Délmagyarország, 2001. szeptember (91. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-08 / 210. szám

SZOMBAT, 2001. SZEPTEMBER 8. AKTUÁLIS 3 MODULBAU TETŐCSERÉPVÁSÁR h a / Fém- és múanyagkicgészítók ) V /o engedménnyel! TÉGLÁK, SZIGETELŐANYAGOK AKCIÓJA! Szeged, Csongrádi sgt. 31. T.: 491 -022; Szeged, Tűzoltó u. 4. T.: 466-481 • trapézlemez, síklemez • ereszcsatorna-rendszer • cserepeslemez • könnyűszerkezetes épületek, csarnokok kivitelezése. SZAPPANOS ÉP-KER, Hódmezővásárhely, Zrínyi u. vége. Tel.: 62-241-209, 62-230-446. | A LINDAB TERMÉKEK KIEMELT MÁRKAKERESKEDŐJE! Olajperben hirdettek ítéletet Szegeden Szabadságvesztés és pénzbüntetés Olajperben született nem jogerős ítélet tegnap a Szegedi Városi Bírósá­gon. Az elsőrendű vádlott S. Tamás 2 év 6 hónapi börtönben letöltendő sza­badságvesztés büntetést kapott, míg a másodrendű vádlott B. Györgyöt és a harmadrendű vádlott R. Emilt egyaránt 1 év 6 hó­napi, végrehajtásában 5 évre felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítélték. Már tárgyalták S. Tamás és társai ügyét a Szegedi Városi Bíróságon. Azonban a tavaly meghozott ítéletet a másod fo­kon eljáró Csongrád Megyei Bíróság hatályon kívül helyez­te, a városi bíróságot pedig új eljárás lefolytatására utasította, így aztán a vád alapjául szol­gáló olajimportügylet után több mint 6 évvel állt ismét a bíró­ság elé S. Tamás, B. György és R. Emil. A vádirat szerint S. Tamás, a szegedi Joanta Bt. beltagja még 1995-ben kért engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztériumtól úgynevezett „egyéb fűtőolaj" behozatalá­ra. Az engedélyt úgy tudta megszerezni, hogy végfelhasz­nálóként megadta a budapesti székhelyű Boni Oil Bt.-t, amelynek tulajdonosa B. György volt, ám a betéti társa­ság ügyeit R. Emil intézte bró­kercégén keresztül. 1995. júli­us 11 -én meg is érkezett Romá­niából az első, 24 tartálykocsi­ból álló szállítmány, amelyet pár nappal később egy egyva­gonos újabb tétel követett. A harmadik, 12 vagonos szerel­vény vámkezelésére pedig 1995 augusztusában került sor. A pénzügyőrséghez benyúj­tott papírok alapján fűtőolaj ér­kezett az országba, ám a szak­értői vizsgálatok során kide­rült, hogy mindhárom szállít­mány gázolaj volt. Ebben az esetben viszont már olyan üzemanyagról volt szó, amely után jelentős adót és útalap­hozzájárulást, összességében több mint 70 millió forintot kellett volna a Joanta Bt.-nek befizetnie. Ám ez nem történt meg. A Szegedi Városi Bírósá­gon lefolytatott tárgyalás so­rán 4>em fogadták el a vádlot­tak azon védekezését, miszerint nem tudtak arról, hogy fűtőolaj helyett gázolaj volt a tartályok­ban. s a következő ítéletek szü­lettek: S. Tamás elsőrendű vádlot­tat a bíróság folytatólagosan, bűnszövetségben, jelentős ér­tékű vámárura elkövetett csem­pészet bűntette és kétrendbeli, adóbevételt különösen nagy ér­tékben csökkentő adócsalás mi­att 2 év 6 hónapi börtönbünte­tésre ítélték, 3 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, s tár­saival egyetemlegesen köte­lezték 17 millió 800 ezer forint elkobzás alá eső érték, vala­mint a perköltségek befizetésé­re. A másod- és harmadrendű vádlott B. György és R. Emil l-l rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan, bűnszövetség­ben, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészés, 2-2 rendbeli bűnsegédként elköve­tett, adóbevételt különösen nagy értékben csökkentő adó­csalás miatt egyformán 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 5 év­re felfüggesztett börtönbünte­tést kapott. Az ítélet nem jogerős. B. Z. Kisebb álom l/t Sikerek és kudarcok három eve Csongrádnak van jövöje programra. S mernek kisebbet álmodni. vagy harminc év alatt) egy­egy ciklusban nem volt pél­da. Mintegy 1,8 milliárd fo­rint értékben építettünk, s ebbe még nem számítottam be a szilárdhulladék-lerakót és a szennyvízhálózat épí­tést. Ezek a következők: a gimnázium űj kollégiuma, tantermei, tornaterme, űj könyvtárépület a Buk-ház átépítésével, az uszoda víz­forgató berendezése és ne feledkezzünk meg az ipari parkról, melyhez elkerülő út is épült. Ezzel megterem­tettük az ipari cégek idete­lepülésének feltételeit. S a meglévő lapos tetejű épüle­teink tetőszigetelésével is végeztünk, mely sokáig visszaköszönő bajunk volt. Átalakítottuk a szociális otthonunkat, új helyre köl­tözött a családsegítő köz­pontunk. Sportöltözőt is építettünk. A megyei terü­letfejlesztési alapból térsé­günkben minden évben 100 millió forintot nyertünk pá­lyázatokkal. Ebből épült új­já a külterületi villanyháló­zat, de gyalogjárdákra és utakra is jutott belőle. A vá­rosgondnokság gépparkja fokozatosan megújul. Ké­szül a gyógyfürdő, a sport­telep és az ifjúsági park ta­nulmányterve. - Végül még egy kérdés: miért szemlélik sokan Csongrádot úgy, mely süllyed és jövője kétsé­ges? - Azt gondolom, hogy sokan érzelmi alapon kötődnek a régi Csongrád­hoz és a mai változások, gyarapodások tényeit nem ismerik. Ennek a városnak van jövője! Bálint Gyula György Egyre inkább szertefoszlik az az álom, amit hosszú ideig szegedi kong­resszusi központként emlegettünk, a tervezett ,Junkciók " szép sorban költöz­nek el a Sancer-tavak mellől, s keres­nek magunknak racionálisabb helyszí­neket. Ilyen elgondolás az Ady téren megvalósuló egyetemi könyvtár és a kongresszusi központ közös tető alá hozása, s ilyen a Ke­reskedő közbe tervezett vásárközpont. A hatmilliárdos beruházáshoz a tervek után leghama­rabb a pályázaton nyert kilencszázmillió érkezett meg, de ebből, meg a máskülönben komoly referenciákkal rendel­kező, s a várossal is gyorsan közös társaságot alapító él­ményfürdő- és szállodaépítő cég igyekezetéből még nehe­zen lesz kongresszusi központ. Amikor a Plus nagyon jó érzékkel diszkontáruházát kez­dett építeni a Móravárosi körút és a Kálvária sugárút sarkán, többen érezték úgy, hogy ezt a tervezett nagybe­ruházás tengeri kijáratában, talán legértékesebb terüle­tén teszi. Az épület alaprajza valószínűleg még nem sze­repelt pályázathoz beadott színes ábrákon, ettől persze bel­jebb még lehetett volna hibátlan - és valljuk be, szüksé­ges - kongresszusi központ, ha van hozzá elég önerő. Az önkormányzat vezetői sem azért kezdtek el tárgyal­ni az egyetem uraival, mert az Ady tér közelebb van a vá­rosházához, hanem azért, mert féltek, kifutnak a határ­időből, s elveszítik a már egyszer megnyert kilencszázmil­liót. Meg azért, mert vészesen fogyni kezdett az a tizennyolc hónap, amit Bartha László a látható eredményekhez ígért, amikor a város kezet nyújtott az uszoda- és szállodaépítő társaságnak. Most már csak közgyűlési, egyetemi és mi­nisztériumi „igen" szükséges a tervezett, de racionálisnak tűnő változtatáshoz, s a százmilliók átcsoportosításához A szegedi vásár úgy zárt be a Mars téren, hogy nem mondták meg, hol lesz jövőre. Azt mindenki sejtette, hogy a megálmodott kongresszusi központban még nem, hiszen arrafelé nem indultak el a munkagépek. A tervezett új hely­színbe nehéz lenne belekötni, a Kereskedő közt nem vé­letlenül választotta ki egykor az izmosodó hazai nagyke­reskedelem, mint ahogy az sem volt véletlen, hogy a mul­tik bevásárlóközpontjaival szemben tehetetlennek bizonyult a hazai. Most már csak azt sajnálhatjuk, hogy a jó infrastruk­túrájú, több irányból megközelíthető leendő vásárköz­pontot nem a város szerezte meg, bár lehet, hogy a ma­gántőke megjelenése jobban felpörgeti az ügyet, mint az elkölthető készpénzben meglehetősen szűkölködő város, a maga közgyűlési - ritkán politikamentes - döntési me­chanizmusával. A „nagyterem" és a vásár tehát már kijelentkezett a ter­vezett kongresszusi központból, bejelentkezett viszont a kö­zelébe a Stadioninvest, hogy a volt szegedi gazdasági al­polgármester, Csonka Gábor vezérletével arénát építsen. Egyikeként azon városoknak, ahol ehhez nincs megfelelő osztályú focicsapat. Persze ez csak leképezése annak, mi­szerint az ország úgy akar világeseményt rendezni labda­rúgásban, hogy ehhez nincs megfelelő csapat. Most már csak abban bízhatunk, hogy az adóforintja­inkat költő illetékesek látták a magyar-románt, s alsza­nak még néhányai a nagy, több tízmilliárdos stadion­Még egy év van hát­ra az önkormányzati ciklusból, de lassan a rajthoz állnak azok, akik úgy érzik, ott a helyük a közéletben, a politikában. Csongrá­don kérdés, az elmúlt három évben megtör­tént-e mindaz, amit a polgármester. Molnár József a lakosságnak annak idején megígért. - Elkészítette-e már az időarányos számadást Molnár József? - Az elmúlt három esz­tendőről nagyon érdekes kép állt bennem össze. Az alap­vető cél maradéktalanul tel­jesült. Minden intézmé­nyünk működik. Nem úgy, mint korábban, mert részben átszerveztük. Nagyon bölcs döntése volt a képviselő-tes­tületnek, amikor ezekre igent mondott. - Melyek voltak ezek bölcs döntések? - Például az óvodák kö­zös igazgatás alá helyezése, az általános iskolák igazgató tanácsának a létrehozása, a diákétkeztetés összevonása. Nem úgy sikerült, ahogy el­gondoltam. Az egészségügy átszervezése részben meg­hiúsult. Noha a háziorvosi szolgálatban, a fogászatban a privatizálás példásan ment végbe. Ezt a szakorvosi ellá­tásban, a dr. Szarka Ödön intézményben nem tudtuk meglépni. - Miről mondható el, hogy sikerült? - Három éve nyomasztó gond volt a város jövőjét akadályozó közműhiány. Nem gondoltam, hogy ez az óriási feladat ennyi idő alatt Molnár József, Csongrád polgármestere működőképes várost akar átadni utódjának 2002-ben. (Fotó: Tésik Attila) eljut a megvalósítás kezde­téig: a város új szennyvíz­tisztítót építhet, s ezzel meg­nyílik a lehetőség a hálózat kiépítésére is. Megszűnik a környezetszennyezés az ed­dig csatornázatlan ingatla­nokon. A pályázaton nyer­tünk, s a mintegy 690 millió forintos beruházás rövid időn belül megvalósul. Az előkészületek - tervezés, pá­lyáztatás - még az idén megkezdődnek és jövő év szeptemberre a tisztítótelepi­nek már működnie kell. S akkor leszek nyugodt, ha a szennyvízcsatornák építése megkezdődik. - A város erőn felül vál­lalkozik beruházásokra. Hogyan látja ezt? - Három éve, sőt hama­rabb is tudtuk: pályázni kell, pénzt szerezni, mert másképp nem megyünk előrébb. Az elmúlt három évben olyan volumenű be­ruházások valósultak meg, melyekre korábban (húsz A sulikban a makaróni és a csípsz vezeti a toplistát Nagyi föztjére szavaznak a diákok A Csongrád megyei ál­talános és középiskolás diákok étkezéséről ké­szült körképből kiderül, hogy a mindennapi be­tevőt egyre kevesebben veszik magukhoz az isko­lai menzán. Az alsósok nagyi főztjét kedvelik in­kább, a nagyobbak igé­nyeit pedig már nem min­dig elégíti ki az ott ka­pott étel, s a hamburger különben is sokkal me­nőbb kaja. Az általános iskolások kö­zött végzett rövidke felmérés alátámasztani látszik azt az előzetes információt, hogy a menzások között messze ma­gasan a milánói makaróni ve­zeti a népszerűségi listát. Ezt támogatta véleményével Sze­geden a Béke Utcai Általá­nos Iskola számos harmadiko­sa, köztük Miklós, aki idén már vígan fogyasztja a napi háromszori, előfizetett iskolai kosztot, tavaly viszont nagyon oda kellett figyelnie tejérzé­kenysége miatt arra. hogy mit eszik. A tanító néni sokat se­gített neki a döntésben. Sza­bina és Marianna az iskolában