Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-08 / 132. szám

4 HIRDETÉS PÉNTEK, 2001. JÚNIUS Kisteleken a Fradira készülnek Kié a legszebb ház? Falunapok Tiszaszigeten Munkatársunktól Mától falunapokat rendeznek Tiszaszigeten. Péntek este 6 órától a művelődési házban nyitógálával indul a háromnapos rendezvény. Bodó Imre polgármester köszöntője után átadják a díszpolgári és a falu legszebb portája címet. Az ünnepi műsoron föllépnek az ovisok és az iskolások, de az idősebb korosztály sem marad ki. A nyugdíjasklub tagjai népdalokat énekelnek. Emellett lesz még tánc, paródia, versmondás, családi hegedülés, sőt még a szomszédos Kübekháza idősei is szerepelnek. Másnap, szombaton a sportpályán 8.30-töl délután 4-ig lovasversenyt és agárfuttatást rendeznek, 17 órakor pedig a helyi öregfiúk fociznak az űjszentivániakkal. A Szent Antal téren 10-kor bábelőadást nézhetnek meg a kicsik majd 11-kor átadják a nemrég elkészült Temető, Rákóczi, illetve József Attila utcát. A bográcsos vacsora után hajnalig rophatják a táncot kicsik-nagyok az utcabálon. Vasárnap reggel 8-kor autóversennyel indítanak. A 9.30-kor ünnepi szentmise lesz. Délután 2-kor aerobikmajd lovasbemutató kezdődik. A falunapokat mi más zárhatná, mint szabadtéri diszkó. kispadot Könyvheti programok Munkatársunktól A Belvedere Meridionale Alapítvány mutatja be Magyarország és Európa 1919-1939 című könyvét a Millenniumi Kávéházban június 8án, pénteken, 16 órakor. Házigazda: dr. Zakar Péter főiskolai tanár. Vendégek: Döbör András, Kiss Gábor Ferenc, Nagy Tamás és Zalai Anita, a kötet szerzői. A Szegedtől Szegedig 2001 antológia bemutatója fél ötkor kezdődik a városháza dísztermében. Vendégek: dr. Ványai Éva alpolgármester, Simái Mihály József Attila-díjas költő, az antológia főszerkesztője, Zalán Tibor költő, Kiss Emő, a Szegedi Bók Társaságának titkára, dr. Majzik István, a kötetet megjelentető Bába és Társai Kiadó képviseletében. Közreműködik: Balogh Ildikó (hegedű). Ki nyer ma? címmel könyvről könyvért vetélkedőt rendeznek a Móra Ferenc Könyvesbolt szervezésében, Zsoldos Sándor vezetésével, a Dugonics téren, 5 órától. Délután 6 órakor több esemény kezdődik: a Tiszatáj szerkesztősége a felújított szegedi Várban tartja a Tiszatáj könyvheti könyveinek bemutatóját. Hász Róbert Végvár című regényét és Sándor Iván A másik arc (A regény és a történelem) című esszékötetét méltatja és a szerzőkkel beszélget Olasz Sándor főszerkesztő. A Sík Sándor Könyvesboltban Romsics Ignác akadémikussal A trianoni békeszerződés című könyvéről dr. Nagy István tanszékvezető főiskolai docens beszél. A Honvéd Kulturális Alapítvány székházában (volt tiszti klub, Victor Hugó u. 6.) mutatják be Dévényi István Fogság Grúziában című könyvét. Közreműködik Halász Miklós újságíró, Csillik László tanár. A Könyvheti Szegedi Szalon vendége a Bartók Béla Művelődési Központ dísztermében este 8 órától Temesi Ferenc író, Szepesi Attila és Veszelka Attila költők. Házigazda Tandi Lajos, a Szeged folyóirat felelős szerkesztője. Közreműködik Dálnoky Zsóka színművész. Farkas Csaba Budapesten dedikál Munkatársunktól Budapesten dedikálja Yasmina belém olvas című könyvét Farkas Csaba, lapunk munkatársa szombaton, délután fél 1-kor, a Vörösmarty téren, az Accordia Kiadó pavilonjában, az ünnepi könyvhét alkalmából. A rendhagyó szerkezetű tárcaregény Szász Imre utószavával jelent meg az Accordiánál. Farkas Csabának A kapu és az Úszóházi Hírek című novelláskötetei után ez a harmadik szépirodalmi műve; horgászkönyve is jelent már meg, és képzőművészeti kiadványt is