Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-15 / 216. szám

V. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 15. Német kézben orosz dallamot zengett a gitár a Balatonnál Globalizált földönfutás fJ(\ ellett ellett nekem sok évtizeddel ezelőtt érintési közelségbe kerülnöm a történelemmel! Üdülni mentünk a Balatonhoz, napsütéssel, széllel, hullámokkal kimosatni koponyánk belsejét, és mit hallunk? Gitárszót a szomszédból. Elnyújtott, bús orosz dallamot. Csak aki beleszületett a melódiába, az tud így játszani. Orosz beszéd is megüti a fülünket. Amikor a katonákat búcsúztattuk Dorozsmán, a távozásuk fölötti lelkendezésemben azt mondtam, államilag támogatott maffiózók voltatok, békés turistaként gyertek vissza. Csakhogy ezek németül is szólnak. Itt valami nagyon nem stimmel. Gyere, jó komám, Attila, te tudod nyelvüket, próbáljunk meg szót érteni velük! A földönfutóvá lett német család a Balatonnál nyaralt. (A szerző felvétele) ze is messzire ért, de itt talán már nem árthat. - Az ördög nem alszik! Legyen elég a Joseph. A feleségemnél az Elisabeth, a lányomnál az Eleonóra, és Jurij a vőnk. Háromszor próbáltam őket jobb belátásra bírni, hogy szakmám aranyszabályai csorbát ne szenvedjenek, de mire végére értünk a beszélgetésnek - egész évre kitartott volna -, beláttam, helyükben talán én is ezt kérném. Három szép unokájuk is itt van, hadd maradjanak ők is név nélkül. És a barátilag velük nyaraló másik családot se nevezzük meg. Régi nótám, szívességből se ártanék senkinek, ha csak egyetlen aggodalmas éjszakát okoznék is nekik, életem végéig bánnám. Amikor elővettem volna masinámat, hogy közben kattintgassak, megfogta a kezemet Joseph. - Ha lehet, ezt se tegye. - Képpel lenne igazi. - Legföljebb a fiatalokról, de róluk is csak egyet. És ne nagyon közelről. Egy a kaptafa A történelem kereke megropogtatja a csontokat, és eleven embereken gázol át. Odakint is szorgalmas népség maradt a németség, Dzsugasvili, a Joszif Viszárionovicsok közül való, a kuláktalanítás örve alatt összeszedette a szépen gyarapodó családokat, és táborokba vitte. Csak az Isten tudja, mi lett velük. A nagy likvidálások dicsőséges korszakaként tárgyalta ezt még az SZK(b)P rövidített története is. Akkor tanították nekünk, testes késéssel, amikor nálunk is hasonló rettenetek történültek. Hányan vesztek oda közülük, talán senki nem tudná megmondani. Az övéik is oda maradtak. - Jött a háború, kellett a katona... - De rosszul hiszi, ha ezt hiszi! Az igaz, behívták a mozdulni még tudó férfinépet, de a német a némettel szemben megbízhatatlan lett, fegyvert nem adtak a kezébe. Maguknál hogy hívták a bedolgozó segéderőket? - Muszosoknak, munkaszolgálatosoknak. És nem kellett elszámolni velük senkinek. - Kicsi a világ, egy a kaptafa, nevezzük így a mieinket is, de nálunk ráadás is volt. Összekapkodták az egész falut, és áttuszkolták Kazahsztánba. Hogy kollaboránssá ne válhassanak. - Gyerek volt ugyan még, de erre emlékeznie kell. - Kínokból van kirakva nálunk az emlékezet, erről se beszéljünk. Apám állatorvos volt, koncentrációs lágerba vitték. Odaveszett. Ne szaggassuk föl a sebeket. - Százezerszer hallottuk, koncentrációs táborok ott nem voltak. - Jobb lenne, ha nekünk hinne. - Kazahsztánban is együtt maradtak? Az egész kolhoz csupa német volt, csak a vezetők nem. És a falu vezetői is oroszok. - Nálunk szocialista demokráciáról beszéltek, gondolom, maguknál is. Hogyan nem tudtak maguk közül választani? - Ha önöknél is az volt, minek kérdezi? Tagadd meg nemzetiségedet, ha lenni akarsz valaki. - Még mindig számon tartották, ki a német? - A név alapján könnyen ment. - Nálunk ezt kollektív büntetésnek mondták. - Minálunk annak se. Senkik voltunk, azok is maradtunk. Sofőr lehettem a kolhozban, teherkocsin. - És ön, Elizabeth asszony? - Német iskoláink voltak, tanító is kellett. Áldom sorsomat, tanítónő lehettem. -Az áttelepülés után? - Csak óvodában kaptam állást. Most pedig szociális otthonban dolgozom. Globalizált hontalanság - Nem érti? Otthon elnyomtak