Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-01 / 204. szám

4 NAPOS OLDAL - REJTVÉNY SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 1. Mentor-program Munkatársunktól Hamarosan harminckét községben és faluban műkö­dik majd teleház, azaz a munkanélküliek elhelyezke­dését is segítő képzési, szo­ciális és információs köz­pont - tudtuk meg Nagyné Takács Ágnestől, a Dél-alföl­di Teleházak Regionális Közhasznú Egyesülete elnö­kétől. A teleházak tíz új munkatársát a Munkáért Alapítvány a Csongrád Me­gyei Munkaügyi Központtal, a Mentor-program révén ké­pezhette ki. Az ünnepélyes tanúsít­vány-átadást a szegedi Bib­liotéka Könyvtár dísztermé­ben rendezték. - A kor­mányzati és az alapítványi pályázatok révén közel ti­zenegymillió forintot fordít­hatott a tíz hallgató kiképzé­sére a Mentor-program ­mondta Dobóczky Károlyné, a Munkáért Alapítvány elnö­ke. A tanfolyam során ko­moly informatikai ismerete­ket sajátítottak el a hallga­tók, amelyekből vizsgázniuk kellett és OKJ-s minősítésű számítógép-kezelői bizonyít­ványt szereztek. A részt­vevők emellett szolgálta­tásszervezési és munkajogi előadásokat is hallgathattak. A tíz információs munkatárs szeptembertől már munkába is állhat és egy rövid gyakor­noki időszak után főállású munkatársként dolgozhat. A Hansági az Alkotóházban A Hansági Ferenc Szakiskola és Szak­középiskola diákjai az intézmény oktatási programjához kapcsolódó, készség- és ké­pességfejlesztő kézműves foglalkozáson vettek részt a szegedi Alkotóházban. Csü­törtökön az elsó- és másodévesek, míg pénteken a harmadik és negyedik osztá­lyok tanulói: összesen 266 leendő cukrász, szakács és felszolgáló próbálta ki kéz­ügyességét. A szakemberek segítségével többek között fafaragás, csuhébaba, gyé­kényfigura-készítés, fonás, bórözés, neme­zelés és batikolás közül választhattak a ne­bulók. A legnagyobb népszerűségnek a mézes­kalács-készítés, a bórözés és a gyertyamár­togatás számított. - Elóforduj, hogy hétvé­genként az egész családnak egyedül készí­tem az ebédet - meséli az első osztályos Kiss Dániel, aki cukrásznak készül. Négy éve rendszeresen „besegít" édesanyjának a konyhai teendőknél, hobbija - talán nem meglepó - a gasztronómia. Most járt első alkalommal az Alkotóházban, kézügyessé­gének köszönhetően mézeskalácsait a mes­terek is megcsodálták. - A célunk a kész­ségek és a kreativitás fejlesztése mellett az önbizalom erósítése, az esztétikai érzék formálása - magyarázza Szalmáné Bozóki Éva magyar-angol szakos tanárnő. A szépérzékről tanúskodik Kiss Fanni bőrból készített rózsaszála. A másodéves, cuk­rásznak készülő diáklánynak már van gya­korlata, hiszen két évet járt fazekas szak­körre. Az Alkotóházban a kézművesfoglalko­zások után Vizsolyi Lívia és Belliázy Gyula barokk zenei műveket játszott. Dobos Ka­talin színművész előadásában verseket hallhattak a diákok. A hangszerbemutatót és a rövid zenetörténeti előadással kísért koncertet Halmi Zoltán és Csontos Zoltán vezetésével táncház követte. L. G. Továbbtanulási lehetőségek romáknak Előkészítő tábor az Eko-parkban Korognai Károly a szabadtériről A Szegedi Tudomány­egyetem Bölcsészettudo­mányi Karán Phare-tá­mogatással felvételi előkészítő