szerkesztett. Újra répafesztivált rendez Domaszék Generációkról generációkra öröklődik Domaszéken és környékén a sárgarépa termesztése. A dél-alföldi régióban itt a legtöbb a kedvelt levesbevalóból. Ezért az önkormányzat tavaly kitalálta a répafesztivált. Az ideire a helyi gazdák mellett zákányszékiek, mórahalmiak és röszkeiek is elhozzák terményeiket. Szombaton - a rengeteg zöldség mellett - struccszépségversenyt, néptáncot, vetélkedőket és utcabált is kínálnak a vendégeknek. veszi a részét a munkából. Róbert felesége, Erika és öccse, Zoltán is besegít. Míg a család legkisebbje, a másfél éves Brigitta is a répaföldön téblábol. Tavaly is részt vettek a fesztiválon Vőnekiék. Hatalmas bográcsban főzték a pörköltet. Ez az idén sem lesz másképp. - A régióban nálunk termelik a legtöbb sárgarépát, ezért döntöttünk úgy tavaly, hogy fesztivált szervezünk mondta Börcsök Lajos domaszéki polgármester. Szombaton több mint hatvan helyi, illetve zákányszéki, mórahalmi és röszkei gazda viszi szemlére terményét. A reggel 8 órás zenés ébresztő után a 25 éves születésnapját ünneplő általános iskola diákjai adnak műsort a főtéren. Délelőtt díjazzák a legjobb termelőt és a legötletesebb sárgarépaétel készítőjét. Délután sárkányrepülő-bemutató, a Domafa néptáncegyüttes, struccszépségverseny szórakoztatja a vendégeket. A répafesztivál vendége lesz Kovács Kati és a humorista Ayala. A rendezvényt szabadtéri lézershow és utcabál zárja. K. T. Ácsolják A 225 éves Kistelek jubileumi ünnepén tegnap a kulturális fesztivál zajlott. A közösségi házban több mint 30 amatőr művész mutatkozott be. Hangszeres és a vokális zenészek, vers-prózamese mondók, színjátszók, bábművészek, néptáncosok, valamint klasszikus és modern színpadi táncosok adtak elő műsort a változatos kisvárosi kultúréletből. Most nem voltak továbbjutók, mint tavaly. Akkor a hasonló megmérettetésen (a Kultúra a nyugat kapujában vetélkedőn) három csoport és egy egyéni versenyző az országos döntőig jutott, mi több: a Trió a kategóriája győztese lett. Mint Mészáros Gábor főszervező mondotta, hagyományt szeretnének teremteni ezzel a kisteleki kulturális fesztivállal. Pénteken három órától avatják a kegyeleti parkot. Gyulay Endre püspök szenteli föl az újjáépített stációkat. A vásárhelyi Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár a világháborús katonasírok előtt tiszteleg. Fél ötkor közösségi házban ünnepi ülést tartanak, díszpolgárt köszöntenek. Hat órakor avatják a plébánia és a templom emléktábláját. Lapunkban írtuk, az ünnepi templomi koncert - ahol az idős Vándor Rudolf fúvószenekar és a pedagógusok kórusa A focipálya ünnepi kispadjait a közösségi ház sajtospultjaiból ácsolták. (Fotó: Gyenes Kálmán) szerepel - a toronybéli fúvósok játékával kezdődik. Ebben harsan föl majd a város szignálja, amely egyben részlete a Kistelek köszöntésére írt zeneműnek. Szombaton kilenc órától kispályás focitorna, tíztől a térségi iskolák vetélkedője, tizenegytől az öreg autók fölvonulása, délután a Kistelek-Fradi öregfiúk barátságos labdarúgó-mérkőzés lesz. Este a Sánta zenekar játszik a strandi nosztalgiabulin. Vasárnap 10 órakor kezdődnek utcai kosárlabda-, a standröplabda- és a lábtenisz-csapatversenyek. A Tekergő Játszóház csúszdái, útvesztő barlangjai, építőjátékai tíz órától az óvodásokk és az alsó tagozatosok ingyenesen használhatják. Majoros Tibor Az idén második alkalommal rendeznek Domaszéken répafesztivált. A község termelői már egy hete készülnek a szombati bemutatóra. A településen szinte nincs olyan család, amelynek legalább a kertjében ne találkoznánk a sárgarépa aprólevelű bokrával. Néhányan nagyban foglalkoznak a termesztésével. Ilyen többek között a Vőneki família is. A szülők még 1969-ben költöztek Öttömösről a Domaszék melletti tanyára. Akkoriban 500 szögölön foglalkoztak répával. Mára a gyerekek felnőttek, így már négy holdon nő náluk ez a zöldség. Évente 8-10 fajtát vetnek, legkedveltebb a napoli, a sefora és a nandrin. Még a Dunántúlra is kerül a domaszéki homokból répa, ugyanis ez jóval édesebb, mint ottani társai. Vőnekiéknél mindenki kiA Vőneki család apraja-nagyja készül már a holnapi fesztiválra. (Fotó: Gyenes Kálmán) Tjrölgyeim és Uraim, Tisztelt Olvasók! n Azon a napon, amikor Szeged városában a jó hírű és törekvő párt tartotta szokásos évi kongresszusát, s éppen vidáman köszönt le a régi pártelnök, hogy vidáman vegye át helyét az új pártelnök, nos ekkor a Sportcsarnokkal szemközti buszmegálló padján egy lányra lettem figyelmes. Kamionok, Trabantok, babakocsik és buszok jöttek és mentek, néha finoman a levegőbe emelkedett a boldog Sportcsarnok is, ám ez a lány nem törődött semmivel, ez a lány tekintetét eltökélten ugyanazon irányba tartotta hosszú percek óta. Olyan volt ez a lány, mint az édesanyánk fiatalon. Vagy mint a testvérnővérünk, aki már festi a száját, és akinek az ablaka alatt saját költeményeit énekli esténként a helyi könyvtár négycsaládos igazgatója. Azt akartam mondani, hogy ez a lány olvasott a buszmegállóban. Ezért is vázoltamföl ezt a képet, mert mint azt tudjuk, az olvasás éve van. Olvasni pedig nem csak könyveket lehet. Olvasunk a másik ember tekintetéből, a mozdulataiból, a másik jelentőségteljes hallgatásából, olvasunk világtalanul az ujjbegyünket használva, és olvasunk fennhangon vagy silabizálva, mormolva, és félálomban, a szülőszoba előtt, és olvasunk haldokolva is. Például azt mondom, ez a könyv lesz, amit az életben utoljára elolvasok. Amikor olvasunk, biztosan közelebb van hozzánk az angyal. De másképpen olvas a férfi és a nő. Amikor a férfi lát egy nőnemű lényt a Darvasi László Olvasunk világtalanul... könyvben, azt mondja, hát hiszen ez a nő kellene nekem, milyen jó lenne ágyasnak, gyermekeim anyjának, főnökömnek. Azt hiszem, egy női olvasó talányosabb képződmény, mint a férfi. A női olvasásban több a megértés, a vágy, és talán a kíváncsiság is. A női olvasás bizonyosan a szépség egy fajtája. A világon mindenütt több a női olvasó, a könyvtári dolgozó. Amikor egy nő olvas, és a könyv lapjain lát egy férfit, teológiaprofesszor, bokszbajnok vagy zsoké az illető, a nő azt gondolja, drága istenem, pont ilyen férfi kellene nekem, karoljon belém, vigyen el innen, és messzire vigyen. Amikora nő olvas, kicsit elmegy, kicsit messzebb van. Jfgyszer Graz városának kínai vendégÍ2j tőjében láttam, miként sírja el magát egy olvasó nő. Tekintete egyenletesen futott a sorok fölött, mígnem hirtelen megdermedt, szinte odafagyott a könyv lapjának egy adott pontjához, igen, odafagyott, és nem mozdult. S a nő szemtükre lassan megtelt könnyel, fátyolos lett, majd pedig, mint egy hideg-szomorú svéd filmben, a mozdulatlan arcra csorgott, le a gödrös állig, és onnan is tovább. Tudják, lehet, hogy rossz könyv volt, egy pocsék, csöpögős szentiment, egy féldilettáns munka. En mégis arra gondoltam akkor, ezért a pillanatért szívesen megírtam volna. A családban öregnagyapának volt négy lánya, mindannyian szerettek olvasni. S nagy kedvvel silabizálta a betűket öregnagyapa is, csak hát lassan haladt, jó tíz percig is elbíbelődött egyetlen oldallal. De a családfő jogán először mindig ő olvasta a