Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-25 / 146. szám

HETFO, 2001. JUNIUS 25. AKTUALIS 5 Papp Janó a Dóm téri Evita jelmezeit tervezi Lelkesítő kötöttségek A nagyszínházban be­mutatott Hókirálynő ext­ravagáns, pompázatos ruháiért a szegedi közön­ség nemrégiben másod­szor is Papp Janónak Ítél­te a legjobb jelmezter­vezőnek járó Dömötör-di­jat. A tehetséges alko­tóművészre most újabb nagy kihívás vár: az idei szabadtéri nyitó produk­ciójának, az Evitának a jelmezeit tervezi. - Mankóval vette át a Dö­mötör-díjat, és még min­dig nem épült fel. Mi tör­tént? - Vicces sztori, ha nem ve­lem esik meg, el sem hiszem. Késő éjszaka érkeztem haza Budapestről, nem akartam felébreszteni a szüleimet, ezért nem kapcsoltam fel a villanyt. Beakadt a lábam az ágy lábába, teljesen kicsava­rodott a bokám, elszakadtak az ínszalagok, ráadásul ketté­tört a felkapocscsontom. Mindez fertőzéssel tetéződött, így még mindig mankóval já­rok dolgozni. Remélem, az Evita premietjére felépülök. - Hogyan fogadta a má­sodszor is elnyert díjat? - Nem lehet megszokni a gálával járó izgalmat, örömet és meghatódottságot. Szege­diként különösen becsülöm a Dömötör-díjat, mert a város közönségének értékítéletét fejezi ki. Mindig érdekel, hogy mit gondolnak a mun­kámról azok, akiknek csiná­lom. Csodálatos érzés volt másodszor is átélni a sikert. Köszönöm mindenkinek, aki rám és a jelmezeire szava­zott. A Hókirálynő fontos munka volt számomra, arra törekedtem, hogy szabadjára engedve a fantáziámat szim­bolikus, ugyanakkor naiv, gyermeki mesevilágot te­remtsek. - Tavaly Az ember tragé­diája jelmezeit tervezte a Dóm térre, az idei megbí­zatása sem kisebb fel­adat... - Az Evita a szigorú kö­töttségek és a hatalmas sze­replőgárda miatt különösen nagy kihívás. A történet az 1930-as években kezdődik, és nagyjából másfél évtizedet ölel fel. A ruhák stílusa így nagyjából adott, és a szőke, kontyos Evita-arc is megmá­síthatatlan, azaz nem lehet másként ábrázolni Eva Pe­ront. így nehezebb olyan jel­mezeket csinálni, amelyeken fel lehet ismerni a saját stílu­somat. Mivel a darab Evita életútjáról szól, igyekszem a ruhákkal is karakteresen be­mutatni, hogyan válik a nyo­morgó vidéki kislány végül elegáns first ladyvé. - Mennyire befolyásolta a Madonna főszereplésével elkészített film? - Természetesen többször is megnéztem, fájt is a szí­vem, hogy nem én terveztem azokat a csodálatos ruhaköl­teményeket. A szabadtéri színpadára persze egészen Papp Janó színházi szobájában. másmilyen jelmezeket kell álmodnom, hiszen a nagy tá­volság miatt a finom részle­tek elvesznek. Foltokban, nagy volumenekben, töme­gekben kell gondolkodnom. Az apró díszítések helyett ar­ra törekszem, hogy a fősze­replőknél egy-egy szín árnya­latai domináljanak. Úgy vé­lem, Evita roppant izgalmas és összetett személyiségű nő volt. Láttam azt az argentin filmet is, amely nem a musi­calra épült, hanem hiteles do­kumentumok alapján az éle­tét mutatta be. Evita a férjé­vel, Peron elnökkel bonyolult és vitatható politikai rend­szert épített fel, amelynek ér­tékelése a szakemberek szá­mára sem egyszerű feladat. - Óriási az érdeklődés a produkció iránt, két héttel a bemutató előtt már alig lehet jegyet kapni. Mire számíthat a közönség? - A szerencsés szereplővá­logatás révén két fantasztikus énekes-színésznő játssza majd a címszerepet a Dóm téren. Alkatilag is abszolút alkalmasak a feladatra, szé­pek, fiatalok és illúziókeltők. Arra azonban szeretném fel­hívni a figyelmet, hogy a sza­badtéri színpadi adaptáció egészen más lesz, mint a Ma­donna-film. Ezért nekem is úgy kellett kitalálnom a jel­mezeket, hogy arra is figyel­tem: hirtelen váltások, gyors öltözések várhatók. - A színlap szerint a dísz­lettervezői triónak is tag­ja... - Korognai főigazgató úr kért fel erre, de csak tanács­adóként működöm közre. - Milyen feladatok várják az Evita után? - A balesetem miatt több munkáról is le kellett monda­nom. Egyelőre csak az biztos, hogy a Szegedi Nemzeti Szín­ház társulata a következő évadban, Szalma Tamás ren­dezésében Arthur Miller Sale­mi boszorkányok című darab­ját mutatja be, amelyhez én tervezem a jelmezeket. A töb­bit majd meglátjuk. Hollési Zsolt Ki lesz a gazda a „hajósgazda" házában? Eladó a műemlék épület A lakóknak menniük kell. A Kis-Tisza utca 12. számú házat nem közpénzből újítják fel. (Fotó: Miskolezi Róbert) Telekáron, hozzá­vetőleg tízmillió forint körüli összegért értéke­síti a város az egyedi védelem alatt álló Kis-Ti­sza utca 12. számú műemlék épületet. Az úgynevezett hajósgazda házat a vevőnek kell majd felújítania. Becslé­sek szerint a rekonst­rukció 100-150 millió fo­rintba kerül. A felsővá­rosi ingatlanra egyéb­ként már több cég, illet­ve magánszemély is sze­met vetett. Az önkormányzat 1993­ban kapta meg az államtól a városképi jelentőségű és vé­dettségű Kis-Tisza utca 12. számú épületet, amely a mellette lévő négy épülettel együtt - Kis-Tisza u. 8., 9., 10. és 11. - műemléki véde­lem alatt áll. Az egységes ar­culatú lakóházsor ugyanis az 1879-es árvíz előtti Szegedet idézi. A közel egyenlő pár­kány- és ereszvonal magas­ságú épületeket „hajósgaz­da" házakként emlegetik, mint a Felsőváros egykor kereskedők, vízen járók lak­ta városrészének típusos épületsorát. Karbantartás hiányában a 12-es számú ház mára telje­sen lepusztult. Mátyus Zol­tánná, az OMVH Műemlék­felügyeleti Igazgatóság sze­gedi irodájának építésfel­ügyeleti előadója szerint en­nek a hiánynak „köszön­hető", hogy az egykori ke­reskedőházak közül ez ma­radt meg a legeredetibb for­májában és ez idézi fel leg­inkább a régmúltat. Az épü­letben három lakás, egy fa­vázas emeletes hombár, illet­ve lakatlan térrészek találha­tóak. Bár a ház szinte lakha­tatlan, egy lakásban még ma is élnek. Vinczéné Hajdú Mária és férje több mint tíz évvel ezelőtt költözött be Opusztaszerről Szegedre, a Kis-Tisza utcába. A feleség hangsúlyozta, hogy az épület már akkor romokban állt. Vinczéné ázt nem tudta megmondani, mi lesz velük, ha el kell hagyniuk a lakást, márpedig előbb-utóbb el kell menniük, hiszen lejárt a bér­leti szerződésük Szöllősi Bélától, az IKV Rt. beruházási és műszaki igazgatójától megtudtuk, hogy az ingatlan iránt nagy a kereslet, amin nem kell cso­dálkozni, hiszen a telek fek­vése igen kedvező. A Belvá­rostól gyalogosan körülbelül 15 perc alatt elérhető, kör­nyezetében kiváló a tömeg­közlekedés, troli- és autó­buszmegálló száz méterre ta­lálható. Az ide vezető utak szilárd burkolatúak és nagy áteresztő képességűek, az in­gatlan - amely előtt parkolni is lehet - gépkocsival