Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-21 / 221. szám

PÉNTEK, 2001. SZEPTEMBER 21. CSALÁDI KÖR 11 CWSB Ősz a szegedi vizeken Ami nem bolondgomba A Gumison is eredménnyel lehet horgászni. (Fotó: Karnok Csaba) Ősz eleje a legszebb horgászidőszakok egyike. És a legeredményesebbeké is. A Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesület vizein még most is éreztetik hatásukat a tavaszi telepítések: mostanában is „megy a hal". „Az idén eddig kétszer annyi napijegyet igényeltek a horgászok a vizeinkre, mint tavaly ugyanebben az időszakban", mondja Schreiter Tibor ügyvezető alelnök. A telepítéskor húszcentis kispontyok a Fehér-parton elérték a 30-35 centit, ez a víz kiváló halnevelő képességére is utal. Egy-két kilós (!), rekordlistára kívánkozó ezüstkárászok is jönnek a Fehér-parton, a Szilvásban pedig a múlt héten egy nyolc és fél kilós nyurgapontyot, illetve egy 13 kilós amurt is fogtak. Kezdődik a rablóhalszezon, a Keramiton, a Tejesen éjjel megy a süllő, a Fehér-parton nappal is - az akadok környékén. s a közelmúltban kövezéssel megerősített partszakaszon. Süllőt a szintén a hermanos Sándorfalvi-tavon is fognak halszelettel, sőt csuka is jött már néhány. Az októberben beinduló csukázószezonban elsősorban erre a tóra lesz érdemes jámi. Mit lehet tudni a későbbi, őszi haltelepítésekről? „A vásárlók szempontjából nagyon megemelkedtek a halárak, jelenleg keressük a legkedvezőbb lehetőségeket, és mindegyik vizünkbe kerül hal", mondja az alelnök. Hozzáteszi: a telepítéseken túl a versenyek időszaka is az ősz. A Hermán évadzáró versenye, amit a Gumison tartanak majd, föltehetőleg a márna jegyében zajlik (!): régebben telepítettek e folyóvízi halból ide nem kevés mennyiséget, s túl azon, hogy jól érzi magát, a tavalyi tapasztalatok szerint jól fogható is ősszel. Végül egy holnapi versenyről: mint már írtunk róla, az egyesület, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségével és a Délmagyarország Kft.-vel együtt szombaton tartja a szövetségi kezelésben lévő Maty-éren a IV. Gyürki Ernő horgász-emlékversenyt. Nevezni még ma is lehet az egyesületnél. F. Cs. A lakberendezés története A gótika Sorozatunkban a lakberendezés történetében egymást követő stílusirányzatokat, azok eredetét, legfontosabb jegyeit és bútordarabjait mutatjuk be a gótikától napjainkig. A gótika stílus több mint 300 évig (1200-1525) volt jelen az európai kontinensen, Franciaországból indult útjára és itt is érvényesült a leginkább. Nevét később, a reneszánsz idején kapta: gúnynak szánták, mivel barbárt, civilizálatlant jelent. A többi országban csak később jelent meg, Itáliában pedig, ahol sokkal erősebb volt az antik (római) hatás, nem is igazán tudott érvényesülni. A gótikát a katedrálisok korának is szokták nevezni, mert sok jelentős székesegyház (például a párizsi Notre Dame épült ekkor. A bútorokon erőteljesen mutatkoztak az építészeti elemek: a legtöbb darabon megfigyelhető a csúcsívek megjelenése. Ebben a korban új bútorok is megjelentek, például a szekrény. Ez a ládából alakult ki, de használatuk még egy ideig párhuzamos volt. Jellemzőek voltak a különböző edénytartó szekrények, mint például a buffet (pohárszék) vagy crédence, és ekkor találkozhatunk először a ládapaddal vagy a stílus egyik jellegzetes darabjával, az átcsapható támlás paddal. (Folytatjuk.) Teendők őszelőn Őszelőn a nyaralókban, víkendházakban már gondolni kell a közelgő zárásra, s amíg jó idő van, fel kell készülni a télre. A kerti bútoroknak sem mindegy ugyanis, miként töltenek több hónapot hidegben, nedvességben raktározva, s milyen állapotban kerülnek majd elő a következő szezonra. A legjobb, ha a gondos gazda a padokat, az ülőalkalmatosságokat, a nyugágyakat a szép, még szárító őszi napokon lemossa, átsíkálja. A mosóvízbe kerüljön némi fertőtlenítő hatású szer is. A száradás után a kerti bútorokat az anyaguknak megfelelő ápolószerrel ajánlatos „lekezelni", hogy tovább tartsanak és tavasszal majd szebbek legyenek. A fabútorokat rovarmentesíteni kell, s jó, ha bekenik szú elleni szerrel. A fémrészeket javallott rozsdagátlóval kezelni, beolajozni. Amikor egymásba és egymásra rakják a bútorokat, ügyelni illik arra, hogy ne deformálódjanak, s érdemes fóliával becsomagolni. Munkatársunktól A Földön termő növények között fajtákban talán a leggazdagabb a gomba. Ennek az érdekes növénynek (amely a közhiedelemmel ellentétben nem tartozik a zöldségek közé) 50 ezer fajtája közül csak 500 féle fogyasztható. Az ehető gombákat két csoportra oszthatjuk: vadon termőkre és termesztettekre. Gasztro-történelmi források szerint a gombát már az ókorban is fogyasztották, a köznép a nagy mennyiségben termő fajtákat, míg a ritkább példányokból a császári asztalra készültek ételkülönlegességek. Ezek a gombák, kivétel nélkül mind vadon termők voltak, csak az 1600-as évek végén sikerült gombát termeszteni, mikor is felfedezték a gombafonalakat, megismerték a gombák sajátos életciklusát, növekedését. Steril körülmények között gyártott szaporítóanyag előállításával pedig megkezdődött a nagyüzemi gombatermesztés. Nem termeszthető azonban bármilyen fajta, mert a növekedéshez speciális mikroklímára van szükség, a gombák csak megfelelő hőmérsékleten, elegendő napfény mellett, nedves, a fajtára jellemző táptalajon fejlődnek. Eredményesen termeszteni csak néhány fajtát sikerült, ezek közül legismertebb a csiperke, a laska, shitake. A vadon termő gombák közül legkedveltebbek a vargánya, a rókagomba, kucsmagomba és az őzlábgomba. Ha nem vagyunk felkészült gombászok, soha ne szedjünk és vigyünk haza olyan vadon termő gombát, amit nem vizsgáltattunk meg szakértővel, hiszen a gombamérgezés halálos is lehet! A gombák táplálkozástani Csak ötszázféle fogyasztható A császárok eledele Termesztve és szabadon Egészséges, ízletes Szárítsuk, fagyasszuk Az erdőben szedett gombát mindig vizsgáltassuk meg szakértővel! értéke jelentős, mert azon túl, hogy magas az élvezeti értékük, gazdag íz-, illat-, zamatanyagaik változatossá teszik ételeinket. Az ember számára szükséges fő tápanyagok is megtalálhatóak bennük, viszont energiatartalmuk igen alacsony, ezért fogyókúrás étrendhez ideális alapanyag lehet, diétás, kímélő étrendbe, betegélelmezésre viszont, nehéz emészthetősége miatt, nem javasolt. A gombák elkészítésekor a következőkre kell ügyelni. A friss gombákat nem kell meghámozni, elég, ha alaposan megmossuk, de ne hagyjuk sokáig vízben ázni. A vadon termő gombák kalapbőrét és spóratartó lemezkéit távolítsuk el, mert ezekben a legmagasabb a nehézfémek koncentrációja. Ételeket csak ép, egészséges gombából készítsünk, gombatörmeléket ne használjunk fel, mert nem tudhatjuk, milyen gombából származik. A leszedett vagy megvásárolt gombát minél előbb használjuk fel, az elkészítés előtt daraboljuk, szeleteljük fel a gombákat, hogy szervezetünk könnyebben feldolgozhassa azokat. A gombaételek elkészítési ideje rövid, a pirításuk, párolásuk, főzésük sem igényel 10-15 percnél többet. A csiperkét, laskát, shitake-t nyersen, salátaként is fogyaszthatjuk. Amennyiben nem használjuk fel azonnal, tartósíthatjuk is a gombákat Szárítás: a gombákat tisztítsuk meg, vágjuk vékony szeletekre, ezután helyezzük rácsra, és meleg légáramban, maximum 50 fokos sütőben szárítsuk meg, és csak teljes száradás után helyezzük dobozba vagy üvegbe. Száraz helyen akár egy évig is eltarthatőak. Fagyasztás: a legtöbb gomba jellegzetes aromájának elvesztése nélkül, erős sejtfalának köszönhetően jelentős állagváltozás nélkül fagyasztható, szeletelve vagy akár egészben is. Oldalborda Töltött zsemlegombóc Hozzávalók: 2 zsemle, 20 deka krumpli, 25 deka liszt, 2 tojás, 10 deka reszelt sajt, 5 deka zsír, kevés tej, 15 deka főtt füstölt hús vagy sonka, só. A szikkadt zsemléket apró kockára vágjuk, és kevés zsírban megpirítjuk. A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk, és áttörjük. A két egész tojást elkeverjük egy kávéskanál olvasztott zsírral, és annyi tejet öntünk hozzá, hogy 25 deka liszttel elkeverve galuska lágyságú tésztát kapjunk. Belekeverjük az áttört krumplit, a pirított zsemlekockákat, és gombócokat formálunk belőle. A gombócok közepét kissé benyomjuk, teszünk bele egy mogyorónyi apróra vágott sonkát vagy füstölt húst, majd a gombóc tésztájával a mélyedést befedjük. Lobogó, forró vízben kifőzzük. Leszűrjük, lecsurgatjuk és tálra tesszük, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal. Sóska, kapor- vagy paradicsommártást adunk hozzá. Paprikás karfiol tojással Hozzávalók: 1 közepes nagyságú karfiol, 1 fej vöröshagyma, 1 kanál zsír, 1 deci tejföl, 3 tojás, pirospaprika, só ízlés szerint. Az apróra vágott hagymát a zsírban megfonnyasztjuk, megszórjuk pirospaprikával, sózzuk, és kevés vízzel feleresztve fedő alatt pároljuk. A megtisztított karfiolt jól megmosva és rózsáira szedve a paprikás-hagymás zsírba tesszük, és szükség szerint kevés vizet aláöntve, puhára pároljuk. Ha a karfiol megpuhult, meglocsoljuk tejföllel, átforrósítjuk, és keménytojás karikákkal díszítjük. Adjunk hozzá apróra szaggatott galuskát és salátát. Az idősebb férfiak többet segítenek Még mindig a nők végzik a házimunka többségét KERT-ÉSZ Munkatársunktól A magyar háztartások döntő többségében a háztartási munkákat a család tagjai végzik, és csak ritkán vásárolják meg ezeket a szolgáltatásokat a piacról, vagy kérnek segítséget a háztartáson kívülről derül ki a TÁRKI által végzett, Household, Work and Flexibility című, az Európai Unió által támogatott nemzetközi kutatás magyarországi adatfelvételéből. Az adatok azt mutatják, hogy hazánkban a nők továbbra is több háztartási munkát végeznek, mint a férfiak. A kutatás többek között azt vizsgálta, hogy miképpen osztják meg a családtagok a háztartási munkákat egymás között. A felmérésben az alábbi kilenc háztartási feladatról kérdezték a mintába került 18-65 éves személyeket: háztartási gép javítása, főzés, mosás, takarítás, vásárlás, gyerekkel való foglalkozás, beteg gyermek gondozása, beteggondozás, kerti munka. A többszemélyes háztartásokban, a kerti munkák és a háztartási gépek javítását kivéve, a család nő tagjai nagyobb részt vállalnak a háztartási munkákból, mint a férfiak. A leggyakrabban nőkre háruló munkák a főzés és a mosás, amit a takarítás és a vásárlás követ. A gyermekkel való foglalkozásban már komolyabb részt vállalnak a férfiak is. A férfiak jelentősen, de a nőknél szerényebb mértékben veszik ki részüket a háztartási munkákból. Ezt mutatja, hogy minden harmadik vizsgált háztartásban a mosás valamelyik férfi családtag feladata. Hasonló