Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-23 / 145. szám

SZOMBAT, 2001. JÚNIUS 23. NAPOS OLDAL II. L E N G f |iTí>s_ JTTlN I i rVTvri iiun LfVAEpénesV,',1, 0 i iV. < •u I ( t t Ungvár iTív 'Al I 1 I 'Y,, A" . yi i i i iri\ ' —\ liinitp cp -iii i i t i 11 I I I I IJ| i i iAf Rimaszombat Pozsonyi Szatmárnémeti iBUDAPES" Debrecei , Nagyvarad Kolozsvár Ljubljana -Szabadkasú .ZomborU Y> Újvidék A történelmi Magyarország felbomlása előbb vagy utább, de elkerülhetetlen volt..." Be nem gyógyult sebünk: Trianon 9 trianoni békeszerződés történetéről jelentetett meg könyvet Romsics Ignác történész. A nemrég akadémikust címmel is elismert egyetemi tanár úgy véli: a békeszerződés Magyarország számára igazságtalan volt és az európai politikában további feszültségeket idézett elő, ám a történelmi Magyarország felbomlásának valamilyen formában ennek ellenére előbb vagy utóbb be kellett következnie. ÍOROSZO. £ \ .Zágráb N ."<«> O ic »•' X> Eszék A Fiume ~ tszex \ G & 2 .iiiiii. .Temesvár 1 1 •] A-' ,-./•' 1' (/ ^ / V —— Magyarország határa 1918-ban ^ / Feltétel nélkül visszakövetelt / területek BELGRÁD ÍiTZlII Területek, ahol népszavazást ^ javasoltak ° V É N Trianoni országhatárok j Az 1920-as francia-magyar tárgyalások során előterjesztett magyar területi igények. (Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés) pe volt az utódállamok emigránsdiplomáciájának a trianoni döntésben? - Volt szerepe, de nem túloznám el. A propaganda mindig annyiban sikeres, amennyiben találkozik a döntéshozók akaratával. A cseh Benes propagandája a háború végére egybeesett azzal, amit a brit, a francia és az amerikai politika stratégiai okokból tenni akart. Ha ez az egybeesés nincs, Benes nem lehetett volna annyira sikeres. A lengyeleknek - Chopintől Mickiewiczig - nagy emigránsaik voltak a 19. századi Franciaországban, és igazán mindent megtettek azért, hogy támogatást kapjanak hazájuk ügyének. De amíg Oroszország 1917-ben össze nem omlott, a franciák sohasem ígérték meg nekik, hogy helyreállítják Lengyelországot. -Az új nemzetállamok területi kapzsiságából ítélve a trianoni határozat magyar szempontból még sokkal rosszabb is lehetett volna. Milyen határt akartak elérni a kisantant országai? Hogyan viszonyultak a nagyhatalmak ezekhez a követelésekhez? - A románok a Debrecen-Szeged vonalig kérték az ettől keletre fekvő területeket, a szerbek az osztrák határ mellett „szláv korridort" akartak Csehszlovákia és Jugoszlávia között, a csehek pedig igényt tartottak a Bodrogközre is. A mi szempontunkból az amerikai álláspont volt a leginkább kedvező, és a francia a legkedvezőtlenebb. Az amerikaiak határozottan a magyaroknál akar- Szegedi könyvbemutatóján volt, aki szemére vetette, hogy műve a történész józanságával magyarázza Trianon szükségszerűségét, miközben a kilencvenes évek kelet-európai és balkáni eseményei rácáfoltak a trianoni rendezésre. Mit gondol, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásának hol vannak a gyökerei? -A kilencvenes évek fejleményei szerintem nem cáfolják azt, hogy Trianon kódolva volt a magyar történelemben. Ha az elmúlt évszázadok államfejlődését nézzük a Németország és Oroszország közötti Európában, kétszáz éve három nagy birodalom volt a térképen: a török, az orosz és az osztrák. Ha ránézünk a mai térképre, közel 20 országot találunk ugyanebben a régióban. Eme átalakulás hajtóereje a modern nacionalizmus, amely arra törekszik, hogy az egy nyelvű, egy kultúrájú népekegy államot alkossanak. Lehef ugyan jobban kedvelni a multikulturalitást, s én is elismérem, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia sok szempontból kulturáltabb államalakulat volt, mintáz utódországok, de a történelmi folyamatok ettől nem változnak meg. A trianoni békeszerződés Magyarország számára igazságtalan volt, és valóban létrehozott olyan államokat, amelyeknek később a monarchiához hasonlóan a felbomlás lett a sorsuk, de e tekintetben a kilencvenes évek