Délmagyarország, 2001. július (91. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-14 / 163. szám

Gergő bácsi a 305-ös gyalogezred utolsó élő katonája Generációk egy födél alatt Á áll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra - én meg kilincsről kilincsre járok. A 102 éves Olga néniről szóltam egyszer, aztán mehettem a szintén százkét éves Julcsa nénihez. Amikor néhány sorom róla is megjelent, telefonált Edit asszony, hogy az ő rokonságában 104 éves nagyapó él, teljes szellemi frissességben. Mondom neki, nem győzöm a kor szerinti licitálást, más kukac is kéne a horogra. Van az is! Négy generáció lakik egy födél alatt Kiskundorozsmán. Ezt már bekaptam! Ezzel a sok jó emberrel könnyű a hosszú élet. (Fotók: Schmidt Andrea) Gergő bácsi - a maga 104 évével jobb. Saját maga termelte dohányból csavarta a cigarettáját, amíg abba nem hagyta. Van annak is már ötven esztendeje. Nem esett jól, minek szívta volna tovább! Majsáról Donozsmára nősült, napszámosként dolgozott. Előbb lányáék jöttek be a faluba, mert a félj ipari munkára járt. Külön laktak, csak akkor költöztek össze, amikor Gizi néni édesanyja kezden nagyon beteg lenni. Firtatnám, hogyan szokták meg újra egymást. Az alumíniumot talán könnyebb a vassal egybehegeszteni, mint két külön családot újra összeolvasztani. Kórus szózata indul azonnal: itt semmi gond nem volt, és most sincsen. Az igaz, megesett, hogy az unoka aranyesőt ültetett a kertbe, valaki meg kivágta Tata hová lett? Kiszedtem, gyerekem, mit rikít itt! Padlóvázára is fájt mindig az unoka foga egyszer az is lett. Ahogy a korsó addig jár a kútra, segített kivinni, fogta magát, eltörött. Köszörű alá kapta ovális alakúra csiszolta a tetejét. Eddig is megvoltunk nélküle, kár lenne több szót vesztegetni rá. Mikor kalapált kaszát? Mai ember nem kalapál már. Ott a köszörű, megköszörüli. A minap is ezt tette. Kilencvenhat éves volt, amikor először doktor kezére adta a szemét. Bajban volt az unoka hátha megkérdezik, mikor írták föl az első szemüveget. Vásáron vette mindig! Nagy szerencse, nem kérdezték. Máskor az SZTK-ban jártak, külön kijöttek a fülkéből megnézni, milyen ember az, akinek hármassal indul a személyi száma. Milyen lenne? Mint a többi. Akkor is kilencvenhat volt, amikor a lába alá bújt a disznó, és eltörött a bokája Szinte ordította az orvos: mikor született a bácsi? Ne tessék kiabálni, nem vagyok én süket! Amikor meg kukoricát hozott le a góréból, megszédült, leesett, csuklója törött. Nagyon jó dolga lett, hetekig babzsákot dobáltak a gyógytornásszal. Morzsolta később a kukoricát villannyal, két ujját is hozzá adta bár egyiknek sincsen májusi morzsolt minősítése. Vérzett, bekötötték, meggyógyult Egy nyikkanás nem sok, annyi se esett. Láttam én már fiatalokat, legelső vágyuk, hogy külön menjenek. Itt Ágnes a legfiatalabb, mondta az előbb, amikor kicsi volt, sokat babázott vele a dédapja. Mesét is ő olvasott neki. Megkockáztattam, csak hergelésképpen: soha nem jutott eszébe, hogy be kéne dugni valami otthonba? - Miért kellene? - Ott gondját viselnék. - Mi is gondját viseljük. Az a jó, hogy velünk van. Külön szobája is van, fürdőszobával, és bevonjuk mindenbe, ami velünk történik. - Abba is, hogy magából mi lesz? - Abba is. Egybe tartozunk. -És mi lesz? - Fodrász. Megkérdeztem dédapját is, mit szól hozzá. - Majd meglátjuk. Ha levágja a hajamat. Egyik közeli kalandja, hogy elindult egyszer ezer forinttal. Bement a boltba, térdre való kenőcsért a patikába, és egy kávéra akart még a cukrászdába. Doktor urak, ne tessék rémüldözni: akár tízet is meg tud inni napjában. Most kimaradt a kávé, mert nem maradt rá pénz. Mire jut ma az ember