Délmagyarország, 2001. június (91. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-09 / 133. szám

A Délmagyarország és a Délvilág egészségügyi melléklete Szerkeszti: Kalocsai Katalin A szégyellt Az irritábilis bélszind­róma (IBS) egy misztikus­nak nevezhető népbeteg­ség, amelyről nem szíve­sen beszélünk. Európában és Magyarországon is mil­liók szenvednek az IBS tü­netegyüttesétől, azaz rendszeres hasi fájdal­maktól, visszatérő szék­letproblémákról és az ezekhez kapcsolódó puf­fadástól. Az IBS egy idült bélműkö­dési rendellenesség, amely funkcionális problémát jelent, nevezetesen a rendellenes bél­funkció hátterében nincs ki­mutatható szervi eltérés vagy anyagcsere-zavar. Különböző emésztőszervi panaszok jel­legzetes kombinációjáról van szó, amelyek hosszú időn ke­resztül, rendszeresen vissza­térnek. Az IBS legjellemzőbb tünetei a görcsös hasi fájdalom és az ehhez társuló székletza­varok: a székrekedés vagy a hasmenés. Ezek jelentkezhet­nek váltakozva, de önállóan is. Gyakori tünet még a puffa­dás, a kellemetlen teltségér­zés, a gyomorégés. Az IBS rendkívül gyakori probléma, becslések szerint a magyar lakosság mintegy 18­20%-át érinti, körülbelül 2 mil­lió embert. Ugyanez az arány figyelhető meg Európa más fejlett országaiban is. A tünetegyüttes leginkább a 20 és 50 év közötti aktív, dolgozó korosztályt érinti. Úgy tűnik, az IBS a nők között gyakoribb (Magyarországon az orvoshoz forduló betegek 75%-a nő). Az IBS kiváltó okai között elsősorban az állandó stressz. a túlfeszített életmód említ­hető. A tünetek sokszor az ét­kezéseket követően, illetve bi­zonyos ételek hatására jelen­nek meg, és a dohányzás, az alkohol is rásegítő tényező le­Emésztőszervi panaszok jellegzetes kombinációja, ami rendszeresen visszatér szakellátást, de súlyosabb tü­netek esetén is csak minden harmadik-negyedik beteg fordul orvoshoz. Ez többnyi­re azért van így, mert a bete­gek szégyenlik problémáju­kat, nern szívesen beszélnek panaszaikról, inkább meg­próbálnak maguk úrrá lenni az IBS okozta kellemetlensé­geken. Mindezek ellenére feltét­lenül orvoshoz kell fordul­ni, ha idősebb korban (45­50 év körül) jelentkeznek a tünetek, ha a panaszok hirte­len lépnek fel, ha véres szék­letet vagy ismeretlen eredetű fogyást tapasztalunk. Ha valaki felismeri ma­gán az IBS tüneteit, célszerű rostdús ételeket fogyaszta­nia, zsírszegényen táplálkoz­nia, és ajánlatos a fizikai ak­tivitást növelni, többet mo­Az IBS közel 2 millió embert érint hazánkban het. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a betegség kialaku­lását sem veszik elég komo­lyan, nemhogy megelőzését. Tény, hogy az esetek egy része nem igényel orvosi zogni. Gyermekek - betegségek Ketyeg a koleszterinbomba Közismert tény, hogy a ma­gas szérumkoleszterin-szint megnöveli az érelmeszesedés, a sziv- és érrendszeri megbe­tegedések kialakulásának esé­lyét. A gyermekkori szérum­koleszterin-szint felnőttkori fennmaradásáról az elmúlt 20 évben számos szakember be­számolt. Azoknak a gyerme­keknek, akiknek esetében egy vagy több kockázati tényező fennáll - mint például az elhí­zás, a magas vérnyomás, vagy az emelkedett szérumkoleszte­rin -, hatszor nagyobb az esé­lyük arra, hogy felnőtt koruk­ban a veszélyeztetettek köré­be tartozzanak. A gyermekek szérumko­leszterin-szintje a korral válto­zik, tinédzser korra éri el a felnőttekre jellemző értéke­ket. Tizenéves korban bővül a kockázati tényezők köre, „be­lép" az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a fogamzásgátló szerek használata, ezért több szakember úgy véli, hogy a 16— 18 évesek vizsgálata ad­hatja a legtöbb információt a szérumkoleszterin-szintről. Több mint 20 éve kimutat­ták, hogy azoknak az iskolás gyermekeknek, akik zsírdú­san étkeztek, magasabb volt a szérumkoleszterin-szintjük. Az Amerikai Kardiológiai Társaság már két évtizede az étrend zsír- és koleszterintar­talmának csökkentését java­solja valamennyi, 2 évesnél idősebb gyermek esetében. A táplálkozástudományi szak­emberek 2 éves kor előtt soha nem javasolják a zsírbevitel megszorítását, de 5 éves kor után már mindenképpen szük­ségesnek tartják. Finn gyermekek vizsgálata A gyermekek szérum­koleszterin­szintje a korral változik, tinédzser korra éri el a felnőttekre [elit emzo értékeket kapcsán bizonyították, hogy a szociális, a gazdasági különb­ségekből adódóan a szív- és ér­rendszeri kockázati tényezők már a gyermekkorban gyako­ribbak az alacsony életszín­vonalon élők között. A rossz szociális-gazdasági helyzet­ben levő gyermekek veszé­lyeztetettebbek, mert étrend­Mór gyermek­korban érdemes egész­ségesen táplálkozni jükben energiaszükségletük nagyobb százalékát fedezik zsírral, több az állati eredetű úgynevezett telített zsírbevi­tel, a koleszterinbevitel. Remény a gyógyításra Autisták Születéskor lehetetlen azon­nal felmérni, hogy a gyerek miként lesz képes kommuni­kálni környezetével. Ezzel meg kell vámi legalább a ké­téves kort, amikorra kiderül: a gyerekkel e téren is minden rendben van-e? Ha autista, ak­kor is csak ebben az életkor­ban vehetik észre a szakembe­rek. Amerikai kutatók az An­nals of Neurology című szak­kiadványban közzétett tanul­mányukkal megcsillantották a reményt, hogy már a szüle­téskor lehetségessé válhat e súlyos, világszerte minden öt­századik gyereknél jelentkező betegség felismerése. A kuta­tók feltételezése szerint a vér egyik alkotóeleme megbízha­tóan jelzi, hogy az újszülöt­tek közül kik hajlamosak az autizmusra, vagy a szellemi visszamaradottságra.Újszülöt­tek vérmintáinak sokaságát vizsgálták meg, s azt tapasztal­ták, hogy egyes mintákban bi­zonyos fehérjék aránya a nor­mális szint háromszorosát is elérte. Márpedig ezek a fehér­jék növekedési hormonként szolgálnak, az embriókorszak­ban pedig a központi ideg­rendszer kialakulását segítik. Feltételezések szerint, ha a fe­hérjék ilyen nagy arányban vannak jelen egyes csecsemők vérében, megzavarja az agy idegsejtjeinek szaporodását, illetve az agy belső struktúrá­ját. Azoknál a gyerekeknél van a legnagyobb esély az autiz­musra, akiknél ez a probléma jelentkezik. A szakemberek szerint a felfedezés megnyit­ja az utat olyan gyógyszer ki­fejlesztése előtt is, amellyel kezelni lehet az autizmust, sőt esetleg meg is lehet előzni. S. T. L. ^ervneszet Csalán - a köszvény csodaszere A csalán kellemetlen csípését mindenki isme­ri, így aztán sokan meglepődnek, ha még­is gyógynövényként említjük. A csalán a több mint ötszáz utri­ca-faj egyike, s a nö­vénycsalád nevét a la­tin uro, égni szóból kap­ta. Erős, mint a vászon A csalánt az ember már azelőtt felhasználta, mielőtt gyógynövényként megis­merte volna. Dániai ásatá­sok során bronzkori sírok­ból csalánból szőtt halotti leplek kerültek elő. Hippok­ratész görög kortársai a csa­lánlevet külsőleg kígyóha­rapások és skorpiócsípések kezelésére, belsőleg pedig növényi mérgezésekre al­kalmazták. A római