eseményei éppenhogy a történelmi soknemzetiségű Magyarország felbomlására emlékeztetnek. - Mekkora szerepe volt a győztes nagyhatalmaknak abban, hogy ez a folyamat az első világháború után felgyorsult? -A nagyhatalmi politika fékezheti vagy gyorsíthatja az átalakulást. A 19. században a térség legfejlettebb nemzete, a lengyel, háromszor próbálta visszaállítani megszűnt államiságát. Egyszer sem sikerült, mert a nyugati nagyhatalmaknak nem állt érdekében, hogy Oroszországgal emiatt konfliktusba keveredjenek. Csak arra vállalkoztak, hogy Párizsban és Londonban apanázst biztosítsanak a lengyel emigrációnak. Görögország viszont, annak köszönhetően, hogy az akkori angol kereskedelmi főútvonal mentén feküdt, már 1830-ra lerázta a török igát. Ha 1827-ben nem jelenik meg az egyesült brit-francia-orosz flotta Navarinónál, és nem veri meg a törököket megsegíteni akaró egyiptomi hajóhadat, akkor nem jön létre a görög állam. Pedig a harcokban nem vettek részt többen néhány ezernél, míg a lengyelek több tízezren harcoltak. Persze, az általánosításokkal mindig csínján kell bánni. Jugoszlávia például a nagyhatalmak akarata ellenére esett szét az 1990-es évek elején. -1848-1849-ben a nagyhatalmak elfordultak a magyar függetlenség ügyétől Mi változott meg 70 év alatt az európai politikában, ami miatt 1919-ben viszont ugyanazt az ügyet Magyarország ellenében támogatták? - A 19'. század közepén a britek, a franciák és az oroszok még alapvető fontosságúnak tartották az Osztrák-Magyar Monarchia létét. Ha nem így lett volna, akkor a monarchia már 1849-ben szétesett volna. Az első világháború végére azonban úgy ítélték meg, hogy a monarchia a maga belső korhadtságával és ellentéteivel nem képes többé az európai kiegyensúlyozó szerepet betölteni. Nehéz is elképzelni, hogy az akkori Magyarországon, amelynek 50 százaléka nem magyar nemzetiségű volt, a lakosság feléből belátható időn belül magyart lehetett volna csinálni, miközben a szomszédban egy új Románia és egy új Szerbia alakult, amely vonzerőt gyakorolt a magyarországi nemzetiségekre. Az új elv, amelyet a háború után a nagyhatalmak fennen hangoztattak, a nemzetiségi önrendelkezés elve volt. Emögött persze stratégiai megfontolások húzódtak, és, amint az már 1919-20-ban kiderült, ezt az elvet minden esetben a vesztesek, Ausztria és Magyarország rovására alkalmazták. - Könyvében részletesen foglalkozik a háború utáni román, szerb és cseh követelésekkel is. Mit gondol, mekkora szereRomsics Ignác történészmunkáját nemrég akadémikus! címmel ismerték el. (Fotó: Karnok Csaba) ták látni a határ menti magyarlakta területeket, mint például Csallóközt vagy a Partium egy részét. Ugyanez volt a britek elképzelése is. Leginkább Franciaország hajlott arra, hogy a román, cseh és szerb követeléseket támogassa. Ebből a vitából forrott ki, különféle stratégiai, vasúti és egyéb szempontokat figyelembe véve az, amit Trianonban végül aláírtak. A románok eljöttek ugyan Budapestig, a szerbek elfoglalták Pécset és Baját, de ennek ellenére a magyar-román, a magyar-jugoszláv határ ott van, ahol 1919 márciusában Párizsban megállapították. Ez is a nagyhatalmi akarat fontosságát mutatja. A végeredményt mindegyik félre rákényszerítették. - Miért állt érdekében Franciaországnak, hogy a kisantant országait támogassa? - A franciák magatartását mélyen gyökerező németfóbiájukban kell keresni. Oroszország 1917-es összeomlása után addigi keleti szövetségesükre hosszú ideig nem számíthattak. Az volt a tervük, hogy Németország hátában egy olyan szövetségi rendszert hoznak létre, amelyet ők tudnak mozgatni. Az új államok részéről azonban a kisantant volt az egyetlen szövetség, amely létrejött, és ez is csak Magyarország, illetve részben Bulgária sakkban tartására volt jó. Éppen arra nem volt alkalmas, amire a franciák szánták: a kontinentális erőegyensúly fenntartására. Az 1930as évek végére már az egész térség a német gazdaság köldökzsinórján függött. - A francia diplomáciához, pontosabban a Clémenceau bukását követő időszakban külügyi titkárrá kinevezett Maurice Paléologue nevéhez mégis fűződik egy kísérlet, amely reményt keltett a magyar tárgyalókban. - 1920 március-májusban, miközben már megkaptuk a békeszerződés tervezetét, de még nem írtuk alá, párizsi kezdeményezésre a magyar békedelegáció és a francia külügyminisztérium között tárgyalássorozat zajlott, amelynek francia részről az volt a célja, hogy gazdasági befolyást szerezzenek Magyarországon. A miniszterelnök-külügyminiszter Millerand és helyettese, Paléologue elődeitől eltérően úgy gondolta, hogy az új kelet-európai kisállamok akkor lesznek alkalmasak az ütközőzóna szerepére, ha ellentéteiket félreteszik, és megegyeznek. A franciák a közvetítésért cserében többek között meg akarták szerezni a hitelbankot és a hozzá tartozó iparvállalatokat, valamint a teljes Magyar Államvasutakat. Ennek fejében támogatást ígértek ahhoz, hogy Magyarország a szomszédos államokkal modus vivendit találjon. A franciák nem konkretizálják, hogy mi is lenne ez a támogatás. A magyar delegáció viszont konkrétan azt kérte, hogy a határ menti színmagyar területeket adják vissza Magyarországnak, bizonyos területeken pedig, mint Kelet-Szlovákia és Kárpátalja, legyen népszavazás. Magyarország tehát jelentős gazdasági koncessziókat adott volna Franciaországnak, annak érdekében, hogy olyan határvonalat kapjon, amely megfelel a magyar többségi népesség határainak. - A francia külpolitika két nyomon haladt volna? - Ez a tárgyalás Párizsban zajlott, és értelmezhető úgy is, hogy a franciák egy alternatív megoldáson gondolkodtak. Közben azonban -1920 tavaszán vagyunk -, Londonban folytatódott a kormányfők és a külügyminiszterek tanácskozása, amelyen Lloyd George brit miniszterelnök és az olaszok kezdeményezték, hogy tekintsék át újra a magyar határokat. A francia delegáció azonban minden felvetésre nemmel válaszolt. Tudván, hogy Párizsban a Paléologue-tárgyaláson részt vevő diplomaták és Londonban tartózkodó társaik között állandó kapcsolat volt, teljesen kizárható, hogy a francia politika komolyan fontolgatta volna a magyarokkal a megegyezést. Felmerült a lehetőség, de semmit nem tettek érte. Nyilván, gazdasági befolyásra akartak szert tenni, de úgy, hogy azért ne kelljen politikai árat fizetni. Megjegyzem, a második világháború után a szovjetek ugyanilyen kettős játékot játszottak velünk. - Trianon története ma is az egyik legvitatottabb magyar történeti kérdés, ami mindenkit foglalkoztat. Ön miért írta meg ezt a könyvet? - Mert sokszor nem a megértési szándékot, a problémából való ésszerű közelítést vélem kiolvasni azoknak a szavaiból, akik a témával foglalkoznak, hanem olyan attitűdöt, amellyel könnyű politikai népszerűséget szerezni. Ez nem felelős, és nem is hasznos magatartás. A felelősségáthárítás és az önsajnálat sehova sem vezet. Ezt nem én találom ki: idézhetem Apponyi Albertet, Teleki Pált vagy Németh Lászlót, egymástól nagyon távol álló gondolkodókat. Ők már 1945 előtt azt képviselték, hogy ha Magyarország elégedetlen a helyzetével, akkor mindenekelőtt belülről kell megerősödnie, mintaországgá kell válnia, és vonzerőt kell gyakorolnia környezetére. - Mit gondol, az európai uniós tárgyalásokon ki lehet ejteni ezt a szót: Trianon? - Ki lehet, de nem látom, mi értelme lenne. Miért hangoztatnánk? Az európai egyesülési mozgalom arról szól, hogy a határokat nem megerősítjük, hanem eljelentéktelenítjük. Ha pedig a határon túl élő magyarokra gondolunk, akkor jobb, ha revízió helyett az európai normáknak megfelelő politikai, kulturális, területi jogokban gondolkodunk. Könyvemet is ezzel fejezem be: a magyarság teljes joggal tartja igazságtalannak a trianoni békeszerződést, s elvitathatatlan joga, hogy az európai normáknak megfelelő jogokat követeljen a maga, illetve kisebbségei számára. Ennél többet remélni azonban minden jel szerint illúzió, követelni pedig meggondolatlanság. Panek Sándor