Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-19 / 219. szám

A JATE- és a SZOTE-klub előtt kígyózó sorok azt mutatják, hogy valamit osztogatnak odabenn, amire a fiatalok többségének igénye van. A zene-buli-koncert­villanó tekintet-igényét nem mindenki e helyeken elé­gíti ki, de a megkérdezettek többsége már járt a klu­bokban, kivételként tiszteletteljesen említeném Sándor bácsit, aki már túl van az ifjúság bohó évein, de sze­me csillogásából kiderült: néha bizony ő is a lovak kö­zé dobta a gyeplőt. Tímea Általában hétvégén a Sing-Singben kötünk ki, mert odajár a haveri kör. Régebben a SZOTE-ba is mentem, de nagyon sokan voltak, és nem volt hely táncolni. A JATE-ról azt mondják, többfajta zene van, és a két terem kö­zül az egyikben biztosan találni üres placcot, dehát a társaságunk mást szeret. Marcell Gimis vagyok, a JATE-n kívül a Nyugi, a Mojó a kedvenc helyem. Az egyetem klubjába még elsős korom­ban mentem le először, mostanában kéthetente megpróbálok bejutni, de a kidobók nem mindig engednek be, szűrik a népet, teljesen kattantak, szerintem. A Kispál-koncert a JATE-ban nagyon jő volt. Márti A Singen kívül a Plazába szoktam járni csütörtökönként a karaoke bu­liba. Se a SZOTE-ban, se a JATE­ban nem voltam még, de azt hallottam róluk, hogy jók. Azt mesélték, hogy so­kan járnak oda, minden korosztály­ból, s egészen jó bulik vannak. Szilárd A Konzervatórium növendéke va­gyok, mellette dolgozom is, így kevés időm marad a szórakozásra. A disz­kót nem szeretem, inkább a táncház­ba megyek. A JATE-ról kicsit tartok, belépve azt hittem, hogy egy kocsmá­ban vagyok. Sándor Már 53 éves vagyok, fiatalon a Hungária étterembe jártam szóra­kozni, tánczenét hallgattunk, szomba­ton hajnali kettőig, vasárnap éjfélig. Itt akadt néha ismerkedésre lehetőség. Ezenkívül a Tisza presszóba lehetett elmenni, a Jégkunyhó inkább lebuj volt. Manapság nincsenek bálok, csak diszkó. Beindult a mozgás az egyetemi szabadidőközpontokban Halász Gábor A Barátok közt Misije­ként naponta találkozha­tunk vele a képernyőn. Bár igen sokat dolgozik, hiszen reggeltől késő estig forgat, ha van egy kis ideje, mindig hazalátogat - Szegedre. Nyáron a barátaimmal a Bükkben nyaraltam. Egyik es­te elmentem felfedezni a kör­nyéket. Hegyet másztam, meg­néztem a naplementét, majd el­indultam visszafelé. Egy helyen hirtelen megcsúsztam, és a lá­bam beszorult két kő közé. Nagy nehezen kiszabadítottam, és mi­vel nem tudtam ráállni, fél lábon ugráltam le a hegyről. A többi­eknek már messziről kiabáltam, hogy segítsenek, de azt hitték, hogy csak hülyéskedek. Más­napra kiderült, hogy nem csak meghúzódott, ahogy gondoltam, hanem el is tört, ráadásul olyan csúnyán, hogy műteni kellett. A dolog pikantériája, hogy négy nappal az eset előtt látogattam meg Nikolényi Gergőt a szege­di új klinikán (a sorozatban Ba­lázs), aki ugyanazt a lábát törte el, mint később én, és még cuk­koltam is, hogy majd guriga­tom a tolókocsiban. Amikor fel­hívtam a kórházból, először nem is hitte el, hogy mi történt velem. Most jó a csapat: egyszerre két „rokkant" is szerepel a sorozat­ban. T. K. Vidáman indult a szor­galmi időszak a Szegedi Tudományegyetemen, főleg azok számára, akik el-ellátogatnak a JATE- vagy a SZOTE­klubba esténként. Ott az­tán láb nem marad moz­dulatlan, és sok kis gó­lya szivét, de legalábbis mellkasi részét vagy gyomrát ismeretlen be­nyomások érhetik. Az ősz beköszöntével új élet költözik az egyetemi klu­bokba, s a jövő jogászai, köz­gaszdászai, gyógyszerészei, vegyészei és asztalosinasai szabadulva az otthon meleg­ségéből és a gúzsba kötő szülői tekintetektől, majd­nem a hét minden napján haj­nalig mulathatnak, ha bírják fizikailag és anyagilag. A kis gólyákat most figyelmeztes­sék a felsőbb évesek: a fá­radtság, álmosság és másna­posság nem mentesít a sze­mináriumok és előadások lá­togatása alól. Ne tévessze meg őket az, hogy az egye­temen és a főiskolán nincs év eleji felmérő dolgozat (ahogy osztálykirándulás sem), s az első beígért zárt­helyi dolgozatok időpontja a messzi távolban lebeg. Mert bizony sok megtévedt hallga­tó állt bebocsátásra várva a szorgalmi időszak első két hetében a JATE- és a SZO­TE-klub előtt. Tömött sorok­ban. Este tízkor ugyanúgy, mint éjfélkor. Ráadásul mi­lyen jó kedvük volt. Egyre csak ropták odabent. Nevet­géltek, ment a hóka-móka. A tévúton járók mohó örö­mével fedezték fel egymást a vadonatúj évfolyamtársak a kavargó tömegben. Illusztratív felvételünk a JATE-klub nyitóbuliján készült a legnagyobb fennforgás pillanataiban. (Fotó: Karnok Csaba) Kicsi, gólya. ne wm—mmm wm A JATE-klub múlt hétfői nyitóbuliján igazán kitett ma­gáért: sikerült a milyen ér­dekes, majdnem tökéletes Zanzibár együttest szerződ­tetniük erre az estére, az ud­varon az egyetemi Ego Lego kapott bemutatkozási le­hetőséget, a kisteremben Egon cserélgette a CD-ket megkapó kitartással, s egy nagy levegő után a nagyte­rembe is be lehetett furakod­ni egy rövidebb ugribugri erejéig. A programkínálatra érdemes odafigyelni, mert Sub Bass Monster, s a Pál Utcai Fiúk után találkozha­tunk itt még az Anima Sound Systemmel, Jordán Tamás­sal és Sebő Ferenccel, Kispá­lékkal, a Másféllel és a Sziámival is. A büfé árai so­ha nem lehetnek elég alacso­nyak, főképp, ha egyetemis­tákról van szó, de ha jól lát­ta a tudósító, néhányan ügyes beosztással élve jól bevásá­roltak alkoholtartalmú ita­lokból. A falfestés és a beren­dezés épp megfelelő egy ereszd-el-a-hajamat típusú megmozduláshoz, a női mel­lékhelyiségek állapota vi­szont hagy némi kívánniva­lót maga után. Nem kívánja az ember magához ölelni a vécécsészét, bármennyire is hasznos lehet az néha. A SZOTE-klub örömteli megújulás előtt áll, s ígérik, hogy a szokásos bulik mellett nemsokára itt is enyhet nyer­nek a magas kultúrára szom­jazok. Alakulóban van még honlapjuk is, amelyről azért kiderül, hogy minden szer­dán, pénteken és szombaton a CD-k közé csapnak a le­mezlovasok. Táncolni itt is nagyon lehet, jó lenne azért helyére visszaakasztani a kö­zépső női vécé ajtaját. A két klub esetében nem helyes talán az a kifejezés, hogy kis alapterületűek, hisz az egyetem sokat látott ódon falait nem lehet arrébb rug­dosni, fogalmazzunk inkább talán úgy, hogy évről évre egyre nehezebben fogadják magukba a növekvő számú hallgatóságot. Miss Saixaar Randizok figyelmébe! Mint látjá­tok, szerdánként találhatjátok meg a közkedvelt RANDI-rovatot lapunk Tisza-party című mellékletében. To­vábbra is ugyanúgy hirdethettek, mint eddig: vágjátok ki a mellékelt ábrát, és ragasszátok a beküldendő üzenet borítékjára. Névvel, címmel ellátott leveleiteket ingyen közöljük, de értük felelőséget nem vállalunk. Cimünk: Délmagyarország/Délvilág Szerkesztősége, 6720 Szeged, Stefánia 10., Sajtó­ház. A borítékra írjátok rá: RANDI-rovat! RANDI-rovat 16 éves, 175 cm magas, kék szemű, szőke hajú, makói lány vagyok. Szeretem a zenét, a jó bulikat, szeretek moziba járni. Olyan tiúval szeretnék megis­merkedni, aki őszinte, és hosszú távú kapcsolatra vágyik. (Le­hetőleg makói vagy Makó kör­nyéki legyen.) Ha felkeltettem érdeklődésedet, akkor írj „Hur­rikán" jeligére! 26 éves, 165 cm magas, bar­na lány vagyok. Szeretek mozi­ba járni, esténként sétálni. Dol­gozom. Ha szeretnél velem ta­lálkozni, írj „Szeretnélek meg­találni" jeligére, és írj időpon­tot, helyszínt is. Vásárhelyre. Sziasztok, lányok! Ti most egy 20 éves, 187 cm magas, Szegeden tanuló, de makói fiú sorait olvassátok. Szeretek spor­tolni. moziba járni, beszélgetni. Néha még a diszkó is bejön. Szeretnék megismerkedni kör­nyékbeli lányokkal. írjatok! Jel­ige: „Asterix". A „Holdfény" jeligéjű lány­nak üzenem: Találkozzunk szombaton délután 3-kor a szen­tesi buszpályaudvaron, egy ilyen újság lesz nálam, ha nem jó a hely és az időpont, akkor kérlek. írj újat, „Nyári szere­lem" jeligére. A „Boldogság" jeligéjű fiú­nak üzenem: Szia! Nagyon el­nyerte a tetszésemet a hirdeté­sed. 20 éves, szegedi lány va­gyok, aki arra vágyik, hogy va­laki színesebbé tegye az unal­mas hétköznapjait. Nekem sincs semmilyen káros szenvedé­lyem. Szeretek zenét hallgatni, nyelveket tanulni, olvasni, sétál­ni. Ha szeretnél velem találkoz­ni, kérlek, írj „Charlotte" jeligé­re! Keresem azt a lányt, akit a Sing-Singben láttam a hétvé­gén. A barátnőddel voltál, hosszú fekete hajad van, gyö­nyörű kék szemed. Ha jól em­lékszem, tarka felsőben voltál és fehér nadrágban, ja, és volt egy hasláncod is. Én szürke nad­rágban, kék, „v" nyakú póló­ban voltam, és a barátaimmal nagyon pörögtünk. Remélem, magadra ismersz, mert én nem tudlak elfelejteni. Ahogy rám néztél, az valami csoda. Sze­retnélek megismerni, ha lehet. Kérlek, írj a „Kék szemű!" jeligére! Köszi! A „Tüti csávó" jeligére üze­nem: Szia! Szívesen megismer­kednék veled. 16 éves, 173 cm magas, barna hajú, zöld szemű, szegedi lány vagyok. Szeretek táncolni, moziba járni, és jókat bulizni, de mindezek mellett szeretek még úszni és bicikliz­ni is. Ha szeretnél rólam többet megtudni, akkor találkozzunk szombaton, az Anna-kútnál, Szegeden, délután 5-kor! Is­mertetőjelként legyen nálad egy ilyen újság! Sziasztok, fiúk! Most egy olyan lány sorait olvassátok, aki szeret nagyokat sétálni, szereti a nagy beszélgetéseket, és aki átlagon felüli. Nem vagyok „Barbie baba", de őszinte va­gyok, és szeretek az új, változa­tos dolgokat. Legyél 18 és 25 év közötti, legfeljebb 170 cm ma­gas, őszinte. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, írj a „Fehér li­liom" jeligére! Szeretnék megismerkedni azzal a gyönyörű, vörös hajú, makói kézilabdás lánnyal, aki­vel szept. 10-én találkoztam az „SZTK"-ban. akkor íratta alá a sportorvosiját. Rajtam fehér pu­lóver és fekete farmer volt. Ha magadra, illetve rám ismersz, és te is úgy gondolod, hogy érde­mes lenne még találkoznunk, akkor írj a „Keri" jeligére. Túl szép voltál ahhoz, hogy ne ve­gyelek észre! Szia! A „Csepp a tengerben" jeligéjű lánynak üzenem: Szia! 24 éves, szegedi, 175 cm magas fiú vagyok. Hirdetésed nagyon megtetszett, nekem is hasonló az érdeklődési köröm. Szemé­lyesen is találkozhatunk, legyél a hirdetés megjelenésének nap­ján Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum előtt, délután 4-kor, ha az időpont nem megfelelő, akkor írj másikat, „Találkozás" jeligére! Á „Moon" jeligéjű lánynak üzenem: Szia! Ha tudsz, szeptem­ber 20-án, csütörtökön, délután 6 órakor legyél az Anna-kútnál. Le­gyen a kezedben egy ilyen újság, hogy megismerjelek. A „Csepp a tengerben" jeligéjű lánynak üzenem: Szia! 22 éves, szegedi srác vagyok. Olvastam a hirdetésed, és na­gyon megtetszett. Szeretnélek megismerni. Magamról annyit: szeretek bulizni, sétálni, kerék­pározni, moziba járni, és jókat beszélgetni. Komoly kapcso­latra vágyom. Levélben csak ennyit, a többit élőben, ha sze­retnél találkozni velem. Ha Te is úgy gondolod, találkozzunk szombaton, este 8-kor Szege­den, az árvízi emlékműnél. Ná­lam lesz egy szál rózsa. De ha nem jó neked az időpont, akkor írj újabb üzenetet! A „Karnevál" jeligéjű lány­nak üzenem: Legyél a hirdetés megjelenését követő pénteken a Szent György téren, este fél 7­kor. Lesz nálam egy könyv. Ad­dig is szia! 19 éves, szegedi srác vagyok. Keresem korban hozzám illó barátnőmet. 187 cm magas va­gyok. Szeretek sétálni, sportol­ni, zenét hallgatni, de a diszkó nálam ki van zárva. Hasonló gondolkodású, csinos lány je­lentkezését várom. Kérlek, légy szeptember 20-án, délután 5­kor a Móra Ferenc Múzeum előtt: Legyen nálad egy ilyen újság! Kedves, „Smaragd szem" jeligéjű lány! 20 éves, vásár­helyi srác vagyok. Én is sze­retek diszkóba járni, de nincs kivel. Többet akkor, ha a hir­detésem felkeltette a figyel­medet. Kérlek, új „Buli van" jeligére! Sziasztok, lányok! 176 cm magas, 22 éves, szegedi, dolgo­zó és tanuló fiú vagyok. Min­den érdekel, ami jó az életben. Szabadidőmben sokat olvasok, emellett szeretek sportolni, ol­vasni, kerékpározni, de a szó­rakozást, a bulizást sem vetem meg. Diszkóba is eljárok. Sze­retnék komoly kapcsolatot ki­alakítani egy korban és magas­ságban hozzám illő, csinos lánnyal. írj „Szórakozás" jeli­gére! A Délmagyarország és a Délvilág melléklete fiataloknak • Szerkeszti: Kormos Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents