Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-18 / 166. szám

Az egyszemélyes béközép A t.-ifutballpályának nem akármi­lyen híre van az alsóbb osztályú baj­nokságban. Kiváltképp arra ügyelnek a házigazdák, hogy a vasárnapi meccsekre kurta gyepszó'nyeg várja az aranylábú gyerekeket. Ezért libákat legeltetnek a füvön. Nos, emberfia nem látott még olyan elképesztően hosszú becsúszó szereléseket, mint a t.-i pályán... A közeli büfében bárki - egyel fizet, kettőt lát alapon - olcsón és hamar berúghat. Leginkább Jenőbá', az egy­személyes béközép tudja ezt. A T.-szer­te ismert, vékony dongájú öreg olyan kancsal, hogy a könny a hátán fut le, másrészt állandóan szívja az orrát. Ilyenkor a szemöldöke a homloka le­tején érinti ősz fürtjeit. Jenőbá' ember­emlékezet óta kétnaponta lemegy ku­tyába. Mesélik róla, hogy amikor jól be­akaszt, a főutcái ABC-ből kihajított papírdobozokra heveredik le. A meccseken föl-alá botorkál a pá­lya szélén, és rikácsolva kommentálja a látottakat, A fiatalok emiatt Nézi Jenőnek hívják, és Jó napot, jó szur­kolást! -tal köszöntik. Az első félidő vé­gére már általában a korlát tövébe huppan az öreg, és szétterpesztett lábak­kal ülve szundít. Fecó, a bárány szelíd­ségű sógor azt mondta nekem egyszer: nem halhatsz meg úgy, hogy nem lá­tod az öreg Jenőt szurkolás közben. A második félidőre értünk a pályá­ra, Jenő há' épp szunyókált a korlát láncainak dőlve. Előre megfontolt szándékkal a közelébe férkőztünk, és csöndesen köpködtük a szotyolahéjat. Egyszer megriadt az öreg: - Lesen a sárga mezes! - hörögte. -Az a mi hát­védünk, te vén hülye, amarra táma­dunk! - csitítgatták. Amikor a hazai csapat tizenegyeshez jutott, felélénkült Jenőbá'. - Berúgni, berúgni! - üvöl­tötte mámorosan. - Te mán azon túl vagy! - ugratták a fiatalok, akik a meccs alatt a játékvezetőt sem kímél­ték: - Bíró! Ma te vagy feketébe', hol­nap a tanyád! A hazai csapatot alaposan eltángál­ták. Jenő bá', a béközép most nem skandálta kitartóan, hogy „gyertek ide, gyertek ide". Az öreg a két kézzel ma­ga elé tartott üres borosüvegbe kapasz­kodott, de a flaska sehogyan sem akart oszloppá nőni. Merthogy Jenő bá' rop­pant szeretett volna feltápászkodni. ­Segíccsetek fel, gyerekik! - dünnyög­te, de hogy - kancsalsága folytán - ki­ket kérlelt, nem volt könnyű eldönteni. Mindenesetre mi magunkra vettük. Jenő bá'-t is. Jenőbá' alighanem mosakodott va­sárnapra, mert most csak két-három borz haladt el mellettünk tisztelgő vi­gyázz menetben. Az öreg lába alig ér­te a földet, miközben egyfolytában a ve­reség miatt kesergett. - Mindenki be­kaphassa! De mindenki ám! - össze­gezte a meccset. - Mink is, Jenő bá'? - nézett rá Fecó. Az öreg üveges sze­mekkel maga elé bámult, majd indu­latosan rávágta: - Nincs kivétel! Na, részemről ebből elég - mondtam, de ek­kor már késő volt, Jenő bá' házához ér­tünk. A kemence méretű feleség a ka­puban állt. Azt, hogy időnként hazaci­pelik a férjét, már megszokta. Az új arcok láttán azonban önérzetesnek mutatkozott. - Há' má' megin' beittál, te gané, a zanyádszentségit! - kezdte udvariasan, majd akkora sallert nyo­mott le a közöttünk rongylábazó Jenő bá'-nak, hogy mind a hárman elborul­tunk. Az öreg hiányos protézise még vagy két métert tovább repült. - Na, tu­dod, mikor megyek én még egyszer ve­led meccsre T.-n! - vetettem oda Fecó­nak. Két hét múlva újra a pálya szélén rágcsáltam a tökmagot, és nem is a já­tékot figyeltem, hanem Jenő bá'-t, a kommentátort, az egyszemélyes békö­zepet... Jurkovics János SZERDA, 2001. JÚLIUS 18. MEGYEI TŰKOR 7 Jászai Sándor közel hét hónapig készítette a szentségtartó szekrényt, amellyel bemutatkozott a nyírbátori ünnepeken. (Fotó: Tésik Attila) „Képzőművésznek tartom magam, mert nehezen viselem a műfaji korlátokat"-olvasha­tó Jászai Sándor vásárhe­lyi ikonfestő meghívóján, amellyel, az „ 1000 éves a ma­gyar egyház" elnevezésű öko­menikus emléknapra invitálta az érdeklődőket Nyírbátorba. A település önkormányzata és a történelmi egyházak közös kulturális rendezvénysoroza­tán, a napokban a nyírbátori Báthori István Múzeumban nyitották meg a vásárhelyi al­kotó ikonkiállítását. A tárlat­nyitást megelőzően liturgiát tartottak a görög katolikus templomban, valamint áhíta­tot a minorita a református templomban. Petróczki Ferenc polgármester köszöntője után Keresztes Szilárd görög kato­likus, Bosák Nándor római ka­tolikus és Bölcskei Gusztáv re­formátus püspök mondott be­szédet. Jószai Sándor ikonfestő 1968 óta foglalkozik kép­zőművészettel. Elképzelései­nek hordozója: fa, bronz, kerá­mia. Az ikonokkal és az ikon­festészettel 1981-ben került kapcsolatba. A Rhön und Grabfeld-i népfőiskolán ikon­festő kurzust vezet. Tagja a nemzetközi ikonbarátklubnak. A nyírbátori kiállítással kap­csolatban elmondta: büszke a meghívásra, mivel rajta kívül még nagyon sokan festenek ikont, magas színvonalon. A nyírbátori környezetben azon­ban most nem csak az egy­szerű ember rácsodálkozó te­kintete vizsgáztatja a műveit, hanem szakértők is, akik szin­tén gyakorlói e művészeti ág­nak és mint görög katolikus papok, egész életüket az iko­nok világában töltik. Ennél ko­molyabb szakmai megmérette­tés nincs. J. E. Illegális szemétlerakó a mártélyi strandnál A konténertől ötven méterre Szabadtéri színpadon a gyermekkar Lepottyant körustag Nagy örömmel vettek részt az Evita előadásában a gyerekkórus tagjai, Fagler Erika vezetésével. (Fotó: Schmidt Andrea) A szegedi Pro Musica Gyermekkórus két esztende­je alakult, azóta több színhá­zi előadásban szerepeltek, legutóbb a szabadtérin, az Evitában. A színfalak mö­götti világ megannyi kalan­dot és meglepetést rejteget, erről meséltek a gyerekek. Fagler Erika karigazgató az eddigi erredményekről, vala­mint terveikről számolt be. A gyermekkar egyik tag­jának, Bérezi Orsolyának igazán emlékezetes marad a szabadtéri idei évadja: - Az egyik előadáson épp Evita mögé készültünk leülni kör­ben, s ahogy fészkelődtünk, belepottyantam a színpadon levő lyukba, amiben Evita és Che Guevara is eltűnik néha. Nagyon megijedtem, még pityeregtem is. Szivacsokra estem, nem ütöttem meg ma­gam, a nagybőgősök kicsit meglepetten húztak ki végül - mesélte el nagy kalandját. Várkonyi Zsófi, aki már mindkét Evitával fellépett korábban más produkciók­ban, nagyon szeret szerepel­ni, főleg az tetszik neki, hogy sokan vannak a nézőté­ren. A lovak, a tűzoltóautó, a kelléktár, mind-mind varázs­latos dolgok. Bartos Richárd kedvencei a gólyalábasok, a lufik és a guruló aranytallé­rok, a szereplés szerinte nem fárasztó: megéri itt lenni. Fagler Erika kórusvezető így mutatta be csapatát: - A Pro Musica Gyermekkórus az azonos nevű művészeti iskola együttese, azzal a cél­lal alapítottuk, hogy a város különböző iskoláiban tanuló, énekelni szerető gyerekek találkozhassanak. Hiszen több iskolában megszűnt az énekkar, s az énekórák szá­ma is csökken. Fennállásunk mindkét évében megkaptuk az Éneklő ifjúság mozgalom arany minősítését, idén meg­hívást kaptunk a legjobb me­gyei kórusok gálahangverse­nyére. Felléptünk már Szlo­vákiában is. A gyerekek színházi produkciókban is részt vesznek, a próbáink is a teátrum épületében kaptak helyet - mondta büszkén, és sorolja a darabokat: Hóki­rálynő, Falstaff, Angelica nővér és az Evita. - A jövő évadban a Falstaff mellett A varázsfuvola ad majd felada­tot a fiúknak. Ezt már el­kezdtük tanulni, mert októ­ber végén hollandiai turnéra indul a társulat. Oberfrank Péter zeneigazgató felvetette annak lehetőségét, hogy színre kerül egy gyerekopera is, Britten darabja, A kis ké­ményseprő. Jövőre való­színűleg sikerül eljutnunk a 23. hallei nemzetközi gye­rekkórus-fesztiválra - vázol­ta Fagler Erika a terveket. Az Evita esetében könnyű volt a kórus helyzete, hiszen nyári szünet van. Hajnali kettőig is elhúzódtak