a munkát, akkor a Dugonics tér, az Ár­pád tér és a Széchenyi tér re­konstrukciójával együtt a végösszeg eléri majd az öt­milliárd forintot. - A szegedi ellenzék állít­ja: a belvárosi rekonst­rukció kimerítette a város gazdasági erejét, a beru­házás miatt adósságot halmozott fel az önkor­mányzat. Igaz ez? - A legfrissebb informá­cióm szerint a város kasszá­jában 600 millió forintnyi likvid, azaz szabadon elkölt­hető pénz van. Ilyen mérleg­gel csak nagyon kevés ma­gyar nagyváros büszkélked­het. Egyébként a felmérések szerint az utóbbi három esz­tendőben Szeged vagyona nemhogy csökkent, de har­mincmilliárd forinttal nőtt. Ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy az ISPA tá­mogatásával 2005 végéig el­készül a város teljes szenny­vízcsatorna-hálózata, kiépül a belvízelvezető-árokrend­szer, a beruházásokhoz kap­csolódóan elkészülnek az új városi utak is, akkor olyan vagyongyarapodásra tesz szert a város, amelynek érté­ke forintban nehezen kife­jezhető. Visszatérve a belvá­rosi tömbrekonstrukcióra: a kormány támogatása nélkül Szeged egymagában való­színűleg nem lett volna ké­pes véghezvinni. - Egyesek „kirakat-poli­tizálásnak" gondolják a Belváros megszépítését, amely arra hivatott, hogy a valós gazdasági gon­dokról elterelje a figyel­met. Mások szerint a külső kerületek fejleszté­sétől vonta el a pénzt a város a beruházáshoz. - Legalább egy nagyság­renddel költünk többet a külső területek fejlesztésére mint a korábbi önkormány­zatok. Jelenleg egymilliárd forint értékű pályázati támo­gatás felhasználásával épí­tünk a külső területeken 35 kilométernyi belvízelvezető­csatornarendszert, és szilárd burkolatú utat. Az ISPA által támogatott projekt is elsősorban a külső városré­szek - Klebelsbergtelep, Hattyastelep, Petőfitelep, Tápé és Dorozsma - fejlesz­tésére irányul. A fenti állítás tehát nem helytálló, mint ahogy a város nehéz gazda­sági helyzetére történő utalá­sok sem. Szeged fejlődik, és ezt a statisztikák is alátá­masztják. A számokkal ne­héz vitatkozni. - Ellenzéki bírálatok sze­rint legalábbis nem ildo­mos, hogy egy közpénzen megvalósított beruházást egy politikai párt elnöke, jelesül Pokorni Zoltán adjon át. - Valóban, van némi igaz­ság a felvetésben. De azt tudni kell, hogy mi Pokorni Zoltánt még mint minisztert hívtuk meg az átadási cere­móniára. Nem mondhattuk le a meghívást csak azért, mert a miniszterből időköz­ben a Fidesz elnöke lett. Egyébként sem hiszem, hogy Pokorni Zoltán szemé­lyével kapcsolatban, aki rá­adásul az ellenzék által is el­ismerten konszenzusteremtő politikus, bárkinek is kifogá­sa lehetne. Kéri Barnabás Tankönyvesetekért szótár és lexikon Emelkedő antikváriumi forgalom Olasz központ: ma koncert? A szegedi Dugonics téri olasz Icultúrközpont udva­rán péntek délután, alig húsz órányira az ünnepélyes megnyitótól már kisebb hadsereg dolgozott azon, hogy az illusztris vendégeknek ne homokkupacokon kuporogva kelljen a tervezett koncertet végighallgat­niuk. Valószínű, hogy az eredeti ütemtervben nem sze­repelt hasznos munkaóraként a péntek éjszaka. Ha ma délre sikerül fogadóképessé tenniük az épületet, akkor a központ első látogatói nem csak azon ámul­hatnak, hogy milyen szépen sikerült a felújítás, ha­nem azon is, hogy a magyar építőipar milyen fantasz­tikus gyorsaságra képes, ha nagyon muszáj. (Fotó: Schmidt Andrea, szöveg: Wagner Anikó) Az országban a fővá­ros után Szegeden műkö­dik a legtöbb antikvári­um, hat üzletben foglal­koznak használtkönyv­kereskedelemmel. Min­den ősszel lényegesen megnő a boltok forgal­ma, köszönhetően a vá­rosban tanuló diákoknak. Három szegedi antikvá­riumba látogattunk el: volt, ahol egy tűt sem le­hetett volna leejteni, annyian tolongtak az üz­letben, míg máshol egye­düli vendégként