indul tehetsé­ges roma fiataloknak. Tegnap fejeződött be az az ismerkedési tábor, melyet az Eko-parkban tartottak meg. A diá­koknak nem sok le­hetőségük nyílt a szóra­kozásra, hiszen már itt elkezdődtek a tanfolya­mok. A Szegedi Tudomány­egyetem Bölcsészettudomá­nyi Kara Phare-pályázat út­ján 180 ezer eurót nyert a te­hetséges roma fiatalok fel­zárkóztatására. A szeptem­ber 15-én kezdődő oktatás három pilléren nyugszik. Szombatonként hét órában reál (matematika, fizika), humán (magyar nyelv és irodalom, történelem) és ki­egészítő tárgyakat tanulnak a gyerekek. Ez utóbbiba tar­tozik az angol oktatása, a számítástechnika és a kom­mün ikáció-önis mereti blokk. Ezt a részt a tábor la­kói már megismerhették: legnagyobb sikere az infor­matikai oktatásnak volt. Jó­ni Gábor, az oktatási prog­ram menedzsere büszkén je­gyezte meg: olyan diákoktól is kapott e-mailt a kilenc nap végén, akik addig még nem nem is használtak szá­mítógépet. A tábor lakói kellemes él­ményt okoztak annak az öt végzős egyetemistának, il­letve egy tanárnak, akik ve­lük laktak. - Nagyon köz­vetlenek, már az első este mindenkinek megtanulták a keresztnevét. Sajnos a ro­mák közül nagyon kevesen jutnak el a középiskoláig. Akik itt vannak, még ennél is komolyabb célokat kíván­nak megvalósítani és ennek megfelelően viselkednek is - meséli a tutorok közül Joó Györgyi és Viszmeg József. A diákok véleménye is pozitív. Szerintük az itt ok­tató egyetemi tanárok sokkal érdekesebben és érthetőbben adják elő a megtanulnivalót, közte olyat is, melyeket ott­hon, az iskolában nem vet­tek olyan részletesen, mint kellett volna. - Mindenféle­képpen folytatjuk a tanulást szeptemberben is. Jól érez­tük magunkat a táborban, bár lehetett volna kicsit több szabadidőnk is. Reggel ki­lenckor kezdődött és ötig tartott a tanítás. Hatkor már mozgáskultúrára mentünk, és utána már nem nagyon volt erónk semmihez ­mondja Szendrei Júlia. Vele együtt sokan dédel­getnek nagyra törő terveket: jogi, rendőri, illetve közgaz­dasági pályára szeretnének menni. Ezért még sokat kell dolgozniuk, hiszen a szülők ellenzi a továbbtanulást. Gyakran előfordul, hogy a családban már így is a gye­rekek a legmagasabb vég­zettségűek. Pataricza Kata Kocsis István a harcművészetek alapjait oktatja a diákoknak. (Fotó: Schmidt Andrea) Nagy fájdalmam a Trilógia" Az Evita és az Ezer­egyév egyértelmű kö­zönségsiker, a Bartók- és a Cura-est elit szinházi csemege volt, a Szörényi­trilógia körüli botrány­keltés viszont nem csak a színházat, hanem Sze­gedet is méltatlanul lejá­ratja - mondja Korognai Károly direktor, akit az idei szabadtéri értékelé­sére kértünk. Az igazga­tótól megtudtuk: összes­ségében pozitív szaldó­val zárták a nyarat. - Melyik volt az idei nyár legsikeresebb produkciója művészi és üzleti szem­pontból.' - Haladjunk sorjában. Sa­ját rendezésemmel, az Evitá­val kapcsolatban sem álsze­rény, sem szerénytelen nem szeretnék lenni: nem hibátlan, de mindenképpen nagy sikerű produkció volt, a közönség nagyon szerette. Bár végleges adataink még nincsenek, azt tudjuk, hogy az Evita szaldója pozitív. Ez a produkció jelle­géhez képest kifejezetten ol­csó volt: a látványosságot főleg a világítással és a sta­tisztériával értük el, a szín­padkép és a technikai megol­dások viszont egyszerűek vol­tak. Utólag kiderült, hogy nyolcnál több előadást is játszhattunk volna, ezért nagy valószínűséggel jövőre is lesz Evita a Dóm téren. - A Cura-est újdonság volt a szabadtérin. Mit mutat­nak a számok, bejön a kö­zönség egy világsztárra több ezer forintért? - Olyannyira jó döntésnek Korognai Károly igazgató: Már ősszel meghirdetjük a jövő nyári programot. (Fotó: Miskolczi Róbert) bizonyult Jósé Cura meghí­vása, hogy már tárgyalunk Jósé Carrerassal. A Cura-est abban az értelemben min­denképpen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hogy ha­talmas siker volt, a közönség szinte eufórikus állapotban ünnepelt. Csalódást legfel­jebb annyiban okozott ez a produkció, hogy sokan tűi drágának tartották a jegyeket. Bízom abban, hogy jövőre ez már nem okoz gondot, és az emberek megértik: egy vi­lágsztárt nem lehet olcsób­ban adni. - A következő színházi produkció a Bartók-est volt. Gondolom, ez az előadás inkább művészi, mint anyagi szempontból volt sikeres. - A Bartók-estre, mint sa­ját ötletemre nagyon büszke vagyok, mert a Kékszakállú és a Fából faragott királyfi még soha nem szerepelt együtt a szabadtérin, és kizá­rólag kedvező visszajelzése­ket kaptunk erről az előadás­ról. Ettől függetlenül egy ki­csit csalódott vagyok, mert ­bár elit színházi csemegéról van szó - egy négyezres nézőteret itt. Szegeden meg kellene tölteniük a kultúra ra­jongóinak. Úgy gondolom, az operáról a jövóben sem mondhatunk le, sót. A követ­kező nyárra a Római Opera új, Zefirelli-féle Tosca-előadá­sát szeretnénk a Dóm térre hozni. Ha nem sikerül egyez­tetni, akkor a Carment mutat­juk be. - A Szörényi-trilógia bot­ránnyal indult és bot­ránnyal fejeződött be. Utó­lag mit gondol: jó döntés volt ide hozni ezt a három darabot? - A Trilógia az én nagy fájdalmam ebben az évadban. Szörényi Leventével és a pro­dukciókban résztvevő művé­szekkel soha, semmilyen problémánk nem volt, a Zik­kurat-ügynökség viszont nem tudta elfogadni, hogy nem ad­tuk ki a kezünkből a produk­ciók szervezését - és az azzal járó munkadíjat. Az Istvánnal és a Veled, urammal semmi gond nem volt, az Atilla iránti érdeklődés viszont kisebb volt az elfogadhatónál, ezért ben­nem is felmerült, vajon helyes volt-e bemutatni. Ugyanakkor nemigen van olyan, szabad­térre való, magyar zenés da­rab. ami illene a millennium­hoz, a Trilógiát pedig csak „csomagban" mutathattuk be. A történteket azért tartom saj­nálatosnak, mert nem csak a szabadtérit, hanem Szegedet is lejáratta az azóta is tartó sajtókampány. Azóta bebizo­nyosodott, hogy a hangtechni­kát szándékosan rongálták meg - ilyen még nem volt a szabadtéri történetében. - ExperiDance? Dixie-gá­la? - Az Ezeregyév a másik büszkeségem, hiszen freneti­kus siker volt. Már tárgyalunk Román Sándorral a jövő nyá­ri, illetve a kőszínházi fellépé­sükról. A dixie-gálának is egyértelműen helye van a Dóm téren. - Az idén sokkal erőtelje­sebb volt a szabadtéri mar­keting tevékenysége, mint korábban. A következő évadra milyenek a kilátá­sok? - A kétéves költségvetés­nek köszönhetően már szep­tember-októberben meg tud­juk hirdetni