a pró­bák, az egyik kislány most maradhatott fenn életében először éjfélig, s nagy izga­lommal várta, hogy milyen is lesz az. A kórus ötventa­gú, mindenkit várunk, aki­nek van hallása, velünk megtanulhat énekelni - tette hozzá végül a karigazgató. Wagner Anikó Út és csatorna Kübeken Munkatársunktól Kübekházán sokan szóvá tették, hogy az ígéretekkel el­lentétben eddig még nem ke­rült sor az utak aszfaltozására. Boldog Krisztina, a község polgármestere lapunk kérdésé­re elmondta, hogy az utak a csatornázási munkálatok be­fejezésekor kapnak majd záró burkolatot. A csatomázás jövő év tavaszán kezdődik, leg­később 2005 december 31 -ig fejeződik be. A beruházásba benne van ugyanis a szilárd útburkolat kiépítése is. Logi­kátlan lenne most aszfaltozni, majd a munkálatok kezdetével felveretni a burkolatot - tette hozzá a polgármester asszony. Vásárhelyi alkotó Nyírbátorban Millenniumi ilconvarázs emberek, a szemétmennyiség folyamatosan nőtt, holott alig ötven méterrel arrébb két nagyméretű konténer is ké­szen áll a hulladék fogadásá­ra. Somodi István bejelentést tett az önkormányzatnál, és Varga Ferenc, a műszaki iro­da munkatársa megígérte: köz­munkások - akik egyébként is a közelben dolgoznak - el­távolítják a szemetet. Mennyire jellemző az ille­gális szemétlerakás a mártélyi holtág környékén? A körzetve­zető elmondta, különösen az őszi időszakban figyelhető meg: az emberek tűzifát gyűjtenek a hullámtérben, s hogy „odafelé" se menjenek üres kézzel, illetve járművel, kiviszik a nyáron otthon föl­halmozódott lomot. Somodi István talált már a hullámtér­ben olyan hulladékhalmot is, amely többek között traktor­pótkocsi-rendszámtáblát is tar­talmazott, és ennek alapján el lehetett jutni a „szeméttulajdo­nosig". Az idén lépett hatályba a hulladékkezeléssel kapcsola­tos törvény, mely kimondja: ha nem sikerül megtalálni az illegálisan szemetet lerakó ki­létét, akkor az ingatlan tulaj­donosa köteles a területen lévő szemetet elszállítani - hívja föl a figyelmet a körzetvezető, hozzátéve: mindenkinek érde­ke a szemétlerakók tevékeny­ségét figyelemmel kísérni! Ha veszélyes hulladékot (példá­ul kátránypapírt, olajos hor­dót, festékes dobozt) is tartal­maz a szemét, elszállításáról, ártalmatlanításáról a területileg illetékes környezetvédelmi ha­tóság - ez esetben az Alsó-Ti­sza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség - köteles gon­doskodni. A felügyelet egyszersmind lépéseket tesz a környezet­szennyező földerítésére is, úgyhogy a szemetelő jobban jár, ha nem szemetel. Farkas Csaba Az emberek néha nem tud­nak megtenni ötven métert. Legalábbis azok, akik a mártélyi strand autóparkolója környékét szemétlerakó hely­nek kezdték nézni, holott kis­sé arrébb ott áll a konténer. A vásárhelyi önkormányzat el­szállíttatja a szemetet. Koráb­ban előfordult: kidobott rend­számtábla alapján derítette ki a tájvédelmi körzet vezetője a szemetelő kilétét. Az esetle­ges veszélyes hulladék eltá­volításáról a környezetvédel­mi felügyelőség intézkedik. A mártélyi strand autópar­kolójának közelében a vásár­helyi önkormányzat gallyak­kal, egyéb törmelékkel tölt fel egy kisebb gödröt. Nyilván ennek alapján vélték úgy va­lakik: szemétlerakásra is hasz­nálható a teriilet, holott erről szó sincs - mondja Varga Fe­renc, a műszaki iroda munka­társa. Az irodán Somodi Ist­ván, a Kiskunsági Nemzeti Park Mártélyi Tájvédelmi Körzetének vezetője tett be­jelentést az illegális szemétel­helyezésről. Elmondta: néhány nappal ezelőtt kezdett a terü­leten gyűlni a szemét., JSz első lomféle egy törött műanyag szék volt", amit tizenöt-húsz zsáknyi, fekete fóliába csoma­golt, vegyes háztartási szemét követett. Miután ahol megje­lenik az első szemétkupac, azt a területet automatikusan sze­métlerakónak használják az A csodálatos mártélyi környezet megóvása mindannyiunk érdekel (Fotó: Gyenes Kálmán)

Next

/
Thumbnails
Contents