kapnak tízórait, e mellé ke­rül a büféből Túró Rudi, cu­korka vagy csokipuding. Sza­bolcs másodikos, otthon bősé­gesen reggelizik, így tízórai nélkül is kibírja délig, ami­kor is a nagymama kézen fog­va vezeti haza, a megterített asztalig. Elsőben kipróbálta a menzát, de úgy találta, hogy a nagyi főztjével ez sem ve­tekedhet. Az ötödikes Sándor étkezésére igazán odafigyel édesanyja: reggel mindig kap tejet és valamilyen müzlit, a tízórai csomagba kerül gyü­mölcs, gyümölcslé és nem szénsavas üdítő, s ha ez sem lenne elég, akkor az iskolába menvén betér egy boltba, vagy a büfében vásárol pék­süteményt. A makói Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola tanára, Szöginé Szklenár Ág­nes azt látja, hogy tízóraira nagyon divatos otthonról üve­ges vagy dobozos kólát hoz­ni, sokan esznek péksüte­ményt, édességet és csipszet, elvétve gyümölcsöt. A men­zai ebéd étlapján véleménye szerint ritkán szerepel szár­nyashús, s mivel a szállító konyha évente többször is megkérdezi a gyermekek vé­leményét, ezért a szavazatok alapján a makaróni elég gya­kori fogás. Nagy divatja van beülni az iskola melletti gyorsétkezdébe, ahol ham­burgeren és pizzán kívül nem sok mindent lehet választani. Az iskolából szerencsére eltá­volították a csokiautomatát, ami rendszeresen kísértésbe ejtette a nebulókat - tette hoz­zá a tanárnő. A hódmezővásárhelyi Dó­zsa György Általános Iskolá­ban Gilicz Ágnes pedagógus szerint szerencsés, hogy a bü­fé bezár délelőtt 11-kor, mert így marad hely a bendőkben az ebédnek, amire egyre keve­sebben fizetnek elő az iskolá­ban, takarékossági szempont­ból sokan választják az ott­honról hozott szendvicset. Az elmúlt évekhez képiest javult a délben felszolgált ételek minősége, a mennyiség vi­szont erőteljesen csökkent, így precízen be kell tartani kopo­nyánként két merőkanálnyi le­ves kimérését, ami a nagyob­baknak nem mindig elég, re­petázásról pedig csak a legrit­kább esetben lehet szó. A szentesi Szent Erzsébet Katolikus Iskolában szeptem­bertói italautomata működik - tudtuk meg Végh Dánielné igazgatóhelyettestől -, így a diákok nem csak csapvizet, hanem teát, vaníliás tejet és rostos üdítőt is ihatnak nap­közben. Nagyon menő dolog csipszet hozni tízóraira itt is, aki viszont valami táplálóbbat szeretne, az átmehet a szom­szédos városháza büféjébe. A kicsik jóízűen eszik a főzelé­keket is, bár a paradicsomos káposzta legutóbb nem iga­zán nyerte meg tetszésüket. A középiskolások nagy ré­sze már otthon ebédel, példá­ul a csongrádi Sághy Mihály Faipari Szakközépiskolában tanító Torma László 25 fős osztályából 10 fó fizetett be a menzai ebédre. Kapor István, a szegedi Móra Ferenc Szak­közép és Szakmunkásképző általános vegyésznek tanuló diákja egy bőséges, rántottás, főtt tojásos vagy bundás ke­nyeres reggeli után legköze­lebb fél háromkor ül le otthon a terített asztal elé. Az iskola büféjében egyértelműen a 30 forintos parizeres zsemle ve­zeti a toplisát. Kormányos Anita egészségügyi operátor lesz a szintén szegedi Kos­suth Zsuzsanna Gimnázium, Egészségügyi Szakközépis­kola és Szakképző Iskola el­végzése után. Az iskola át­költöztetése előtt menzás volt, de az új ép>ületben nincs kony­ha, s a Gábor Dénes Gimná­zium étkezőjében tett első lá­togatás után lemondott az is­kolai étkezésről. Osztálytársá­nak, Császár Melindának leg­többször édesapja csomagol tízórait, s ha e kis pakkból hiányozna a csoki, akkor azt könnyen beszerezheti a bü­féből. Sokszor hoz gyümöl­csöt is magával. A hosszú ta­nítási napiokon csak negyed öt körül tud megebédelni ott­hon, de a menzát akkor sem látogatja meg a közeli iskolá­ban, mert egy általános isko­lai belediktált főzelék emléke a mai napig kíséri. W. A.

Next

/
Thumbnails
Contents