Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-26 / 173. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. JÚLIUS 26. MEGYEI TÜKÖR 7 Zsebmagyarok Bonyolult agytornának látszik, amire most hívom kedves olvasóimat, csak azok tartsanak velem, akiknek az észjárása közhelyszerűen egyszerű. Ha jól emlékszem, Széchenyiig megy vissza az a gondolat, hogy nemzetiségeinkért határainkon túl virrasztanak. Mivel kicsike hazánk Trianon után körös-körül önmagával lett határos, mi se győzünk körben-karikáhan virrasztani. Szívesen tesszük, véreink vannak határainkon túl is. Gondolom, eddig még minden világos. Ha ősi átokként Szlovákiában kezdik szorongatni a magyarokat, fölbuzdulunk. Es ha Erdélyben? Már odáig is eljutottunk, a csángómagyarokat is észrevesszük. Ellágyul a hangunk is, ha csak megszólalunk értük. Hál a délvidékiek? Honfiúi szeretetből még lapot is mi szerelnénk nekik szerkeszteni. Micsoda nagyszerű dolog volt hadakoznunk azért például, hogy Bratislava újra Pozsony is lehessen, Viskovo pedig Visk, Uzshorod is Ungvár, Novi Sad viszont Újvidék, de Darázsfalvárói szinte megfeledkeztünk. Az Ausztriához csatolódott falvak mintha kiestek volna történelmi emlékezetünkből, csak Sopront szeretjük a hűség városa kitüntető címmel fölruházni, mert saját közakaratból megmaradt magyarnak. Egyetlen bekezdés erejéig elfajzott magyarként most a magyar-osztrák falvakért szeretnék virrasztani. Hetek óta dühöng az ellenszenv a külföldiek zsebszerződései miatt. Színlelt szerződésnek is mondják, akik választékosan szeretnek fogalmazni. Biztosan jogos minden indulat, még a jelszó is: a haza nem eladó! Ha én most nem itt laknék. Szegeden, hanem visszakövetkeznék szülőföldemre, átugranék a határaink mellé, és megszámlálnám, hányan jönnek át az ottani magyarok közül korszerű gépeikkel az itteni magyarok földjére. Nem akarom menteni egyetlen pillanatig se a törvénytelen lépéseket, csak azt mondom, azokat a bizonyos zsebszerződéseket legtöbbször magyarok kötik a magyarokkal. Mert az egymás markába csapás már ott se él meg. Hűha! - mondaná erre Jani barátom. És ahogy ismerem, talán azt is hozzá tenné, azt lenne jó megérni, ha körös-körül „támadnának" bennünket a zsebmagyarok. Ha a Szlovákiában élők is ide szeretnék befektetni pénzecskéjüket, a kárpátaljiak is, az erdélyiek is, meg a délvidékiek is. Ha annyi lenne nekik! Mi pedig még jobban ellenállhatnánk. Vannak, persze, örök ellenzékiek is, akik képesek ezt is a szülőföld szavának tulajdonítani. Horváth Dezső Magyar őstörténet-kutatás Szegeden Idegen emlékek elődeinkről Szegedi történészek 27 millió forint állami támogatást nyertek a Széchenyi-tervben a magyar nép korai történetét megvilágító források kutatására. Az utóbbi évtizedekben szárnyra kapott dilettáns elméletek is szükségessé teszik, hogy pontosabb képet kapjunk az államalapítás előtti ötszáz év magyar históriájáról. A magyar nép korai történetének kutatásával az 1960as évektől foglalkoznak a szegedi egyetemen. Az első őstörténeti munkacsoportot Róna-Tas András professzor alakította meg. További jelentős lépésként megjelent a Korai magyar történeti lexikon, amelynek főszerkesztője Krístó Gyula professzor volt, az 1990-es években pedig az altajisztika tanszéken jött létre egy őstörténeti kutatócsoport. A tudományos műhely eddigi munkájának is köszönhető, hogy a történészek most 27 millió forint állami támogatást nyertek a Széchenyiterv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programjában a magyar őstörténet írott és nyelvi forrásainak tanulmányozására, s kötetekbe szerkesztésére. A kutatást vezető dr. Zimonyi István történész a muszlim források, Berta Árpád nyelvészprofesszor pedig a türkök és az ujgurok rovásírásos emlékeinek kritikai kiadására készül. Bizánci, latin és muszlim forrásainkban arról írnak, milyen volt a magyar társadalom szerkezete, politikai berendezkedése, vagy éppen milyen árukkal kereskedtek elődeink. Zimonyi István meggyőződése, hogy a muszlim források köréből még kerülhetnek elő eddig ismeretlen dokumentumok. A kutatóknak nagy lemaradást kell behozniuk, hiszen a korai magyar történetre vonatkozó forrásokat kétnyelvű - eredeti és magyar fordítású - kiadványban utoljára 1900ban jelentették meg. Azóta csak magyar nyelvű forrásgyűjtemények láttak napvilágot. A pályázat másik - RónaTas András által vezetett - témájában, vagyis a magyar nyelv török jövevényszavainak vizsgálatában sem készült mostanában olyan kiadvány, amely a körülbelül háromszáz szó mindegyikét részletesen elemezné. Az utolsó ilyen monográfia 1912-ben jelent meg. Török jövevényszavainkból kiderül, milyen szerepet töltöttek be a törökök a magyar nép kialakulásában, ezenkívül utalnak például a társadalmi viszonyokra vagy az életmódra. Őstörténetünk kutatását Zimonyi István azért is tartja fontos feladatnak, mert a korai magyar históriáról az utóbbi évtizedekben sok dilettáns elmélet kapott szárnyra. - A huszadik században, amikor a történelmi sérelmek miatt sokan magyar nemzettudat, s ezzel együtt az eredettudat megerősítésére törekedtek, ami kedvezett a szélsőséges nézetek kialakulásának is. Ezért szükség van arra, hogy végre megbízható és tudományosan is alátámasztott képet kapjunk népünk eredetéről hangsúlyozza Zimonyi István. A három évig tartó, s az 5. és 10. század közötti ötszáz évet átfogó kutatások eredményeképpen nyolc-tíz kötet jelenik majd meg a Magyar őstörténeti könyvtár sorozatban. A pályázók két konferenciát is tartanak, ahol fiatal és végzett hallgatók számolnak be tudományos eredményeikről. Ezenkívül kétnyelvű forráskiadványok, türk és ujgur rovásfeliratok, illetve török jövevényszavainkat elemző monográfia megjelentetését is tervezik. HegedOs Szabolcs Szentesen ringatták Petőfi Zoltánt? A Sasfiók díszes bölcsöje Amikor az első fiúgyermeke megszületett Rózsa Gábor mérnök-muzeológusnak, a bölcsőbe akarta tenni. De felesége, dr. Vörös Gabriella, a szentesi Koszta József Múzeum akkori igazgatója nem engedte, mondván: az mégiscsak egy műtárgy. Rózsa Gábor szerint a Sasfiók bölcsője volt az, és elképzelhetőnek tartja, hogy a mai Petőfi utcai Péter-házban ringatták a forradalmár-költő Zoltánkáját. Rózsa Gábor korabeli forrásokkal ugyan nem tudja alátámasztani állítását, szerinte akár legenda is lehet, mégis sok a történetben a hihető elem. A szentesi Koszta József Múzeum lapistói raktárában Mód László néprajzkutató mutatja meg a régi bölcsőt, amelyről azt tartja a fáma, hogy egykoron Petőfi Zoltánkát is ringatták benne. Az ifjú szakember szerint egy biztos: tehetős családé lehetett ez a táigy, mert díszesen faragott. A szegény emberek csak egyszerű bölcsőt készítettek a gyermeküknek. Mindenesetre ebben a díszes kiságyban akarta ringatni a négy lány után született első fiacskáját Rózsa Gábor mérnök-muzeológus, de a jövevény édesanyja, dr. Vörös Gabriella múzeumigazgató nem engedte neki, arra hivatkozva, hogy az a bútordarab mégiscsak egy műtárgy. Most számol Rózsa Gábor: 1848 forradalmi tavaszán foganhatott a Sasfiók, azaz Petőfi Sándor és Szendrey Júlia gyermeke. Hogy március idusán történt-e a fogantatás, ez aligha bizonyítható, ám az A kutatások szerint ez volt Petőfi Sándor fiának bölcsője. (Fotó: Tésik Attila) tény: Petőfi Zoltán 1848 utolsó hónapjában jött a világra. Maga a költő írta le, hiteles tehát a forrás: „Született Zoltán fiam december 15. 1848, déli tizenkét órakor Debreczenben, a Harminczad-utczában, Ormós szabó házában az utczára nyíló kapu melletti szobában...." Arról is van korabeli forrás, hogy Júlia édesapja, Szendrey Ignác uradalmi tiszttartó volt a Károlyiak erdődi birtokán. Iratok tanúsága szerint a megözvegyült nagyapa onnan kérette át magát egy régebbi állomáshelyére, Károlyi Lajos gróf nagymágocsi uradalmába. Emlékét még a XX. század közepén is őrizte a tiszttartói házról elnevezett Szendrey-major, amelyet azóta már lebontottak. Rózsa Gábor története szerint ebbe a majorba hozta Szendrey Júlia Petőfi Zoltánkát, amikor ő az eltűnt féije keresésére indult. A kis Sasfióknak, hogy legyen miben aludnia, kölcsönbe kapott a nagyapa egy bölcsőt Pokomándy Gábor főinspektortól. Amikor pedig másfél éves volt Zoltán, Szendreyék Pestre költöztek, és visszaadták a bölcsőt eredeti tulajdonosának. A család egyik leszármazottja, Pokomándy Sarolta ajándékozta később e műtárgyat a Koszta József Múzeumnak. Rózsa Gábornak egyelőre arról nincs dokumentuma, hogy a Sasfiókot Szentesen is ringatták volna ebben a bölcsőben. De nem lehet kizárni, mert Szendrey Ignác téli szállása az egykori Úri, a mai Petőfi utcában volt. Pontosan a 9. szám alatt, a Károlyiak inspektori házában. Ebben működik most a Péter Pál Polgárház Múzeum. Rózsa Gábor reménykedik: egyszer előkerülnek majd korhű források arról, hogy Petőfi Zoltánt elvitte-e a nagyapja abba az utcába, amelyet később az édesapjáról neveztek el a szentesiek. Balázsi Irén Indiából Bodorszékre Csábító boglyamotel Fiatalok, vidámak, felszabadultak, napbarnitottak. Beszédesek. Egy hétig táboroztak a Szegedtől 17 kilométerre lévő Bodorszéken, a világ magyarjainak ifjúsági táborában. Pataki Miklós és Antal Újdelhiből érkezett a nagy pusztaságba, hogy délvidéki, erdélyi, svájci, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi, új-zélandi magyar társaival együtt töltsön el 7 napot, és rengeteg élménnyel térjen vissza a távoli Indiába. - Mindketten Chicagóban születtünk - mondja az idősebb fivér, Miklós, aki 1983-ban, öccse Antal pedig egy évvel később, 1984-ben jött a világra. - Szüleink ott dolgoztak, mi is ott éltünk 8 évig. Chicagóban jártunk iskolába, egészen 1991-ig, amikor hazaköltöztünk Magyarországra. Mindketten az anyanyelvünket tanultuk meg először, csak később sajátítottuk el a „környezet" nyelvét, az angolt. Azt követően Patakiék a szülők, a két fivér, meg rajtuk kívül egy idősebb és egy fiatalabb fiútestvérük Békéscsabára költöztek, édesapjuk ott kapott munkát. Két évig az Eötvös József Általános Iskolába jártak, azután pedig Budapestre szólította őket a kötelesség, a papa ott helyezkedett el. Hat évig maradtak a fővárosban. - Kiderült, hogy az sem végleges, mert apukánk iá* Jfj ÉÉ / 9 ** : . «m v jL\m Pataki Miklós és Pataki Antal a Szegedtől 17 kilométerre lévő Magyarok Világparkjában táborozott egy hétig. Nem ötcsillagos szállodában, hanem szénaboglyában... (Fotó: Karnok Csaba) egyik világcég megkeresését elvállalva Újdelhibe szerződött - mondják a testvérek. - Ismét felkerekedett a család a négy fiúval, új szállás után néztünk. Két éve már ott élünk. Angol nyelvű, nemzetközi iskolába járunk. Miklós most érettségizett, Antal, akit a táborban is mindenki csak Tóninak hívott, harmadikos gimnazista. Miklós idén otthagyja Indiát, Amerikában folytatja, a New York állambeli Rochesterben számítástechnikát tanul majd az egyetemen. Tóni még marad Újdelhiben. A fiatalabb Pataki meséli, hogy ez a „nagy vándorlás" nem volt ám zökkenőmentes számukra, hiszen ő Chicagóban kezdte az általános iskolát, befejezte az első osztályt, akkor jöttek Békéscsabára. Újra kellett kezdenie az elsőt, mert nem tudott magyarul írni, olvasni... Hogy most hogyan élnek, miként zajlanak kint a hétköznapjaik? - Először is: nagyon nehéz megszokni a klímát meséli Tóni. - A meleg szinte elviselhetetlen. Állandóan arra kell ügyelni, hogy mit eszel, mit iszol, hiszen a víz gyakran fertőzött, az élelmiszer- szintén. Ha például veszel valamilyen gyümölcsöt vagy zöldséget a piacon, akkor előbb be kell áztatnod, fertőtlenítened három órán keresztül. Csak utána fogyasztható az élelmiszer, de ezt már megszoktuk. Szórakozni? Moziba járunk. Egyedüli „baj", hogy rajtunk kívül van még 15 millió ember a városban és a környékén, így azután nem mindig kapunk jegyet... Diszkók csak 5 csillagos szállodákban működnek, az is kevés. így azután maradnak a házibulik, a barátokkal való összejövetelek, s ezeken általában az itthonról vitt videofilmeket nézzük meg. Arról is faggatom őket, hogy miként kerültek Bodorszékre a „szénaboglyamotelekbe"? Édesapjuk látta interneten a szegedi felhívást, s ő javasolta, hogy a határon túli magyarokkal töltsenek el egy hetet. Egyébiránt az egész család itthon van látogatóban, így nem volt nehéz ide utazni. - Nem bántuk meg - veszi át a szót Miklós. - Mindkettőnk nevében mondhatom, hogy kiválóan éreztük magunkat. A szénaboglyában pedig nagyon jó volt az alvás, másnak is ajánlhatjuk, ha még nem próbálta. Arról nem is beszélve, hogy ilyen „extra motel" valószínűleg sehol sincs a világon... Hasznos volt az itt eltöltött idő, hiszen rengeteg érdekes előadást hallottunk, élvezhettük a citeramuzsikát, természetjáráson voltunk, megismerkedhettünk Opusztaszerrel, a lenyűgöző Feszty-körképpel, amelyet szerintünk minden magyar embernek legalább egyszer meg kell néznie! De a legmaradandóbb élmény a sok-sok magyar fiatal megismerése volt. Igyekszünk majd tartani a kapcsolatot velük, s ha Indiába nem is hívhatjuk meg őket, itthon, Magyarországon, bizonyára még találkozunk velük. Kisimre Ferenc FELVESSZÜK A RITMUSÁT S CIB BANK 6720 SZEGED, KISS MENYHÉRT U. 1. TELEFON: (62) 425-425 6722 SZEGED, MÉREY U. 6/C. TELEFON: (62) 554-910 6800 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, DEÁK FERENC U. 15. TELEFON: (62) 246-911 Érvényt*: 2001. inOgM 7-éW BETET1 KAMATOK YÁLULKOZÁSOK RÉSZÉRE 2-3 nét 1-214 3 hó (hó 12 hó CM Bank 5.750 7X50 3.250 (.000 7.750 7X50 2X00 ATLYFKR 15X3) (7X5) IMS) (MD (7.36) (7,35) (2.05) I hó 1X00 (5,53) 5X35 (9,76) 5,750 (9.69) 3 hó 5X50 (636) 4375 (3.49) 5.500 15.62) 6 hó 6X50 (5X5) 8X75 (5.(9) 5X00 (8.62) 12 hó 7.750 7X0 7X75 (7.99) 9.000 (6,11) — - ' • • «MM CO CMMc 0-100 E Fl-tg 2.500 2XG2X8 100 E Ft—1MFI 3,000 3.063.08 1 M FI látott 6,000 6 268,22 CIB TNurékuétnlé (mn 50 E FI) 0-50 E Fl-tg 2.500 ™ 2.56 50 E FF-1 M Ft 6.500 6.79 IM FI Méh 9.500 10.07 KMCSBI beW kamoi maflOnszeméRélt réez*™ (nwr 50 E F( 9.600 6.500 9X00 (.000 KMCSBI2103 hOMny (nai 10 E H) I hónap 3 hónap 9.750 5X00 5X00 S.D00 június 1461 LtagÉmnntétyek rászóró Ftlil MMM6R6 TMé 22.67X6X** 1 6«4 X V*9 > 1*11* BattMrcOMM HM BMM64 MM* 1451% I (tan. 300.000 FH% 1431-1673% •9160 adó l« mn TW 20X644616 1 RMiUaMiit CIB OtthontewM MM CIB U| OVion htot CIB Személyt ki THM: 27,87-37,78%, 1-5 ét 20,00 15,00 15,50 18,00 12.70 10,90 6.75 23,00 HUF prlme rate CIB^\0640242242 A BANCA C0MMERC1ALE (TAUANA-CSOPORT TAGJA 003527817