és te­herjárművel is megközelít­hető. Egyszóval ideális ki­sebb irodaháznak. Szöllősi Béla elmondta: a felsővárosi ingatlan után már több cég, illetve magánszemély is ér­deklődött az IKV-nál. így például a KÉSZ Kft. és a Polygon Informatikai Kft. is szívesen megvásárolná a Kis-Tisza utca 12. szám alat­ti épületet. Az utóbbi cég, bi­zonyítva azt, hogy komolyak a szándékai, 1996-ban elvi építési tervdokumentációt készíttetett a Koczor György vezette építészirodával. Szöllősi Bélától megtud­tuk: az ingatlan felújítása gazdaságtalan az önkor­mányzat számára, mivel az a becslések szerint körülbe­lül 100-150 millió forintba kerülne. így aztán a leg­utóbbi ülésükön úgy döntöt­tek a városatyák, hogy a kö­zel 600 négyzetméteres Kis­Tisza utcai házat telekáron, 10 millió forint körüli for­galmi értéken, verseny­tárgyalás útján értékesítik, azzal a kötelezettséggel, hogy azt a vevőnek kell majd felújítania. Sz. C. Sz. Elnökváltás a Szegedért Alapítvány élén A konzervatív szellemű tizenharmadik Az idén 12 esztendős Szegedért Alapítvány so­ros elnöke 2001. július 1 ­jétől Dervarics Attila, a Dé­mász Rt. vezérigazgató­ja. A Magyarországon egyedülálló, a város tu­dományos, kulturális és társadalmi életéért tevé­kenykedő alapítványban ez a tisztség körbejár, mindig az elnökség egy tagja tölti be egy esz­tendőn keresztül a posz­tot. Dervarics Attila Kiss Piroskától, a CIB Bank sze­gedi fiókjának igazgató­jától veszi át a stafétabo­tot. - A Démászt ugyan még nem találjuk az 1989-es alapító tagok között, de há­rom-négy évvel később már felbukkant a nemes célok támogatójaként. - Akkoriban a cég vezér­igazgatójaként ismerkedtem meg közelebbről az alapítvány munkájával, az ott dolgozó emberekkel, Bódi Gyurival, aki a kezdetek óta titkárként viszi az ügyeket - válaszolta Dervarics Attila. - Nagyon örültem, hogy nem tősgyöke­res szegediként - csak 1975 óta élek itt - az elnökségbe, s azoknak a társaságába kerül­hettem, akik tenni akarnak a városért. A történet A Szegedért Alapít­ványt 1989-ben 8 ala­pító 9 millió 200 ezer forinttal hozta létre. Ma 160 támogatót tartanak számon. Vagyona a 12 év alatt 63 millió forint­ra emelkedett, miköz­ben összesen 48 díjra és 580 kisebb összegű tá­mogatásra 63 millió fo­rintot osztott szét. Az alapítvány a nyilvános­ság előtt, demokratikus szellemben dolgozik: bárki bárkit jelölhet egy díjra. Ezt követően a kuratóriumok ítélik oda az elismeréseket, a fődíjat leszámítva, amelyről az elnökség dönt. Dervarics Attila: Hosszú távú támogatói szerződé­sekben gondolkodom. (Fotó: Karnok Csaba) - Milyennek ismerte meg az alapítványt? - Tetszenek az alapelvek, és tetszik a működése. A soros el­nökség intézményét különö­sen jó ötletnek tartom, mert ennek segítségével minden év­ben, ha csak egy kicsit is, de megújulhat az alapítvány. Hiába van ugyanis az elnökség kezében a döntés, az elnökök személyisége annyira más, hogy az megjelenik a műkö­désben, a hangsúlyokban is. Az elnökök ismertsége is el­térő, ami azzal jár, hogy újabb és újabb támogatói köröket ér­hetnek el. - Mennyire nehéz pártfo­gókat találni, pénzt szerez­ni arra, hogy Szeged kivá­lóságait díjakkal, támoga­tásokkal elismerjék? - A jó célokért meg lehet mozgatni az embereket. Az elmúlt években a Szegedért Alapítványnak olyan imázsa alakult ki, hogy nehéz ugyan, de nem lehetetlen további pártfogókat megnyerni az ügynek. Szerencsére, ma már az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdagabb embernek nagyobb a felelőssége a kö­zösségért, mint egy szegény­nek. A tehetősség ugyanis fe­lelőséggel jár. E gondolat je­gyében szeretnék idén magán­személyeket, magánvállalko­zásokat megkeresni. Meg­győzni őket arról, hogy mi­vel ebben a környezetben élünk, gazdasági erőnk innen származik, többet kell tennünk a régió jövőjéért, a tehetsé­ges, ám szegényebb fiatalok esélyegyenlőségének biztosí­tásáért. - A Démász mekkora összeggel támogatja a Sze­gedért Alapítványt? - Évi kétmillió forinttal, amelyről egy többéves támo­gatási szerződésben állapod­tunk meg az alapítvánnyal. Ez az ötlet is tavaly fogalmazó­dott meg bennünk, idén pedig folytatni szeretnénk: a stabil támogatókkal olyan megálla­podásokat kötnénk, amelyek­ben 3-4 éves ciklusra kötelez­nék el magukat. Még azon az áron is, hogy a felajánlott összeg évről évre alacsonyabb lenne. Számunkra az jelente­ne könnyebbséget, hogy év elején biztosabb háttérrel ter­vezhetnénk meg a jövőt. - Gondolt-e más változá­sokra is? - Mivel az alapítvány ne­mes hagyományokat és értéke­ket képvisel, úgy érzem, min­den soros elnöknek egy kicsit konzervatívnak kell lennie. Vagyis: ami jó, azt ne rontsuk el, ugyanakkor ne tagadjuk meg önmagunkat sem. Fekete Klára A Rotary Club Szeged új elnököt választott Egymillió forint, jótékonykodásra Egymillió forint értékben vásároltak belépőket szegedi pol­gárok a Rotary Club Szeged szombat este rendezett jótékony­sági estjére. A karitatív szervezet a bevételt kétszázötven, ne­héz anyagi helyzetben lévő szegedi iskolás étkeztetésére, a vakok otthonának felújítására és sok más jótékony célra hasz­nálja fel a júliussal kezdődő Rotary-év során. Az ötödik alkalommal megrendezett Rotary-juniálisnak is­mét a Forrás Szálló adott otthont. Az ünnepséget Havass Zol­tán elnök nyitotta meg, aki ezután átadta a szót Benyik György újonnan megválasztott elnöknek. (Az új elnök hi­vatalos beiktatására később, két-három héte múlva kerül sor.) Sándor Péter, a Forrás Szálloda korábbi igazgatója nem lett hűtlen a szegedi rotarysokhoz. A két soproni szálloda, a Hotel Fiesta és a Hotel Maroni vezetője változatlanul szószó­lója és központi figurája a szegedi karitaív rendezvényeknek. A vendégek a szálloda konyhájának különlegességeit svéd­asztalról kóstolhatták végig, a vacsorát pedig a parketten tán­colhatták le a hajnalig tartó mulatság során. A zenét a Netti és Hollánder és Dombóváry László táncdalénekes szolgáltatta. Illyés Szabolcs Zongorista sikere Az elmúlt héten rendez­ték meg a IX. országos szakközépiskolai zongora­versenyt Békés-Tarhoson. A Szegedi Tudományegye­tem Konzervatóriumát a döntőben három diák képvi­selte. Az első osztályosok rangos mezőnyében a lege­redményesebb szegedi Her­mann Péter volt, aki 3. he­lyezést ért el. Felkészítő ta­nára, Lucz Ilona főiskolai docens tanári különdíjat is kapott. A zenei élet kiemel­kedő képviselőiből álló zsűri elnöke Lantos István tanszékvezető egyetemi ta­nár volt a Zeneakadémiáról, a zsűri munkájában részt vett Kerek Ferenc zongo­raművész, az SZTE Kon­zervatóriumának igazgató­ja.

Next

/
Thumbnails
Contents