kér­dezősködhettünk. - Ha ötszázzal olcsóbban adja, elviszem! Lehet alkud­ni? - próbálkozott a klasszikus pénztárcakímélő módszerrel a Mezőkovácsházáról érkező Kása Róbert. A Szegedi Tu­dományegyetem levelezős joghallgatója menyasszonyá­nak nézte ki a Körűt Antikvá­riumban a Jó konyha című kapcsos kiadványt. A színes fotókat és számtalan receptet tartalmazó vaskos kötetet ké­tezerötszázért - engedmény nélkül - vihette haza. Nagy könyvgyűjtő, főleg a szépiro­dalmat keresi az antikváriu­mokban. Amikor Szegedre jön, mindig ellátogat az is­mertebb üzletekbe. - Óriási az érdeklődés ősszel a tankönyvek és a szé­pirodalom iránt - mondja Chovanecz Balázs, az antikvá­rium tulajdonosa. Mint mond­ja, amikor az egyetemen kiad­ják a tankönyvcsekkeket, dup­lájára emelkedik a forgalom. Az egyetemisták főleg az olyan szépirodalmi műveket A könyvkülönlegességeket a kereskedők inkább az aukciókon értékesítik. (Fotó: Schmidt Andrea) keresik, amiket pár éve nem adtak ki: Dosztojevszkijből, Tolkienből és Kerouac-ból so­hasem elég a választék. Tele­ki Balázs harmadéves biológia szakos az egyetemen, hóna alatt hatalmas Növényélettan kötetet szorongat. Évkezdés­kor igyekszik időben besze­rezni a kötelezőt, hiszen az árak ilyenkor az egekbe szök­nek, kevés pénzből kell gaz­dálkodnia. Az általános iskolások is lényegesen olcsóbban jutnak így a kötelezőhöz; az Egri csillagok például könyvüz­letből körülbelül ezerötszá­zért, addig antikváriumból há­romszáz forintért vihető ha­za. A különféle szakkönyvek iránt még óriási a kereslet, a régi motorokkal, vitorlázás­sal, grafológiával és testépítés­sel foglalkozó kiadványok azonnal elfogynak. A Tisza Lajos körúti üzlet legnagyobb kincse egy 1897­es lipcsei kiadású, hatalmas Arany Biblia, ami körülbelül háromszázezer forintba kerül. Bár ekkora értéket Szegeden is bármikor el tudnának adni, mégis Budapesten fogják érté­kesíteni, hiszen ott jóval töb­bet kérhetnek érte. - A nyáron adtunk el egy 18 kötetes Pal­las Lexikont százhúszezer fo­rintért - meséli Boros Zsu­zsanna, a Kárász utcai antik­várium egyik tulajdonosa. A becses kiadványokat nászaján­déknak vásárolták. Nagy az érdeklődés a század eleji lexi­konok, díszes kiadványok, pél­dául a tízkötetes Szilágyi-féle A magyar nemzet története iránt, ami legalább nyolcva­nezer forintba kerül. Lépni alig lehet az üzletben, annyian to­longanak a polcok között. Nem volt mindig így, hiszen nyáron, a díszburkolat felújí­tása miatt hetekig nem lehetett megközelíteni a bejáratot. Az üzlet most vásárolt egy több ezer darabos hanglemez­gyűjteményt, az ide járó mint­egy százfős törzsközönség leg­nagyobb örömére. A nagy ér­deklődésből látszik, rövidesen elfogynak a bakelit lemezek. Sokan hagyatékot kínálnak el­adásra, emellett egyre többen költözés vagy festés alkalmá­val válnak meg megunt köny­veiktől, lemezeiktől. Ez egy­re gyakoribb, ilyenkor több száz köteten is túladnak. Van, akinek fontos bevételi forrást jelent az eladás. - Még egy hetem van a nyugdíj fizetésig! - hangzik el sokszor a bolt­ban. Két-három kötetet hoz­nak eladásra az idősek, látszik rajtuk, hogy kisegíti őket az a pár száz forint, amit a könyve­kért kapnak. - Az üzletekben még kap­ható könyveket nálunk körül­belül féláron kapja meg a vá­sárló - mutat a polcokra De­ák Tamás, az Unicus Antikvá­rium tulajdonosa. Főleg a szo­ciológiai és filozófiai művek iránt van kereslet, ebben a boltban a szépirodalom ke­vésbé kelendő. Az egyetemis­ták által kedvelt üzletben szó­tárakból és nyelvkönyvekből bármekkora mennyiséget el tudnának adni, érdeklődő min­dig akad. A könyvkülönleges­ségeket, több száz éves kiad­ványokat azonban ki sem te­szik, inkább aukción kínálják. Lévay Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents