Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-16 / 139. szám

SZOMBAT, 2001. JUNIUS 16. NAPOS OLDAL II. Nézzük a tévét O

knyomozó riportként reklámozta saját műsorát a TV2, nosza, gondolta a polgár, nézzük meg, olyan ritka ez a műfaj manapság a médiumokban, hogy azt sem tudjuk már, hogyan is néz ki. Hát kérem, olyan az egész, mint egy... Egy spagettiwestern. Nem igazán az csinálja, akinek a dolga lenne. Aki hagyományosan profi benne. Minek következtében úgy hat, mint az igazi, de mégse... A körítés oké, a játékszabályok betartva, bedobva pénz, paripa, fegyver, ész, furfang, fantázia, vállalás, munka, teljesítmény - a végeredmény olyan izgalmas, mintha... Valami mégsem stimmel, előbukik az igyekvés izzadsága és a valódi feszültség helyett kesernyésen kacarászunk inkább. A TV2 Eltűnt milliárdok nyomában címmel adta hétfőn a Tények különkiadásában az Agrárinnovációs Kht. ügyeit. Hamar kiderült, hogy nem milliárdokról, „csak" majdnem egymilliárdról van szó, azaz ennyinek az eltűnéséről van a kereskedelmi tévé birtokában bizonyíték. Ez a hitelességi mínusz, ami a címadás és a tényfeltárás között mutatkozott - kár. De nem ettől támadt a spagetti-western-érzés.-Hanem részint attól, hogy a csatorna által „feltárt" ügyek között alig akadt valódi nóvum, jórészt már korábban megszellőztetett ügyek lettek most csokorba köt\'e, rendbe szedve és főként - iratokkal adatolva. Ami önmagában rendben. De nem egy tévécsatorna, hanem a rendőrség dolga „utánajárni" a már egyszer nyilvánosságra került, bűnügyszagú történeteknek. A spagetti-western-érzet az oknyomozó riport adásba kerülése után fokozódott. A rendőrség ugyanis szerdán ellátogatott a szóban forgó tévé székházába, ahol lefoglalta, majd elszállította a szóban forgó kht. ügyeivel kapcsolatos összes iratot. A riport dokumentumait. Bizonyítékait. Egy néző ugyanis a képernyőn bemutatott dokumentumokban felismerni vélte az Agrárinnovációs Kht. páncélszekrényéből másfél hónapja eltűnt iratokat. Amely eltűnés arra indította a rendőrséget, hogy ismeretlen tettes ellen, okirattal való visszaélés miatt nyomozzon - már egy ideje. Gondolom, másfél hónapja. M

ost üljön az ember a gép elé, verje a billentyűket abból a célból, hogy megkísérelje elemezni egy ritkán előforduló tévés műfaj sajátosságait? Erényeit és hibáit? Ugyan! Okkal-joggal kacarásznak keserűen a nézők-olvasók. Amit észlelnek, az a spagetti-westernizmus. Nyakig benne vagyunk - a demokrácia-dilettantizmusban. tLlC^ Francia lovag a középkori Szegeden de la Brocquiere lovag, II. Fülöp burgundi herceg asztalnoka azzal a küldetéssel indult hazájából a tengeren át a Szentföldré, hogy információkat szerezzen a megerősödött török birodalomról, mely már a balkáni államokat is elnyelte. Mégpedig azért, hogy hasznosítsák tapasztalatait egy tervezett, de soha meg nem valósult keresztes háborúban. A Kém, kalandor, utazó? Egyik sem, és mégis mindegyik. Bertrandon de la Brocquiere, Jó Fülöp burgundiai herceg követeként próbálta feltérképezni a felemelkedő török birodalmat, olyan emléket hagyott hátra Utazás Keletre című munkájában, melyet kevesen, így leírta benne a korabeli Szegedet. A lovag 1432-ben a tengeren át utazott el a Szentföldre, majd már a szárazföldön tért haza. Útleírásában érdekes képet festett mindarról, amit látott. A Perából, azaz a török ostromnak még ellenálló, ám már városállammá zsugorodott Bizánc ázsiai városrészéből hazainduló lovag Belgrád közelében lépett a Magyar Királyság földjére, s Pancsován, majd Becskereken áthaladva, átkelt a Tiszán, megérkezett Szegedre, ahol érdekes dolgokat látott. A várost igen nagy, fában szegény alföldi településnek találta, mely lakói szalmával vagy náddal tüzeltek. A helybéliek kenyér helyett lágy lepényt ettek, de abban sem bővelkedtek. Szeged csak egy, körülbelül egy mérföld hosszú utcából állt. Mindenféle élelemből, különösképp halból, nagy volt a bőség, s jelentős a daru- és túzokpiac is. Ezeket a madarakat itt hagyományosan vadásszák - írja -, de tisztátalanul készítik el és fogyasztják. A vándort kevés, s visszataszító ágy fogadja, mert az emberek szalmán, vagy széllel felfújt bőrzsákon alszanak. Bőséges a választék azonban eladó vadlovakból, melyeket helyben szelídítenek, s nagyon olcsók. Tíz magyar forintért már jó paripát lehet kapni. A ferencrendieknek már állt az utazó szerint is szép templomuk, ahol Bertrandon de la Brocquiere részt vett egy , Jcicsit magyarosan tartott" istentiszteleten. Az utazó megtudta, hogy a Zsigmond magyar király és német-római császár ezt a várost egy püspöknek adta. Látta is az egyházi elöljárót, aki meglehetősen erényes embernek tűnt számára. Bár az életmódról és a hadászati megfigyelésekről részletesen írt a lovag, ám nem szólt arról, hogy várat vagy erődítményt látott volna. Azt viszont megemlítette, hogy a város védelmét a nagy kiterjedésű mocsarak biztosítják. Szeged, a leírás szerint, 1433ra már összenőtt településekből állt. Lakói főként halászattal, vadászattal és lótenyésztéssel foglalkoztak, s a fejlett piacot, az élelmiszer- és állatkereskedelem bizonyítja. A Bertrandon de la Brocquiere által említett magyaros mise valószínűleg a ferencesekre jellemző anyanyelvi prédikációt jelentheti. A leírás legvitatottabb részének a kutatók számára máig a madarak elkészítésének „tisztátalan" volta számít. Valószínű, hogy a levágott madarakat kibelezték, ám nem kopasztották meg teljesen, hanem agyagba gyúrva helyezték a tűzbe, hogy az a saját zsírjában süljön meg. Korom András utazott át a Magyar Királyság területén 1433-ban. Bertrandon lovag a szárazföldön indult haza, s útközben áthaladt Szegeden is. Bertrandon de la Brocquiere (térdel) felajánlja a Korán fordítását Jó Fülöp burgundiai hercegnek. (Jean le Tavernier festménye) 0/ W éilót Egy kém, alódi középkori kém átutazóban Katona, szénbányász és Kádár karhatalmistája Rákosi Mátyás CT gyámgyereke öldi Lajos az 1956-os forradalom kitörésekor a legjobbnak látta eltűnni a közélet porondjáról Megdöbbenve hallgatta, amint a szegedi tüntetők gyámpapájának a nyakára kötelet követeltek, jobbik esetben a Csillag börtönbe, az egykori cellájába szerették volna visszatuszkolni Rákosi Mátyást. Ha valakinek nehéz gyermekkora volt, Földi (Friedmann) Lajosnak bizonyosan. Alig volt kétéves, amikor 1935-ben, a szülei válása után menhelyre került. Hányatott sorsát súlyosbította származása is, aminek következtében a háború vége felé az üldöztetések során végleg elveszítette anyját. Őt ekkor már egy fővárosi intézetben próbálták nevelgetni. 1947-ben mégis mintha rámosolygott volna a szerencse. Rákosi Mátyás tizenegyed magával gyámgyerekévé fogadta. Még ennek az évnek a karácsonyán mindannyian vendégségben jártak a Rákosi-villában. Kaptak finom ebédet és ajándékot is. Rákosi ezzel lényegében le is tudta a gyámapáskodást. Ennek ellenére a gyerekek a továbbiakban is élvezték a különleges gyámgyerek státusukat. Földi Lajos például még nem volt 16 éves, amikor 1949 februárjában bevonulhatott katonának és azonnal a Kossuth Akadémiára vezényelték. Itt is adódtak némi problémái, mert speciális helyzetének tudatában följelentéseket tett az ÁVH-nál, még a politikai tisztjét is bemószerolta. Alig várták, hogy befejezze tanulmányait máris küldték gépkocsizó tisztiiskolára, amelyet elvégezve, 1951-ben alhadnagyi rendfokozatba lépett elő. Tombolt a magyar-jugoszláv viszálykodás, a határ innenső oldalán nagy arányú honvédelmi építkezések folytak. Ebbe a térségbe - Kelebiára - került az ifjú Földi, egy szállító alegységhez. Az igencsak unalmas vidéki életet azzal próbálta változatossá tenni, hogy lépten-nyomon hencegett gyámgyerekségével. Különféle valótlan történetekkel szórakoztatta társait és önmagát. Fitogtatta nem létező jól értesültségét, tetszelgett a különféle politikai kulisszatitkokat ismerő szerepkörében. Mindez még nem is lett volna baj, ha tudott volna disztingválni. De nem tudott. Nem véletlen hát. hogy az össze-vissza fecserésző Földi alhadnagyra a határ közelében különösen éber ÁVH felfigyelt. Handabandázásnak meg is lett az eredménye. Derékba tört a karrierje, lefokozták és eltávolították a hadseregből. Történt mindez 1953 nyarán, akkor, amikor a gyámpapa politikai csillaga időszakosan leszállóágba került. Ismét szerencséje volt azonban, s olcsón úszta meg a kalandot, köszönhetően az akkori amnesztiarendeletnek. Immár civilként és gépkocsivezetőként, Szegeden bukkant fel a 42. sz. Akövnél. Egykori munkatársai tanúsítják, hogy nem okult a történtekből. Magatartása, cselekedetei és változatlanul meglevő nagyotmondásai miatt képtelen volt beilleszkedni új környezetébe. Ehhez hozzájárult, hogy felmerült vele kapcsolatban az államvédelmi szolgálathoz való tartozás gyanúja is. Nehezen tartható helyzetén mindenképpen változtatni akart, ezért elhagyta Szegedet és a pécsi szénbányánál vállalt munkát 1954 utolsó napjaiban. 1955 januárjában már DISZ-titkárként funkcionál, lelkes és aktív mozgalmi tevékenységbe kezd, sajtólevelező tevékenységét pedig a DISZ Központi Vezetőség dicsérő oklevéllel jutalmazta. A jelek szerint Földi Lajos ekkor talált rá az igazán kedvére való foglalatoskodásra. 1956 tavaszán elismert ifjúkommunista mozgalmi múlttal érkezett vissza Szegedre. Mindemellet kikezdhetetlen munkáskáder, eredeti foglalkozása gépkocsivezető és az életrajzban feltüntethető a bányászkodás is. 1955 májusában már a szegedi Móra Ferenc Kultúrotthon igazgatójaként sürgölődik-forgolódik a városi DISZ-bizottság körül. 1956 október elején megtörtént a teljes rehabilitációja, visszakapta rendfokozatát is, és ettől kezdve tartalékos alhadnagy. Minden a kedve szerint történik, még a József Attila Kör vezetőségébe is bekerül. Harcos elszántsággal vett részt a kör első — s végül egyetlen - vitaestjén október 19-én. Büszke öntudata mindaddig tart, amíg múltjának egyik részbeni ismerője, Fejér Dénes felháborodottan fel nem szólal ellene, a korabeli sajtótudósítások szerint karrieristának, korruptnak és szélhámosnak jellemzi, majd követeli eltávolítását a József Attila Kör vezetőségéből. A forradalom kitörésekor Földi Lajos a legjobbnak látta eltűnni a közélet porondjáról. Megdöbbenve hallgatta, amint a szegedi tüntetők gyámpapájának a nyakára kötelet követeltek, jobbik esetben a Csillag börtönbe, az egykori cellájába szerették volna visszatuszkolni Rákosi Mátyást. A félelem azonban nem tartott sokáig, 1956 november 4-én megindult a szovjet fegyveres invá1zió, Földi Lajos pedig már másnap az MSZMP szegedi városi bizottságán szervezte a forradalmárok ellen fellépő karhatalmat. Legelőször a Csillag börtönből szabadult volt államvédelmi tiszteket gyűjtötték össze Hévizi János pártbizottsági munkatárssal és fegyverezték fel őket a néhány nappal korábban még a forradalom elkötelezett híveként tündöklő városi rendőrkapitány, Mogyoró István rendőr őrnagy segítségével. A november 5-én létrejött szegedi karhatalomnak azonban még nincs bátorsága semmiféle forradalomellenes akcióra. A szovjetek ekkor még nem szállták meg a várost, de ugrásra készen várakoznak az öthalmi volt államvédelmi belső karhatalmi laktanyában. Földi és felfegyverkezett társai kivonultak Öthatomra és a szovjetek védőszárnyai alá helyezték magukat, a város elfoglalása esetére kalauznak jelentkeztek. Szeged szovjet megszállása november 6-án a déli órákban kezdődött. A város legfontosabb létesítményeihez a volt államvédelmi tisztekből és pártfunkcionáriusokból verbuválódott idegenvezetők irányítgatták a szovjet katonai egységeket. A legfontosabb feladat a városi Forradalmi Nemzeti Bizottság - az FNB - eltávolítása volt, és ezzel egy időben a visszarendeződés biztosítása. Földi Lajos és néhány karhatalmista társa azt a szovjet egységet kalauzolta, amely a városháza elfoglalására indult. A páncélosokkal megerősített szovjet egység akadálytalanul hatolhatott be az épületbe, ahol rátaláltak az FNB néhány tagjára. Ebben az időben éppen ott járt újságíró delegáció tagjaként Fejér Dénes is. A megszállók kijelölték azokat, akiket őrizetbe kell venni, és eközben Földi észrevette Fejért. A bosszúállás lángjával szemében rámutatott: „Azt is vigyék!" S a szovjetek vitték Fejér Dénest is. Ekkor összesen hat főt ejtettek foglyul. Rövid időn belül Földi ismét eltűnt Szegedről. 1957 tavaszán, mint karhatalmista rendőr hadnagy, Budapesten szorgoskodott. Ekkoriban már szóba sem került a Rákosi-féle gyámgyerekeskedése, viszont büszkén vallotta, hogy ő már november 5-én karhatalmat szervezett, ő már akkor karhatalmistaként szolgált Szegeden és az „ellenforradalmárok letartóztatását a szovjet elvtársak utasítására végezték". így lett Rákosi Mátyás gyámgyerekéből Kádár János karhatalmistája. Bálint Láulá