Délmagyarország, 2001. augusztus (91. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-24 / 197. szám

m Az otthon melléklete a Dólmagyarországban és a Délvilágban Szerkeszti: Keczer Gabriella A komponáló szegedi ikerpár virá9<>m, virágod A^V © A legszebb növenyek szezonjaban sok virágot veszünk, A szegedi Nagy Szilvia és Nagy Enikő ikrek és mégsem egyformák. Szil­via szereti a nőiességet ru­hában és sminkben, Enikő inkább a sportosat ked­veli. Szépek, kedvesek és kiválóan tanulnak. Emel­lett nyolc éve zongoráz­nak, és egy ideje zeneszer­zéssel foglalkoznak. Meg­teremtették saját zenei vi­lágukat és stílusukat, amit nemes egyszerűséggel twinsnek neveznek. A Nagy család tegnap ünne­pelte az édesanya szülelésnap­ját. A tortaszelés vidám hangu­latát már csak az esti bensősé­ges éneklés tudta fokozni: a ti­zenhét éves ikerpár, Szisza és Em i. azaz Nagy Szilvia és Enikő családi szokás szerint saját dalaival köszöntötte az ünnepeltet. A lányok négy éve foglalkoznak zeneszerzéssel. Ikrek lévén könynyen megér­tik egymást, egyikük a zongo­rán elindít egy dallamsort, a másik pedig befejezi. Ilven egyszerű. Vagy mégsem? Ok a Twins együttes. Nyolc éve ta­nulnak zongorázni, jelenleg a szegedi Deák Ferenc Gimnázi­um harmadikos tanulói. Ötödik éve dzsessz énekléssel is fog­lalkoznak. - Amikor édes­anyám észrevette, hogy nem­csak szokványos tinidalokat írunk, mindenben segített ben­nünket - meséli Szilvi. A kis komponisták kaptak egy szá­mítógépes zeneszerkesztő programot, amit ma már rutin­szerűen használnak. - Leülünk a zongora mellé és a megtalált dallamot a számítógéppel rög­zítjük - veszi át a szót Enikő. A tanulás miatt kevés az idejük, így a géppel gyorsabb. Bár ter­veik szerint a későbbiekben ze­nészekkel is szeretnének dol­gozni. Most a technika és a szülők segítségével játszanak. A kezdeti szerelmes dalokat, komolyabb témájú nóták kö­vették. Korukat megcáfolva, az emberiség jövőjéről, a ter­Ők a Twins! Számítógéppel komponálnak Hiányzik világunkból a szeretet Kik voltak a bárdok? Stúdióba vonultak Nagy Szilvia és Nagy Enikő: ők a Twins! (Fotó: Miskolczi Róbert) mészéiről, a keresett és megta­lált boldogságról, a történelmi és az. emberi hétköznapok sok­szor hiábavaló körforgásáról énekelnek. - Hiányzik vilá­gunkhói a szeretet - mondják - a mindennapokban is meg kell találni a boldogságot. A dalokat a kelta és ír népzenei világ ihleti. Igyekeznek saját stílust teremteni maguknak, amit nemes egyszerűséggel twins-stílusnak neveznek. - A kelta tündérvilágot megidéző muzsika tengerárxzerűen höm­pölyög, melyet játékosan fuvo­la és hárfa futamok váltanak ­magyarázza Enikő. Egyik szá­mukat Tolkien regénye, a Gyűrűk ura ihlette. A Pend­ragon ciklust, Arthur királyt és a bárdokat pedig a szabad­ság szeretete miatt kedvelik. ­Sokan nem is tudják, valójá­ban kik is voltak a bárdok ­magyarázzák. A Twins misz­tikus és mágikus világába il­leszkedik a magyar történe­lem, és a hun király, Attila his­tóriája is. Szilvia és Enikő nem ott­hon ülós típusok, a siker érde­kében minden lehetőséggel él­nek. Ki tudja mit hoz a jövő? Felléptek már az iskolai ren­dezvényeken kívül a szegedi Aranypódium estjein, vegetá­riánus összejöveteleken, Er­csiben, egy ikertalálkozón. Nyáron a Dunakanyarban olyan sikeres estet adtak, hogy a közönség nem akarta őket elengedni. Nemrég az egyik kereskedelmi televízió délelőtti szórakoztató műsorában szere­peltek. Boldogan mesélnek a sikereikről, és mutatják a kö­zelmúltban elkészült CD-jü­ket, amit egy újszegedi stúdi­óban készítettek el. Azt terve­zik, rövidesen pár számot át­dolgoznak, és elküldik a le­mezcégeknek. Addig is örömmel vállalnak el minden fellépést, hiszen, mint mondják - a közönség előtti éneklés energiával tölti fel őket, ami hatékonyabb, mint egy kiadós alvás. Lévay Gizella Kispapák könyve (6.) Ha mozog a magzat Óriási élmény a kispapáknak is, ha vég­re megmozdul a magzat. Nem csak a szo­katlansága miatt, hanem azért, mert először kezdi érezni is, hogy gyemieke lesz. Az apaság érzése ugyan itt még nem nagyon érinti meg közvetlen közelről (az majd csak a kisbaba megszületése után üti szí­ven), ám az élete ezután erőteljesen meg­változik. S nem csak a felelősségtudat egyre elhatalmasodó érzése miatt. Megváltozik ugyanis a táplálkozása, a kismamáéval együtt, aki rohamosan meg­undorodik az addig kedvenc ételektől, s bi­zony már a terhességet korán jelző ecetes uborkára sem tud ránézni. így aztán a kis­papa is elesik bizonyos korábbi ételkölte­ményeitől. Ahogy múlnak a hetek, s gya­rapodik a magzat, egyre jobban rugdos. A legváratlanabb időpontokban, boltban, ét­teremben, az utcán csak egyetlen egy he­lyen, a kórházi ultrahangvizsgálaton nem mozdul meg, de ott az istenért sem! A ké­pen kinyújtózva terül el, mintha valame­lyik tenger parti fövenyén napozna, s esze ágában sincs ficánkolni. Azon a vizsgála­ton is ugyanilyen lusta, melyen arra kíván­csiak, hogyan dobog a szíve, s milyen méhmozgásokat vált ki a jelenléte. S mi­után általában ilyenkor alszik, bizony ne­ki és a kismamának is megrázó élmény jut osztályrészül. Szó szerint. A magzat moz­gása a kezdetektói nagy izgalmat vált ki a rokonság köreiben, akik azt sem tud­ják. hová is legyenek, hogy jó tanácsok­kal árasszák el a leendő szülőket. A nagy­mamajelöltek a saját tapasztalataikkal traktálják a kismamákat („pillangórepde­sésként éreztem", „mintha átfutott volna a kisegér a hasamban" stb.), hogy aztán a saját évtizedes tapasztalataik miatt sza­kértőnek tekintsék magukat a kérdésben: mikor és hogyan mozdul meg először a magzat. S bár elmaradnak a pillangórep­desések, a kisegér szaladgálások, s a köny­vekben leírt egyéb jelenségek, a magzat mégis vidáman rezegteti édesanyja hasát. Amit a büszke papajelölt is boldogan ta­pasztal: „Focista lesz a kicsiből!" - újsá­golja aztán boldog-boldogtalannak. (Folytatjuk.) Korom András A minden háztartásban szinte mindig kéznél lévő citromról nem minden „házvezetőnő" tudja, hogy a leve befőzések idején ki­váló szolgálatot tesz ah­hoz, hogy a kézről eltávo­lítsák vele a gyümölcshá­mozáskor keletkezett folto­kat. Ha pedig néhány csepp citromot tesznek a vízébe a Citromízű... befőzésre szánt ószibarack, körte nem barnul meg. Csak szűkebb körben is­mert az is, hogy a C-vita­minban gazdag gyümölcs nevét viselő fűfélének mi­lyen hatása van a kézre. Nos, a citromfűből főzött teával csökkenthető a kéz izzadása. Aki minden nap citromfiből készít magá­nak teát, s legalább este ab­ból iszik, jó házi gyógy­módot alkalmaz. A kéz iz­zadása ugyanis az ideges­séggel is összefügg, a cit­romfű pedig nyugtató hatá­sú. (Ezért este az elalvás segítésére is kiváló ház­iszer.) A citromfűteát egy­szerű elkészíteni: egy evő­kanálnyi citromfüvet le kell forrázni fél liter vízzel, s állni hagyni kb. negyed­óráig. Leszűrve, langyo­san, mézzel, jóízű és jó ha­tású természetes szer. Lekvármentés A nagy melegben a nem elég hiűvös spájzban, a lakóte­lepi konyhák kamraszekrényé­ben a befőttek, lekvárok egy része sajnos tönkremegy. Több olvasónk kérdezte, mit kell ten­ni, ha a romlás jeleit észlelik. Mindenekelőtt: azokat a lek­várokat, befőtteket, amiknek a tetején (kb. egy hónapos lap­pangási idő után) megjelennek a penészgombák, ne egyék meg! Nem elég a felső, pené­szes részt eldobni, mert a bel­sejében is ott lapulnak már a kártékony penészgombák, az üveg egész tartalmát ki kell dobni. A penészesedésnek in­dult lekvár újrafőzésével sem szabad kiísérletezni, mert nem jár sikerrel, inkább csak későb­bi gyomorrontásokkal. Azt a lekvárt viszont, amelyik kikris­tályosodik érdemes újra felfőz­ni, mert abban csak a cukor nem oldódott fel rendesen. A lekvár sűrűsödése nem a rom­lás jele, csak a szikkadásé (a ke­ményebb lekvár nagyon jó a süteményekbe). Azokat a be­főtteket, amiken a lé leapad, és a gyümölcs bámulni kezd nem kell kidobni, mert nem romla­nak, csak esztétikailag hibá­sodnak. A legjobb ezeknek a te­tejéről a barna darabkákat kiön­teni, s megenni a többit. A legszebb növények szezonjában sok virágot veszünk, viszünk ajándékba. A frissen kötött, szép csokor utóéletére sem árt azonban gondolni. Aki ajándékoz, annak tudnia kell például, hogy a rózsa és a szegfű vágott virágként nemigen szíveli egymást, egy csokorba kötve „durcásak" lesznek, gyorsan elhervadnak. Az ajándékba szánt virágot még pár percre sem szabad napra vagy huzatos helyre tenni! A melegben messzire utazó szép szálakat ajánlatos nedves selyempapírba csomagolni, s jó, ha a szárak végét nyers, félbevágott burgonyába tűzik, vagy vízzel töltött edénybe teszik az autóban. Aki kapja a virágot, annak nem illendő a csokrot egy régebbi virág mellé tenni (s nem is ildomos, mert a már „használt" vízben a friss szálak hamarabb elhervadnak). A vázába melegben célszerű időnként egy-két jégkockát tenni. A sok virágport kibocsátókat gyengén be kell permetezni hajlakkal. A vágott szegfű alatt nem kell cserélni a vizet, ha csak utánatöltik, tovább megmarad a virág. A rózsák közül azok tartanak legtovább, amiket nem túl bimbós állapotban vágtak le. A gerbera hosszabb idejű „kitartásának" titka, hogy széles szájú vázába, kevés, nem hideg vízbe kerüljön, amit nem cserélnek, hanem utántöltenek, s a szárából időről-időre levágnak egy-két centit. A lágy szárú virágok élettartama a vázában növelhető, ha a száruk végét ferdén levágják. A fás szántaknak pedig a végükön le kell hántani a kérgüket. A virágok vízbe érő leveleit, mcllékhajtásait a vázába tétel előtt ildomos levágni. Természetesen növelhető a virágcsokor pompázási ideje a kereskedelemben kapható „éltető" tabletták vázába tételével is. imw>m<» Szélmalom a megyehatáron Munkatársunktól A hamisítatlan alföldi táj szépségei mellett két műemlékre bukkan, aki ráhajt a Szentestől Békés me­gye felé kanyarodó útra, vagy vonatra ül, majd meg­áll és szétnéz a hosszúnevü faluban, Fábiánsebestyé­nen és környékén. A település közelében található két műemlék a rég­múltat idézi. Még Fábiánsebestyén előtt bukkanhatunk a négyezer éves földpiramison álló, gótikus templom­romra. Ennek láttán eszünkbe juthat, hogy e település elsó lakói az 1280-as hódtavi csata után letelepített ku­nok voltak. A falu minden bizonnyal a XIII. században - a Szent Fábián és Szent Sebestyén vértanúknak szen­telt - templomáról kapta nevét. A népes település a Hunyadi-, majd a Török-család birtokához tartozott. A virágzó községet és lakóit a török pusztította el. Soká­ig, még 1852-ben is pusztaként szerepelt a nyilvántar­tásokban. A faluba csak lassan, fokozatosan szivárgott vissza a magyar népesség. A tipikus tanyai településből, a pusztaközségból kinövő falu új, Árpádházi Szent Er­zsébet tiszteletére szentelt temploma 1932-ben épült. A népi értékeket becsülők számára különösen érde­kes műemlék, a Fábiánsebestyéntói körülbelül három ki­lométerre található, fölújított Cserna-féle szélmalom. A Gádorosi út szélén álló szélmalmot Csema János épít­tette, és 1945-ig volt a család tulajdonában. Adatok igazolják, hogy a szélmalmot Dávid István, Olasz Sán­dor. Horváth János molnár bérelte, a díjat terményben fizette. A malomban egy esztendőben 500-600 mázsa gabonát őrölhettek. A kétköves daráló azonban csak olyan termény előállítására volt alkalmas, melyet a jó­szágoknak, takarmányozásra adtak. Az emberi fogyasz­tásra alkalmas őrlemény a fábiánsebestyéni Botovics­féle malom (ma is álló, ipari műemléknek minősíthető) épületében készült. A Csemai-féle szélmalom vitorlái 1954-ig forogtak. Az 18(X)-as évek végén épült szélmal­mot 1972-ben minősítették műemléknek, s jó tíz évig tartó fölújítás után, ma már teljes szépségében várja a látogatókat.

Next

/
Thumbnails
Contents