Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-04 / 181. szám

III. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. AUGUSZTUS 4. Czeizel Endre a modern Taigetoszról és a szigeti sátorról Esély az egészséges életre -A genetika legújabb eredményei soha nem látott esélyt jelentenek az emberiségnek az egészséges, hosszú életre - sokan mégis félnek. Tudatlanság az oka? Vagy reális veszélyek nagyítódnak föl? - Eltúlozzák a veszélyeket. Nem kell magyaráznom a média természetét, a szenzációhajszában mindig a veszélyek emelődnek ki és ez elrettenti az embereket. Az írástudókon mindig sok múlott, amikor valami nagy dolog történt a tudományban. A genetikában mostanában történteket ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a 40-es években megismerték az atomenergiát. Nagyon fontos, hogy az írástudók megértsék: lehet békés célokra használni, de lehet belőle bomba is. A média hírei a klónozás lehetőségéről-veszélyéről szólnak - és az embereket rettegés tölti el. Pedig sohasem a tudomány a rossz, hanem az emberek. Gondoljuk végig: az orvostudomány története egészen az 50-es évekig a gyógyításról szólt, csak azután fordult a figyelem a megelőzésre. Csakhogy mostanáig az egészségvédelmet arra alapoztuk, és ebbe magamat is beleértem, hogy mindenkit mindentől próbáltunk megvédeni. Azt mondtuk, ne dohányozz, ne igyál szeszes italt, sokat mozogj, táplálkozz egészségesen, és a többi... Ez lehetetlen vállalkozás. Mostantól, a géntérképnek köszönhetően, meg tudjuk mondani, hogy „A" személy infarktusra hajlamos, „B" depresszióra. „C" rákra és így tovább. Vagyis lehetővé vált a specifikus, személyre szabott egészségvédelem. A mázlistákban csak egyetlen rossz gén van, tehát pontosan lehet tudni, mi ellen kell védekezni és csak erre kell koncentrálni. Ez rendkívüli módon leegyszerűsíti a helyzetet és eredményessé teheti a megelőzést. - Húsz évvel tovább élhetnek az emberek, ahogyan Clinton elnök mondta? - Természetesen nem véletlenül mondta. Az USA-ban és a fejlett európai államokban már most is közel 80 éves korukig élnek, tehát sokkal tovább, mint nálunk. Ha ez száz évre kitolódik, társadalmilag teljesen új helyzet teremtődik. Ezzel például lehet érzékeltetni, hogy milyen óriási hasznot húzhatunk a genetika eredményeiből. Természetesen a veszélyekkel is szembe kell nézni. De mi értelme lenne a klónozásnak? Minek az embert másolni? Ahogyan Kosztolányi mondta, minden ember egyedüli példány... Úgy látom, olyan kilencven százalék az esélyünk, hogy a genetika eredményeit az emberiség javára fordíthatjuk, a tíz százaléknyi potenciális veszélyt pedig közös.megegyezéssel korlátozhatjuk. - Az új tudomány új etikai problémákat hozott, amelyekre éppen ön hívta fel a figyelmet. Hogyan lehet például azt elvárni, hogy az emberek belenyugodjanak a tökéletlenségbe, amikor úgy tudják, hogy tökéletesek is lehetnének? - Mióta már a magzatban fel lehet ismerni a rossz géneket, részben megértem a szülőknek azt a törekvését, hogy száz százalékosan egészséges utódokat szeretnének. Annál inkább, mivel általában kevés gyereket akarnak. De az eltúlzott tökéletességigény azért számomra rémisztő. Felmérések bizonyítják, hogy nem fogadnak el már egy ajakhasadásos gyereket sem, és elvetetik a magzatot akkor is, ha az időskori betegségekre hajlamos... Ez a modem Taigetosz hátborzongató lehetősége. Spártában megszületett valamilyen rendellenességgel a gyerek, a szülők kivitték a hegyre és ott hagyták, haljon meg. A mi túlzott tökéletességigényünk oda vezet, hogy egyre több magzatot pusztítanak el. Spártához képest csak annyi a különbség, hogy nem a szülők viszik a hegyre, hanem a doktor bácsit kérik meg, hogy tegye el láb alól. Ez elfogadhatatlan. A magzat: ember. A genetikának alternatívát kell találni, például a gén által elrontott fehérjét kijavítani és az egészséget biztosítani. Az embereknek pedig el kell fogadniuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. - A közelmúlt eseményei eléggé riasztó képet mutatnak ennek az ellenkezőjéről. Az emberek nem elfogadók, hanem ellenkezőleg. De főként: tájékozatlanok, genetikai alapismereteik sincsenek! Mi a véleménye a szigeti melegsátor körül történtekről? - Kicsit szégyenlem magamat, mert a társadalom humánuma azon mérhető le, hogy a többség hogyan fogadja el a kisebbséget. A homoszexuálisok: biológiai kisebbség. Mint a balkezesek. Vagy a vöröshajúak. Sokan a melegek társadalmi veszélyességét emlegetik; szokás az AIDS-re hivatkozni - valóban náluk robbant ki, de ők fékezték meg! Szokás az utódok hiányát fölemlegetni - az emberek tíz százalékának tudatosan nincs gyereke! Ha a társadalom érdekéről van szó, sokkal inkább helyénvaló azt emlegetni, hogy a homoszexuálisok általában igen értékes emberek, hiszen Leonardótól, Shakespeare-en, Csajkovszkijon át Ferencsik Jánosig, Pilinszky Jánosig óriási értékeket adtak. Ami itt most történt, az valóban a magyar társadalom bizonyos fokú intoleranciáját, értetlenségét és tájékozatlanságát mutatja. Hiszen ha akarná is valaki, akkor sem lehet rábeszélni senkit, hogy legyen homoszexuális. Ez nem viselkedésminta, amit követni lehet, hanem biológiai adottság. El kell fogadni. Sulyok Erzsébet Szabó Ildikó új filmje Chaco Rom Munkatársunktól Nemrégiben fejezte be Szabó Ildikó a magyar-német-francia koprodukcióban készülő filmje, a Chaco Rom forgatását. A Chaco Rom (Igazi cigány) első ötletei öt évvel ezelőtt születtek. A közel száz év eseményeit felölelő történet egy cigány fiú és egy fiatal herceg barátságát, valamint az őket követő nemzedékek szerelmeken, korszakokon, háborúkon és tragédiákon átívelő kapcsolatát mutatja be. A két főszereplő, akiket Kaszás Gergő és Zsótér Sándor alakít, az 1848-as szabadságharc idején, a csatatéren találkozik. A film miközben nyomon kíséri a történetüket, fel-felvillantja a cigányság szokásait és hagyományait. A produkció operatőre Medvigy Gábor, a román Vivi Dragan és Sas Tamás. Zenéjét Babos Gyula írta, előadói, többek között a szereplőként is feltűnő Kathy Horváth Lajos hegedű- és Bangó Margit énekművész. A további szerepekben Parti Nórával, Benedek Miklffssal, László Zsolttal, Szalay Mariannal, Major Melindával Mészáros Sárával és Choli Daróczy József költővel találkozhatunk. A várhatóan októbertől látható filmet Csehországban és több magyarországi helyszínen - köztük az alcsútdobozi arborétumban, a szentendrei skanzenben Etyeken és Budapesten, a Moulin Rouge-ban - forgatták. Szabó Ildikó filmrendező és Sas Tamás operatőr a forgatáson (MTI-fotó) Szív Ernő Hortenzia harangjai L

egalább két évig lehetett fogni Párizsban a brazil Blautot and Blackleben csatorna adásait, s éppen ebben az időben Brukkelklein Rezső a Vogézek tere környéken lakott, csak mert egy Portail nevű hölgy a régi időkben azzal kérkedett, hogy a tér valamennyi férfi lakójával sikerült ágyba bújnia. Brukkelklein Rezső két évig figyelt egy remek szappanoperát, kivéve az első részt, azt nem látta, de aztán az összes többit kivétel nélkül igen. A lányt Sára Mendelnek hívták, egy híres rabbi egyetlen gyermeke volt, s bírt a zsidó lányok egyik legfőbb ismérvével, akik fiatalon igen csúnyák, ám idős korukban tündöklően szépek lesznek. Sára Mendel egy temetkezési vállalkozónál robotolt reggel nyolctól délután négyig, mert a halál fontos dolog. Brukkelklein Rezső aznap unatkozott, mert még Párizsban is lehet aunatkozni, s mert, tudjuk jól, az unalom elleni leghatásosabb fegyver a félelem, betért hát egy temetkezési irodába, és az iránt érdeklődött a pult mögött üldögélő csúnya mosolyú kislánytól, hogy a rossz emberek temetése ugyanannyiba kerül-e, mint a jóké, mire a lány föllapozta a vaskos üzleti könyvet, majd kissé rekedtes hangján azt válaszolta, kedves uram, a halál nem ismeri a jót, sem pedig a rosszat, a mi vállalkozásunk viszont igen, ezért csakis fedhetetlen jellemű emberek elhantolását, hamusítását és balzsamozását vállaljuk. A férfi nyomban beleszeretett a lányba, ó, igen, a halál mindenkit jónak tekint, kivéve egy embert, de ezt nem gondolta tovább Brukkelklein Rezső, mert Sára Mendel egy komor rabbi lánya volt. A szappanopera első részét csak azért látta a lány, mert beteg volt. Icipici tüsszögős meghűlés, lázrózsa a homlokon, papír zsebkendőktől púpos szemétkosár, kapott is egy napot a főnökétől, egyen mézet, forró fürdő és aszpirin, de holnapután feltétlenül jöjjön, mert Kari Subic, egy szlovák hegytulajdonos temetését intézik, aki ugyan nem halt meg, a család azonban úgy tudja, hogy igen, azonban Kari Subic fölöttébb kíváncsi arra, miféle vicceket sütöget majd a sírja fölött a rokonság. Egyébként a lány soha nem volt beteg. Ezen a szabad délutánján, párnákkal fölpolcolt ágyában a távkapcsoló gombjait babrálva véletlenül rátalált a brazil csatomára, és megnézte a Hortenzia harangjai című szappanopera elsó részét, és másnap megismerkedett Brukkelklein Rezsővel, aki, mint tudjuk már, mert unatkozott, betért a temetkezési irodába. Együtt ebédeltek, és a lány a fügés kompót kanalazása közben egyszerre csak megsimogatta a férfi arcát, tegye meg, hogy elmegy hozzá, és megnézi a Hortenzia harangjai című filmsorozat második részét a televízióban, megkeresi a Blautot and Blackleben csatornát, ó igen, annyira izgatja, hogy a kedves Lopez mit válaszol Hortenzia ama kérdésére, hogy hány harang van Sao Paoulóban, ugyanis a film ott játszódik. És este elmeséli, hiszen úgyis találkoznak, nem? A férfi gyanútlanul bólintott, majd az ebéd után valóban felment a lány lakásába, kézbe vette fakeretes családi fotográfiákat, megvizsgálta a fürdőszoba toalett készletét, a hűtőszekrényt, majd a sört fölbontva kényelmesen elhelyezkedett, és bekapcsolta a televíziót. Sao Paulóban kilencszáztíz harang van, nyolcszáz bronz, hetvenöt ezüst, és négy arany harang, mondta este a férfi. Ez nem jön ki, rázta csúnya fejecskéjét a lány. Nyilván vannak álharangok is, tűnődött Brukkelklein Rezső. Ez volt az elsó estéjük, és jó volt. Ahogy a férfi finoman lefejtette a lányról a temetkezési vállalat egyenkosztümjét, s ahogy a riadtan libabőröző mellecskék fölé hajolt, és hallgatta a kalimpáló szívdobogást, rájött, hogy Sára Mendel még nem volt férfival. Ettől kezdve Brukkelklein Rezső két éven át minden délután ott ült a televízió előtt, este pedig beszámolt a látottakról. Ha tudja, hogy Sára Mendel két évig nem kap szabadságot, szabad napot, és nem lesz beteg sem, nem mond fel, nem rúgják ki, talán másként dönt. Nem! Erre gondolni sem szabad! Kiszámítani egy szerelem végét?! Méricskélni, mint egy fukar koporsókészítő?! Brukkelklein Rezső nem vette el Sára Mendel ártatlanságát, a sorozat hétszáztíz részes volt, idő volt bőven. Amikor néhány nap múlva a férfi elmesélte, hogy Lopez papagájt vett, és hogy Garcia, az orvos, ez a gyanús, de jóképű férfi, Hortenzia körül legyeskedik, Sára Mendel vadul borult rá, és többször megharapta. Véresre harapta a férfi arcát, a nyakát, aztán tárcsázta a barátnőjét, és hosszan beszélt arról, hogy életében először boldog. Amikor Juarez, az orvos apja titkos nyelven írt, titkos levelet talált a fia asztalán, a lány rosszkedvű lett, a becsapottak keserű mosolyával meredt maga elé, nem szólt Brukkelklein Rezsőhöz, érezhetően a szakítást fontolgatta. Amikor Hortenzia kiszedte a szörnyű titkot az édesanyjából, hogy a családjuk nem dél-brazil, hanem észak-brazil eredetű, Sára Mendelnek sétálhatnékja támadt, el kellett vele menni a Louvrig, aztán onnan a Luxemburg kertbe, onnan meg a Notre Dame terére. Amikor Hortenzia kirántotta egy tajtékzó kocsis kezéből a botot, amivel a lovát ütötte, Sára Mendel szemrehányásokkal illette a férfit, ó, milyen régen ajándékozott neki ruhát, cipőt, vagy valami csekélységet! Tegnapelőtt, csodálkozott a férfi. Pontosan erről beszélek, kiáltotta a lány, és zokogva kirohant a konyhába. De amikor kiderült, hogy nem csak a szolga, Emilió Pedró, a polgármester és Garcia, a sunyi orvos szerelmes Hortenziába, hanem Lopez is zavartan dörzsöli a homlokát, és értetlenül mered maga elé a lány távoztakor, nos akkor Sára Mendel ugyancsak kiszaladt a konyhába, nem, inkább kiröppent, és nyomban sütni kezdett, olyan finom marhahúst sütött, amitől a Gundel francia főszakácsa is zokogna meghatottságában. így éltek. S ha ebben a szerelemben tán túlontúl a Blautot and Blackleben csatorna hatásait látjuk visszatürköződni, egyáltalán nem tévedünk, s azt se hisszük, hogy ok nélkül lenne mindez. A nők ravaszabbak, mint a férfiak, és többet fáj a fejük. Sára Mendel nem volt ravasz, és a feje sem fájt. Minden zenék közül Isten a dzsesszt utálja a legjobban. Sára Mendel se szerette a szaxofont. A szappanoperákat szerette és a tavaszi temetéseket. Az utolsó előtti napon a szokásosnál is hamarabb indult munkába Sára Mendel, mert egy híres író temetését kellett intézni, hát hiszen tudjuk, a híres írók temetése mindig sok gonddal jár, hol áll az özvegy a gyermekekkel, melyik oldalra helyezzük a pályatársakat, hol lesz a szerető, a kritikus, a kiadó, valamint az a szemérmetlenül fiatal lány, akihez a híres író szenvedésekkel terhes élete utolsó éveiben már csak plátói módon vonzódott, de azt nagyon. Néhány éve egy jugoszláv író temetésekor egy rajongó a sírgödörbe ugrott, és azt kiáltozta, hogy őt is temessék el a mesterrel, mire a sírásók leütötték, hogy tovább folytatódhasson a szertartás. Mint utóbb kiderült, nyolc ütés érte a rajongót, és mind halálos volt. A férfi eltűnődött. Szereti a lányt. A lány is szereti őt. Ha nem ő veszi el az ártatlanságát, elveszi majd más, és az a valaki talán nem fogja szeretni Sára Mendelt. Viszont ismerte már a lány észjárását, lelkének természetét, mikor nyílik ki, miféle élményektől lesz bátor és odaadó, ezért az utolsó este nem azt mondta el, amit látott, vagyis hogy Hortenzia és Lopez harangzúgásban csókolózta végig a hétszáztizedik részt. Brukkelklein Rezső két év őszinteség után először hazudott, tegyük hozzá, a hazugság a lánynak sem volt ellenére. A lány a sunyi orvos mellett döntött, mesélte a férfi. Lopez öngyilkos lett, a 16 elé ugrott, amit a negyvenötödik részben megvertek. Amikor ártatlan lánnyal hál egy figyelmes férfi, akkor a számtalan fájdalommal, félelemmel és kétségbeeséssel, kíváncsisággal, valamint daccal átszínezett sóhajtás között van egy, de csak egyetlen egy, amelyet Portail-sóhajtásnak nevez a szakirodalom. Könnyű, olykor alig hallható, s igazából csak a szinesztézia alkalmazásával leírható sóhaj ez, némelyek ellebbenő fátylat mondanak, mások egy apró aranyharang kondulásához, megint mások egy gitárhúr pendüléséhez hasonlítják. Minden kislány, fiatal nő vagy már érett asszony, aki elveszti az ártatlanságát, hallatja a Portail-sóhajt. Megtette Sára Mendel is, aztán elsírta magát. Üdvözöllek a bűnösök világában, mondta a férfi. A lány már becsomagolt, ott állt férfi kicsi bőröndje az ajtóban. És búcsúzóul Sára Mendel átölelte a férfit, és újra a nyakába lehelte a Portailsóhajtást, melyért érdemes volt a Hortenzia harangjai című filmsorozat hétszázkilenc részét végignézni. Dr. Czeizel Endre genetika forradalma sajnos még nem épült be az iskolai tanagyagba Magyarországon, bár a természettudományos felvilágosítást és az erkölcsös magatartást összekapcsoló, családi életre nevelő tankönyv elkészült Erről a kudarcról - amely részben magyarázza az emberek hiányos ismereteit és ebből fakadó előítéleteit - is beszélt Czeizel Endre genetikus nemrégiben a szegedi pedagógiai nyári egyetemen.