Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-05 / 155. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. JÚLIUS 5. AKTUÁLIS 3 A rockopera rendezője: Korognai Károly Evita, avagy Keresd a nőt! Korognai Károly: Evita története nagyon illik a Dóm tér hangulatához. (Fotó: Gyenes Kálmán) nFelragyognak a fények" Tejjte Sokáig tartotta magát a nézet: a Sze­£ 11 gedi Szabadtéri Játékok annyira ismert BBMflj és elismert rendezvénysorozat, hogy nagy és költséges reklámkampány nél­kül is elfogynak előadásaira a jegyek. Igaz volt ez, amíg nem alakultak új nyári játszóhelyek szerte az országban, és nem vált a kulturális piacon is kímé­letlenné a verseny. Ma már a program taktikus össze­állításával, az szereplőgárda okos kiválasztásával és szakszerű PR-munkával kell ringbe szállnia fizető né­zőkért. Úgy tűnik, a mostani színházi vezérkar felismerte ezt. Már tavaly is akadtak próbálkozások, hogy a Dóm té­ri előadásokat - mint kulturális termékeket - a modern marketing eszközeit alkalmazva adják el. Csak épp nem sikerült megtalálni a megfelelő stílust, elborzad­va néztük a fekete és jellegtelen plakátot, a szarvashi­báktól és kínos mondatoktól hemzsegő szóróanyagokat. Szerencsére a 70 éves jubileumra minden jobban sike­rült, egységes narancsszínű plakátok, műsorfüzetek, je­gyek készültek. Az argentin tenorsztár. Jósé Cura kon­certjének mutatós plakátját már lopják az utcáról a rajongók. Figyelemfelkeltőek az országos tévékben, rádiókban látható-hallható, „Szeged híres város..." szignállal induló reklámspotok: „Felragyognak a fények - Szegedi Szabadtéri Játékok." Azt is megértették, ér­demes olyan produkciókat keresni, amelyek akár a külföldiek érdeklődésére is számot tarthatnak. Az egyik vezető német turisztikai magazinban méretes hirdetés ajánlja a Dóm téri programokat. Ezzel nem azt állítom, hogy teljesen hibátlan len­ne a színházi PR-gépezet; olykor még homok kerül a fogaskerekek közé. De az bizonyos, jó irányba mozdult el a szabadtéris marketing. Persze PR ide, reklám oda, a legfőbb kérdés mégis változatlan maradt: az össznépi happeninggé vált csillagtetős színház a leg­különbözőbb műfajokban képes-e teljesíteni minden teátrum örök feladatát: katarzisban részesíteni a pub­likumát. Rekord égi áldás Ma este mutatják be a Szegedi Szabadtéri Játé­kok történetében elő­ször Webber klasszikus musicaljét, a világsikerű Evitát. Nyolc alkalom­mal láthatja a közönség a szegedi zenészek köz­reműködésével színre kerülő, látványos pro­dukciót. A darab rende­zőjével, Korognai Ká­rollyal egy esős próba­napon beszélgettünk. - Pár nappal ezelőtt Ma­rosvásárhelyen vendég­szerepelt a szegedi szín­ház a Portugál című da­rabbal, melyben ön az egyik főszerepet játszotta. Mi volt a fellépés apropó­ja? - Egy kedves meghívás­nak tettünk eleget. Szeged­nek Marosvásárhely a test­vérvárosa, ennek apropóján a marosvásárhelyi napok vendégeként szegedi kül­döttség utazott az erdélyi vá­rosba. A Portugállal a ma­rosvásárhelyi színházban léptünk fel, illetve a szegedi teátrum három művészének közreműködésével létrejött Gyilkosok éjszakája produk­ciót egy stúdió-előadás kere­tében láthatta a helyi közön­ség. - A Portugált sokan sze­rették Szegeden. Károm­kodó, trágár nyelvezete azonban megosztotta a publikumot. Hogyan fo­gadták a marosvásárhe­lyiek az előadást? - A közönség óriási elvá­rással ült be a nézőtérre. Előadás előtt a társulat kicsit szorongott. Ellentmondásos volt a helyzet, ugyanis mi képviseltük a szép magyar szót, és egy olyan darabot vittünk, ahol megállás nél­kül, kötőszóként röpködnek a trágár szavak. A darab ele­jén rám hárul az a feladat, hogy egy monológban beve­zetem a közönséget ebbe a speciális nyelvezetbe. Az elején érzékeltem is feszült­séget a nézőtérről. Tíz perc után feloldódott az ellenál­lás. Az előadás hatalmas si­ker lett. Tudni kell, hogy Marosvásárhelyen nagyon komoly színházi élet, nívós román és magyar tagozat működik. Óriási élmény és szakmai kihívás volt ott si­keresen játszani. - Lesz folytatása a ven­dégszereplésnek ? - Bízom benne. A színház élén működő román vezér­igazgató szeretné, hogy a szegedi társulat a későbbiek­ben mind a román, mind a magyar tagozattal együttmű­ködjön. Úgy tűnik, hogy szakmailag elindult valami. - A Szegedi Szabadtéri Játékok első előadását rendezi. Miért éppen az Evitára esett a választá­sa? - Az Evita a maga nemé­ben egy rendkívül veretes mű, komoly zenei alkotás. A műfaj egyik klasszikus da­rabjáról van szó, és eddig még nem szerepelt a Dóm tér színpadán. Holott nagyon illik ebbe a szakrális környe­zetbe. Az előadásban a maga misztikumával megjelenik a római katolikus hit és a latin kultúrvilág. Az Evita egy­szerűen ide való. Méltó a szabadtéri játékok rangjához és tradíciójához. Terveink szerint minden évben bemu­tatunk egy nagy musicalt, hi­szen egyre nagyobb igény van rá. - A Webber-műnek ko­moly zenei anyaga van, a színrevitel során sok ne­hézséggel kell megküzde­niük. Miért döntött az élő zene mellett? - Az eredeti elképzelések szerint play-back zenei alap­ról játszottuk volna, amit el is készítettünk. Lényegen könnyebb és egyszerűbb megoldás lett volna. Végül is úgy döntöttünk, hogy a pro­dukciót csak élő zenekarral tudjuk elképzelni. Méghozzá szegedi zenekarral. A merész döntésnek meg is van az ára: a zenekari munka összehan­golása nagyon megnehezíti a Dóm téri munkát. Sok szín­ház ezt a technikai rizikót nem vállalja fel. - Mi jellemzi a Korog­nai-féle Evitát? Mi inspi­rálta leginkább a mű­ben? - Egy 1952-ben záruló, ti­pikus karriertörténetet látha­tunk a múlt század első felé­ből. Erre az időszakra a vi­lág minden táján jellemző volt az állami terror. Gon­doljunk az európai történe­lemre, a világháborúra, a magyar 56-os eseményekre, vagy éppen a hetvenes évek közepéig tartó dél-amerikai puccssorozatokra, ami ott egy létezési formát jelentett. A történelmi analógiák kö­vetkeztében nekünk, közép­kelet-európaiaknak, magya­roknak és a dél-amerikaiak­nak több közös vonásunk van. Ezt a gondolatot próbá­lom egyfajta időtlenítéssel és időnként misztifikálással el­juttatni az emberek szívébe. Természetesen argentin zászlók helyett nem jelennek meg magyar zászlók. A mű­vészi ábrázolásnak nem ez a helyes módja, hanem a misz­tikus időtlenítéssel próbálom mindezt egyszerűen kimon­dani. Nálunk nem volt olyan markáns személyiség, mint az argentin Evita. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mitől olyan erős ez a mű? A fülbemászó zene mellett Evita varázslatos személyi­sége a döntő, akiről túlzottan sokat nem is tudunk. Azt vi­szont tudjuk, hogy hihetetle­nül erős, markáns társadalmi szereplő volt, aki egyben na­gyon erős személyiséggé formálta magát. - Evita egyénisége igen összetett és ellentmondá­sos. - Az előadásban, a meg­szokottól eltérően, ezt egy picit erősebben ki is hangsú­lyozzuk - nem idealizáljuk az alakját. Megmutatjuk, hogy milyen véres kezű volt. Mekkora szerepet játszott az életében - modem kifejezés­sel élve - az önmenedzselés: a piár, a marketing, a me­nedzsment és az ímázsgyár­tás. Mindezeknek nagy mes­tere volt. Ez sokak szemében rendkívül ellenszenves és visszataszító. Nekem is ez a véleményem róla. A szöveg­könyvbe is beleírtuk ezeket a bűvös szavakat. A másik negatív jellemzője a véres­kezűsége, egy véres diktatú­rának volt a háttérirányítója. Valójában a Cherhez la fém­mé! Keresd a nőt! című klasszikus mondás elevene­dik meg a Dóm színpadán. Lévay Gizella Munkatársunktól Több mint egy hónapja szinte mindennap esik az eső. Nem is esik, zuhog. Az egyik zivatar éppen csak elvonult, a másik már érke­zik. Aki reggel nem visz magával esernyőt, pórul járhat. Az Országos Meteoroló­giai Szolgálat szegedi állo­másának vezetője, Lévai István szerint az is lehet, hogy a júniusi csapadék mennyisége 15 éves rekor­dot döntött. A mögöttünk lévő hó­napban ugyanis 208 milli­méternyit mértek. Ez azt je­lenti, annyi eső esett 30 nap alatt, mint máskor egy szá­razabb esztendőben. Volt olyan napunk júniusban, amikor 24 óra leforgása alatt az egyhavi átlagos csapadékmennyiség, 50-60 milliméternyi zúdult a nya­kunkba. Kezdődik a Martin György-fesztivál Három nap tánc Utcai menettánccal és a hagyományos Dugo­nics téri megnyitó ün­nepséggel kezdődik pén­teken a Martin György országos néptáncfeszti­vál Szegeden. A menettánc nem marad el azért, mert a Kárász utcán az építkezés miatt nem lehet átkelni. A leleményes rende­zők az Aradi tértől a Jókai utcán át a Dugonics térig ve­zénylik a II. Martin György országos néptáncfesztiválon részvevő tizenegy csapatot. A színpompás, látványos, ze­nés utcai tánc pénteken fél hatkor kezdődik, a Dugonics téren az ünnepélyes feszti­válnyitó hat órakor lesz. A kétévenkénti nemzetkö­zi fesztiválok között, a párat­lan években hagyományosan országos seregszemléket ren­deznek Szegeden. Ezekre a legjobb együtteseket hívják, amelyek a legújabb koreog­ráfiákat hozzák, vagyis a sze­gedi szemle amolyan magas színvonalú szakmai megmé­rettetésnek számít. Az együt­tesek a színházban mutatják be produkcióikat: pénteken este 8-tól, szombaton délután 4-től, illetve este 8 órától. Bár versenyt nem írnak ki a szervezők - a Bartók Béla Művelődési Központ igazga­tója, dr. Simoncsics János és munkatársai -, a bemutató­kat szakemberekből álló zsű­ri figyeli. Benyomásaikról a fesztivál zárónapján, vasár­nap számolnak be a résztve­vő táncosoknak és zenészek­nek szervezett szakmai kon­ferencián. A közönséget nemcsak a pénteki utcai be­mutatókra várják, hanem a színházi előadásokra is. A vendéglátó házigazda szerepében fellépő szegedi Bálint Sándor Táncegyüttes műsora nyitja a színházi be­mutatókat. Itt lesz a Nyírség együttes, a székesfehérvári Alba Regia, a budapesti Vá­laszút, a pásztói Muzsla, a dunaújvárosi Vasas Tánc­együttes. Kalocsáról jön a Bokréta, Méhkerékről pedig a Nyisztor György nevét vi­selő hagyományőrző együt­tes. Pécsről érkezik a horvát nemzetiségi csapat, a Tanac együttes, itt lesz a debreceni népi együttes és a szabadkai Népkör csoportja. Szomba­ton este fellép a színházban a virtuóz zenészekből és tán­cosokból álló szászcsávási banda, akiket legutóbb a mi­niszterelnök washingtoni lá­togatása idején csodáltak meg - az amerikaiak. S. E. Minden tizedik a honvédség tenyerébe csap Harcászatban jeleskedő katonák A dóci lőtéren, kiképző bá­zison gyakorlatozott tegnap a hódmezővásárhelyi Bercsényi lövészdandár felderítő száza­da. A leszerelés előtt álló, harmadik időszakos sorállo­mány és a szerződéses kato­nák vizsgáztak szakharcászat­ból. Rédei Róbert százados te­relgette az újságírókat, ripor­tereket a dóci lőtér bokáig érő homokjában, és rögtön felada­tot is adott nekik: - Úgy ha­ladjanak az úton, hogy közben figyeljék két oldalról az erdőt! Ott rejtőznek a katonák. El­méletileg nem szabad őket meglátniuk. Mindössze egy harcost fe­deztünk fel a bozótosban, pe­dig sokkal többen lapultak ott szétszóródva. Csakhogy, a te­repszínűre festett arc és ruhá­zat egybeolvasztotta a katoná­kat a környezettel. Fülvédő fel, kezdődött az első gyakorlat. Az úton egy, a Varsó Szerződés idejéből jól ismert UAZ terepjáró tűnt fel. Az „ellenség felderítői" ültek benne. A bokrok közül, lesál­lásból, váratlanul megszólal­tak a fegyverek. A járműben lévők hiába viszonozták a tü­zet, megsemmisítették őket. Az erdőből előbukkanó felde­rítők magukhoz vették azokat. Látványos és zajos volt a hódmezővásárhelyi dandár felderítőinek gyakorlata. (Fotó: Schmidt Andrea) az UAZ-ban található fegyve­reket, iratokat, anyagokat, amelyekből saját csapatuk fontos információhoz juthat. Nem volt idejük a jármű el­tüntetésére, ezért „felrobban­tották" azt, majd gyorsan tá­voztak. Minden részletet pon­tosan jelentettek a parancs­noknak. A feladatot jó szinten haj­tották végre - értékelt röviden a százados. A következő tere­pen újabb leckét kaptak a szakharcászatból vizsgázók. Kőhalmy László főhadnagy magyarázta el, hogy mi várha­tó, mit rögzíthet a fotóriporte­rek, a televíziósok kamerája. A gyakorlatozó felderítők 10 órán át figyeltek egy úgy­nevezett vezetési pontot, ahol az ellenség parancsnoksága ütött tanyát. Minden mozgást rögzítettek. Ki kellett várniuk azt a pillanatot, amikor az első számú vezetők is az adott he­lyen tartózkodtak, mivel an­nak nem lenne értelme, ha mindössze három őrszemen ütnének rajta. Ez a gyakorlat is sikeres volt. Az más kérdés, hogy a felderítő szakasz parancsnoka elszámította magát, túl nagy erejű ellenállásba ütköztek, ezért kénytelenek voltak biz­tonságos helyre visszavonulni, magukkal víve sebesültjeiket. A későbbiekben láthattunk még menetvonal-felderítést, valamint egy rádióállomás megsemmisítésére irányuló támadást. A vásárhelyi lö­vészdandár sorállományú ka­tonái és a szerződésesek is jól vizsgáztak - értékelt Rédei százados. Szerettünk volna szót váltani az augusztusban leszerelőkkel is, ám erre nem volt engedély, csupán a tisztek nyilatkozhattak. Rédei Róbert kifejtette, hogy a jelenlegi, 9 hónapos sorkatonai szolgálat alatt a ka­tonák elméletben és gyakor­latban is képesek felkészülni a felderítői feladatok ellátására. Amennyiben áttérnek a 6 hó­napos rendszerre, nehezebb lesz, de azt is megoldják, ezért katonák. A százados elmond­ta, bevonuláskor a fiatalok harmada játszik a gondolattal, hogy szerződéses katona lesz, a leszereléskor már csupán minden tizedik gondolja ko­molyan. Százból tízen viszont bele is csapnak a honvédség tenyerébe. V. Fakata Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents