Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-21 / 169. szám

III. NAPOS OLDAL SZOMBAT, 2001. JÚLIUS 21. A Storyville Jazz Band a dixie-gálán előadja legújabb dalait is - Na, fiúk, mit játsszunk? Majd bemondja a vendég a szám címét, a hangnemet és indulhat a dixie-varázs - meséli a nekirugaszkodást Háló Pál. a szegedi Storyville Jazz Band vezetője. így volt ez a tavalyi Dóm dixie-gálán, és így lesz a mai estén is. A zenekar sztárvendége az amerikai klarinétvirtuóz, Joe Murányi lesz. Luis Armstrong egykori zenésztársa elhozza a repertoárját, és új szerzeményeit is előadja. Ha olyan kisugárzású művész jön, aki rövid idő alatt megváltoztatja a zenekar játékát - átalakul minden, lázba jönnek a muzsikusok. A színpadon a dixielandben folyamatos a versengés, a remek szólókat válaszszólók követik; a dixie szabályai szerint ennek még jobban kell szólnia, mint az előbbinek, így hozzák ki egymásból a legtöbbet. A végén felforrósodik a hangulat és a ritmus, folyik, áramlik a zene a csúcspontig. Azok a jó koncertek, ahol a közönség már nem tud ülve maradni, és táncra perdül - meséli a szegedi dobos. Egyórás örömzenélést ígér a szegedi Storyville Jazz Band az idei Dóm dixie-gálára. Összeállításukban hallhatóak lesznek a tőlük megszokott nyugodt tempójú New Orleans-i dalok, áthangszerelt felújítások, valamint legújabb szerzeményeik. A szegedi közönség idén csupán kétszer hallhatta az egyéni stílusú, az országban egyedülálló módon hegedűvel kibővített csapatot. - Megszűntek azok a helyek, ahol ilyen stílusú zenét lehet játszani - mondja a zenekarvezető. Az országban viszont ismertebbé váltak: a salgótarjáni, sárospataki, diósgyőri és pécsi fesztiválokon vettek részt. Májusban Szlovákiában akkora sikerrel szerepeltek, hogy őszre visszavárják őket, L. G. A szinkronizált „ farkasember A Maugli-gyermekek nyelve Kutyák között nevelkedett chilei Maugli-gyermekről adtak hírt nemrég a lapok: a csecsemőkorában elhagyott 11 éves Hú egy pincében nőtt fel gazdátlan kutyák között. A kóbor kutyák közül egyik anyjaként szoptatta, majd az évek során úgy tartotta fenn magát, hogy négylábú társaival együtt a kukákból kapart magának élelmet. A jelentés egyelőre nem szólt arról, hogy a Maugli-gyermek képes volt-e beszélni, de az évszázadok során feljegyzett hasonló történetek azt mutatják: az elszigetelten felnövő gyermekek maguktól csak egy sajátos egyéni nyelvet tanulnak meg. A téma azért is érdekes, mert sok kutató éppen a gyermeki beszédtanulás révén próbál magyarázatot találni az emberi beszéd kialakulására. A megfigyelések szerint gyermekünk úgy születik. hogy minden hangot ki tud ejteni, még azokat is, amelyek anyanyelvéből hiányoznak. Első hangjai között olyanok is vannak, amelyeket távoli népek, néha csak eldugott törzsek használnak. Ezeket a hangokat a gyermek később elfelejti, mert környezete nem igazolja vissza használatukat. Csak az a hangkészlet erősödik meg, amelyet az őt körülvevő emberek is használnak. A beszédlanulás során a gyermek előbb egy „egyéni nyelvet" használ, amelynek során az általa kiejtett hangokhoz jelentés kapcsolódik. Ezek a hangok lehetnek érthetetlenek is a többi ember fülében; a gyermek éhségét vagy más érzését próbálja kifejezni veJL / z emberi kultúrtörténet során számos olyan gyermek esetét jegyezték fel, akik állatok között, egyedül nevelkedtek. Többségükről igen kevés adat maradt fenn. Az alábbiakhoz Táth Szergej Nyelvészet és társadalom című multimédiás CD-je szolgált forrásul. Az elmúlt századok során a következő nevezetes Maugli-gyermekeket fedezték fel: a hesseni farkasgyerek (1344), 7 éves; a litvániai medvegyerek (1661), 12 éves; az ír birkagyerek (1672), 16 éves; a két pireneusi fiú (1719), ismeretlen korúak; a magyarországi Tomkó (1767), A vadon fiai ismeretlen korú, később szlovákul és németül beszélt; a francia Victor (1799), csak a beszédértésig jutott; salzburgi disznólány (19. sz. közepe), 22 éves; Amala és Kamaka, India (1920), 8 és 20 éves, alacsony beszédtudás; leopárdgyerek (1920) India, farkasgyerek (1927) India; a pennsylvaniai „fogyatékos" (1938), 6 éves; gazellagyerek Szíria (1946), Mauritánia (1960), a teheráni majomgyerek (1961), 14 éves; az egyesült államokbeli Genie (1970), 13,5 éves, alacsony beszédkészség. lük. A társadalom számára is érthető beszéd csak ezután, a szellemi képességek növekedésével alakul ki: a gyermek környezetétől tanulja meg anyanyelvét. A Maugli-gyermekek esetében a beszédnek ez utóbbi, társadalmi aspektusa nem alakul ki. A vadonban felnőtt gyermek egyéni kommunikációs technikákat használ az állatokkal, az emberi társadalmi megegyezés szülte viszonyok (például a menynyiségi és időviszonyok) másképp alakulnak ki Ezek a gyermekek később, az emberi társadalomba kerülve csak nehézségek árán, a felnőttkori nyelvtanulás módszereivel sajátíthatják el az emberi nyelvet. Az emberi történetben feljegyzett Maugligyermekek esete azonban azt mutatja, hogy a legtöbb gyereknek a környezetváltozás olyan idegrendszeri megrázkódtatást jelentett, amelyen nem tudott úrrá lenni. A társadalomtól elkülönítetten felnövő gyermekek régóta foglalkoztatják az ősnyelv „kutatóit". Hérodotosz írja le Pszammethikosz fáraó „kísérletét", amelynek során az uralkodó két csecsemőt bízott pásztorok gondjára azzal, hogy a közelükben nem beszélhet senki. A fáraó úgy gondolta, a gyerekek majd az ősnyelven fognak megszólalni. A beszámoló szerint két év múlva a gyerekek „bekosz, bekosz" kiáltással borultak a fáraó lába elé. A szó fríg nyelven kenyeret jelentett, így azt a következtetést vonták le, hogy a fríg volt a világ első nyelve. Egy hasonló kísérlet során IV. James skót királynál héber nyelven, indiai filozófusoknál szanszkritul szólaltak meg a balszerencsés alanyok. A római Quintilianus megfigyelése azonban ugyanazt támasztja alá, mint a feljegyzett esetek többsége: a vadonban magányosan nevelkedett gyerekek többsége egyáltalán nem tanult meg érthető nyelven beszélni. A feljegyzett Maugli-esetekről kevés kutatói publikáció szól. Legutóbb a kilencvenes évek elején Oroszországban találtak egy olyan férfit, aki a füves pusztában farkasok között nevelkedett. A farkasemberre helikopteren utazó geológusok figyeltek fel különös mozgása miatt, és csak azután derült ki róla, hogy ember, miután a farkasokat kilőtték körülötte, és leszálltak mellé. Ez az eljárás azonban tönkretette a lehetőséget, hogy a különös állat-ember kapcsolatot tanulmányozzák, a férfit pedig ideggondozóban helyezték el. A farkasember idővel megtanult valamennyire beszélni is, bár a hangokat nem tudta artikulálni. Beszéde szinte érthetetlen volt, ám amikor kiderült, hogy bizonyos „farkashörgéseket" következetesen használ, a kutatók megfejtették „nyelvét" és rájöttek: a farkasember beszéde „szinkronizálva" tökéletesen érthető. Panelt Sándor Stroryville Jazz Band és sztárvendége a szabadtérin Újra szól a dixie Kedves Rádió! Személy szerint Kondor Katalinnak szólna az üzenet, aki hallja, adja át. A Magyar Rádió Kossuth csatornájával hajszálra úgy jártunk, mint a lépcsőházunk előtti lefolyóval. Két évvel ezelőtt állt meg egy reggelen két Faun névre hallgató csodamasina, háttal egymásnak, mintha nem bírnák egymás szagát, leeresztették csöveiket, és azóta minden eső leve úgy megáll, kilépni is alig tudunk. Amióta a solti adó tornya megépült, sípol, krákog, köhög és nyávog az adás. Nem szeretném Hofi Gézát utánozni anyósomra hivatkozva, de naponta szerelőt hívatna, mert ki nem állhatja. Hiába mondjuk, az ország minden készüléke ezt teszi, nem hiszi. Magam addig akartam jobb belátásra bírni kerti dobozomat, amíg eldobhattam az egészet. Szent meggyőződésem, ezért fölösleges volt föltalálni a Kossuth rádiót, és fölösleges volt hatalmas pénzekért megépíteni Solton az adótornyot. Kedves Katalin, azt kérném az új söprű jól söpör jeligére, ha van beleszólása egyáltalán. kenetes intézkedésével űzze ki belőle az ördögöt. Önnek se mindegy, szidják vagy szeretik rádióját. A havonkénti karbantartásra pedig jó lenne a Darmol régi reklámját követni: amíg Ön alszik, végre áttenni éjszakára. Üdvözlettel: Magyar siker a filmfesztiválon Két dí| Karlovy Varyból Fekete Ibolyát, a Chico című magyar versenyfilm rendezőjét az elmúlt héten véget ért 36. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztó gálaestjén kétszer szólították színpadra. A játékfilmek versenyében elnyerte a lengyel Krzysztof Zanussi vezette nemzetközi zsűritől a legjobb rendezés díját, majd átvehette az ökumenikus zsűri díját is a ma gyar-német-horvát-chilei koprodukcióban készült mű véért. Ez utóbbi elnöke, a német Heike Khün indok lá sában kiemelte: „a díjat annak a folyamatnak a meggyőző ábrázolásáért kapta, melyben a szabadság eszménye állandó változáson esik át a történelemben anélkül, hogy valaha is teljességgel elérhetővé válna. A film újszerűen mutatja he, hogy némely háborúk elkerülhetetlenek és némely forradalmak igazságosak, s azt a módot, ahogyan az egyeneket akarattal vagy akaratuk ellenére magával sodorja ezeknek az eseményeknek a logikája". A zsűri elismeréssel emelte ki a film azon erényét, ahogyan megmutatja: miközben ideológiák jönnek és mennek, az emberi létezés szellemi dimenziói megmaradnak. A rendezőnő korábbi filmje, a Boise vita is három rangos külföldi fesztiválon öregbítette a magyar filmművészet hírnevét. A mostani, Közép-Európa legjelentősebb nemzetközi filmmustráján elért siker azért is jelentős, mert magyar alkotás évek óta nem került a díjazottak közé, s olykor még a játékfilmek versenyében sem képviseltette magát. Karlovy Varyban a fődíjat, a Kristályglóbuszt Jean Pierre Jeunet francia rendező kapta az Amélie a Montmartre-ról című filmért. A világ filmművészetéhez való kivételes művészi hozzájárulás elnevezésű díjat idén Ben Kingsley vehette át. A díjkiosztó gálaest a nagy sikerű amerikai film, a nálunk is hamarosan látható Bridget Jones naplója vetítésével ért véget. W. A. Fekete Ibolya kezében a legjobb rendezésért járó díjjal