Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-07 / 157. szám

V. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 7. Majd ha Már most bele kell gondolnom az élet nagy mikéntjé­be. Amikor majd újra kezdhetem az életemet. Amikor majd megint megszületek. Akkor is megkérdezik majd, mi leszek, ha nagy leszek. Nem ilyen lengő-lengő betűszelelő akarok lenni. Rávágom kapásból: benzinjós! Hogy az meg mi lenne? Szerdára szokták életbe lép­tetni, hogy ennyivel meg ennyivel drágább lesz a benzin meg az autógáz, ennyivel meg csökken a dízel ára. A kö­vetkező héten éppen a fordítottja. Amikor e sorokat pö­työgtetem, több hete mennek lefelé az árak, akár a BUX. Eszembe jut Jóska. Jó tizenöt éve emlegette, hogy a Jenő gyerek rettenetesen okos. Számítógépen dolgozik. Nem tud­hatta akkor még, ehhez a gépezethez néha a félkegyelem is elég. Mivel rettenetesen okos akarok én is lenni, az ak­kori legmodernebb ketyeréből kérek mindjárt hármat. Természetesen én leszek a főnök, biciklis ésszel is, de he­lyettesre is szükségem lesz. És titkárnőre mindenokvetet­len, hogy legyen, aki kávéfőzés közben kibeszéli a titko­kat. És munkatársból is legalább hét, hogy minden nap­ra jusson. És hogy munkaértekezleten dönthessünk, me­lyik szerdán mi lesz a jóslat. Sokáig nem fenyeget bennün­ket a munkanélküliség réme. Persze, itt a veszély, addigra már vízzel járnak az au­tók. Baj egy szál se, addigra az ólmozatlan-ciánozatlan víznek is fölmegy az ára. Akik már most be akarnak szegődni hozzám, „kalandorok ne kíméljenek" jelszó alatt pályázzanak. A baksist a bal zsebembe kérem Webber, a romantikus, Rice, a cinikus Az álompáros Azért tudunk jól együtt dolgozni, mert teljesen különbözőek vagyunk. Webber ro­mantikus, én cinikus vagyok - mondja Tim Rice szövegíró. Andrew Lloyd Webber zene­szerzővel három világ­sikerű musicalt irtak: a József és a színes, szé­lesvásznú álomkabátot, a Jézus Krisztus Szu­persztárt és az Evitát. Tim Rice a közös mun­káról azt mondja, olyan, mint a házasság: szerelem nélkül és ve­szekedésekkel is műkö­dik. Tim Rice 1944-ben szüle­tett az angliai Amersham­ban. Ügyvédnek készült, de hamarosan a pop-szakmá­ban, az EMI lemezkiadónál találta magát. Életművét olyan színpadi művek és filmszövegek alkotják, mint a József és a színes, széles­vásznú álomkabát, a Jézus Krisztus Szupersztár, az Evita, a Blondcl, a Sakk, a Szépség és a Szörnyeteg, az Aladdin, az Oroszlánkirály. Négy Tony, öt Grammy, há­rom Golden Globe és há­rom Oscar-díjat nyert. Saját könyvkiadója van, az 1981­ben alapított Pavilion Books. Popzenei rádi­óműsorokat készít, szen­vedélyes krikettjátékos ­saját csapata a Heartaches (Szívfájdalom). Rendszere­sen ír krikettel kapcsolatos cikkeket a The London Da­ily Telegraph-ba. Oxfords­hire-ben lakik, nős, két gyermeke van. Az angol Sport és Művészeti Alap el­nöke. 1994-ben a sportért és a művészetekért tett szol­gálataiért lovaggá ütötték. Rice szerint a jó musical titka a megfelelő történet. ­Sokan kísérleteztek azzal, hogy különbözó dalokból előadást szójenek, de a vé­geredmény mindig siralmas volt. Ezzel szemben mi új korszakot nyitottunk a West Enden (London híres szín­házi negyede - a szerk..,, amely a mai napig tart. Mi teremtettük meg a költsé­ges, de nagy profitot hozó musicalek hagyományát ­állítja Rice. Andrew Lloyd Webber 1948-ban született Dél­Kensingtonban, Angliában. Muzsikuscsaládból szárma­zik, így korán zenélni kez­dett. Már a zongoraórákon is szívesebben játszotta sa­ját szerzeményeit, mint má­sokét. Ő szerezte egyebek között a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, a Jézus Krisztus Szupersztár, az Evita, a Macskák, A Csillagfény expressz, az Operaház fantomja, a Sun­set Boulevard zenéjét. Hét Tony, három Grammy-, egy Golden Globe- és egy Os­car-díjat nyert. 1992-ben lo­vaggá ütötték. Jelenleg Íror­szágban, Dublinban él. har­madik feleségével lovakat tartanak. Háza van Sydmontonban, London­ban, lakása New Yorkban és villája Dél-Franciaor­szágban. Azt mondja, manapság nem születnek jó dalok sem a musicalek, sem a popzene világában. Veszélyesnek tartja, hogy az első az üzlet, a kreatív munka pedig hát­térbe szorul. Ennek ellenére önmagával kapcsolatban optimista. Ötvenedik szüle­tésnapján azt mondta, ő még akkor is a „színpadon" lesz, amikor az üzletembe­rek elégedetten elvonulnak. Andrew Lloyd Webber és Tim Rice 1965-ben ismerte meg egymást. Rice hallotta, hogy Webber dalszövegírót keres, ezért egy négysoros levelet írt neki. Webber 17, Rice 21 éves volt. Első kö­zös musicaljüket, a The likes of US-t azonban sehol nem mutatták be. Egy ox­fordi diákszínház jelentke­zett ugyan, de ők a West Endről ábrándoztak, és ne­met mondtak. Próbálkoztak néhány közös dallal is - si­kertelenül. Akkor kereste meg őket egy zeneiskola igazgatója, hogy írjanak egy vallásos tárgyú darabot az évzáró koncertre. Felütötték a Bibliát, és rátaláltak Jákob és József történetére. Ebből született a József és a szí­nes, szélesvásznú álomka­bát, melyet azóta a világ majd' minden országában, így nálunk is bemutattak. Következő közös munkájuk a Jézus Krisztus Szupersztár volt 1969-ben, majd az Evi­ta 1976-ban. Amikor a kö­zös jövőről kérdezték őket, csak annyit mondtak: „Most egy kis idóre van szüksé­günk, hogy feltöltődjünk. Külön-külön." Keczer Gabriella „A végén nekünk is szól a taps" Két zenész az Evitából Megjelent Csongrád megye millenniumi albuma Művelődéstörténeti örökségünk z idei szabadtéri nyi­tó előadása az Evita. A pro­dukció érdekessége, hogy sze­gedi zenészek közreműködé­sével került színre. A könnyűze­nei műfa/ kepviseloi kozul a dobokat kezelő Csizmadia László és a szintetizátoron játszó Ko­vács Gábor számol be arról, milyen óriási élményt jelent szá­mukra együtt muzsikálni a jól ismert szegedi kollégákkal. Csizmadia László és Kovács Gábor a szabadtéri próbáján egy tam-tam mellett. (Fotó: Karnok Csaba) Csizmadia László, aki tize­nöt évig volt a színház zene­karának tagja, jelenleg egy ze­neiskolában tanít. Többször hívják egy-egy produkcióba, a mostani felkérésnek eleget té­ve kezeli a dobokat az Evitá­ban. Kovács Gábor szinteti­zátoron játszik, s elmondta: nagyon nagy élmény egy ilyen nagy produkcióban sok mu­zsikussal együtt zenélni. En­nek öröme és varázsa utánoz­hatatlan. Hiába tud szintetizá­torán nagyzenekari hangzást előállítani akár otthon, a négy fal között is, ez más. Összené­zések és összemosolygások teremtik meg a remek alap­hangulatot. - Olyan emberek­kel lehetünk együtt, akiket is­merünk. Az előadás végén ne­künk is szól a taps, de már az is óriási jutalom, hogy részt vehetek az előadásban. Meg­tiszteltetés számomra. Régóta vártam már, hogy szegedi ze­nészek közreműködésével jö­hessen létre egy ilyen nagysza­bású előadás. Csizmadia László hozzáfűzi: hosszú idő után ez az első produkció a szabadtérin, melynek köny­nyúzenei kíséretét szegediek szolgáltatják. - Ha az eddig elért hímevet s az összegyűjtött anyagi java­kat tekintem - folytatja Csiz­madia László -, akkor nem tűnik a legjobb választásnak a zenei pálya. Most is olyan alapvető problémákkal kell küszködnöm, mint 18 éves ko­romban. Nincs hol gyakorol­nom. Egy dobosnak szüksége lenne egy saját, hangszigetelt helyiségre ahhoz, hogy a szak­máját megfelelő szinten tudja űzni. Sajnos ez a színházban sem volt adott. A zenészi ke­resetből nem megoldható ez a probléma. Jelenleg egy halk gumidobon gyakorolok ott­hon, ez nem zavarja a szom­szédokat, de mégsem olyan, mint az igazi dobfelszerelés. A múltról szólva hozzáteszi: ­Az idősebbek emlékezhetnek a Vági zenekarra, melynek tagja voltam. Büszke vagyok tanítványaim sikereire, közü­lük többen a Zeneakadémián folytatták tanulmányaikat, s hivatásos zenészként dolgoz­nak. Kovács Gábor is régóta sze­replője a szegedi könnyűze­nei életnek. A főiskolai évek alatt dobos barátjával együtt tagja volt a Hot Jazz Szeged nevű formációnak, később számos együttesben játszott, köztük a Melody Comboban is. A Csermák Hammido Könnyúzenedében szintetizá­toroktató, alsó tagozatos kisis­kolásokból alakított könnyűze­nei együttesük sikerrel szere­pelt a budapesti országos szin­tetizátoros találkozón. A Ze­neműkiadó három nyelven je­lentette meg az 1999-ben a Frankfurti Könyvvásáron is szereplő, hiánypótló tanköny­vét: a Kovács keyboard isko­lát. Ez volt hazánkban az első, CD melléklettel megjelent ze­neiskolai tankönyv. - A szabadtérin dolgozó két gitáros kollégával négyesben, Farkas Mihállyal és Szalma Baksi Ferenccel együtt, szeret­nénk az ószi jazz napokon is bemutatkozni. Ilyen felállás­ban még nem szerepeltünk a rendezvényen, a nyár folya­mán erre szeretnénk felkészül­ni. - tette hozzá Kovács Gá­bor. Wagner Anikó Száz évvel ezelőtt, a hon­foglalás ezredik évfordulóján többkötetes munkák jelentek meg a magyarországi megyék történetéről. Most, az állam­alapítás évfordulóján hasonló műltidézésre vállalkoztak azok a szakemberek, akiknek mun­kája nyomán megszületett Csongrád megye millenniumi albuma. Ez a könyv tehát nem elózmény nélküli, mégis egye­dülálló. Szerepében és meg­jelenésében is eltér a korábbi megyei históriáktól. Nem csak írásos, hanem legalább olyan gazdag képi információval lát­ja el az olvasót. Szerepe pedig annyiban változott a száz év­vel ezelőtti kiadványokhoz ké­pest, amennyire azóta a törté­netszemlélet átalakult. Ebbe az albumba a szerzők a poli­tika és a gazdaság mellé be­emelték a kultúr- és tudomány­történetet, valamint a külön­böző korok embereinek éle­tét. A szerkesztők szerint nem volt könnyű megfelelő címet találni az albumnak, olyat, amely a megye egészére utal. Végül ezt választották: Három folyó mentén. Ezek pedig a Körös, a Maros és a Tisza, amelyek hordalékukkal évez­redek alatt feltöltötték e tájat, g azóta is meghatározó szere­pet játszanak az itteni emberek életében. Bár az emberiség története megszakítás nélküli folyamat, a tudósok mégis kor­szakhatárokat háznak, hogy munkájuk, kutatásaik terjedel­mét behatárolják. Ezek az időhatárok általában egy-egy nép nagy sorsfordulóihoz kötődnek. A millenniumi al­bumban olvasható tanulmány hat korszakra tagolja az elmúlt tizenhatezer év történetét. Az első tizennégyezer év histó­A kötet címoldala. Hárman az album szerzői közül: Tóth Attila művészeti író, valamint a két szerkesztő, Marosvári Attilaés Blazovich László. (Fotó: Miskolczi Róbert) riájáról szóló részt Horváth Ferenc régész, a többi öt feje­zetet Blazovich László törté­nész, a Csongrád Megyei Le­véltár igazgatója írta. A kétszáz oldalas kötet az elejétől a végéig egybefüggő társadalom-, gazdaság- és kul­túrtörténeti tanulmányként ol­vasható, amely az első ember megjelenésétől és az őskorból ránk maradt kincsektől kezdődően napjaink társadal­mi, gazdasági átalakulásáig vezeti az érdeklódót. A szer­kesztők arra is törekedtek, hogy megörökítsék azokat a személyeket, akik országosan és nemzetközileg maradandót, értékállót hoztak létre. A tör­téneti tanulmány mellett min­den egyes oldalon szócikkek és fényképek segítik a tájéko­zódást. Az újabb felvételeken kívül régi metszetek, korabe­li képeslapok, kéziratrészle­tek színesítik az albumot. A szócikkek a népművészet, a közlekedés, a tudomány, az oktatás, az ipar, a mezőgaz­daság területéről, a művésze­tekből, a növény- és állatvi­lágból származó témákat dol­goznak fel. Olvashatunk pél­dául a napsugaras házról, a szentesi református nagytemp­lomról, a nagymágocsi Káro­lyi-kastélyról, a magyarcsa­nádi kőkeresztról, a szegedi papucsról, a makói hagymáról, a tápai gyékényről, orvoskari professzorokról, Páger Antal­ról, Pulitzer Józsefről, Tisza Lajosról vagy Juhász Gyulá­ról. A kötetet Blazovich László mellett Marosvári Attila törté­nész, a megyei közgyűlés al­elnöke szerkesztette, a szócik­kek megírásában tizenhat szerző vett részt. A kilencmil­lió forintból elkészített mil­lenniumi albumot angolul is megjelentetik ezer példány­ban, a magyar nyelvű kiadás­ból kétezer példányt nyomtak. A kötetet a levéltár köz­reműködésével a megyei ön­kormányzat adta ki. Hagadtts Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents