Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-25 / 198. szám

A Delmagyarország és a Délvilág kulturális -agazinja Fábry Sándor sorozatos poénjaival lehengerli a közönséget. (Fotó: Gyenes Kálmán) - Nem volt mindig ennyire reflektorfényben, hiszen hosszú ideig dramaturgként dolgozott. Miért hagyta abba azt a munkát? - Egyrészt a filmgyár lassan megszűnt. Még mielőtt mindenkit kirúgtak volna velem együtt, másrészt pedig egy véletlen folytán kapcsolatba kerültem a Rádiókabaré Csapatával, Verebes István révén, és aztán nemsokára elindult a Hócipő. Az élet tehát úgy hozta, hogy az elfogyott lehetőség helyett mások jöttek. Nem én akartam a filmgyárból eljönni, és nem én akartam humorista lenni. - Még a filmnél maradva: több alkotásban, így az Alombrigádban, a Roncsfilmben, nemrég pedig a Tündérdombban láthattuk különböző szerepekben játszani. Gyermekkorában viszont filmrendező is szeretett volna lenni. Ma milyen filmet rendezne szívesen? - Erről most már teljesen fölösleges beszélni, arról nem szólva, hogy még nem tettem le róla. Ha mégis körül kellene írni, milyen lenne az a film, amit rendeznék, akkor azt mondom: olyan csehes. - A közönség elsősorban az RTL Klubon látható show-műsorból ismeri. Volt valamilyen minta, amely alapján kitalálta, hogyan jelenjen meg műsorvezetőként? - Nem volt minta, csak saját magam. A mellényt azért választottam, mert nem vagyok egy zakós pali, de a néző mégis érezze, hogy szépen felöltözöm, s ezzel megtisztelem őt. S van a műsornak egy vállaltan polgári jellege, amiről gyakran beszélek. Nekem egyetlenegy módszerem van: légy önmagad. Példák sorát tudnám mondani arra, hogyan mennek át egyes emberek hülyébe azért, mert mást próbálnak csinálni, mint amit tudnak. - Tévékritikák is írtak arról, s a nézők is tapasztalhatják, hogy a show vendégeit nem mindig engedi kibontakozni. Szóvá tette ezt bármelyikük? - Egyszer-kétszer előfordult, hogy kényelmetlenül érezték magukat, de nem tudok róla, hogy ezt szóvá tették volna. Mivel ez egy show és nem mélyinterjú, Névjegy Fábry Sándor 1953. november 20-án született Budapesten, pontosabban Kőbányán. 1972 és 1976 között a pécsi tanárképző főiskolára. majd 1976-tól 1978-ig az ELTE magyar-német kiegészítő szakára járt. Az egyetem mellett elvégezte a Maliim filmíróiskoláját. 1978-tól 1992-ig a Mafilmnél dolgozott dramaturgként. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Könnyű testi sértés, az Ördög vigye, a Megint tanú, a Magyar Pizza, a Céllövölde, vagy a Videó blues. 1992-től szabadfoglalkozású: publikációi jelennek meg a Filmvilágban, a Népszabadságban, a HVG-ben, a Playboyban. A Hócipőben állandó rovata a Dizájn Center. Kabaréműsorokban konferansziéként és saját számmal is fellépett. Jelenleg az RTL Klub tévécsatornán készít Esti Showder címmel önálló műsort. ezért a beszélgetés állandóan a felszínen marad. A szakállpödörgető magyar értelmiség ezt összetéveszti a Mélyvíz című műsorral. Egyetlen fájdalmam van: Marozsán Erika, akit kétségtelenül nem tudtam feloldani. Túlságosan érzékenynek bizonyult erre a felületes műfajra. O mélyebb és érzékenyebb annál, minthogy ezt a kis bohóckodást olyan könnyedén felvállalja, ahogyan azt egy ilyen amerikai típusú show-műsorban szokás. Természetesen a Népszabadság kitűnő kritikusa rögtön erről a műsorról írt a számtalan adás közül. Remélem, hogy egyszer vissza tudom hívni Marozsán Erikát, és akkor kiköszörüljük ezt a csorbát. - Vannak olyanok, akik az ilyen helyzetek elkerülése érdekében inkább nemet mondanak a meghívásnak? - Egy konkrét példát tudok mondani: Bujtor István, akivel sokszor beszéltem, és kölcsönös tiszteletünkről rendszeresen biztosítjuk egymást, de azt mondja, én annyit beszélek, hogy minek jöjjön ő a műsorba. - A tévéműsorán kívül hol szokott még fellépni? - Elképzelhető, hogy a szegedi fürdőben augusztus utolsó napjaiban még lesz egy estem, mert legutóbb sokan nem jutottak be. Ezen kívül havonta egy alkalommal az Új Színházban szerepelek. Ott készült mindkét eddigi lemezem, a Vietnami balzsam és A lejtő ödöge hangfelvétele, és egy harmadik is, ami karácsonyra fog megjelenni Oh, Tannenbaum címmel. - Azt nyilatkozta egyszer, hogy teljes mértékben elégedett az életével. Mégis, mikor érez némi elégedetenséget? - Ha azt látom, hogy ebben az országban térdig áll a szemét, és az az érzésem, hogy Albániában élek. S akkor, amikor a 1 l-es úton mellettem olyan arcok ülnek a 600-as Mercedesekben, hogy nem merek hazamenni. Az elégedettség persze nem jelenti azt, hogy ne lennének újabb és újabb terveim, de ezek nem televízióműsorok. Például a Dizájn Centerből már évek óta akarok készíteni egy könyvet, s lehet, hogy magamról is összeállítanék valamit a Showderrel kombinálva. Szőke Andrással és másokkal pedig több film- és forgatókönyvtervünk van. H*g«dfii Szabolcs Fábry Sándor könyvek írását és filmek készítését tervezi Mindig önmagamat adom kicsit írok, de nem vagyok író, tévézem, de nem vagyok tévés, színészkedem, de nem vagyok színész, humorizálok, de nem tartom magam humoristának, filmes is lehetnék, de nem vagyok az - úgy érzem, az erőm a kívülállásban van, akárcsak Sámsonnak a hajában. Igy határozta meg egy alkalommal Fábry Sándor, ki is ő valójában, majd hozzátette: lehet, hogy azért csinálok ilyen sok mindent, mert igazából semmihez sem értek. Azért egy valamihez biztosan: sorozatos poénokkal átszőtt dumájával lehengerli a közönséget. Mint ahogyan tette ezt nemrég Szegeden, a fürdőudvarban is. -Amikor nemrég Szegeden fellépett, kedvenc uszkárját, Bubit is magával hozta. Mennyire érzi a kutya, hogy ilyen nagy népszerűségnek örvend? - Nem hiszem, hogy tudná, mennyire ismert. - Ugyanúgy viselkedik a színpadon, mint otthon? - Azt gondolja, hogy Bubi nagyképűsködne? Nem, inkább arról van szó, hogy teljes mértékben felveszi az én életformámat. Tehát, ha otthon alszom két napig, akkor ő is alszik két napig, ha nem alszom három napig, mert dolgozom, akkor ő sem alszik három napig. A showba sem azért került be, hogy legyen a műsorban egy aranyos elem, hanem mert az én kutyám, s majdnem mindig velem van. - Ön hogyan viseli a népszerűséget? - Eddig semmilyen problémám nem volt, és most sincs. Az idén nyáron tapasztaltam egy picit azt, hogy szórványos esetekben az emberek ebéd közben odajönnek autogramot kérni, s ezt nem szívesen veszem, még akkor sem, ha elnézést kérnek. Más különösebb szörnyűséget nem tudok említeni. - Nem volt minta, csak saját magam