egy ezressel? Pedig biztosan adott volna a cukrász, amikor százéves volt, a tortát is ingyen adta. Csak hát a büszkeség! Állítson be kéregetni? Kaján népség a fiatalság! Azt is tudja, százéves korában még titkos imádója volt az egyik színésznőnek. A Hemádi Jucikának! Régen volt, mese volt, talán igaz se volt Az viszont szentigaz, akármire megkérhetik, soha semmit el nem felejt. Reggel a lánya eteti a malacokat, de este legtöbbször csak ő. A legutóbbi disznóvágáskor unokamenyének adták a tálat, fogná föl vele a vért. Megirtózott, eldobta, elfutott Gergő bácsi odatérdelt vele, és kavarta, meg ne aludjon. Elvégre ő ismerte legjobban a malacot... Horváth Dezső Kezdtük a népszámlálással. Molnár Gergely tehát a legidősebb, papiros szerint novemberben lesz KM éves, de ezt maga se hiszi. Akkoriban, a XIX. század végén, nem szaladtak a tanyaiak jelenteni, hogy megszületett a gyerek. Nagy volt a halandóság, megvárták, meg akar-e maradni. Amikor már látnivaló volt, hogy száznégy évet is elélhet, akkor íratták be. Velünk ült az asztalnál egyetlen lánya. Kádár Istvánné Molnár Gizella, erőben, egészségben, kedves jókedvében, a maga hetvenhat évével. Vendégként volt jelen az első unoka, Kádár István, Edit asszony férje, aki egyébként hajós. Itteni lakosként a másik unoka, Balázsné Kádár Gizella, és az ő férje, Balázs József. Kettejük gyermeke, Gizi néni unokája, és Gergő bácsi dédunokája. Balázs Dániel és Balázs Ágnes. Hadnak mondták régen az egy családban maradókat, akik rendszerint egymás mellett is laktak. így is temetkeztek. Molnár-had lenne tehát ez a négy generáció? Jóska felel rá: - Majsa alatt születeti nagyapánk, ott nem volt szokásban. Az illendőség is azt kívánta, Gergő bácsival kezdjük. Megkérdeztem, mi volt a tegnapi ebéd. - Várjon, most nem jut eszembe. -És mi volt Isonzónál? - Ott nem voltam, csak a Hétközség fennsíkon. Utolján a háborúnak, 1918-ban. Valahol a svájci határ közelében van ez a fennsík. Arról ábrándoztak, a támadás végén Veronában eszik meg a vacsorát, szépséges olasz Juliskák tálalják. Sokan belehaltak az álmodásba, elvesztettük a háborút. Ja, most nem háborúzunk, onnan indulunk, mi volt az ebéd katonakora első napján, 1915-ben? Káposztás gulyás volL Savanyú káposzta, jól behúsozva. Ilyen az emlékezet. Van, aki hatvanévesen eljut már erre a cifrasági fokra. Ha azonban előjön a katonaság, nem ereszt. Csemovicnél vetették be őket először. A domaszéki Kotogán Imre mesélt erről harminckét évvel ezelőtt egy könyvre valót, de őt nem ismerte. Másik ezrednél lehetett. Gergő bácsi a 305-ös szegedi honvéd gyalogezred utolsó élő katonája. Divat mostanában észrevenni az öreg hadfiakat, szívesen ajánlom a Honvédelmi Minisztérium figyelmébe. Amikor a szegedi állomásról gyalog ment Majsa alá spanyolnáthában találta az egész családot. Lázas volt ő is, szőlőt evett, hogy hűtse magát, de mindenkit kigyógyított. Krumplit főzött hajában, és teát hozzá Az első háborúban is meglőtték, a másodikban szilánk ment a combjába, de magával vitte a köpeny hátsó gombját is. Szerencsére ki is jött, és csontot nem ért. Mi a hosszú élet titka? Saját hátsaja köpenygombját is túl kell élnie. Hiába ültük körül annyian az asztalt, hogy alig fértünk, és hiába lenne tollra való életregénye mindenkinek, csavarhattam a szót jobbra is, balra is, azon a napon csak róla szólt az ének. Gizi néni szerint levesnek mindennap lennie kell, a fiataloknak sok hússal, az idősebbeknek inkább csak főzelékkel, de apja a magyaros ételeket szereti. Reggel fokhagymával kezdi a napot, és jöhet utána bármi. Koleszterinszintje kitűnő, vérnyomása a lehető legEgyeHen lánya, Gizi néni A malacokat ma is 5 eteti