Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-07 / 105. szám

I 6 HELYI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. MÁJUS 7. Értékelték a polgárőrök munkáját Önkéntesek tíz éve A több mint 1500 tagot számláló Csongrád Megyei Polgárőr Szervezetek Szö­vetsége szombaton számolt be az 56 tagszervezet tevé­kenységéről. A megyei kül­döttközgyűlésen - tekintet­tel a polgárőrség megalaku­lásának tizedik évfordulójá­ra - a polgárőrök munkáját elismerő kitüntetések, jutal­mak átadására is sor került. Csongrád megyében 1991. februárjában jött létre az önkéntesek első csapata. Ma már, egy-két kivételtől eltekintve, a megye minden településén segítik a köz­rend és a közbiztonság vé­delmét. Ennek elismerésére az Országos Polgárőr Szö­vetség a Polgárőr Érdemé­rem arany fokozatát adomá­nyozta Dávid Istvánnak, a megyei szövetség titkárá­nak. A kitüntetés ezüst fo­kozatát Németh Károly rendőr alezredes, a megyei polgárőrség szaktanácsadó­ja, a bronz fokozatot pedig Kristóf Pál, a felsővárosi szervezet vezetője érdemel­te ki. A megyei önkormány­zat Bárdos László baksi, Dékány Péter, balástyai, Ta­kács István pitvarosi, Pintér János mindszenti és Kun­szabó Tibor csengelei pol­gárőrt részesítette elisme­résben. A rendőrség munká­ját kiemelkedően segítő Módra Gézát (Öttömös), Bugyi Imrét (Szegvár) és Szabó Lajost (Szeged­Felsőváros) a megyei rendőr-főkapitányság jutal­mazta meg. A határőrség a Csanádpalotai Polgárőr Egyesületet, Takács Istvánt (Pitvaros), Pintér Antalt (Gyálarét), Jakab Sándort (Röszke) tüntette ki. A Sze­gedi Postaigazgatóságtól oklevelet és serleget kapott: a maroslelei és hódmezővá­sárhelyi polgárőrszervezet. A megyei szövetség össze­sen 67 személy jutalmazott meg. N. R. J. Közmunkaprogram a megyében Támogatott szociális ellátás Munkatársunktól Várhatóan ötven munka­nélkülit foglalkoztat majd Csongrád Megye Önkor­mányzata, ha pozitívan bí­rálják el a közmunkaprog­ramok megvalósítására kiírt pályázatra benyújtott javas­latát. Az évek óta sok gon­dot okozó munkanélküliség enyhítésére, a regisztrált munkanélküliek foglalkoz­tatására kínál lehetőséget a Szociális és Családügyi Mi­nisztérium által a regionális fejlesztési tanácsok számá­ra meghirdetett pályázat. A Dél-alföldi Regionális Fej­lesztési Tanács ezért is vál­lalta, hogy részt vesz a köz­munkaprogramok támoga­tásában. A megyei közgyűlés a szociális és gyermekvédel­mi feladatok ellátását nehe­zítő létszámgondok enyhí­tésére szeretne 50 munka­nélkülit alkalmazni. A pá­lyázat feltételeként megha­tározott 10 százalékos ön­rész biztosítását is megsza­vazta a testület. Nem vélet­lenül, hiszen az érintett in­tézményekben 2002-ig nem hajtható végre központi lét­számfejlesztés. A költségek 90 százalékát a pályázati pénzből fedezik majd, amelyből a bérek és járulé­kaik mellett munkaruha és utazási költség is téríthető. A program - amelyre má­jus 15-ig lehet pályázni ­június elsejétől indul és 2002. december 31-ig tart. Ez idő alatt a foglalkozta­tottak legalább 15 százalé­kának lehetőséget kell kap­niuk arra, hogy megszerez­zék a középfokú szociális szakképesítést. Segítségre vár a segítő Munkatársunktól Megdöbbentő hallani, amikor a segítő ki­ált segítségért! Márpedig ez a jelenlegi hely­zet, hangsúlyozta Ónody Sarolta főorvosnő, az S. O. S. Telefon Lelkisegély Szolgálat ve­zetője. Elmondta: anyagi gondjai miatt ago­nizál a Szegeden tíz esztendeje működő szolgálat. Napjainkban már egy levél posta­költségét is az elhivatott, a 24 órás ügyeletet ingyen felvállaló munkatársai finanszíroz­zák. Csongrád megye már a 70-es években az öngyilkossági statisztika élén állt. Or­szágos összehasonlításban kiemelkedően sok errefelé a lelki problémával küzdő em­ber. Évente mintegy 7-8 ezren veszik igénybe a névtelenséget és titoktartást biz­tosító szolgálat szakembereinek segítségét. A szaktárca azonban - az 1993-as egész­ségügyi átszervezés kapcsán - megvonta a korábbi, amúgy csekély támogatást is az országban működő harminchat S. O. S. lel­kisegély telefonos szolgálattól. A főorvosnő állítja, azzal, hogy az őket rendszeresen felhívó kliensek nem kénysze­rülnek kórházi ellátásra, milliókat takarítanak meg az egészségügy számára. És akkor még nem szóltunk az egyik legalapvetőbb emberi kötelességünkről: figyeljünk oda egymásra, hiszen az élet érték, bár van, akinek segítség­re van szüksége ahhoz, hogy ezt felismerje, hangsúlyozta Ónody Sarolta. Juronics a Tragédiában és a Gundelben A munkára gondolok" Ilyen is volt a Gundel-díjra jelölt Postscriptum valóságalapja: kommunikációs lázban az együttesvezetők, Juronics Tamás és Pataki András. (Fotó: Karnok Csaba) A munkára gondolok és nem a környülállások­ra - mondja Juronics Ta­más, aki tárgyal Szikora Jánossal a Nemzeti Szín­ház nyitóelőadásában va­ló részvételről, május 7­én pedig remélhetően Gundel-díjas lesz. A közelmúltbeli bécsi vendégszereplés és a török­országi fesztiválfellépés után ismét itthon van a Szegedi Kortárs Balett. Juronics Ta­más táncos-koreográfust, az együttes művészeti vezetőjét arról kérdeztük. Igaz-e a hír, mely szerint elvállalta a Nemzeti Szín­ház tervezett nyitóelőadá­sának koreografálását, s az együttes is közreműkö­dik a produkcióban. - Szikora János ren­dezővel valóban tárgyalunk, de még nem írtunk alá szerződést. Egyébként való­színűleg aláírjuk. Most jöt­tünk haza Isztambulból, ahol a Postscriptumot mutattuk be egy világfesztiválon, és most tudtam meg, hogy nyil­vánosságra került a lehetsé­ges szereplésünk. Mindenfé­le rosszalló vélemény is el­jutott már hozzám. Meg­mondom, nem nagyon érde­kel, ki mit mond. A munkára gondolok és nem a környül­állásokra. Lehet elítélni az új színház építésének körülmé­nyeit, de amint elkészül, ez lesz a Nemzeti Színház. A nyitóelőadás kiemelt ese­mény. Ha jól tudunk dolgoz­ni, ha sikerül Az ember tra­gédiájából egy jó előadást csinálni - az számít. Akkor ez az együttes számára előrelépést jelent. Szikorával mi jól dolgoztunk együtt Szegeden, erre tehát megvan a reményünk. - Mi a Gundel-díj? - Ez egy új, az idén janu­árban alapított művészeti díj. Láng György, a Gundel étte­rem tulajdonosa és Pálmai Tamás, a Magma Kommuni­kációs Kft. ügyvezető igaz­gatója azért hozta létre, mert így szeretnének hozzájárulni a magyar művészek elisme­réséhez. Ahogyan a meghí­vót nézem, a díjátadás külsőségeiben hasonlít a sze­gedi Dömötör-díj ceremó­niájához. Minden kategóriá­ban három jelöltet állított a kuratórium, őket az Opera­ház aulájába hívták meg, on­nan bérelt autókkal viszik át őket a Gundel étterembe. Itt lesz az ünnepélyes díjátadás. Csak a helyszínen tudjuk meg, hogy a jelöltek közül kik kapják a művészeti áganként más-más, de egy­ként míves - üvegplasztiká­kat. Művészeti műsor és a Gundel kulináris élvezetei körítik az eseményt. - Személyesen jelölt, vagy az együttessel? - Két kategóriában is sze­repelünk, s ez akkor is jól­esik, ha egyikben sem nyer­nénk. A különdíj kategóriá­ban a Postscriptum című da­rabommal jelöltek - az együttessel együtt. Itt a Bar­tók-dokumentumfilm, a Gyökerek alkotógárdája, il­letve Hofi Géza a vetélytár­sunk. A tánc kategóriában pedig szintén a Postscriptu­mért vagyok díjvárományos - Bozsik Yvette-tel és Ladá­nyi Andreával versenyben. Egyébként nagyon előkelő a névsor a többi kategóriában is. A film- és tévérendezők díjára Jancsó Miklós, Tarr Béla, Gaál István esélyes, az irodalmi díjra Esterházy Pé­ter,-Faludy György, Gergely Ágnes. A Jancsó-film, az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél operatőre, Grün­walszky Ferenc, a Tarr-film, a Werckmeister harmóniák operatőre, Medvigy Gábor és a Malenáért Koltai Lajos a várományos az operatőrök díjára. Alföldi Róbert, Gáljfy László, Haumann Péter, Ko­váts Adél, Molnár Piroska, Udvaros Dorottya a színész­jelöltek. Külön öröm szá­momra, hogy a színházi ren­dező kategóriában Zsótér Sándor az egyik jelölt, a Szentivánéji álom című Brit­ten-operáért, amelyet a Sze­gedi Nemzeti Színházban rendezett. A másik a Szege­den dolgozó Kovalik Ba­lázs, az operaházi Kéksza­kállú-rendezésért. A harma­dik Tordy Géza, O'Neil Amerikai Elektrájának ren­dezéséért - amely produk­cióból két színész, Alföldi és Kováts Adél is díjesélyes. Eötvös Péter, Presser Gábor és Vukán György a zene ka­tegória jelöltjei. Van még egy kategória, az életműért adott díj, de erre csak egy a jelölt. Hogy kicsoda, az ti­tok. Tudom viszont, hogy a Gundel Erzsébet királyné báltermében, a hétfő esti gá­laműsorban fellép mások mellett Gregor József és Gregor Bernadett. S. E. j t gyan már, mi baj is tör­U ténhetne? - gurult ki a lustán nyújtózkodó nyárfa aló! (ami egyébként garázs­ként is szolgálatol teljesít a Panel Pál-lakótelepen) Be­lami, az őalig tizenkilenc esz­tendős személygépjárművé­vel. Hiszen a motor beindult, a vadul száguldozó autóso­kat immár rengeteg és nagy értékű büntetéssel, pontrend­szerrel fenyegetik, a KRESZ is megújult, s miként azt a: új­ság is írta: a közlekedési mo­rál pedig javult. Tehát, ha út­nak indulok, minden esélyem megvan arra. hogy célba is érek - biztatgatta magár a külváros nyugalmazott szép­fiúja. Aki bizonyos financiális okok miatt az elmúlt időben nem éppen autózással töltöt­te ki a szabadidejét. Belátni optimizmusa ki is tartott az első közlekedési lámpáig, ahol egy másodperc­cel később hergelte a motor­ját, mint azt a zöldre váltó lámpa indokolta volna. Igy aztán megtudta a szomszédos autóból átkiabáló úrtól, hogy nála (mármint Belaminál...), nagyobb ökröt még nem hor­dott hátán a hortobágyi pusz­ta sem. S ha nem akar két ak­kora pofont, hogy az egyiktől a feje zuhanjon a farzsebébe, a másik pedig Mátrát is beba­rangoló kéktúrára indítsa a metszőfogait, jobb lesz, ha el­takarodik a környékről. - Csak nyugalom, uram, csak nyugalom! - próbált kul­turált hangnemre váltani Be­lami. Am ekkor egy roppan­tul kivénhedt, de annál turhó­sabb csotrogány kanyarodott mellé. A kocsiban talpig tar izomhegy masszírozott nem túlságosan felöltöztetett hon­leányt, bizonyos Ikú Dzseni­fert, s eközben kilenc hang­szóróból üvöltözte Hevy M. Bélus, mégis mi a véleménye erről a TOP-rongyos világról. Belami csak azért nem ret­tent meg a hangtól, mert ak­kor már egy vadráccsal feldí­szített dzsip élői menekült. A közép-afrikai, polgárháborús harci cselekményekre, netán orrszarvú vadászatra is be­vethető hatalmas jószág gaz­dája kétszer leszorította, egy­szer meglökte, majd felhasí­totta Belami járgányát. Ké­sőbb a terepjáró úrhölgye, Belami közlekedik Máz Lola, kinek arcán jól tük­röződött, hogy kétkezi munká­val, s nagyon minimális maf­fiózós kapcsolattal teremtett magának biztos anyagi hátte­ret, csak ennyit szólt át: - Téged meg, apuci, raj­zoljon körbe a Doszpot Péter! -Ja, ez humor? Meri már hallottam valahol - próbál­kozott meg egy udvarias vá­lasszal, a fokozatosan javu­ló közlekedési morál tanul­mányozása közben, a külvá­ros lassan vénülő széplegé­nye. Am a dzsip - a maga összes vadrácsával - eltűnt, mintegy harminc métert ver­ve arra a léglökéses, áram­vonalas kocsicsodára, ame­lyik Belami rozsdaboglyája mögül indulva szaladt át egy nyugdíjasklub nem igazán fi­gyelmesen gyalogló tagjain. De kit érdekel ez, amikor végre megérkeztek a bicik­listák? Kerékpárúiról kanya­rodtak, alig hatvan kilométe­res sebességgel fellökve két kamiont, egy unokájának in­tegető nagymamát, valamint a sarkon őrködő tízemeletes panelházat. A kerekezők fe­jén zenemasina fülhallgató­ja. lelkükben lobogó boldog­ság. s mindössze azért sér­tődtek meg. de nagyon irtó­zatosan, amién Belami és az ő autója létezni merészeit. Miután kifejtették a vén va­gánynak, miszerint ő egy da­rab bunkó, tuskó, elföldelni való gémeskút, átadták he­lyüket egy nagyon külföldi rendszámú, de annál meré­szebben kanyarodó autónak, ami természetesen szemben érkezett az egyirányú utcá­ban. Gazdája vélhetően arra gondolt, hogy a Tisza partján azért találták fel a közlekedé­si táblákat, hogy legyen mi­hez kikötni a pisilős kutyákat, így aztán megyénk vendége meg is sértődött, amikor Be­lami egy laza kézmozdulattal, valamint egy vastagnak lát­szó vastárggyal jelezte: ő bi­zony más megoldást válasz­tott volna. - Mondja, ebben a or­szágban mindenki megbo­londult? - érdeklődött a kül­városi széplegény, amikor si­került bemenekülnie egy ben­zinkút árnyékába. - Front van, uram, egy ki­csi frontocska - legyintett a kutas. Majd, mivel rájött, hogy vigasztaló szavak nél­kül már csak nem engedheti útjára a vendégét, így szólt: - Egyébként pedig, ha rá­néz árainkra, úgyis gyorsan rádöbben: magának egy-két hónapig ebben az országban nem kell kocsiba szállnia. - Kösz... - hálálkodott Be­lami. S csak azért nem sírta magát, mert hivatalos han­gon közölték vele: a mai vi­lágpiaci tendenciák mellett a tankolás közbeni zokogás ára könnyenként éppen 255 forint, plusz áfa... Bátyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents