Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-05 / 129. szám

Lóháton, kocsival, gyalog jött a rendőr Tizenhatezer dühös ember Nem tudom, kik váltottak jegyet a Románia-Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtezőre. Az a fiatalember biztos nem ült a Steaua-pálya lelátóján, aki az autónkra kiterített térkép fölé hajolva magyarázta, merre is keressük szállodánkat, majd minden jót kívánt, s így engedett utunkra. De aligha jutott hely barátságos hotelportásunknak, a bajunkban készségesen és azonnal segítő autószerelőnek, s a román főváros zegzugos utcáin kalauzoló taxisofőrről sem tudom elképzelni, hogy gyűlölködve üvöltözött volna a magyar Himnusz alatt. Június 2-án érkezett viszont vagy tizenhatezer, rendkívül dühös ember a Ghencea stadionba, s már egy órával a mérkőzés kezdete előtt azt tesztelte: vajon mekkora hangorkánnak tud ellenállni ez a betonmonstrum. Daloltak, doboltak, zászlókat lobogtattak, amikor jókedvük úgy diktálta, piros, sárga, kék lemezeket emeltek fejük fölé, így öltöztetve román nemzeti színekbe a katlant. Nem is volt ezzel semmi gond. Ám az a nagy harag, ami a magyar szurkolók érkezésekor beborította a stadiont, aligha csak a messziről érkezőket döbbenthette meg. Szerencsére a román rendezők pontosan tudták, erre a meccsre nem a mi hotelportásunk, taxisunk vette meg a belépőjét. Ezért aztán felvonult olyan hadsereg Bukarest minden főbb közlekedési útjára, minden olyan utcájába, ahova akár véletlenül is bekukucskálhatott egyegy magyar vendég, amilyet kisebb háborúkra szoktak összetoborozni gondosabb hadvezérek. A kommandósok a harcosok világdivatja szerint fekete kötött sapkákat viseltek, a rendőrök hol egyenruhájuk ráncait igazgatták - mert hát fő az elegancia -, hol pedig azt lesték, jó helyre parkolt-e kollégájuk a vízágyúval. A stadion felé vezető utakon egyik kordon a másikat keresztezte, roppant gondosan motozó biztonsági őrök cibálták ki a zászlókból a rudakat, könyékig merültek minden táskában, s volt olyan „zsandár" is, aki éppen egy lónyi magasságból, vélhetően nem túl gyáva paripa nyergében feszelegve leste, kiket is kell azonnal kiemelni a tömegből. Ez a hadtest nem csak nagy létszámú, de gyors reagálású is volt - derült ki mérkőzés közben. Ugyanis amikor csak egy pillanatig is fennállt annak a veszélye, hogy a maroknyi magyar tábort bármilyen kicsinyke kis támadás érheti, azonnal felsorakoztak, kordont építettek az egyenruhások. És egyértelmű hang- és karjelekkel tudatták ama tizenhatezer dühössel: ezen az estén egyetlen magyar hajszál sem görbülhet. Hogy mitől sport az, amit vízágyús, sisakos, gumibotos, pajzsos harcosok felügyelnek? S mikor jön el az a nap, amikor román és magyar szurkolók a meccs legizgalmasabb jeleneteit mérkőzés után nagy hab alatt sárguló sör mellett idézik fel? Nyelvtudás hiányában ezt a problémakört, sajnos, nem tudtam megvitatni azzal a barátságos rendőrrel, aki este vigyázott autónkra a szálloda parkolójában. De annyit azért megértettem mondandójából: „Ne aggódjon, uram, ennél az autónál egész éjszaka őrt állunk." így is történt. Egy fillérnyi kár nem ért bennünket. S vasárnap reggel, amikor egy Bukarestből kivezető úton tört magyarsággal, ám nagyon barátságosan, átkiabált kocsijából egy férfi „Baj van a focitokkal magyarok!" - már el sem tudtam hinni, hogy ebben a városban élnek dühös emberek is. Bátyi Zoltán Örömmámor, piros-sárga-kékben. A románok kilencven percen át lelkesítették és ünnepelték csapatukat. (Fotó: Karnok Csaba) Himnuszsors A

vereségre nincs magyarázat. Mindenki láthatta, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak esélye sem volt a románok ellen. A mieink egyszer találták el Stelea kapuját, komolyabb helyzetet nem tudtak kidolgozni. A védelem pedig immár sokadjára bizonyult átjáróháznak. Így nem lehet meccset nyerni. De most ne mérkőzést elemezzünk! Az már egy órával a kezdés előtt kiderült: félelmetes lesz a hangulat a Ghencea stadionban. Hömpölygött a tömeg. Hangolt. Készült, várta a kezdést. Poulat játékvezető után bevonultak a csapatok, felsorakoztak a himnuszokhoz. A magyarok összekapaszkodtak. Abban a pillanatban, amikor felharsant az első dallam, a tizenhatezer román szurkoló elkezdett fütyülni. Kegyetlen és megalázó érzés volt. Ötven méterre ültünk a zenekartól, de nem hallottunk semmit. A hazai drukkerek élvezték a helyzetet. Mutogattak. mosolyogtak. Szó szerint kiröhögtek bennünket. Ekkor nagyon hosszúnak tűnt a Himnuszunk. Olyan volt, mintha órákig tartana. Alig vártuk, hogy vége legyen. Ezekben a pillanatokban kevés olyan magyar volt a lelátón, akinek ne szorult volna ökölbe a keze. Azonban mindenki tudta: tehetetlen. A

mikor viszont megszólalt a románok nemzeti dala. megváltozott minden. A drukkerek teli torokból énekeltek, lobogtatták a zászlójukat. Mennyivel szebb volt! Igaz, ezt mi magyarok kevésbé értékeltük. Előtte kegyetlenül elbántak velünk. Csúnyán, nagyon csúnyán viselkedtek. Süli Róbert Gólok, pontok, selejtezők Győztek az olaszok Helyzet nélkül Bicskei Bertalan. (Fotó: Karnok Csaba) Bicskei Bertalan, a magyar válogatott szövetségi kapitánya kapta az első kérdést az újságíróktól. A honi szakember nagyon halkan kezdte mondandóját, a hátsó |>orban nem is nagyon lehetett érteni szavait. - A románok a meccs elején tudtunkra adták: itt nem nyerhetünk. Olyan szenzációsan kezdték az összecsapást, hogy az a későbbiekben döntőnek bizonyult. Gyengén, bátortalanul játszottunk. Többen mélyen a tudásuk alatt futballoztak, védelmünk sebezhető volt, a középpályán átgyalogoltak a hazaiak, míg elől nem tudtunk helyzetbe kerülni. Szomorú vagyok, de el kell ismernem: nem volt esélyünk. Megérdemelt siker Bölöni László. (Fotó: Karnok Csaba) Bölöni László, a románok szövetségi kapitánya önmaga tolmácsa volt. Az egykori BEK-győztes Steaua játékos megkönnyebülten nyilatkozott: - Jó érzés román állampolgárként, egy kisebbséget képviselve megélni ezt a sikert. Kilencven percen keresztül mi uraltuk a mérkőzést, az történt a pályán, amit mi akartunk. Erőben, technikai tudásban, gyorsaságban is a magyarok fölé emelkedtünk. Nem szabad a győzelem mámorában ünnepelnünk, most a litvánok elleni összecsapásra kell koncentrálnunk, mert Vilniusban is nyernünk kell. Egyet rúgtunk kapura, helyzetünk sem volt Vereség a Ghencea poklában A román-magyar hőse Marius Niculea (középen) volt két góljával. Dombi Tibor (balról) csereként lépett pályára, Chivut, a csapatkapitányt próbálta kicselezni. (Fotó: Karnok Csaba) Mi kezdtünk. Ez pedig azt jelentette, hogy Poulat játékvezető sípszavát nem is lehetett hallani. Az első próbálkozás Dárdaié volt, lövése azonban - futballnyelven szólva - stadioncsúcsra sikeredett. A harmadik percben máris zavar támadt a magyar kapu előtt, egy szöglet után Lisztes ügyetlenkedett - csak nagy nehézségek árán tudtak felszabadítani Korsósék. Két perc múlva már nem volt ekkora szerencsénk. Ileie három védő társaságában cselezgetett a tizenhatoson belül, majd földre huppant. Mátyusék csak figyelték, ahogy a Valencia csatára estében középre passzolt, érkezett Niculea. a Dinamó Bukarest gólvágója, aki 12 méterről az üres kapuba lőtt, 1-0. Ilyen gólt még előkészítő meccsen sem szabad kapni, nem hogy világbajnoki selejtezőn. Őrjöngött a közönség, a mieink pedig teljesen megzavarodtak, céltalanul ívelgették előre a labdát, amelyet sem Horváth, sem Sowunmi nem tudott megjátszani. A 20. percben villant Ilie. Egy szögletet követően a rövid sároknál megcsúsztatta a játékszert, amely a kapufát érintve fölé szállt. Sebőkéktől mehettünk volna újra kezdeni. Jött a 38. perc, amikor bizakodtunk. A román kaputól 22 méterre szabadrúgáshoz jutott a magyar gárda. Lisztes próbálkozott. A Stuttgart idegenlégiósa szétlőtte a sorfalat, így Stelea elmondhatta magáról: negyvenöt perc alatt egyszer találkozott a labdával. Bicskei már második cseréjét hajtotta végre. Egy „átalakított" együttes futott ki a második félidő kezdésére. Az első lehetőség ismét a magyaroké volt. Dárdai beadását Korsós Attila fejelte fölé. Az 53. percben Fehér Csaba testtel próbált ütközni Iliével - úgy pattant le róla, hogy két perc múlva sem tudta, hogy hol van -, nem járt sikerrel. A hazaiak nagy kedvence felnézett, majd mértani pontossággal beívelt, érkezett Niculea aki előrevetődve a tehetetlen Király mellett a kapuba fejelt, 2-0. Szétesett a magyar csapat. Erre a legjobb bizonyíték, hogy Pető és Dárdai is összeveszett a román kispaddal, Bölöninek kellett csitítani a kedélyeket. Szinte hihetetlen, de a hátralévő időben sem tudott komolyabb - kaput nem is találtunk - helyzetet kialakítani a vendég gárda, míg a hazaiak a közönségnek játszottak. A szurkolók hullámoztak, tapsoltak, mosolyogtak. Volt rá okuk, míg nekünk csak egy maradt - rájönni, hogy nincs csapatunk. A mérkőzés jegyzőkönyve: Románia-Magyarország 2-0(1-0) Bukarest, Ghencea stadion, 16 000 néző. Vezette: Poulat. Románia: Stelea - Contra, Radoi. (Prodan), Ciobotariu, Chivu - Codrea, D. Munteanu - Moldovan (Ganea) Ilie (C. Munteanu), Niculea. Szövetségi kapitány: Bölöni László. Magyarország: Király Sebők - Fehér, Mátyus Korsós Gy. - Dárdai, Pető, Lisztes, Hamar (Dombi) Sowunmi (Kabát), Horváth (Korsós A.). Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan. Gólszerző: Niculea, az 5. és az 53. percben. Az állás: 1. Olaszország 5 I 2. Románia 3 3. Magyarország 1 2 4. Grúzia 1 5. Litvánia - I 15-3 16 2 5-5 9 1 9-ú 5 3 5-6 3 4 2-16 1 s. R. A vb-selejtezők további eredményei - 1. csoport: Oroszország-Jugoszlávia l-l, Feröer-szigetek-Svájc 0—1, Szlovénia-Luxemburg 2-0; 2. csoport: Írország-Portugália 1-l, Észtország-Hollandia 2-4; 3. csoport: Dánia-Csehország 2—1, Észak-Irország-Bulgária 0-1, Izland-Málta 3-0; 4. csoport: Svédország-Szlovákia 2-0, Macedónia-Moldova 2-2, Törökország-Azerbajdzsán 3-0; 5. csoport: Wales-Lengyelország 1-2, Ukrajna-Norvégia 0-0, Örményország-Fehéroroszország 0-0; 6. csoport: Belgium-Lettország 3-1, Horvátország-San Marino 4-0, 7. csoport: Spanyolország-Bosznia-Hercegovina 4-1, Liechtenstein-Izrael 0-3; 8. csoport: Grúzia-Olaszország 1-2; 9. csoport: Finnország-Németország 2-2, Görögország-Albánia 1-0. Sector Ungaria Magyar szurkolók. Az ötödik perc után is bíztak a csodában. (Fotó: Karnok Csaba)