Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-28 / 175. szám

SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 28. NAPOS OLDAL II. Harsányi Gábor szomorú-vidám története „A végletek között kell játszani" Szvatopluk Nemrég írtam a magyarok második és harmadik bejöveteléről. Levelet küldött akkor a Vízadó Réteg, hogy ennyi meg ennyi tartozásunk van. Annyian kaptunk, póthonfoglalásra való gyülevész sereg telt ki belőlünk. Kiderült, menedzserkacsa az egész. Akkora bolondság még nem született ezen a földön, hogy folytatása ne lenne, megírta most levelét Szilágyi Örzsébet helyett a V-fon is, és nem Prága városába küldte, hanem hozzánk. Ő is azt mondja, amit a vízfolyásosak: folyószámlánk a legutóbbi pénzügyi záráskor tartozást mutatott. Harminc napon belülfizessünk, mert paragrafusok ostorával úgy megcsapkod, belekukulunk. Amióta eszünket tudjuk, átutalási betétszámlánk van, illő fedezettel. Kik jöhetnek még? A villanyszámlások, a gázosok, a zabhegyezők, a csigabúgatók, és az összes fél lábon táncoltatok is. Sajnos, helyileg űzik velem az ipart adóügyileg is. Kicsit elbambultam, mert elkeveredett a tavalyi értesítés. Késtem, erre fizettem az egész évre valónál is többet. Megtudtam, abból a késedelmi pótlékot nem tudják levonni, külön csekken azt is föladtam. Nincs mese, jött a tértivevényes fölszólítás. Tizenöt napon belülföllebbezhetek is, a fellebbezésre vonatkozó illetékek lerovása mellett. Istenem, mekkora hivatalokat kellett világra nyögnünk, számítógépes könyvelőkkel megraknunk, hogy minden kóbor fertőzetnek célközege legyünk! Fölhívtam én is a fölvilágosító hivatalt, csöndben meg akartam kérdezni. Ha egyik vállalkozás pörrel fenyegeti a képviselőt, és nem vagyoni kártérítésként kétmillió forintot emleget, csak azért, mert adósnak kiáltotta ki nagy nyilvánosság előtt, akkor mi a sorozatos lefokozásért mit követeljünk? Meg se szólalhattam, géphang küldött másik géphanghoz. Fél napig koptattam tárcsánk tengelyét, amaz mindig azt mondta, úgy el vannak foglalva, majd később. Ha a fenséges Szvatopluk elvtárs ismerte volna ezt a trükköt, honfoglaló Árpád apánk még mindig Vereckénél vakarná a füle tövét! Ha járt ott egyáltalán. Másnap kiderült, szőrszál szökött a szerkezetbe. Valamilyen agyafúrt ötlettel beszélő viszonyt kéne kitalálni két ketyere között. Ihrw K Boldogasszony napjai, Lőrinc könnyei Nyárutó há Harsány! Gábor: Nagy bajba kerülhetnek azok a színészek, akik nem tudnak bohóckodni is, ha kell. (Fotó: Karnok Csaba) 9 z emberek a pénzükért nevetni akarnak, szórakozni, nem pedig sírni és kiborulni, ezt tudomásul kell venni - mondja Harsányi Gábor, akit egy habkönnyű komédiában, a Nejcserés támadásban láthatott a múlt héten a szegedi közönség. A jó estét nyár, jó estét szerelem egykori görög diplomatája szenvedélyeiről, a színészetről és az írásról beszélt. Augusztus, a nyár utolsó hónapja - a betakarítás mellett - a néphit szerint az időjóslások ideje is. S persze a varázslásos termés- és egészségbiztosításé, meg a sikerrel elvégzett aratás és az új kenyér megünnepléséé. A hónap nevét Augustus császárról kapta. Nevezik Kisasszony havának. Nyárutó hónak, és a Szűz havának is. Az augusztushoz fűződő népi megfigyelések, hiedelmek praktikák többsége az időjóslással kapcsolatos. Régen a gazdálkodók már a hónap első napjának időjárását is szorongva figyelték, mert azt tartotta a néphit, hogy a téli időt megmutatja augusztus első tíz napja: ha elsejétől tizedikéig nagy a hőség, akkor hideg tél lesz. Elsejét Vasas Szent Péter napjának nevezték, a láncra vert apostol jeruzsálemi és római bötönökből való csodálatos szabadulásai (vasaszakadása) emlékére, s e nap a szőlőkben dologtiltó volt. Augusztus 5. a Havas vagy Havi Boldogasszony ünnepe a szegediek számára nagyon jeles nap, az alsóvárosi templom búcsúja, amikor - mint Kovács János írja 1901-ben „... messze vidékről ezrek és ezrek zarándokolnak Szegedre. Az egyházi ünnepségen kívül nagy vásár tartatik a templom körül: a házaknál pedig nagy lakmározások folynak, délután minden 45-ik háznál tánczhely van, este pedig népies 'búcsú-bálakat' tartanak." Az augusztus lO.-i Lőrinc névünnep hiedelemvilága keveredik a szeptember 5.-i Lőrinc-napéval, csak azt tartották biztosan, hogy az augusztusi Lőrinc az utolsó fürdőnap, mert utána már hideg a víz. A fanövésnek is végső napjaként jegyezték. Az e napon lehulló csillagokat a nép „Lőrinc könnyednek nevezte. Az augusztus 15. és szeptember 8. közti időt „két asszony köze"-nek titulálják, és varázserejűnek vélik. A Nagyboldogasszony napján (aug.15.) szedett gyógyfüvek különlegesen jó hatásúak. Ekkor szellőztetendők a ruhák, a hombár. Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén sokhelyütt a szentmise után virágokat szenteltek, amiket a gabonáskosarakba tettek óvóként. E napon kezdték gyűjteni a kétasszonyközi tojásokat, melyek tavaszig elálltak. Hódmezővásárhelyen ekkor csinálták az egész évre való korpaélesztőt. Egyébként tiltó nap volt a sütésre, a kemencében tüzelésre. Időjóslata szerint: „ha fénylik, jó lesz a bor". István (aug. 20.) az ősz rámutatójának számított, azt tartották, hogy negyven napig olyan idő lesz, mint a szent király ünnepén. Ha jó ekkor az idő bőséges gyümölcstermést jósolnak. Sokfelé ezen a jeles napon tartották a kalákában dolgozók és a felfogadottak az aratóünnepet. Istvánkor sütöttek először kenyeret az új búza lisztjéből, megáldatták, megünnepelték. A babonáskodók e napon százféle füvet szedtek a boszorkányok, a rontások ellen. A nyár, a kánikula végnapjának, az ősz kezdetének sokhelyütt augusztus 24.-ét, Bertalan névünnepét tartották, amikortól a népi mondás szerint már „a hal se hízik". Jönnek ellenben a szőlőre a seregélyek, amiknek kártevése ellen általános szokás volt a kerepelés, a zajcsinálás. A jövő évi búzatermést pedig a Bertalan napján köpült vajjal védték, azt téve a vetőmagba a férgek ellen. Ezen vaj védte meg a lencsét a zsizsiktől, s tulajdonítottak neki gyógyító erőt is. Csakúgy, mint a Bertalankor szedett mogyoróból sajtolt olajnak, amivel a fájós fület volt szokás kenegetni. Szabó Magdolna - Meg tudja mondani, hányszor lépett már fel Szegeden? - Pontosan nem tudom. Sokszor voltam már itt, igaz, mindig csak dolgozni. A szabadtérin is játszottam egy számomra nagyon emlékezetes előadásban: Mercutio voltam a Rómeó és Júliában, Vámos László rendezésében. Mostanában inkább könnyű, vidám darabokban láthatnak a szegediek. - Ezek meglehetősen távol állnak korábbi drámai szerepeitől, például a Jó estét nyár, jó estét szerelemtől. Szereti az ilyen feladatokat? - Ezeket sem szabad lebecsülni. Vannak, akik gyorsan összekapott, be nem próbált előadásokkal lépnek fel nyaranta, a Nejcserés támadás azonban egy megfelelően előkészített, tisztességes, vizsgázott előadás. Elismerem, hogy elsősorban szórakoztató darab, de igényesen szórakoztató. Tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltás óta a fizetőképes közönségnek elsősorban erre van igénye. Az emberek a pénzükért nevetni, szórakozni akarnak, nem pedig zokogni, kiborulni. Ezt megértem, nem tartom szomorú dolognak, de mindenképpen figyelmeztető jel: abban a pillanatban, hogy az állam kivonul a kultúra finanszírozásából, hatalmas borulások lesznek, illetve már vannak is. Lassan kezdünk eljutni a szélsőségekhez: ma már szuperkönnyű, majdhogynem alpári, kocsmai szintű produkciók is mennek - és a közönség veszi őket. Visszatérve a kérdésére: igen, szeretem ezeket a darabokat, de egy kicsit már telítve vagyok ezekkel a szerepekkel, és szívesen játszanék már mást is. Ettől függetlenül hiszek abban, hogy egy színésznek a végletek között kell játszania. Igaz, hogy a pályám irodalom-igényes, színvonalas, drámai szerepekkel indult, de abban az időben is sokfélét játszottam, ezen belül vígjátékot, tragikomédiát is. Ehhez is érteni kell, és nagy bajba kerülhetnek azok a színészek, akik nem tudnak bohóckodni, ha kell. A profizmushoz ez is hozzá tartozik. - Kin vagy min múlik, hogy nem játszik? - Most őszintén válaszoljak vagy mismásoljak? Most széMunkatársunktól Életének 81. évében elhunyt Mészöly Miklós. 1921. január 19-én született Szekszárdon. 1942-ben a budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett. 1944-ben, rövid frontszolgálat után, katonaszökevényként bujdosott, majd szovjet fogságba került. Hazatérése után munkásként kereste kenyerét. 1947-48-ban Szekszárdon volt lapszerkesztő, emiatt többször letartóztatás fenyegette. 1948-ban jelent meg első műve, a Vadvizek című elbeszéléskötet. 1951 -tői a Bábszínház dramaturgja, majd 1952-1956 között munkanélküli volt, nem publikálhatott, s csak 1955ben jelenhetett meg két meséskötete. 1956-ban részt vett az írószövetség követeléseit rögzítő Nyilatkozat megfogalmazásában. A forradalom után ismét évekig mellőzték, műveit nem adták ki. 1963-ban jelent meg Az ablakmosó című drámája, amely politikai botrányt kavart. Az atléta halála című repen megélek a pályámból és eltartom a családomat. Ahhoz, hogy eljátszhassam a szerepálmaimat, olyan színházhoz kellene elszegődnöm, amely nem tud tisztességes fizetést adni a színészeinek, és akkora lekötöttséget jelent, hogy nem lehet mellette pénzt keresni. Ez nekem nem járható út három gyermekem van, mindhárom tanul még. -Annak idején az Egy óra múlva itt vagyok című tvgényét a Szépirodalmi Kiadó visszautasította, így az Párizsban jelent meg először francia nyelven, Magyarországon csak 1966-ban. Ezt követte egy évvel később a Jelentés öt egérről című elbeszéléskötete. 1968-ban együtt tiltakozott a Csehszlovákia megszállása ellen felszólaló írókkal. 1968ban jelent meg Saulus című regénye, a Magasiskola című kisregényéből készített film Cannes-ban különdíjat nyert. A Charta'77 aláírása után a fiatal ellenzéki írónemzedék egyik szellemi vezetője volt. 1993-ban a Demokratikus Charta szóvivője, a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája szóvivője, 1996-ban Budapest díszpolgárává választották. Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteménye 1989-ben az év könyve lett. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke volt. A tágasság iskolája, valamint az Érintések című kötetei esszék, filozofikus töredékek jelentős ars poeticái, művészeti elméleti sorozatból ismertem. Mostanában nem filmezik? - Ma Magyarországon nagyon kevés film készül, és annak a kevésnek is jó előre „elkelnek" a szerepei. Nagyon sokan vagyunk a filmre, sok a fiatal aspiráns. Nemrég eljátszottam egy kisebb karakterszerepet egy most készülő Mihályfi Sándor-filmben - szívesen elvállaltam, mert hiányzott a film kulissza-illata. A mai napig nem tudták kifizetreflexiók gyűjteményei. Drámáit a Bunker, verseit, lírai reflexióit az Esti térkép című kötet tartalmazza. Nagy sikert aratott Film című regénye, a Szárnyas lovak című novelláskötete, valamint kisregénye, a Megbocsátás. 1991-ben jelentek meg visszaemlékezései Az én Pannóniám címmel, majd az 1990-es években a Családáradás című kisregény és a Hamisregény. Fontosabb könyveit számos nyelvre lefordították. 1990-ben Kossuthdíjjal tüntették ki. Felesége Polcz Alaine pszichológus, tanatológus. Mészöly Miklós szikrázóan pontos és fegyelmezett, ugyanakkor filozofikusan elmélyülő prózát írt. Citoyen volt egy diktatórikus Közép-Kelet-Európában, megingathatatlan jellem, morális iránytű, miközben tartózkodott a magyar sorskérdések tradicionálisan messianisztikus fölvállalásától. A magyar epikai hagyomány megújítója. A szakma „az élő legnagyobb magyar írót" tisztelte benne. ni a gázsimat. A televízióban ugyanez a helyzet. - Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet Láng Vincének lenni. - Nagyon jó. Egyáltalán nem zavart, hogy így emlegettek. Azt gondolom, ha egy színészt azonosítanak a szerepével, akkor büszkének kell lennie. Pécsi Sanyi bácsi mondta nekem: Fiacskám, ha az életedben egyetlen szerepet igazán sikerre viszel, már színész vagy. r - Sajnálja a mai fiatalokat? - Persze. Ma nincsenek olyan tv-játékok, filmek, mint annak idején. Nekem szerencsém volt: pályám első tíz évében, amikor az embernek bizonyítania kell, színpadon, filmben és tévében is kiváló lehetőségeket kaptam. Ma sokkal nagyobb a verseny és kevesebb a lehetőség. Ez nagy baj. - Több könyve is megjelent. Hogyan kezdett el írni? - Nagyon kevesen tudják, hogy az én esetemben előbb volt az írás, mint a színészet, sőt, a színészi pályámat is az írásnak köszönhetem. Középiskolás koromban nagyon jó magyar tanárom volt, Rádics Károly, aki irodalom szakkört is tartott nekünk. írtam egy novellát, melyet beküldtem a Magyar Rádió így írunk mi pályázatára, és második vagy harmadik helyezést értem el. Ekkor változott meg az életem: a novellát dramatizálták, a főszerepet Bodrogi Gyula játszotta. Persze, rajongani kezdtem a színházért és elvégeztem a főiskolát. Az írás így a második helyre szorult, ami voltaképpen természetes is. Hiszen több tízezer olyan sor van a fejemben - a szerepeim -, melyeket a világ legnagyobb írói írtak. Ezért nagyon erős kritikával szemlélem a saját műveimet. Az írás számomra kellemes hobbi, nagy szenvedély, amit valószínűleg soha nem fogok abbahagyni, írás közben hihetetlen verbális izgalmat élek át. Eddig nyolc könyvem jelent meg: krimik, kalandos történetek, novellák, kisregények. Legutóbb a Vidám Színpadnak írtam egy darabot, melyet nagy sikerrel játszanak. Véletlenül éppen arról szól, hogy hol a határ a művészet és az üzlet között. A történet kicsit pikáns, kicsit szomorú, kicsit komikus. Mint az élet. - Ha most nagyon sok pénzt nyerne, mit csinálna? Színházat? Vagy visszavonulna és fütyülne a világra? - Hogy kérdezhet ilyet? Persze, hogy színházat. Megpróbálnék egy jó kis színházat összehozni. Erről a pályáról nem lehet önként visszavonulni. Aki ilyesmit mond, annál valami nem stimmel. Keczer Gabriella ük In memóriám Mészöly Miklós