Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-24 / 120. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. MÁJUS 24. MEGYEI TÜKÖR 7 Havass Géza 1913-2001 Szeged napján, május 21-én elhunyt Havass Géza szőregi apát, pápai káplán. Budapesten született 1913. augusztus 26-án. Édesapja, Havass Géza kísérletügyi főadjunktus, később főigazgató, szervezte meg 1924-ben a szegedi Alföldi Mezőgazdasági Intézet növénytermesztési állomását. Fia így folytatta Szegeden gimnáziumi tanulmányait; 1932-ben a Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett. Egy évig jogot hallgatott, de hivatására ráébredve 1933-ban hittudományi főiskolára jelentkezett. 1938-ban szentelte pappá Glattfelder Gyula megyés püspök. Csanádpalotán kezdte segédlelkészi pályáját, 1939től Mlakó-Újvároson, 1940-től Balástyán folytatta. 1941/42-ben hitoktató volt Szeged-Rókuson, prefektus a Londoni körúti püspöki tanoncotthonban. 1942-től hittanár, egyetemi lelkész, 1943-től Hamvas Endre püspök titkára, 1948-ban tiszteletbeli pápai káplán lett. 1945^46-ban Hitvallás címmel hitlapot szerkesztett. Népszerűsége volt az oka, hogy a hatalom a város elhagyására kényszerítette. Miután Tatai századosnak nem sikerült őt besúgóvá szerveznie, 1949. szeptember 30-án a miséje úján a Fogadalmi templomból kilépve bevágták egy autóba, letartóztatták. Püspöke közbelépésére ugyan szabadon engedték, de megfenyegették. Október 2-án éjszaka el kellett szöknie Szegedről. Egy hónapig bujkált a fővárosban, majd a ciszterciek befogadták mint kisegítő lelkészt. Később onnan is mennie kellett; a városmajori templomban, majd a Bazilikában szolgálhatott. 1956-ban a forradalom alatt temette a halottakat, és a Tétényi úti kórházban műtősként dolgozott. 1957-ben térhetett vissza egyházmegyéjébe mint püspöki számvevő, de az állampárt most sem tűrte meg: 1961-ben bebörtönözte. A belügyi szervek 1960 novembere és 1961 februárja között összeesküvés vádjával 85 főt tartoztattak le. Havass Gézát február 2ára virradóra hurcolták el. Öt és fél évre ítélték. Mint osztályidegent Márianosztrára vitték. Paptársaival szőnyeget szőttek a Parlamentbe. „Ami 15-20 méteres kézi csomózású perzsaszőnyeg van az Országházban, az mint papi munka" - mondotta 1996-ban a Délmagyarország vele interjút készítő munkatársának, Panek Sándornak. A fáma szerint 1963-ban Kádár János VI. Pál pápával akart találkozni. Csak a római repülőtéren tudta meg, hogy addig nem találkozhat az egyház fejével, amíg Havass Géza börtönben van. Hazatelefonált, hogy azonnal engedjék szabadon... A valóság prózaibb: az április 4-i amnesztia nyitotta meg zárkájának ajtaját. Szabadulása után ismét segédlelkész lett a szegedbelvárosi plébánián, majd végre 1968-ban Ijjas József püspök plébánossá nevezhette ki Újszegeden. Udvard^ József püspök pedig 1979. február 24-én a Szent Fülöpről elnevezett szőregi apátság apátjává. 1988 szeptemberében vonult nyugállományba. De utána még sokáig börtönlelkészi munkát végzett. Hiszen volt alkalma megismerni az ottani életet... Péter László Ombudsmani vizsgálat a pszichiátriai otthonban Nem csak a pénzzel sakkoztak Névtelen bejelentés alapján indított vizsgálatot az Opusztaszeri Pszichiátriai Otthonban Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az anonim bejelentő arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy az otthonban éheztetik és túlgyógyszerezik a betegeket, valamint a munkaterápiába bevont ápoltak nem mindig kapják meg a fizetésüket. A közelmúltban lezárult vizsgálat csak részben igazolta a panaszokat. Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az üggyel kapcsolatban megkereste az intézmény fenntartóját, Csongrád Megye Önkormányzatát. Ezzel.párhuzamosan pedig felkérte a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatalt a vizsgálat elvégzésére. Az anonim panaszos által felvetett vádak közül csak néhány bizonyult igaznak. Az intézetben vezetett nyilvántartás, illetve az étlapok szerint az előírt, napi 2700 kalóriát meghaladó mennyiségű élelmet biztosították az ápoltaknak. Bizonyíthatóan csak arra derült fény, hogy a lakók kevés tej- és fehérjetartalmú élelmiszert kaptak. Nem lehetett igazolni azt sem, hogy a lakókat túlgyógyszerezték volna. A szakápoló által vezetett úgynevezett eseménynaplót pszichiáter szakorvos ellenőrzi. Ott József, a megyei önkormányzat intézményeinek működtetéséért felelős alelnök elképzelhetetlennek tartotta, hogy az intézmény egyes dolgozói gyógyszer-túladagolással igyekeznének könnyebbé tenni munkájukat. Ezt az ombudsmani vizsgálat is alátámasztotta. Fény derült viszont arra, hogy a munkaterápiába bevont 80 lakó nem mindig és nem teljes összegben kapta meg munkadíját. Az intézmény két, pszichiátriai betegek foglalkoztatására specializálódott célszervezettel kötött szerződést. A kastélykert gondozása, az intézmény által fenntartott kis sertéstelep ugyanis kevés ember foglalkoztatására ad lehetőséget. Ezért papírdoboz-hajtogatásSal, rongyszőnyegekhez hulladék anyagok feldarabolásával bízzák meg az ápoltakat. Ezt a munkát a betegek a célszervezetekkel kötött, egyéni munkaszerződés alapján, fizetésért végzik. Előfordult, hogy az egyik kft. négy hónapig nem utalta át a járandóságukat. A botrány elkerülése érdekében az otthon igazgatója és gazdasági vezetője megelőlegezte a pénzt. Természetesen az intézmény költségvetési keretéből, törvénytelenül. Ráadásul nem is mindig azok kapták a pénzt, akiknek az a szerződés értelmébenjárt. Állítólag a betegségük miatt alkalmanként munkaképtelenné vált ápoltak helyett vontak be másokat. Emellett az otthon vezetői is „sakkoztak" a célszervezetektől kapott összegekkel. Előfordult, hogy ezekből a munkabérekből fizették ki a kerti munkáért járó jutalmakat. Az ombudsmani értékelés megállapította: az intézmény vezetője nem figyelt eléggé a foglalkoztatás szervezésére, a szerződések megkötésére, a vagyonvédelemre. Márpedig az önálló életvitelre képtelen 310 ember érdekeinek képviselete nem csak az ápoltak családtagjainak, gyámjainak feladata. Nem szplva egy önkormányzati intézmény vezetésével együtt járó felelősségről. A megyei közgyűlés úgy döntött: nem tart igényt az igazgató és a gazdasági vezető munkájára. Az intézmény vezetőjétől közös megegyezéssel már meg is váltak. A pszichiátriai otthon irányítását jelenleg a vezetőápoló, Papp Sándorné látja el. Az állás betöltésére az önkormányzat pályázatot írt ki. A gazdasági vezető fegyelmi megrovásban részesült. Korára tekintettel nyugállományba vonul. A két célszervezettel új keretszerződést köt a fenntartó. N. Rácz Judit Ópusztaszeren, az egykori Pallavicini-kastélyban élő gondozottak ellátására a jövőben több figyelmet fordítanak. (Fotó: Gyenes Kálmán) A vásárhelyi Alföldi Galéria képkincsei „Olyan igazi itt minden" Nagy hatást tesz a látogatóra - írhatom a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria állandó kiállításáról, amelyet bízvást ajánlhatunk mindenki figyelmébe, s nem csak a nem túl rég múlt múzeumi világnap kapcsán. Bár a Tornyai-festmények egyre feketednek, azért még így is elementárisak, éppúgy, mint „Az alföldi festészet 1945-ig" cimű állandó kiállítás többi darabja. Tornyai János, mint ismeretes, a jelenleginél világosabb színkompozíciójúnak álmodta és festette meg „A nagy juss"-t annak idején, csakhogy a bitumenes eljárás közbeszólt, és a páratlan képzőművészeti érték egyre sötétedik. Én azonban a minap miután életemben első ízben láttam a méreteiben is hatalmas, sokszor sok méteres festményt - nem éreztem túl sötétnek a kép színvilágát. Furcsa, de nem elképzelhetetlen: a világ - a külső, az ábrázolt, s az ezáltal sejtetett lelki, belső -, amit e kép idéz, sötétebb, mint amilyen az alkotás eredetileg volt, s a festmény lassan „beért" a valódi sötétségűre. De most már azért nem kéne feketednie tovább! A „Bús magyar sors", Az Alföldi Galériát mindenkinek érdemes megtekinteni, aki Vásárhelyre látogat. (Fotá: Tésik Attila) ez az eldőlő-előrebukó lovat láttató, reprodukciókról közismert kép címében is jelzi: nem konkrét látványt szemléltet, hanem egy teljes nép életét idézi, a múlttól a jövőig. (Azt mondják: látnokok a festők. Tornyai, remélhetőleg, nem teljesen az.) Ám gyerünk tovább! Szlányi Lajos „Faluvégi házak" című munkája, a nyomorba süppedő alvég, a gödör alján megcsillanó kevéske víz, mellette a gazzal benőtt földhalom - rendkívül realisztikus. Mednyánszky László „Holdas táj" című művének kísérteties-borongós hangulata nem társadalomkritikai, hanem szinte metafizikai eredetű. Persze, más színek-formák-hangulatok is láthatók a kiállításon. Tóth Menyhért rózsaszín-halványbíbor képe, a „Virágzás", Fényes Adolf „Tavaszi szántás"-a, Zombory Lajos „Répahordás"-a az alföldi lét színesebb-mozgalmasabb-méltóságteljesebb arcát mutatják, Szabó Iván totem-, illetve kopjafaszerű fadomborművei pedig a magyar ősvallásra utalnak vissza. Az Alföldi Galériában jártunkkor találkoztunk egy iskolás csoporttal is. Csőköly Barbara, Gallyas Kinga, Mika Ildikó, Antal Szabina, Korom Diána, Bera Tímea és társaik (Központi Általános Iskola, 6/A) rajztanáruk, Kissné Máji Etelka vezetésével jöttek el a kiállításra. Úgy tűnt előttem: a kisdiákokra nem hatott leverően a sok esetben súlyos társadalmi mondanivaló. Nem a mögöttes tartalmat nézték, ugyanakkor nagy sikert aratott körükben - gyermekekre jellemzően - a valósághű ábrázolás. „Olyan igazi itt minden", fogalmazták csillogó szemmel. Szabina hozzátette: „Ide máskor is eljövök." Farkas Csaba Régészeti lelőhelyek Nagytőkén Helyi védettség Jelenleg mezőgazdasági művelés alatt áll Nagytőke területén két fontos régészeti lelőhely. Erről győződhetett meg tegnap Kis Nándor polgármester, amikor Szabó János József, a szentesi múzeum igazgatója megmutatott két halmot a község elöljárójának. Mindkét terület felszínén emberi csontmaradványok láthatók, köszönhetően a szántásnak. Az egyik halom őskori temetőhely, melyet földből építettek eredetileg gúla formájúra, ennek az idők folyamán természetesen kopott az éle. A sírépítők „köztiszteletben álló" személyt temettek ide, de későbbi korokban mások is itt lelték végső nyughelyüket. A másik halom egy középkori templom alapjait rejti. A templom Karácsonytelek lakóinak szolgált a lelki gyakorlatok ápolására, a falu Nagytőke elődjének tekinthető. A Szegedi Tudományegyetem régészhallgatói Nagytőke régészeti feltárásban aktívan részt vesznek, s ez a munka alapja a szakdolgozataiknak. Eddig körülbelül száz kilogramm cserepet gyűjtöttek össze a község területén: a leleteket a lelkes diákok mindenképpen szeretnék kiállítani. A kiállítás minden bizonnyal emeli a jövő évben 50 éves fennállását ünneplő Nagytőke ázsióját. A feltárandó két terület mérete tulajdonképpen nem nagy, de mivel az ásatások nem kezdődhetnek el holnap, ezért a múzeumigazgató azt javasolta a polgármesternek, hogy a község nyilvánítsa helyi védettségű területté a halmokat. Kis Nándor örömmel szerzett tudomást arról, hogy a nagytőkeieknek a közeljövőben több ismeretük lehet lakóhelyük múltjáról, ezért támogatja az elképzelést. B. G. Virág b arát* . . Éltesebb néni ballagott a minap a vásárhelyi Kossuth téren és amikor odaért a frissen kiültetett virágokhoz, megállt. Csíkos szatyrából előhúzott egy kést, s lehajolva már ásta is körbe vele az egyik virág tövét. Tette ezt olyan nyugodtan, olyan körű .tekinteten, mintha bizony odahaza, a kiskertjében lenne, nem pedig a forgalmas köztéren. Igaz, ő csak egyetlen tövet vett ki a helyéből, majd csomagolta azt óvatosan papírba, azaz valószínűleg át akarta ültetni. Nem úgy, mint azok, akik a hét vége egyik napján zsákszámnyi virágot ástak ki a Kossuth tér friss ágyúsaiból, majd az egészet úgy, ahogy van - a bokrok aljára dobták. A nénire csak egyetlen ember szólt rá, hogy mit is csinál, ám a választ már nem is merem idézni, hiszen attól még a nyomdafesték is elpirulna. Szó volt abban anyai ági felmenők erkölcsétől kezdve sok mindenről, de legfőképp arról, hogy a kérdező máshová, leginkább a saját dolgába üsse az orrát. Végül a néni nyugodt szívvel vitte magával a növénykét, mintha bizony az csak neki hajtotta volna színes, színpompás virágzatát. Karom András