Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-28 / 175. szám

SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 28. NAPOS OLDAL II. Judit szerepében: Komlósi Ildikó Imádok énekelni!" -Amikor Berdál Valériánál tanult a szegedi konzerva­tóriumban, álmodozott ar­ról, hogy egyszer majd főszerepet énekel a Dóm té­ren? - Egyfolytában! Egyik nyá­ron Valika elintézte, hogy jegy­szedő lehessek a szabadtérin, ahol rajongással bámultam To­kody Ilonát, és magamba szív­tam a fesztivál hangulatát. Az­óta ábrándoztam arról, hogy egyszer én is a szabadtéri szín­padán énekeljek. - Mit tanult meg Szegeden az énekesi szakmából? - Ami az egyik a legfonto­sabb: a lelket, a hitet. Azt, hogy igazul kell élni és létezni a szín­padon, és mindent bele kell sűríteni a hangba. Nem az énektechnika volt fontos, Vali­kával együtt sírtunk-nevettünk. Rögtön művészetet tanultunk tőle, nem száraz „favágást". - Mikor találkozott először Judit szerepével? - Már a pályám elején, hi­szen 26 évesen énekeltem első alkalommal. Komplikált sze­rep, fiatalságot és üdeséget, ugyanakkor érett, kifejező, sok­színű hangot és tökéletes tech­nikai felkészültséget kíván. Kellő színpadi tapasztalat is szükséges ahhoz, hogy az ártat­lanságot, a női kíváncsiságot el tudja játszani az énekes. - Hányszor énekelte eddig? - Nem vezetek pontos sta­tisztikát, de közel járhatok a százötvenedik előadáshoz. Ez az egyik kedvenc szerepem, mert ahogy változom az évek múlásával, mindig más és más színt találok benne. Úgy ér­zem, most közelebb állok hoz­zá, mint bármikor korábban. Sok mindent meg kell élnie az embernek ahhoz, hogy meg­szegedi konzervatóriumból indul­va lett nemzetközi rangú énekművész a Ró­mában élő Komlósi Ildikó, aki a világ legna­gyobb operaházai és koncerttermei után a Dóm téri szabadtérin is bemutatkozik Juditként a Valló Péter rendezte Bartók-operában, A kékszakállú herceg várában. értse a kapuk jelentését, a fér­fi félelmét, a nő kíváncsiságát, ajtókinyitási vágyát. És a hitet, amely gyakran a vesztünket is okozhatja. Huszonhat évesen is lehet zenei szempontból a tökéleteshez közelítő teljesít­ményt nyújtani, de közel a negyvenhez, amikor már tud­ja az ember, mi az élet, egészen más, sokkal érettebb a szerep­formálás. Ugyanakkor én nem akarok felnőni, nem akarom elveszíteni azt a gyermeki hi­tet a muzsikában, amit Berdál Valikától kaptam. Imádok éne­kelni, és a színészi játék is rop­pant fontos számomra, szeretek az operai hősnők bőrébe bújni. - Milyen érzés volt először kimenni a Dóm téri szín­padra? - Az igazi fénypont majd a közönség előtti éneklés lesz, köszönöm mindenkinek a le­hetőséget. Már odahaza, Olasz­országban lázban égtem. Ta­lán el sem hiszik: számomra sokkal többet jelent, hogy ide meghívtak, mint az, hogy a New York-i Metropolitanben énekelhettem. Kicsit fájlalom, hogy Magyarországon mosta­nában keveset énekelek. - Hol él? - Rómában építettem ki a bázisom, ott él a kisfiam, Giu­liano, aki most négyéves. Ez a pálya sok lemondással jár, nem lehetek vele annyit, amennyit szeretnék. Az Ildikókából rövi­dítve csak Kokának szólít, sok­szor nem érti, hogy miért kell mindig elmennem. Szeged után például Salzburgba indulok, ahol szintén a Kékszakállút csi­náljuk Polgár Lacival. Utána hosszú pihenés következik szi­gorúan csak a családdal a Cor­tinán. Azután Budapestre me­gyek ismételten Juditot éne­kelni, majd Hamburg követke­zik, ahol új produkcióként a Don Carlos ötfelvonásos fran­cia változatát mutatjuk be, amelyben Ebolit énekelem. Ugyanezzel a szereppel térek vissza Budapestre, majd a Ja­pan National Theaterben Car­ment alakítom. Judit mellett ez a másik kedvenc szerepem, legutóbb Nizzában énekeltem Louis Lima partnereként. - Bartók muzsikájától még ma is sokan idegenkednek. Hogyan ajánlaná a Kék­szakállút a közönségnek? - Tizennégy évesen én is azt mondtam Ránki Dezső szarvasi Bartók-koncertje után: nagyon jól játszott a művész úr, de én nem szeretem Bartó­kot. Erre intőt kaptam a zene­iskola igazgatójától, aki azt mondta: Buta lány vagy, fogd be a szád, majd ha megismer­ted a műveit, akkor nyilatkozz! Azt hiszem, aki nyitott füllel és szívvel, előítéletek nélkül jön el megnézni ezt a remek pro­dukciót, annak tetszeni fog. Valló Péter nagyszerű elgondo­lással rendezte meg a Kéksza­kállút, ami egyszerűen a férfiről és a nőről szól. Mi megpróbá­lunk egy férfit és egy nőt ábrá­zolni minden férfiasságával, nőiességével, hibájával, jó­ságával és szeretetével együtt. Hollósi Zsolt Egy táncos a balettből: Mészáros Máté A szerelmes Tündér Polgár László énekli a Bartók-opera címszerepét Világjáró Kékszakállú Polgár László: Hálás vagyok Valló Péternek, aki le­hetővé tette, hogy egy eddig soha nem játszott kon­cepcióban formáljam meg ezt a szerepet. (Fotó: Mis­kolczi Róbert) A fából faragott ki­rályfi szabadtéri elő­adásain Mészáros Máté, a Szegedi Kortárs Balett fiatal táncosa alakítja a Tündér szerepét. A Tánc­művészeti Főiskolán megszerzett diplomája után két évvel ezelőtt került Juronics Tamás együtteséhez, amelynek tagjaként már több je­lentős szerepben is lát­hatta a közönség, leg­utóbb a Postscriptum­ban és a Carmina Bura­nában. - Ki ez a figura, akit tán­col? - Az eredeti darabban a Tündér a dolgok irányítója, minden szál mozgatója. Ju­ronics Tamás verziójában ki­csit több szerepet kapott. hisz ő is szorosabban beleke­rült a történetbe azzal, hogy szerelmes az egyik sze­replőbe. Nemtelenségéből fakadóan lényegtelen lehet­ne, hogy ki táncolja, de most Tamás kifejezetten egy femi­nin férfit képzelt el. - Táncolt már négyezer ember előtt? - Ekkora feladatot még nem kaptam, bár év közben is több szép szerepet táncol­hattam. - Mennyire testreszabott a Tündér szerepe? - Tamás nem a koreográ­fiában, hanem inkább a ka­rakterben és színészi játék­ban gondolt rám elsősorban. Teljesen újszerű feladat, ilyet még nem csináltam, így so­kat tanulhatok belőle. - A Szegedi Kortárs Ba­lett új helyzetbe került, hogyan élte meg az el­múlt szezont? - A munka mennyisége nem változott, egész évad­ban sokat dolgoztunk. Fő­ként az együttes vezetőinek jelentett plusz terhet, hogy komplikáltabb lett az éle­tünk. - Szereti a bartóki zenei világot? - A maga korában Bartók éppúgy egyedi eset lehetett, mint mi manapság. Bartók zenéje mára elfogadottabb, szinte klasszikussá vált, ab­szolút közel áll hozzám. Az idei Miskolci Operafesztivá­lon láttam egy nagyon ext­rém bábelőadást A fából fa­ragott királyfiból, ami nagy hatással volt rám és kitűnő alapot jelentett számomra. Annak a Tündérnek a varázs­latossága, mozgásának plasz­tikussága sokat segít abban, hogy megcsináljam ezt a szerepet. - A Dóm téri előadások után mire készül? - Még nem tudom, milyen feladataim lesznek az új évadban. Juronics Tamás új bemutatóra készül, amiben minden táncosa nagyjából egyforma lehetőséget kap. Annál nehezebb megfelelni az elvárásoknak, minél több helyen játszunk. Mostanában egyre nagyobb élmény haza­jönni és a szeretett szegedi közönség előtt táncolni. Pes­ten, Kecskeméten és külföl­dön is ugyanolyan sikerünk van, de mindig a szegedi fel­lépések adnak számunkra igazi lendületet. Ezért hálával tartozunk a megmaradt és mellettünk szeretettel kitartó közönségnek. H. Zs. Párizs és Montpellier után, Salzburg, London és Edinburgh előtt Szegeden énekli a Kékszakállú szerepét Kossuth-díjas basszistánk, Polgár Lász­ló, akivel az egyik próba után késő este a dómszín­pad alatti öltözőjében be­szélgettünk. - Énekelt már a szegedi szabadtérin? - Szólistaként még nem lép­tem fel itt, de épp harminc év­vel ezelőtt, 1971-ben, amikor a Parasztbecsület-Bajazzók és a Háry János volt műsoron, negyedéves főiskolai hallga­tóként pénzkereseti céllal én is eljöttem a kórussal Szeged­re énekelni. Nagy élmény volt! - A franciaországi MA­GYart rendezvénysorozat egyik kiemelt programja volt az a Kékszakállú­előadás, amely nemrégi­ben Párizsban Pierre Bou­lez dirigálásával nagy si­kert aratott... - Nem a párizsi volt a leg­utóbbi Kékszakállú-produk­ció, amiben részt vettem: egy héttel ezelőtt Montpellierben a Fesztiválzenekarral és Fischer Iván vezényletével is előad­tuk Bartók operáját. Judit sze­repében Marton Éva volt a partnerem. Bevallom, zene­szerzőként Bartók a szívem csücske, a Kékszakállú pedig az egyik kedvenc szerepem. A nehézsége abból adódik: már annyiszor énekeltem, hogy nem könnyű mindig új­rateremteni a figurát. Ezért roppant hálás vagyok a ren­dezőnknek, Valló Péternek. aki lehetővé tette számomra, hogy egy eddig általam soha nem játszott koncepcióban for­máljam meg a szerepet. Na­gyon közel áll hozzám a felfo­gása. - Pedig sokan féltek attól, való-e egy ilyen hatalmas színpadra egy kétszereplős opera. - Valló Péter hűen követi Balázs Béla és Bartók Béla instrukcióit. A darab nehézsé­ge a szimbolikusságából adó­dik, ha a szimbólum konkré; tummá válik, megszűnik a je­lentősége. Ezért zseniális Val­ló Péter rendezése, mert a fé­nyekkel oldja meg ezt a ké­nyes problémát. Talán Oláh Gusztávnak és Nádasdy Kál­mánnak volt egyszer hasonló kísérlete valamikor a harmin­cas évek végén. Valóban fél­tünk ettől a hatalmas tértől, de aztán rájöttünk, ha arra a harc­ra koncentrálunk, ami a férfi és a nő között zajlik, akkor megszűnik az az érzés, hogy négyezer ember hallgat ben­nünket. - Komlósi Ildikóval is éne­kelte már a darabot? - Összeszokott párost alko­tunk, nagyon sokszor énekel­tük együtt ezt az operát. Nem árulok el titkot: ő a kedvenc Ju­ditom. Illünk egymáshoz. - Szeged után hol lép fel legközelebb? - Salzburgba megyek, ahol a változatosság kedvéért a Fesztiválzenekarral és Kom­lósi Ildivel megint a Kéksza­kállút adjuk elő. Utána Pierre Boulez dirigálásával London­ban és Edinburgh-ban újra a Kékszakállú következik egy számomra ismeretlen éne­kesnővel. Már készülök a Szöktetés a szerájból szeptem­ber eleji zürichi premierjére is. Szeptember végétől pedig a Luisa Miller Walter grófját fo­gom énekelni Münchenben. Nem is sorolom tovább, renge­teg feladatom van. - A hétfői, zsinagógabeli jótékonysági koncertje is mutatta: szereti és szívesen hallaná gyakrabban a ma­gyar közönség is... - Boldogan vállaltam dr. Pollák László felkérésére a fel­lépést, mert a szegedi zsina­góga gyönyörű, és megérdem­li, hogy még szebb legyen. A felújításához persze rengeteg pénzre lenne szükség, örülök, ha a koncertemmel egy picit én is segíthetek. Három éve éne­keltem utoljára Szegeden, megdöbbentem, hogy mennyit szépült azóta a város. Van va­lami egészen különös, pozitív atmoszférája. - Mikor énekel legközelebb idehaza? - Végre hosszú évek után, újra lesz egy jelentős premie­rem a Magyar Állami Opera­házban: december 15-én a Don Carlosban Fülöp király szere­pét énekelem. Nagyon várom, mert ez az egyik kedvenc sze­repem. Azt hiszem, ebből az operából itt, a Dóm téren is csodálatos előadást lehetne csi­nálni. H. Zs. Mészáros Máté partnerével az előadásban. (Fotó: Miskolczi Róbert)

Next

/
Thumbnails
Contents