bennünket, mert németek vagyunk, itthon nagyon éreztetik velünk, hogy Oroszországból jöttünk. Vagy csak mi érezzük úgy? Talán-talán az unokáinknak már könnyebb lesz. Ha otthon összejöttünk, németül beszéltünk. Itthon, ha összejövünk, oroszul. Kicsi gyerekként megtanultuk apáink nyelvét, de ránk ragadt az orosz is. Két anyanyelvünk lenne? Unokáink előtt csak németül szólunk, de tudjuk, eltanulják tólünk az oroszt is. - Az áttelepülésről azért már szabadna beszélnünk. - Csak általánosságban. Jött a glasznoszty, jött a hír, föliratkozhatunk a nagy utazásra. Lelkesedtünk megint, jelentkeztünk, bár minden okunk megvolt rá, hogy ne nagyon bízzunk benne. - Gondolom, az egész falu fönn volt a listán. Csak a vezetők maradtak? - Nem kéne firtatnunk ezt se. Azokat vették át csak, akik tökéletesen beszélték a német nyelvet. Aki elfelejtette, netán vegyes házasságba keveredett, annak maradnia kellett. Jurij tizenhat éves volt, amikor visszatértek. Autószerelő lett. Mondom is neki, minden hiba a családban marad. Ha elkopik apósa alatt a gépkocsi, megjavítja. Felesége viszont édesanyja nyomában jár, szintén óvónő. - Ortodoxsszá lettek? Aztán muzulmánná? - Katolikusok maradtunk. Először templomunk se volt, házaknál tartották a misét. Havonta egyszer. Karagandában már templomunk is lehetett, saját pappal. - Ő is áttelepült? - Előtte meghalt szegény. - Akár Mózes. Nem mehetett be az ígéret földére. Megfordul a fejemben, a csángómagyarok sorsa még ma is hajszálra ilyen, csak egy kicsit rosszabb. Saját papjuk van ugyan, született csángó, ő tiltja meg tehát a magyar szót a templomban. Aztán meg az furkálta eszemet, globalizálódott volna a hontalanság is? Nemzetek lettek sorozatban földönfutóvá? Aztán rájövök szépen, sorra elhárítanak mindent, ami nyilvánvaló lehetne, és evvel mondanak legtöbbet. A nagymamát, Elisabeth húgomasszonyt még megkérdezem: - Szamovár, jeszty? - Szuvenír csak. - Szenes? - Dehogy! Elektromos. Otthon se használtuk, itthon se, mert mi ételeinkben is, italainkban is németek maradtunk, de legyen. Hogy emlékeztessen. Horváth Dezső Inkább ne! A nemrég letűnt XX. század legfaramucibb mocskaiba tenyereltünk megint bele. - Oroszok vagy németek? - Otthon németek voltunk, megverve évszázadok átkával, ahogy hazajöhettünk Németországba, oroszok lettünk. Hajszálra így vannak az erdélyiek is, és még inkább a csángók. Otthon bozgorok, ha átjönnek hozzánk, románok lesznek. Egyetlen pillanat alatt II. Katalin orosz cár idejére ugrik vissza az idő kereke, az 1700as évek közepe utánra. - Olcsón adták odakint a földet, a német fejedelemségekből sok család indult neki a nagyvilágnak. - Hozzánk is sokan jöttek a svábok közül. - Először Pétervár környékét szállták meg. aztán valamilyen belsó kalamajka miatt a középorosz Kosztromában találták magukat. Egyszerűen eladták őket. A majdnem háromszáz év alatt ezer lehetőségünk lett volna, hogy beolvadjunk, mi együtt maradtunk meg németnek. A nagyapám nagyapja még oroszul se tudott. A velünk nagyjából egyidős Joseph mondja mindezt. - Szívesen leírnám a teljes nevét. - Inkább ne! - Sokkal jobb a riport, ha nevén nevezünk mindenkit. - Tegyen bele inkább valami csavart, de most ne írja le. - Hosszú füle volt a KGB-nek, és a keOberfrank Péter zeneigazgató az operatagozat terveiről Vendégjátékokkal indul az évad Az évadnyitó társulati ülést csak a jövő héten tartják, de a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata már gőzerővel próbál. A hét végén Szokolay Vérnászát mutatják be a budapesti Millenáris Teátrumban, majd vendégszereplésre indulnak Hollandiába, ahol Richárd Strauss darabját, az Ariadné Naxos szigetént, valamint A varázsfuvolát játsszák. Oberfrank Péter zeneigazgatóval az operaegyüttes terveiről beszélgettünk. - Miért Budapesten tartja első bemutatóját az operatagozat? - A Ganz-csarnok helyén hozták létre a Millenáris Teátrumot, ami otthont ad a millenniumi kulturális rendezvénysorozatnak. Erre az ország csaknem minden színházától rendeltek valamilyen produkciót, a szegedi társulattól Szokolay Sándor Vérnász című operáját kérték, azzal a megkötéssel, hogy Kovalik Balázs rendezze és én vezényeljem. Örömmel fogadtuk a felkérést, hiszen tizenöt évvel ezelótt, 1986-ban ezzel az operával nyitották meg a felújított Szegedi Nemzeti Színházat, a mostani premier pedig a darab huszadik bemutatója lesz, ráadásul a szerző épp ebben az. esztendőben ünnepelte hetvenedik születésnapját. A megrendeléssel együtt támogatást is kaptunk, ami az előadás költségvetésének több mint felét fedezi. A bemutatót szeptember 15-én és 16án tartjuk a Millenáris Teátrumban, majd novemberben Szegeden is játsszuk. - A Vérnásszal párhuzamosan a hollandiai turnéra készülő Strauss-darabot, az Ariadné Naxos szigetént is próbálják. - Richárd Strauss kamaraoperáját nagyon szeretem, de Szegeden valószínűleg nem tűztük volna műsorra, mert különleges énekhangokat igényel, amelyek nem mind adottak társulaton belül. Ez az előadás koprodukcióban készül, egy fiatal német karmester, Lukas Beikircher dirigálja, holland a rendező, valamint a jelmez- és a díszlettervező is. Október 4-én a Szegedi Nemzeti Színházban tartunk ugyan egy előbemutatót, de az igazi premier Hollaniában lesz, ahol összesen 12 előadásban játsszuk németül. Szegeden februárban játsszuk majd magyar nyelven. - Milyen változások történtek az operatársulatban? - Elbúcsúztunk a nyugállományba vonult Vámossv Évától, Keszei Bori pedig az Operaház stúdiójának tagja lett. Visszatér a Oberfrank Péter: új karmestereknek és fiatal énekeseknek is szeretnék lehetőséget adni a bemutatkozásra. (A szerző felvétele) társulatba Farkasréti Mária, aki gyermeke születése miatt két évadot kihagyott. Bízom benne, hogy a debreceni színházból átigazolt tehetséges, fiatal tenorista. Vadász Dániel hosszú távon enyhítheti majd az égető tenorhiányt, SchöckAtala személyében pedig egy remek ifjú mezzót szerződtettünk. Szeretnék az évad során más karmestereket is bekapcsolni a munkába, például októberben a francia Philip de Chalendar vezényli a Falstaffelőadásokat. - Milyen darabokra készül még a társulat? - A színház két tagozata közösen mutatja be Kálmán Imre örökzöld nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt, ami régi kívánsága volt a szegedi közönségnek. A vidéki színházak budapesti találkozóján Zsótér Sándor Britten-produkciójával, a Szentivánéji álommal vendégszereplünk, amit lelkesen fogadott a pécsi országos színházi találkozón a zömmel szakmabeliekből álló közönség. Március elején újítjuk fel Galgóczy Judit kitűnő Figaro házassága produkcióját, amit Molnár László mellett a debreceni operatársulat korábbi zeneigazgatója, Bartal László vezényel majd. Kovalik Balázs rendezésében állítjuk színpadra Verdi Simon Boccanegráját, amit néhány évvel ezelőtt Debrecenben mutattak be. Néhány előadás erejéig a népszerű Toscát is szeretnénk felújítani. Két nagyszerű művészünket, Gyimesi Kálmánt és Misura Zsuzsát jubileumuk alkalmából egy ünnepi Rigoletto-előadással, illetve egy Wagner-gálakoncerttel köszöntjük. Várhatóan meghívnak bennünket a miskolci operafesztiválra a Triptichonnal. - Sok szegedi meglepetéssel fogadta, hogy a miskolci színház szerezte meg egy nemzetközi operafesztivál megrendezésének jogát. A komolyabb operai hagyományokkal rendelkező Szegednek nem presztízsveszteség ez? - Az. operaházi Kékszakállú-produkció karmestereként júniusban magam is részt vettem a miskolci fesztiválon, láttam, hogy milyen óriási munkát végeztek a szervezók. Maximálisan kihasználták a miskolci színház kedvező adottságait. Az ottani teátrum igazgatója, Hegyi Árpád Jutocsa hihetetlen energiával küzd az operatagozatért, sőt: már egy újabb tagozat, egy balettegyüttes létrehozásán is dolgozik. Irigylésre méltóak az eredményeik, Szeged számára is követendő példát jelenthetnek. A következő évadban egy olyan közös bemutatót tervezünk a miskolciakkal - Az orleans-i szűz című Csajkovszkij-operát állítanánk színpadra Kovalik Balázzsal -, amit kifejezetten a fesztiválra készítenénk el. Hollösi Zsolt