kato­nák hideg éghajlatú terüle­teken csalánlevelekkel osto­rozták magukat, mert a csa­láncsípések felmelegítették a bőrüket. Ebből az urtiká­ciónak nevezett eljárásból fejlődött ki az ízületi fáj­dalmakat, bántalmakat, va­lamint a köszvényt csalán­nal kezelő gyógymód. Testerősítő A korai európai herba­listák a köhögést és a tu­berkulózist csalánteával gyógyították. A csalánt a skorbut és a vérzések — elsősorban orrvérzések ­csillapítására használták. A csalánfőzet hajnövesztő szerként is ismertté vált. Az indián asszonyok úgy vélték, a terhesség alatt fo­gyasztott csalántea erősíti a magzatot, megkönnyíti a szülést, s emellett a szülés utáni méhtáji vérzések csil­lapítására is elterjedten al­kalmazták. A 19. század­ban a csalánt elsősorban vizelethajtóként, valamint a húgyhólyag és a vese megbetegedéseire alkal­mazták. Kiváló vérzés­gátló szerként említették, valamint a csecsemőkori hasmenések, az aranyér és az ekcéma gyógyítására ja­vallták. Kortárs herbalis­ták a csalánt „az egész test erősítésére" szolgáló fris­sítőként ajánlják. Vizelethajtó is lehet A csalán egyes, nagy múltra visszatekintő hasz­nálati módjait ma már tudo­mányos érvekkel is alátá­masztották. Német vizsgá­latok kimutatták, hogy a csalánlé és a csalántea eny­híti a köszvényes fájdalma­kat. A csalán bizonyos mér­tékű vizelethajtó tulajdonsá­gokkal is rendelkezik. Né­metországban, ahol gyógy­növényként jóval elterjed­tebben alkalmazzák, mint az Egyesült Államokban, az orvosok magas vérnyo­más kezelésére is javasol­ják. Egy Portlandben elvég­zett kutatás szerint fagyasz­tott-szárított csalán 300 mil­ligrammos kapszulákban al­kalmazva jól megfigyelhető gyógy hatást mutatott a szé­nanáthával szemben. Forrázatok A köszvény és eseten­ként a prosztatanagyobbo­dás fájdalomcsillapítására alkalmazzák a friss csalán­növény kipréselt nedvét. A magas vérnyomás, a szív­elégtelenség és a szénanát­ha esetleges kezelésére, kel­lemes melegségérzetet keltő ital készítéséhez 1-2 teáska­nál szárított csalánt áztassa­nak egy csésze forró vízbe 10 percig. A forrázatból na­ponta legfeljebb két csészé­vel igyanak. Amire vigyázni kell! A csalántea nagy mennyiségben gyomorpa­naszokat, bőrégést és vize­letpangást eredményezhet. Csalánt csak akkor alkal­mazzanak vizelethajtóként, ha ezzel a kezelőorvos is egyetért és a kezelést fo­lyamatosan figyelemmel kí­séri. Rendszeres csalánfo­gyasztás mellett káliumdús ételeket kell fogyasztani, például sok banánt és friss zöldséget. Kétéves kor alat­ti gyermekek ne kapjanak csalánforrázatot! Terhes nők csalánt semmilyen for­mában ne fogyasszanak, mert a növény méhössze­húzódást okozhat. Húsfordulat Csirke az első helyen A marhahúst sokkal keve­sebben kedvelik, és fele olyan gyakran fogyasztják hazánkban, mint két évvel ezelőtt. A sertés- és különö­sen a baromfihús megítélése viszont javult. Többek kö­zött ezt állapítja meg a GfK Piackutató Intézet közel­múltban elkészült tanulmá­nya. A sertéshús hosszú évek után mára ismét közkedvelt étel lett. A felnőtt lakosság 81 százaléka sorolja kedvenc táplálékai közé. A baromfi­húst a lakosság 95 százaléka szereti. Leggyakrabban fo­gyasztott húsétel a baromfi, amit egy magyar felnőtt átla­gosan háromnaponként eszik. Ezt követi a sertéshús, ami kéthetenként átlag há­romszor kerül az asztalra. A marhahús fogyasztásának gyakorisága az egy főre jutó heti átlagos 0,6 napról 0,3 napra csökkent.

Next

/
Thumbnails
Contents