könyvet. A lányok meg vártak, vártak, és köztien fogyott a türelmük, mint az élet. S amikor az öreg kibicegett az udvari árnyékszékre, a lányok néhány oldalt visszalapoztak a könyvből. Az öreg a dolgát letudva visszabotorkált, és komótosan olvasott tovább. Aztán fölcsattant, ej a szentségeteket, megint olyan regényt hoztatok nekem, amit már olvastam. S már vágta is a lányokhoz a könyvet. Költő barátném mesélt az édesanyjáról, kit deportáltak. A célállomás Auschwitz volt. A nénike él még, derékszögben jár, már nem lát olvasni, de még mindig fölolvastat magának. Azt mesélte a barátném, hogy azok a nők kemények voltak, s ha egyébként a nők szeméből gyakrabban csillog ki a könnyvíz, s ha gyakrabban forr is homlokuk köré a migrén glóriája, mint a férfinak, hát ott, a haláltáborban ez egyáltalán nem volt jellemző. Az a fiatal nő, a költőnő édesanyja több hónap auschwitzi időzés után sírta el először magát, igaz, akkor csaknem megfulladt a zokogástól. Annyi történt, hogy: egy fogolytársa kezében megpillantott egy, azaz 1 darab könyvet. M

ármost sohasem mindegy, mit olvasunk. Amikor én azt az olvasó lányt megpillantottam a szegedi Sportcsarnok előtt, rögvest eszelős kíváncsiság fogott el, miféle könyv lehet a figyelmének a tárgya. Őszintén szólva, hallatlan szerencsém volt. A jó isten sósavas dörzskeféje se sikálhatta le volna rólam a vádat, hogy én ezt az egészet pusztán kitaláltam, hogy gúnyolódjak, ironizáljak, gátlástalanul destruáljak. Mert, lessenek mondani, mi van, ha a pártkongreszustól boldogan morajló Sportcsarnok előtt az a jó magyar leány a Csontbrigádokat olvassa Rejtő Jenőtől?! Vagy Balzactól az Elveszett illúziókat, vagy Gajdartól Az ifjú Gárdát, A Pál utcai fiúkat, A Micimackó és barátait, A 22-es csapdáját?! Mit magyarázkodhatnék össze, és, jaj, ki hinne nekem, hogy nem gúnyolódok, ha például egy igazi magyar olimpikon ült volna ott, a padon és a Bánk bánt olvassa, éppen azt a részt, amikor Ottó és Melinda, nem, nem legyen inkább a Tiborc panasza. De a lány nem a Bánk bánt olvasta, nem is a Jadviga párnáját. Manapság az olvasás költséges időtöltés. Az sem vigasz, hogy a magyar könyv már van olyan szép, mint a nyugat-európai, de még mindig csak a felébe kerül. Olvasni azért is költséges, mert amíg olvas az ember, addig nem rohan pénz, üzlet, kamat, áfa, társasági adó után. A pénzről pedig azért beszélek ilyen hosszan igen, tiszteltolvasók, hölgyeim és uraim, mert minden nyafogás, kelletlenkedés, sírdogálás, jajveszékelés ellenére azt láthatjuk, hogy van. Van pénz lapalapításra, színházra, mozifilmre, kultúrára, könyvre. Annyi pénz van ezekre a szent dolgokra, mint még soha. Jó, nem akárkinek van ez a sok, sok, sok pénz, de van, mondom újra, és ez a lényeg. És az is lényeg, hogy a magyarok szeretnek olvasni, és tudnak is olvasni, és nem mindig hiszik el, amit olvasnak, és nem is mindig azt olvassák, amit látnak. A lényeg az, hogy a könyvhét most is, ahogy mindig volt, ünnep. Közelebb van az angyal. Engedelmiikkel a könyvhetet nem nyitom meg, mert megnyílt az már. Kívánok önöknek jó könyveket, bárhol és bármikor. Üljenek le a Sportcsarnok elé, egy színház elé, üljenek le, és olvassanak, rsgyébként pedig tudják, mit olvasott az tL a lány a buszmegállóban? A Háború és béke című könyv második kötetét a négyből. Alighanem most már az utolsó lapoknál járhat. Tudják, ott, ahol, Natasa melléből tejet szopik egy gyerekember. Hát nem azt a dolgot csinálja őis, ami leginkább hasonlít az olvasáshoz?! * Kollégánk megnyitója az ünnepi könyvhét tegnapi, szegedi rendezvényen hangzott el.