a nyári progra­mot - ez hihetetlen előnyt je­lent, hiszen ott lehetünk a nagy utazási kiállításokon és elegendó időnk lesz a promó­cióra. KMX*Í Gabriella Tízéves a mórahalmi rendőrőrs - huszonyolcan vigyáznak huszonkétezer lakosra Csak az egyenruhásnak van tekintélye - Ez a szeszszállítmány már nem jut el a címzetthez - mondta Papdi András százados. (Fotó: Miskolczi Róbert) Tízéves fennállását ün­nepli ma a mórahalmi rendőrőrs. Az 1978-ban megszüntetett, de 1991. szeptember elsején újból beindított hivatalban je­lenleg 28-an teljesítenek szolgálatot. A hét homok­háti települést ellenőrző rendőrök munkája eltér nagyvárosi társaikétól. Ezen a területen többnyi­re tanyák vannak, el­sősorban ezeket védik. Emellett a határ közelsége is más feladatokat köve­tel az őrs munkatársaitól. Három emberölés, elfogott ember-, autó- és szeszcsem­pészek, illetve egyszeri fegy­verhasználat - röviden ez len­ne a mórahalmi rendőrőrs tízé­ves, nagyon kivonatos statisz­tikája. A jubileumát ma ün­nepló „mini kapitányság" 28 munkatársa hét településre, 530 négyzetkilométernyi te­rületre, 24 kilométernyi határ­szakaszra és 22 ezer lakosra vigyáz. - Az elődöm. Varga Jenő alezredes volt az első parancs­noka a mórahalmi órsnek ­mondta Papdi András száza­dos. A mostani őrsparancsnok még körzeti megbízottként ke­rült Mórahalomra és később helyettes, majd 1996-tól a ka­pitányság első embere lett. A domaszéki Papdi András, mi­elótt a rendőrséget választot­ta volna, vadászrepülő-pilótá­nak tanult. Az őrs több érdekességgel, jó eredménnyel is büszkélked­het. Csongrád megyében náluk van a leghosszabb ideje szol­gálatban lévő rendőr. Hajbei József főtörzsőrmester 1974­től tagja a testületnek. De nem mondhatjuk azt, hogy idős az őrs, hiszen az átlagéletkor mindössze 29 év. Az utóbbi három év pedig szakmai eredményeket hozott. A zöldhatáron 1998-ban hu­szonhét csempészett autót fog­tak meg, összesen 100 millió forint értékben. Jó a kapcso­latuk a határőrséggel, így 1999 januárja és márciusa között 800, többségében kínai és af­gán menekültet tartóztattak fel. Ez a két testület közös ak­cióinak, járőrözésnek köszön­hető. - A Mórahalmot, Ásotthal­mot, Öttömöst, Pusztamérgest, Rúzsát, Zákányszéket, Doma­széket és külterületeiket el­lenőrizzük - folytatta a száza­dos. Erre a régióra jellemző a tanyavilág. Összesen 6570 ta­nyát tartanak itt számon. Az országban egyedülállóan, a Csongrád Megyei Rendór­főkapitánysággal közösen hoz­ták létre az úgynevezett tanya­programot, amelynek kereté­ben és a lakosságot is bevon­va, fokozottan ügyelnek az ér­tékekre. Ezen a területen az egyen­ruhának még mindig vissza­tartó ereje van. - Hát ez nem is rendőr, mondják a civil ru­hás nyomozókra a nénik és be se engedik a portájukra - me­sélte nevetve az őrsparancs­nok. A homokhátságon a szol­gálat teljesen mást kíván, mint a város betonján. A tanyavilág­ban és a falvakban szinte min­denki ismer mindenkit, figyel­nek egymásra. Mivel az őrs munkatársai is itt élnek, egy kicsit tartanak tőlük, de meg is becsülik őket. A rendőrórs jubileumi ün­nepségét szeptember 21-én, Mórahalom város napján ren­dezik meg. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents