Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-30 / 176. szám

HÉTFŐ, 2001. JÚLIUS 30. AKTUÁLIS 3 Országos rendre törekszenek „Csongrád megyében 6070 közötti azoknak a kamarai tagoknak a száma, akik az ingatlanszakmával foglalkoznak. Ám miután a kamarai tagság már nem kötelező, a pontos számukat nem ismeijük"— mondta lapunknak Hampel Tamás, akit nemrégiben választottak ismét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ingatlangazdálkodási szekciója elnökévé. Az eddig csak bizottságként működő testület most azt tűzte céljául - amint arról lapunkban már írtunk -, hogy elélje: minősíttessék magukat az ingatlanközvetítők. B. K. A. Ba n kV Ui stria Creditanstalt Betéti kamatok magánszemélyek részére 3 havi lekötött betét 9,00 - 9,25% (EBKM: 9,13-9,38%) összeghatártól függően 6 havi lekötött betét 9,00% (EBKM: 9,13%) Fentiek nem tekinthetőek ajánlattételnek. Minimum leköthető betétösszeg 250000 Ft. A leírtak a Bank jelenleg érvényes kamatait tartalmazzák, amelyek a következő hirdetmény megjelenéséig érvényesek. A betéti szerződés részletes leírását a Bank üzletszabályzata tartalmazza, amely iránt a lenti számon, illetve a fiókunkban érdeklődhet. A HypoVereinsbank Hungária Rt és a Bank Austria Creditanstalt Hungary Rt egyesülése folyamatban van. A Fradi ára Apám 12 éves korában megszerette a Ferencvárost és ez a legtermészetesebb módon hagyományozódott tovább. Nem kellett a képbe sem Fotex Rt., sem MIÉP, a Fradi szívügyünk volt. Nekem, a gyermeknek semmit nem jelentett volna a lózung, hogy a Ferencváros a nemzet elidegeníthetetlen része, de a pályán hajtás és sportszellem volt, a Fradi pedig elérte, ami a pionírindulóknak és internacionáléknak sehogy sem ment. A Fradi lett az egypártrendszer szabadon választható többi pártja. A Ferencváros a „néppárt" szerepét töltötte be egy pótfunkciókkal működő világban, ámbár meglehet, hogy ez is a taktika része volt. Mindenesetre a Fradi „a mienk" volt. Nemzeti ügy. Mármost, a nemzeti ügy, ha csak lehet, lobogjon. A csapat, amely nemzeti ügy, ne szerencsétlenkedjék hazai pályán a Zalaegerszeggel szemben. Ne ötödrangú focistákat vásárolgasson, és ne szórja el ismeretlen zsebekbe a Bajnokok Ligája szereplés díját. Azonkívül jól gondolja meg, hogy népszerűségét összeadja-e a politikai populizmussal. A csapat, amely nemzeti ügy, legyen tekintettel az u, gyen képes a modern labdarúgásban is sikeres lenni. Ha kell, akkor is, ha annak egyre kevesebb köze van a nemzeti ügyekhez. Talán a magyar focilegendák miatt gondoltuk, hogy a globalizálódás és a pénz hatalma éppen a mi labdarúgásunkat fogja megkímélni. A kilencvenes évek nemzetközi sztármeccsein aztán hozzászoktunk, hogy nem is játékosok, hanem két klubvállalkozás költségvetési tényezői lépnek pályára - és pazarul fociznak. Az elérhetetlen show-műsort, amelynek sajnos egyre kevesebb köze van már Puskásék sportemberi nagylegénységéhez, a pénz mozgatja. Mellesleg azonban igaz: a pénzügyeknél semmi ésszerűbb nincs. A pénz vaksága ellen könnyen lázad az ember szíve, a mesék és az ideológiák ellen azonban ez a legjobb szer. Ha hinni lehet Várszegi Gábornak, a Fradiban többséget szerző új tulajdonosnak, a helyzet egyszerű: a Fotex 2,4 milliárdért megvásárolt egy százéves márkát, amelynek akkor lesz igazán nagy értéke, ha a csapat ismét eredményesen szerepel majd. A ferencvárosi szurkolók pedig új sikereket szeretnének már a csapattól. Közös az érdek. A Fradi-legenda, a százéves márka igazi patinája azonban kényes érték. A mindenható pénzzel együtt is meggondolkodtató, hogy a legordenárébb meccseket játszó Ferencváros nézőszáma sem süllyedt soha Várszegi Gábor gazdag MTK-jának ezer alatti atlagáig. Mit szeretnek hát az emberek ezen a széteső Ferencvároson, amit a MTK-nálpénzzel nem sikerült elérni? Várszegi Gábor alighanem belegondolt ebbe, amikor ajánlatot tett a Fradinak. A nemrég nyélbe ütött vásár után az új tulajdonosnak szembe kell néznie azzal, amihez még neki sem elég a pénze: meg kell győznie a ferencvárosiakat, hogy tiszteli a Fradi-legendát. Tőle is függ, hogy az Üllői úton antiszemita bagázs várja-e majd, vagy új csapatának közönsége. 4 rendőrség annyit változott, mint a társadalom Negyedszázados a törökbecsei vízlépcső Megszelídítette a Tiszát Éppen negyedszázada annak, hogy „félsebességgel" folyik a Tisza Szegednél. A több szempontból kedvező változás az 1976. július 28-án átadott törökbecsei duzzasztó pozitiv hatásainak köszönhető. Az emberek zöme el sem tudja képzelni, hogy két-három évtizeddel ezelőtt, meleg nyáron kiapadni látszott a Tisza. A szegedi Bertalanszoborral szemben szinte át is lehetett gyalogolni a folyón! Emlékezett vissza Kardos Imre, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság nyugalmazott főmérnöke. De általában is elmondható, hogy igen rapszodikus a Tisza vízjárása Szegednél. Ez részben a Maros hatásának köszönhető. A lakossági és ipari vízellátás, az öntözés, a hajózás, valamint a víztározás viszont mindig is a vízállások egyre nagyobb stabilitását igényelte. Nem véletlen, hangsúlyozta a szakember, hogy már 1920tól tervek születtek a Tisza és mellékfolyói csatornázására. A megvalósulásra azonban 1976-ig várni kellett. Ezen esztendő júliusában, éppen 25 éve készült el ugyanis a törökbecsei vízlépcső. A jugoszláviai duzzasztómű a Tisza 63 folyamkilométer szelvényében épült meg, közvetlenül a Duna-Tisza-Duna-főcsatorna becsatlakozó szelvénye alatt. Már a vízlépcső próbaüzeme látványos változást mutatott Szegednél is. A Tisza magyarországi alsó szakaszán csökkent a folyóvíz sebessége. Háromnégy hét alatt Csongrádtól a déli országhatárig olyan mikroorganizmusok jelentek meg a folyóban, amelyek csak az állóvizekre jellemzőek. Megváltoztak a Tisza hordalékviszonyai is. A Marosból érkezett homok egy része például az újszegedi partfürdőnél rakodott le. A törökbecsei vízlépcső az elmúlt 25 évben folyamatosan duzzasztott, de a legnagyobb magyarországi tiszai árvizek idején sem okozott nehézséget. Árvizek idején a vasbeton táblákat teljesen kinyitják, így a duzzasztómű nem befolyásolja a vízszinteket. N. Rácz Judit Főkapitányok Rend a lelke címmel aí országban egyedülálló beszélgetést rendeztek a minap a Közéleti Kávéházban, amelynek vendége volt Barna Sándor és Salgó László egykori, valamint Lukács János jelenlegi megyei főkapitány. A főrendőröket a nyolcvanas-kilencvenes évekről faggattuk, orra voltunk ugyanis kíváncsiak, hogy akkor milyen volt a közbiztonság a megyében. - tizennyolc évről A nyolcvanas években teljesen más világ volt Magyarországon. A zárt határok a rendőrségnek kedveztek, hiszen a hazai alvilág nem tudott olyan könnyen kapcsolatba lépni a külföldi bűnözői csoportokkal, mint most — nyilatkozta lapunknak Barna Sándor, aki 1983-1989 között töltötte be a megyei főkapitány tisztét. A nyugalmazott vezérőrnagy elmondta: az ő idejében is a vagyon elleni bűncselekmények voltak a meghatározóak. A nyolcvanas évek végére a bűnözők komoly pénzeket halmoztak fel a feketegazdaságban, aminek következtében szervezettebbé vált az alvilág. Barna Sándor büszkén mondta el, hogy főkapitánysága alatt a bűncselekmények felderítési számát tekintve Csongrád megye mindig dobogón volt. Akkoriban például az élet elleni bűncselekmények tekintetében 100 százalékos teljesítményt nyújtottak a megyei rendőrök. A Barna-korszakban épült fel a szegedi és a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányság, s hozták létre a rendőriskolát. Barna Sándort a rendszerváltás már Budapesten érte. Horváth István, Barna Sándor: A zárt határok a rendőrségnek kedveztek Salgó László: Radikalizálódott bűnözői körrel vettük fel a harcot Lukács János: Működésünk a társadalom által kontrollált a pártállam utolsó belügyminisztere ugyanis Barnát kérte fel arra, hogy tegyen rendet a fővárosban. „Budapest rendőrfőkapitányaként nem sikerült rendet tennem. Jött a taxisblokád, s a kormányzat és köztem volt egy kis nézeteltérés, aminek következtében otthagytam a rendőrséget." Hét év, kilenc hónap és tizenhét nap. Eddig voltam Csongrád megye rendőrfőkapitánya - mondta Salgó László. A dandártábornok egy neves kriminológusra hivatkozva közölte: Darkheim már évtizedekkel ezelőtt megmondta, hogy a nagy társadalmi változások eredményeképpen a bűnözés is ugrásszerűen növekszik. „Ez az én időmben, 1989-től 1997-ig sem volt másképpen, hiszen háromszor-négyszer több bűncselekményt követtek el a megyében, mint korábban. A rendőrség radikalizálódott bűnözői körrel vette fel a harcot." Salgó idejében a megye lekerült a dobogóról, s a bűncselekmények felderítési számát tekintve az országos ranglistán a középmezőny alján, a 9-16. helyen állt. „Hozzáteszem: én hatezer ismertté vált bűncselekménnyel vettem át a megyét, s húszezerrel adtam tovább az utódomnak. Ez is jól mutatja a radikalizálódott viszonyokat." Salgó László szerint az első szabadon választott kormányzat olyan rendőrséget örökölt, ami technikailag nem tudott megfelelni az elvárásoknak, ám a kilencvenes évek elején - köszönhetően Boros Péter akkori belügyminiszternek — megindult a technikai fejlődés. Az egykori főkapitány, aki most külszolgálatot teljesít, Hágában belügyi attasé, úgy gondolja, hogy a kilencvenes évek derekán a rendőrség magasabb szinten állt technikailag, mint most. Számomra azért nagyon fontos a találkozó, mert hiszem és vallom: ahhoz, hogy az ember a jelenét úgy élje, ahogyan tervezi, és a jövő kihívásainak megfelelhessen, ismernie kell a múltját — nyilatkozta lapunknak Lukács János alezredes. A jelenlegi megyei főkapitánynak Barna Sándor és Salgó László korábban a parancsnoka volt. Lukácsot Barna nevezte ki a vizsgálati osztály vezetőjének, Salgó pedig bűnügyi helyettesének választott maga mellé. Az alezredes arra a kérdésre, mely szerint mennyit változott a rendőrség munkája az elődjei leköszönése óta eltelt időszakban, elmondta: anynyit, amennyit a társadalom. „Ismertek azok a gazdasági, társadalmi, politikai változások, amelyek az egyes emberek életét gyökeresen átalakították, és így természetesen a rendőrségét is. Nyilvánosabb lett a rendőrség, működése a társadalom által egyre inkább kontrollált. A rendőrség a társadalom része, és azon dolgozunk, hogy egyre megbecsültebb része lehessen." Szabó C. Szilárd -Kóri Barnabás Megyénkben is kevesebb a vágóállat Sopronban vágat a Pick Az Európaszerte terjedő, és hatalmas, milliárdos károkat okozó járványok, a kergemarhakór, a száj- és körömfájás rémisztő hírei térségünkben is jelentősen csökkentették az állatállományt. Természetesen a szarvasmarha- és a sertésállomány nagyságának alakulásához más okok is hozzá járultak, elsősorban a takarmány árának folyamatos emelkedése, amit a húsárak nem követtek. Térségünkben több kisebb-nagyobb húsfeldolgozó vág marhát, a legtöbbet a környékünkön a Pick Rt. hentesei taglóznak le, évente mintegy 10-11 ezer darabot. Amint azt a világhírű cég helyettes osztályvezetőjétől, Varga Andrástól megtudtuk: az Európában terjedő, és a húsfeldolgozással foglalkozó vállalatokat érzékenyen érítő járványok híre sokszor sokkolta a húsvásárlókat, s a Pick Rt. is csökkentette a vágóállat felvásárlását. Az állatjárványok megjelenése előtt hetente 250-300 szarvasmarhát vágtak Szegeden, most csak 150-180-at. Augusztus elseje óta egyébként beszüntetik a marhavágást, de ennek nincs köze az állatvészhez. A részvénytársasági mészárszék a Dunántúlra költözik, a soproni részleg veszi át a szegedi szerepét. Az állatfertőzések a csengelei gazdákat is elgondolA tehéntartás mindig gondokkal járt. Nincs ez másként a csengelei Mészáros Jánoséknál sem. (A szerző felvétele) kodtatták. Ameddig a téesz istállóiban nevelődtek a vágóhídra szánt állatok, a tehéntartónak nem kellett félnie a bajtól. Ma már más a helyzet. Száznál több gazdaudvaron elletnek és nevelnek borjakat, hogy a szarvasmarha-állomány gyarapodjék. Mészáros János szerint a járvány olyan, mint az eső: számolni kell vele, de igazából nem tudható, hogy mikor érkezik. A faluban mondották, hogy Csengelén eddig még semmilyen járványos állatbetegség nem ütötte föl a fejét, de enélkül is fogyóban a vágóhídra hizlalt jószág. Balástyán Haller Mihály állatorvos és társa, Gombos László sem találták jelét e rettegett kórnak. Ennek ellenére itt is kevesebb a vágóállat, mint korábban. FelsőGajgonyán, az ezer-ezerkétszáz szarvasmarhát számláló közös gazdaság fölbomlása után csupán 300 állatot nevelnek a régi istállók egyikében, amelyet most nagyüzemi méretű kisgazdaságként Bartus Kornél működtet. A kisteleki kistérségben, amelybe a csengelei és a balástyai állattartókon kívül még a baksi és az ópusztaszeri jószágtartó gazdák is beletartoznak, húszezer számosállatot regisztráltak az állatszámlálók. Eladásuk a hetente zajló sertésátvételekkor, a hónaponkénti marhaleadás és a szezonális bárányfölvásárlásokkor történik. Horváth István falugazdásztól megtudtuk, hogy az európai járványok híre nem annyira vetette vissza az állattartókat, mint a rossz piaci állapot, amely szerint a takarmányárak duplájára emelkedtek, míg a fölvásárlási ár, mint például a szarvasmarháé, nem sokat változott. M. T.