arányban vesznek részt a főzésben és a takarításban. A háztartási gépek javítását jelenleg a háztartások mintegy felében a piacról oldják meg a kérdezettek. A kerti munkák mellett a gyermekkel való foglalkozás (25 százalék), a vásárlás (23 százalék) és az ápolás (20 százalék) feladatait osztják meg sok családban. Az életkor emelkedésével növekszik a férfiak részvétele a háztartási munkában. A családalapítás is növeli a háztartási munkák megosztásának esélyét. Ugyanakkor, míg a házassági kapcsolatokban az átlagosnál kevesebb házimunkát végeznek a nők, az élettársi kapcsolatokban az átlag felett alakul a nők által ellátott háztartási feladatok száma. A háztartáson kívüli segítséget, illetve a piaci szolgáltatásokat leginkább a fővárosi családok veszik igénybe, míg a vidéki városokban és falvakban ez alig jellemző. Nem kell verni! Szeptemberben sokfelé látni, hogy a kertészkedéshez kapcsolódó „bölcsesség" alapján vastag botokkal ütögetik a fa ágait, hogy lehulljon a dió. A „dióverők" bizonnyal nem tudják, mit cselekednek, hiszen a terméssel együtt a fáról leverik a termőágakat is. A bölcs szüretelő, aki jövőre is bő termést akar, hajlékony, vékony bottal igyekszik „lekérni" a diót a fáról. De csak akkor, ha a zöld burok már megrepedt, s jelzi, hogy a szem érett. A korábban levert, kényszerérlelt dió ugyanis könnyen penészedik, béle hamarabb összetöpped, s a gyógyászatilag értékes anyagai is elvesznek. A jól szüretelő száraz időt választ. Azokat a szemeket, amikről nem hasadt még le a zöld burok, kicsit belocsolva egy műanyag zsákba kell tenni, befülled, s könnyedén kivehető belőle a dió. A termésburoktól megszabadított szemeket viszont éppen a fülledés elkerülésére ajánlatos egy-két napig a napon szárítani, majd rasellzsákban szellős helyre felakasztani, vagy szétteríteni a padláson. Persze csak azután, hogy a jók közül kiszedjük a férges termést (télen az jó lesz madáretetéshez). A mogyoró sem hálás a verésért, s a korán lerázott, letépkedett termés íz- és zamatanyaga nem fejlődik ki, a magbél pedig hamar összetöpped. A szellős szárítást kedveli a mogyoró is, csakúgy, mint a mostanában kamrákba kerülő hagyma. Legjobb néhány hétig újságpapíron, ládákban szétterítve szikkasztani. A gyümölcsök közül a legtöbb gondot most a téli alma és a szőlő leszedése okozza. Jó tudni, hogy a téli alma akkor szedésérett, ha a szára enyhe csavarására lekívánkozik a fáról, s már jellegzetes színét és illatát is mutatja. Az alma nem utóérő, amit korán leszednek, az ízetlen marad, gyorsan töpped, megromlik. Legjobb az almát a kora délelőtti órákban, fokozatosan szedni, először a napos oldalról, kívülről befelé haladva a fakoronában. A szőlő szüretelésének sem jó egyszerre nekiesni, aki több és jó bort akar, annak ajánlatos a próbaszüret. Le kell szedni kb. két kilónyit, átpréselni krumplinyomón, átszűrni a mustot, majd fokolóval megmérni a cukortartalmát (vigyázat, hideg mustban a valóságosnál magasabb, melegben a ténylegesnél alacsonyabb cukorfok mutatkozik). A szüretek közepette ezekben a napokban a kertészkedő idei fogyasztásra még vethet rövid tenyészidejű hónapos retket. Lehet duggatni a téli saijadékhagymát és a fokhagymát (leginkább a szamócaágyások közé jó), vetni spenótot, sóskát, áttelelő fejes salátát. A tavaszi hagymás virágok ültetésének is ez a legjobb ideje, s eredményesen oszthatók a rózsatövek is. Ilyenkor jó dugványozni a tűlevelű fenyőféléket, örökzöldeket, a citrus- és babérféléket. Szabó Magdolna Képünk - sajnos - csak illusztáció