Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-23 / 119. szám

SZERDA, 2001. MÁJUS 23. HELYI TÜKÖR 7 Életet lehelnek a Kárász utcába Már közel száz tagja van a mindössze három hete megalakult Belvárosi Kereskedők, Szolgáltatók és Vendéglátók Egyesületének. Noha a társaság célja az érdekek képviselete, legalább ennyire fontosnak tartja a Kárász utca benépesítését is. Nincs szükség kihalt Belvárosra, márpedig a pénzintézetek azzá teszik - vallják azok a kereskedők, akiknek eltökélt szándéka: a Kárász utcai díszburkolat átadása után pezsgést visznek a korzó életébe. S noha még csak három hete létezik egyesületük, a Belvárosi Kereskedők, Szolgáltatók és Vendéglátók Egyesülete, máris színre lépnek egy május 25-i, péntekre eső gyermeknapi programsorozattal. Az aszfalt- és akadályversenyt különböző zenekarok műsora, játékok, tortadobálások teszik változatossá. S hogy miért van szükség Kárász utcai rendezvényekre? Mint ahogy azt Gyulai László, az egyesület elnöke elmondta, az üzletek bérlói attól tartanak, elpártolnak a Belvárostól a vásárlók, ha nem találnak szórakozási lehetőséget. Forgalmukat már eddig is jelentősen apasztotta a felújítások miatti káosz, árokugrálás, por és piszok, de legalább ennyire tartanak a jövőtől. Az IKV Rt. 2004-től tervezett bérleti díj emelése ugyanis szerintük azzal jár majd, hogy sorra zárnak be azok az üzletek, amelyek nem tudják a megcsappant forgalomból kitermelni a kiadásokat. Az egyesület szeretne tárgyalópartnere lenni az IKV Rt.nek - e célból már felvették a kapcsolatot Szöllősi Bélával, az ingatlankezelő beruházási és műszaki igazgatójával. Jövőtől való félelmük alapja különben az, hogy 2004-ben lejár a lakástörvény adta tízéves moratórium, amelynek köszönhetően eddig bérleményeikben maradhattak. Három év múlva azonban - szerintük - elszabadulhat a pokol, ugyanis a bérlőkkel hiába kötnek meg egy, akár határozatlan időre is szóló bérleti szerződést, azt az IKV Rt. egyéves felmondási idővel bármikor felmondhatja, és a vállalkozót az utcára teheti. Kártérítés és csereingatlan felajánlása nélkül. A belvárosi kereskedők alkotmányellenesnek tartják az 1993-ban megfogalmazott törvény egyes passzusait, hiszen a bérleti jogokért milliókat fizettek, valamint felújították az üzleteket is. Az IKV-val kezdődő tárgyalássorozattól azt várják, hogy differenciált, ám valamilyen rendszer alapján egységes bérleti díjak lesznek, hogy a cég elismeri az értéknövelő beruházásokat, s természetesen nem emeli többszörösére a fizetendő összegeket. Az üzletek bérlói közül azok, akik határozott időre szóló bérleti szerződést írtak alá, s az hamarosan lejár, már tárgyalásba kezdtek az IKV-val. F. K. Szúnyogirtás Légi kémiai, földi meleg ködös. A szúnyogirtásnak mindkét hagyományos módját megtapasztalhatta a szegedi borfesztivál közönsége pénteken este. Miközben odafönn repülőgép zúgott, a Széchenyi teret permetező autó járta körbe, és ködbe borította azokat, akik a pavilonok közti tömegtől félre húzódva, a tér szélén ízlelgették a bort, meg azt, ami esetleg belehullott. A köd fehér volt, viszont hamar eloszlott, ami meghitt, filozofikus beszélgetésekre adott alkalmat. (Lásd még: Hamvas Bélának A bor filozófiája című művében azt a passzust, mely a bor és a lélek, illetve a füst és a szellem kapcsolatáról szól.) Hétfőn valaki elégedetten dőlt hátra a székében. Hiszen a szúnyog „irtva lett", mégpedig nem is akárhogyan, hanem az elképzelhető legnagyobb nyilvánosság előtt. Ilyesmire pedig ritkán adódik alkalom. B. A. Üvegképek Munkatársunktól Üvegképeket készíthetnek a gyermekek a Dolce Művészeti Magániskola szervezésében, Zsögön Miklós vezetésével május 24-én, csütörtökön, 14 órától a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar gyakorló iskolájának rajztermében (Boldogasszony sgt. 8.). Egykori lovardában folyik a tanítás Tiszaszigeten Új iskolát terveznek - 340 milliábál Az új iskola még csak papiron létezik - mutatja Pópityné Vass Ildikó igazgató és Bodó Imre polgármester. (Fotó: Karnok Csaba) Egykoron lovarda, majd kocsma, posta, egészségház, most pedig iskola működik Tiszasziget központjában álló öreg épületben. Az önkormányzat az alap nélküli, vályogfalas intézmény helyett egy modern iskolát tervez. A beruházás 340 millió forintba kerül. A szigetiek ennyi pénz önerőből nem tudnak előteremteni, ezért pályáznak. Már másodszor. Lovarda, kocsma, posta, egészségház, most pedig általános iskola. Ennyi mindennek adott már otthont az 1880-as évek vége óta a tiszaszigeti öreg épület. - Az alap és szigetelés nélküli vályogfalakat, illetve a tetőszerkezetet már nem érdemes fölújítani, új intézmény szükséges - mondta Bodó Imre polgármester. A másik ok, hogy jelenleg három helyszínen folyik a tanítás. A gyerekek és a tanárok naponta többször is kénytelenek átmenni az egymástól távol lévő épületekbe. A község lakossága is növekszik. Egyre több fiatal pár marad Tiszaszigeten, s vállalnak gyereket. Sót: még Szegedről is jó néhány család kiköltözött. Mára már kinőtték a diákok a sulit. - Az új szárnyban nyolc osztályterem és különféle szaktantermek - fizika, kémia, biológia, valamint tankonyhának. könyvtárnak lesz helye - tudtuk meg Pópityné Vass Ildikó iskolaigazgatótól. A termeken kívül egy kosárlabdapálya nagyságú tornacsarnokot is terveznek, szertárral, öltözővel. A beruházás összege nem csekély: 340 millió forint. A település egyedül nem képes ennyi pénzt előteremteni, pályázniuk kell. Tavaly már beadtak a címzett pályázatot, ami tizenharmad magával a kormány elé került. A tiszaszigetiek nem kerültek be az első hét közé. Nem adták föl, az idén egy jóval részletesebb, pontosabb anyagot küldtek Budapestre. Augusztusban bírálják el a pályázatokat. Ha nyernek a szigetiek, akkor már 2002 tavaszán elkezdődhet az építkezés. K. T. Galambos Lajos Szegeden Dáridózott A tehetség számít Lagzi Lajcsi: A Dáridót lehet szeretni és nem szeretni, és aki nem szereti, én arra nem haragszom. (Fotó: Miskolczi Róbert) Galambos Lajos Dáridója Szegedre látogatott. Ez alkalomból készült vele interjú, melyben Lagzi Lajcsi elmondja, hogy a kritikus vélemények nem igazán érdeklik. - A Dáridó-produkciót máig ön tartja kézben? - Nem tudja, ki vagyok? A Dáridót én találtam ki, én vagyok a gazdája, az én cégem készíti. Én tartom kézben, a mai napig 150 adást hoztam létre. - Hogyan választja ki a műsorban szereplő együtteseket? - A tehetség számít, és az, hogy számomra mit mond az adott együttes. - A műsornak óriási sikere van, másnak ezt nem sikerült elérnie. Mi lehet ennek az oka? - Hasonlót sokan akartak csinálni, mégsem sikerült. A Dáridónak nem volt múltja Magyarországon. Az enyémhez hasonlító két műsor már „mínuszból" indult, de nem hitték el nekem, hogy ez vissza fog ütni. Pedig a Koóstolót és a Dalban mondom elt készítő kollégát is megkérdeztem, hogy mért nem inkább saját úton indulnak el, de hát... - Meddig folytatható a műsora? - Nagy választó vonal lesz a december 31-i élő adás, melyet követően én kicsit háttérbe húzódom. Ha találok olyan megfelelő munkatársakat, akik az elképzeléseim szerint tudják vezetni az adást, akkor folytatjuk, ha nem, akkor csak havonta, vagy kéthetente jelentkezünk. - Mihez kezd a felszabaduló idejével ? - Van egy családom, két gyermekem, és jöna harmadik. Velük szeretnék foglalkozni. Ezenkívül zenével, tehetségek támogatásával. Nemrég például be tudtunk mutatni egy több mint öt oktávot éneklő tehetséget. Páratlan. Ha ilyen fiatalokat tudok hozni, akkor jó. Százötven adás után megcsinálni a százötvenegyediket - ezt már nem tartom kihívásnak, csak akkor, ha valami pluszt is tudunk beletenni. És remélem, tudunk. - A kritikus hangok szerint nem dicsőség a Dóridéban szerepelni. - A magyar könnyűzenei életből mindenki szerepelt az adásban, ezért a kritikus hangok nem nagyon érdekelnek. Én a közönségnek készítem a műsoromat, nem a felső tízezernek, és nem annak az értelmiségi rétegnek, amelyik ízlésformáló lehet. Akik a kritikus véleményt megfogalmazzák, az egész országról mondanak véleményt, hisz az enyém a legnézettebb szórakoztató műsor. Mindenki válasszon politikust, műsort és zenészt magának, én jó szórakozást kívánok annak, aki nem engem választ, sajnálom, hogy nem tudtam őt kiszolgálni a zenémmel. Azt gondolom, mint zenész meg tudom állapítani, hogy mi men nyit ér. Én szórakoztatni kívánom a közönséget, nem művészi értékeket akarunk belevarázsolni a műsorba. Bár azt hiszem, Rahmanyinovot még soha nem hallgatták hárommillióan, csak a Dáridóban. - Gyakran hallani arról, hogy sokat jótékonykodik. - Azt gondolom, nem jótékonykodom sokat, csak annyit, amennyi belülről jön. De köszönöm, hogy ezt is megemlíti. Sajnálom, hogy mások nem teszik, ezért szeretnék példát mutatni. - Saját lemezt nem fog kiadni? - Ez másodlagos dologgá vált. Közel 3 millió kazettát és CD-t adtunk el, 23 önálló anyagom jelent meg. Év végén azonban készülök egy klasszikus albumra, ahol újra Haydnt, Vivaldit játszanék. Fontos lenne az életemben, hogy egy ilyet letegyek az asztalra. Klasszikus átiratok készülnek majd, mai köntösben szólalnak meg trombitán. Ez, remélem, időtálló is lesz. Óriásképek a Tisza-parton Munkatársunktól Érdekes színfoltja a szegedi képzőművészeti életnek az a rendhagyó szabadtéri tárlat, amit a Fürdővizek Szeged Kft. rendezésében dr. Berekné dr. Petri Ildikó, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke nyitott meg a Tisza-parton. A győri alkotókör, a Korszakváltó Csoport olyan 5x8 és 6x8 méteres nagyságú, az időjárásnak ellenálló, impregnált óriásképeket állított fel a Partfürdó területén a Móra Ferenc Múzeummal szemben, amelyek a Stefánia sétányról is jól láthatók. A képek neves kortárs művészek - Malasits Zsolt, Csáki Róbert, Szurcsik József és Ef. Zámbó István - alkotásai. A tárlat a tervek szerint a nyár végéig díszíti majd Szeged „főutcáját". A szél, az eső és a napfény sem árthat a szabadtéri műalkotásoknak. (Fotó: Gyenes Kálmán)