Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-22 / 118. szám

KEDD, 2001. MÁJUS 22. EGY SZÁZALÉK 9 Munkahelyenként egymillió forint A Széchenyi-terv pá­lyázatain megszerezhető összegekkel elsősorban a kis- és középvállalko­zásokat, valamint az ön­kormányzatokat szeret­né támogatni a kor­mány - mondta nemré­giben Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium (GM) politikai államtit­kára Szegeden, az élel­miszeripari főiskolai kar jubileumi konferenciá­ján. Glattfelder Béla a múlt héten arról tartott előadást Szegeden, miként válhat a Széchenyi-terv a vállalkozá­sok fejlődésének motorjává. A Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára ez al­kalommal adott interjút az Egy százaléknak. - Csongrád megye, saj­nos, nem tartozik az or­szág fejlettebb régiói kö­zé. Ön szerint milyen ki­törési pontokat találhat magának Szeged és a megye a Széchenyi-terv­ben? - Szeged két hónappal ez­előtt csaknem egymilliárd forintot nyert a Széchenyi­terv egyik pályázatán a kongresszusi központ felépí­tésére. Ez óriási lehetőség, hiszen a város részben Jugo­szláviához való közelsége, részben pedig gyógyvizei, az itt működő egyetemek miatt alkalmas arra, hogy célpont­ja legyen a konferenciaturiz­musnak. Nemrégiben pedig Kisteleken leendő bérlaká­sok alapkövét helyezték el, ugyancsak a Széchenyi-ter­ven keresztül elérhető össze­gek segítségével. Ez a két példa önmagáért beszél. - Szegeden a szó szoros értelmében vett ipar el­sorvadt az utolsó évtized­ben, az embereknek ugyanakkor munkát kel­lene adni. A megyében a munkanélküliségi ráta is magasabb, mint az orszá­gos átlag. Mi a megol­dás? - Az ipar fejlesztése a kis- és középvállalkozások fejlesztésén keresztül való­sulhat meg. Többlettámoga­tást adunk például annak a pályázónak, amelyik a beru­házásával új munkahelyeket is teremt. Minden egyes újonnan létrehozott munka­Glattfelder Béla. (Fotó: Karnok Csaba) hely után akár egymillió fo­rintnyi állami támogatás is kapható, azzal a feltétellel, hogy azokat legalább öt évig fenntartják a vállalkozók, gazdasági társaságok. - A gazdasági fejlődés fokmérője az is, mekkora összegű külföldi tőke áramlik egy térségbe. Csongrád megye mennyi­re lehet büszke az eddigi eredményekre? - Közel 70 millió dollár­nyi külföldi működőtőke áramlott a megyébe, alapve­tően nyugat-európai orszá­gokból, amivel egyáltalán nem kell szégyenkezni. Arra számítok, hogy a kong­resszusi központ felépítésé­nek köszönhetően a turizmus ugrásszerű fejlődésnek in­dul. amelyből a lakosság rengeteget nyerhet és így a saját bőrén érezheti majd a kedvező változásokat. - A nyári hónapokra prognosztizálja a kor­mány azt, hogy az inflá­ció újra egy számjegyűvé válik. Mi áll a kedvező kilátások hátterében? - Tavaly egyszer már si­került az inflációt 10 száza­lék alá szorítani. A nemzet­közi olajárak azonban ­minden kedvező előrejelzést megcsúfolva - lényegesen magasabbak a vártnál. A nyári hónapokra azért vá­runk mégiscsak infláció­csökkenést, mivel az élelmi­szerárak alacsonyabbak lesz­nek - ez eddig mindig így volt a harmadik negyedév­ben -, másrészt a nemzetkö­zi előrejelzések is kisebb korrekciót jósolnak az ener­giapiacokon. De meg kell je­gyezni: tavaly minden euró­pai államban nőtt a pénz­romlás mértéke, egyedül Magyarországon tapasztal­hattunk csökkenést. Fekete Klára <r MAGYAR NEMZETI BANK Devizaárfolyamok Devizanem árfolyam I egységre, forintban Angol font 423,98 Ausztrál dollár .155,86 Cseh korona 7,53 Dán korona 34,66 Euró 258,50 Belga frank 100 Luxemburgi franki 100) 640,80 Einn márka 43,48 Erancia frank 39,41 Görög drachma (100) 75,86 Holland forint 117,30 ír font 328,23 Német márka 132,17 Olasz líra (1000) 133,50 Osztrák schilling 18,79 Portugál escudo (100) 128,94 Spanyol peseta (100) 155,36 Japán yen (100) 239,66 Kanadai dollár 192,42 Lengyel zloty 74,20 Norvég korona 32,51 Svájci frank 168,79 Svéd korona 28,79 Szlovák korona 5,97 USA dollár 295,19 A majolikagyár korongosaként tanulta a mesterséget Csúcsi minták a tengeren Sosem gondolta volna gyermekkorában a vá­sárhelyi Szénási János, hogy egykor cserépedé­nyek készítésével fogja keresni kenyerét; mint mondja: „véletlenül" lett fazekas. Ehhez képest ma népi iparművész, aki ko­rábban olyan termékeket készített, amilyeneket a piac elvárt, ma pedig olyat vár el a piac, ami­lyeneket ő készít. Termé­kei Németországba, Ja­pánba, Ausztráliába is el­jutottak. Hogyan lehet valakiből fa­zekas - véletlenül? „Az álta­lános iskola befejezésekor osztálykirándulni mentünk Miskolc környékére. Mint sok kortársam, én is szerszámlaka­tos akartam lenni a vásárhelyi mérleggyárban, de a kirándu­lás miatt lekéstem a jelentke­zést. Otthon édesanyámmal összeültünk: most akkor mi legyen. A majolikagyárról tudtuk, hogy tanulókat vesz föl, kéthetes próbaidővel. Si­keres volt a próbaidő. Mintegy huszonötén jelentkeztünk, és nyolcunkat szerződtették; en­nek zöme később maszek fa­zekas lett, ez jó évfolyam volt. Úgy tudom, mi voltunk az utolsó eresztés, akik fazekas­ként kaptuk meg a szakmun­kás-bizonyítványt. Utána volt, hogy csak számmal jelölték a szakmát, volt, hogy a kerámia­formázó elnevezést alkalmaz­ták, s így tovább - emlékszik vissza Szénási János. Tíz évig a majolikagyár­ban maradt, korongosként dol­gozott, aztán átment az akkor nagy jövővel kecsegtető por­celángyárba, s időközben el­kezdte az építőipari techniku­mot, levelezőn. Csoportveze­tő lett, később művezető, még később otthagyta a céget, amint mondja, „mert vissza­húzott az agyag". Műhelyt építettek, fölszerelték milliós Szénási János vásárhelyi fazekastermékeit Japánban és Ausztráliában is ismerik. (Fotó: Tésik Attila) kemencékkel, egyéb berende­zésekkel, és fazekas kisipa­rosként dolgozott. Kezdetben a piac diktált, olyan terméke­ket készített, amilyet a keres­kedők igényeltek - aztán egy­re inkább olyan termékeket kezdtek igényelni a kereske­dők, amilyeneket ő készített. E folyamat megfordulása per­sze nem ment máról holnap­ra, „sokat tanultam Nagy Ve­ra néprajzkutatótól, aki min­dent megismertetett velem, amit a vásárhelyi fazekasság­ról tudni kell", mondja. Szé­nási János és felesége - aki pedig hódikötösből lett faze­kas, mellette tanulta ki a mes­terséget - a csúcsi fazekasok hagyományait őrzi. (Vásárhe­lyen három városrészben tele­pedtek meg fazekasok anno: Csúcson, Újvároson és Tabán­ban. A csúcsi kerámiákat fe­hér alapon kék mintázatról le­het fölismerni, a fehér miatt „porcelányosoknak" hívták őket egykor; az újvárosiak sár­ga-zöld-barna-feketét alkal­maztak; a tabániak voltak a számtalan színnel dolgozó „tarkások".) A színvilág tehát régi - és a formavilág? A hagyomá­nyos termékek - ét-, boros­készletek, kancsók-korsók­köcsögök mellett például műzliskészleteket is előállít Szénási János és felesége, akik - túl azon, hogy egy csa­lád - két cég. Nagyot néztek volna egykor a csúcsi fazeka­sok, nem tudván mire vélni a műzliskészlet rendeltetését ­de a mai piac nagyon is tud­ja. Nem csak a piac, de a szak­ma is elismeri Szénásiékat: egyik országos kiállításról aranyplakettel, másikról al­kotói díjjal, harmadikról első helyezéssel tértek haza, s így tovább. Csaknem kétszáz zsű­rizett termékük van. Gulyás­tányérjukat Németországba is kivitték, és akik kivitték, leve­let írtak vissza: jobb evés esik belőlük, mint a meisseni por­celánból. Egy Magyarország­ra érkező Suzuki-delegáció­nak névre szóló kalamárisokat készítettek, megrendelés alap­ján (a japán írásjelekkel rótt neveket a névjegykártyákról másolták le, ez nem semmi volt, tekintettel arra, hogy a tá­vol-keleti írásjeleknél a legki­sebb változtatás is módosítja a szó jelentését..., de sikerült - kopogja le Szénási János), és az ausztrál Nagy Korallzá­tony táján is lavírozik egy jacht, fedélzetén kék-fehér csúcsi mintákkal díszített, Szénási-féle étkészlettel. Mintha nehezebben lötyögne ki belőle, mint a műanyag tá­nyérból, a tengerihal-leves, vihar idején. Farkas Csaba Véget ért a gabona exportstopja Újra rakodnak a kikötőben Szegedi uszályok: tengerről álmodnak. [Fotó: Gyenes Kálmán) AZ 1%-OT SZERKESZTETTE: KOVÁCS ANDRÁS E-mail: egyszaz@delmagyar.szeged.hu A tavaly tavasszal sem a medencésnél, sem a boszor­kány-szigeti kikötőnél nem vert nagy hullámokat a víz, ugyanis jelentős, szállításra váró tételek nem hagyták el a szegedi partokat. Ez a kény­szerű nyugalom most véget ért, s egyesztendőnyi pangás után újra rakománnyal teli hajók indulnak dél felé. A kikötőkben tavaly év elején napi harminc-negyven, gabonát szállító kamion is megfordult, a magyar ter­mény - uszályokba rakodva - innen indult el lefelé a Ti­szán, majd a Dunán, úton a vevő felé. Az elmúlt egy év­ben gyakorlatilag szünetelt a szállítás, nagyobb tételek nem kerültek a hajókra, itt „inkább csak az állami tarta­lékkészlet egy részét őrizték a tárolókban. A kényszerpi­henő oka Földművelésügyi Minisztérium gabonaexports­topja volt, ám miután a ren­deletet nemrégiben feloldot­ták, s kvótánként adnak en­gedélyt a magyar termények kivitelére, e hónapban - úgy tűnik - véget ér a Csipkeró­zsika-álom, s új rakományok indulnak, főként jugoszláv területekre. Mint azt Orosz Tibortól, az Admiralitás Hajózási és Kereskedelmi Kft. ügyvezető­jétől megtudtuk, a kikötői sür­gés-forgás nem látszólagos, e hónapban tízezer tonnányi forgalomra számítanak, s az év során komoly mennyisége­ket szállítnak el Szegedről. A tervek szerint július második felétől - az aratást követően - idén összesen mintegy 100­200 ezer tonna búza hagyhat­ja el vízi úton az országot. A szállítmányozásban, külke­reskedelemben érdekelt cé­gek reménykednek abban, hogy a jelenlegi, kedvező helyzeten nem sokat változtat majd, hogy június elsejével Jugoszláviában vámmódosí­tások lépnek érvénybe. A külföldre irányuló for­galom mellett Szeged fogad is szállítmányokat: jelenleg brazil szóját hoz a Tisza. Katká Krisztina Csongrád megyeiek az Industrián llzlelet köt az ipar Május 22-én, azaz ma nyitja meg kapuit, az Indust­ria 2001 Nemzetközi Ipari Szakkiállítás. A Budapesti Vásárközpontban rendezett, péntek estig tartó eseményen tizenhat Csongrád megyei cég is képviselteti magát. A több éve népszerű, első­sorban szakembereknek szó­ló seregszemlén az idén kö­zel 750 cég szerepel, mintegy 22 ezer négyzetméternyi ki­állítói területen bemutatva mindazt, amit az ipar újdon­ságairól tudni érdemes. A rendezvény az elektrontech­nika, az energetika, a beszál­lítói ágazat, a kohászat, a bá­nyászat, a fluidtechnika, a lo­gisztika és a könnyűipari gé­pek területén dolgozó szak­embereknek kínál üzleti lehe­tőséget, nemzetközi áttekin­tést és egyéb kísérőprogra­mokat. A szakkiállítás elsőd­leges célja most is az, hogy a hazai és a külföldi beruházá­sokhoz szükséges kínálatot koncentráltan jelenítse meg a közönség előtt. Az Industrián Csongrád megyei cégek is szerepelnek, köztük nyolc Szegedról, nyolc pedig a megye más nagyvárosaiból érkezett Kő­bányára. Többek között ruti­nos kiállítóként szerepel a szegedi Főszer-Elektroprofil, a szentesi Kontavill, míg Hódmezővásárhelyről a mér­leggyártásban elismert Metri­pond és Metrisoft van jelen. Az idén tudatosabb az ipari parkok részvétele, a megyé­ből a szentesi, a makói és a mórahalmi-homokháti térség ipari tömörülései reprezentál­ják szűkebb régiónkat. O. K. K. Lakás és munkahely Budapest (MTI) Évente 40 ezer új lakás megépítése egy százalékkal nö­velheti a GDP-t és 50 ezer új munkahelyet teremt - foglalta össze a kormány célkitűzésé­nek várható eredményeit Glatt­felder Béla, a GM államtitkára a Lakáspolitika a XXI. század­ban című nemzetközi konferen­cián. Az államtitkár reális célki­tűzésnek tartotta a 4 milliós ha­zai lakásállomány évenkénti 1 százalékos bővítését. - Ehhez a tavaly kiadott több mint 44 ezer lakásépítési engedély és a la­káshitelek állományának 2000­ben bekövetkezett 60 százalé­kos bővülése biztosít jó alapot - tette hozzá. A nagy érdeklő­désre számot tartó bérlakáspia­con is határozott fejlődés indult meg Glattfelder Béla szerint az elmúlt évben.

Next

/
Thumbnails
Contents