Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-03 / 102. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. MÁJUS 3. HELYI TÜKÖR 7 A szeri puszta - régen és ma Büdösszék vizet kapott Ma már nincs látványos kezdete a pusztaszeri pusztai legeltetésnek, mint volt régen a Szent György-napi kihajtással. Nagy Józsefné Pintér Esztertől tudjuk, hogy a korábbi pusztai élet nem volt könnyű. „Eleinte Kecskemét város legeltethetett a szeri pusztán, évek elteltével a helyi lakosok is kiadhatták a teheneket, lovakat, de még a sertéseket is. Ugyanolyan elszámolás mellett, mint a városiak. A disznókat a kondás vette át. aki külön járta a pusztát a gulyásoktól. Külön ólakat építettek az állatoknak a puszta déli részén. Oda jártak be éjszakázni... Az állatok nehezen szokták meg egymást. A gulyások, előfordult, hogy két hétig se hunyták le szemüket. Különösen akkor volt gond, ha sokára jött rájuk eső, ami aztán összemosta a szagokat. így mindig esőért imádkoztak, hogy kiverés napján alaposan ázzanak meg az állatok, hogy egyforma szaguk legyen..." Ha még most is a múlt lenne a szeri pusztán, a minapi kihajtáskor jó napjuk lett volna a pásztoroknak, hiszen kiadós eső áztatta a mai Pusztaszer pusztáját. Mivel már nagyon nincs mit kihajtanai oda, az eső azért jót tett a pusztai tó, Büdösszék vízivilágának. Ugyanis a Magyarországon nyilvántartott csaknem 360 madárfaj közül 221 jár erre, közülük 76 fészkel is a madárrezervátumban. Hír-telen hír a Bába-dűlőből Tízujjas eperfa, gangoson cserepes tanya, égbe nyúló, híradó oszlop a háttérben, ez adná a képét, ha hirtelen hírbe szednénk a zsombói Bozsák Sándor udvarán látottakat. A Bába-dűlő lencsevégre kapott tanyájának gazdája semmiképp se mászott volna a hírtorony tetejére, hogy tisztességgel érje a nap, inkább a nagy lombú eperfát csonkította meg emiatt és lett e hir-telennek tetsző cselekedetből - mert mások, máshol szintén hasonlóképp fiatalítják a gyümölcsfákat - jó hírnek való: hirtelen hír. A Bába-dűlő híre a valamikori Monostoritanyából. (Fotó: Gyenes Kálmán) Elmegy Cili néni a vásárra? A piacozó kistelekiek... Van aki szereti, s mindennap oda járna, alkudna, válogatna, ha volna rá módja. Van aki utálja, és akkor se menne szívesen oda, ha ostorral zavarnák, nemhogy amikor a levesbe való friss zöldségért küldik. A piac, a vásár ősidők óta az emberek nagy találkájának a helye. A kisteleki meg végképp az. Amikor már nem lehet beférni a Széchenyi utcába, és a zöldségesek, a halas meg a későn érkezők majdhogynem a Rákóczi utcai patikáig állnak, mondhatjuk, hogy beállt a kisteleki piac. Kedden nem annyira, mint pénteken. Kitudódott: a hétvégi pénz összeforintozása könnyebb az árusoknak, mint a hét eleji. A megrögzött piacra járók sohasem szórják olyan meggondolatlanul a pénzt, mint a sietősök, az első vevők. Régi félegyházi piacolóember, Mészáros Béla bácsi mondotta ezelőtt, hogy az első vevő - a legjobb vevő! Ha az kér a portékából (Béla bácsi esetében: a mindig mosolygó almából), aztán megindul az áradat. Szintén régi piacoló szokás, hogy amiért sorba állnak, az csak jó lehet. Azok a kistelekiek vallják ezt, akik a jó piac reményében ezelőtt Szolnokra, Pestre, Félegyházára is eljártak. Amióta meggyökeresedtek a nagy zöldség-gyümölcs eladóhelyek (a pesti után a „kisbosnyákok"), mint például a dorozsmai nagybani, a kisvárosi, falusi piacok inkább a terefere, az unaloműzés helyei lettek, s nem a megélhetésé. Mostanában a kisteleki és a környékbéli piacokra inkább a pangás kifejezést használják az odajárók. Nem minden portéka talál gazdára, legyen az ültetni való palánta, ablakba kínált cserepes virág, fólia alatt növesztett uborka vagy éppen kisgyermeknek való cipő. Úgyhogy, ha a nótából ismert Cili néni elmegy Majsára (aprócska portékáival) a kisteleki, csengelei, pusztaszeri piacra megy. (Batyujában sincs már „se széna, se szalma"). És ott igazából kibeszélgeti magát, szomszédjával, árustársával, mert a kispiacokon ma már inkább ez a módi. Kistelek igazi piacos napja, amikor ezrek, milliók cserélnek gazdát, a hónap első vasárnapján tartott állatés kirakodóvásár. Oda meg, mint majd később látjuk: nem csak Cili nénik járnak! Majoros Tibor Szegedi kozmetikus Európa-bajnok Düsseldorfban Aranyat érő arc Programozói verseny Munkatársunktól Nemrég rendezték meg a SZÉF-en a VII. egyetemi és főiskolai PLC programozói versenyt. A PLC olyan programozható mikroszámítógép, mely üzemi környezetben képes kielégíteni a korszerű irányítástechnikai igényeket. A verseny első fordulójában a felsőoktatási intézményekben oktatott elméleti anyagrészből számoltak be a hallgatók. Majd egymást követő két napon négy-négy óra állt a hallgatók rendelkezésére, hogy a Gyeviki János főiskolai adjunktus vezetésével elkészített pneumatikus berendezés működtetésére programot írjanak. A verseny szigorú szakmai hangulatát a szervezők Gyeviki János fotóiból rendezett kiállítással oldották, amit Horváth Dezső író, újságíró nyitott meg. A versenyben a SZÉF csapata a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem színeiben versenyző Rózsahegyi Kálmán csapat mögött a második lett, megelőzve a kecskeméti főiskolát. Az SZTE SZÉF versenyzői: Bálint Attila, Bartha Péter és Zala Zsolt. A győztes az első helyért kapott értékes PLC-t a versenyben szintén részt vevő Szabadkai Műszaki Főiskola csapatának ajándékozta. A szegedi Tóth Ildikó nyerte Düsseldorfban a kozmetikusok 2001. évi Európa-bajnokságát. A honi szépségipar kiváló képviselője, aki húsz ország arcfestői közül lett a legjobb, azt ajánlja a Tisza-parti lányoknak és asszonyoknak: sokkal inkább az egyéniségükhöz, mint sem az éppen aktuális divatirányzatokhoz illő sminket válasszanak. A lógólya lógója... Kondászék képre kapott gályája igazi lógólya, annak ellenére, hogy erről nincs hivatalosan elfogadott lógója, azonmód fölismerhető, mástól megkülönböztető jele. (Lógólya: nagysága és fiúi mivolta miatt megkülönböztetett him gólyamadár.) Egyedül érkezett, választottja nélkü', aki lehetett akár balástyai illetőségű is, mert a forráskút! út mentén, a semlyékbéli gólyaotthonban, a villanypóznára rakott fészekben, amely korábban a tél kellős közepén kizöldellt, (igy akkor újságunkba is bekerült) eddig már több gólyafióka nevelkedett. Biztosra nem vehető, hogy az ős, vagy épp valamelyik nagyra nőtt utód az, amely a tavaszon oda érkezett. (A lógólyát semmilyen trükkel nem sikerült szára birnunk.) Azt viszont láttuk, hogy a magányosan érkező gólyamadár (képünkön) később nem maradt egyedül. Hogy reklámba készülő lógója (vagy más) miatt, de párt talált magának. Mi több, jó madárapához illően: méltósággal vigyázza póznabéli otthonának környékét. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mi szükséges ahhoz, hogy valaki Európa-bajnoki aranyérmet nyerhessen a kozmetikusok kontinensvetélkedőjén? Ha a Szegeden dolgozó Tóth Ildikó sikerét vesszük alapul, máris kész a válasz: tessék kérem szorgosan népi táncolni (Ildikó is ezt tette, előbb a szolnoki Tisza, majd a budapesti Vasas Táncegyüttesben), majd dolgozni egy bankban. Merthogy Európa-bajnokunk is a pénzvilágban munkálkodott. S ha úgy határoznának, inkább más munka után néznek, döntsenek a szépségipar mellett. Lessék el a kozmetikusmesterség titkait a szegedi 624-es szakmunkásképzőben, jelentkezzenek versenyekre, és amikor már elmondhatják magukról, diadalmaskodtak a kozmetikusok magyar bajnokságán, „csupán" 19 ország legjobb szépségművészeit kell legyőzniük. Ezt a pályafutást persze nem túl könnyű lemásolni. Fogadjuk hát el: hatalmas bravúrnak számít, miszerint Tóth Ildikó - aki mindössze három éve szépíti a szegedi hölgyek arcát - a közelmúltban elnyerte azt a serleget, amit a Düsseldorfban rendezett kozmetikus Európa-bajnokság legjobbjának szántak a viadal szervezői. Az öreg kontinens ifjú, s legjobb kozmetikusának Németországban igazán nem könnyű feladatot adtak a verseny rendezői. Egy barna ruhába öltöztetett, barna bőrű egzotikus szépség arcát kellett feldíszítenie. Ildikó a már sok versenyen kipróbált receptet alkalmazta: a modell egyéniségéhez, öltözetéhez illő arcot festett. A zsűri tagjai pedig a munka tisztaságát, a merész tervezésű látványt is „aranyosnak" értékelték. Hogy mit szóltak oly nagy divatnemzetek, mint a francia, az olasz képviselői a magyar hölgy győzelméhez? Erre a kérdésre Tóth Ildikó előbb egy mosollyal válaszolt, majd ennyit mondott: - Nincs abban semmi különös, hogy egy magyar arcfestő lehet Európa legjobbja. A kozmetikusképzés hazánkban nagyon magas színvonalú, mi is a legjobb minőségű anyagokkal és eszközökkel dolgozunk. A magyar nők pedig, akiknek arcát a napi munkánk során sminkeljük, nagyon igényesek. Éppen ezért pontosan kell ismernünk az aktuális divatirányzatokat. 2001 tavaszán például az erősen megrajzolt száj, a csillogó selyempordíszítés, az élénk színek korszaka jött el. Ám ajánlom a hölgyeknek - kínálta jó tanácsát Tóth Ildikó -, amikor saját magukat festik, sokkal inkább azt figyeljék, nekik mi áll jól, mintsem másolják a divatlapokban látott arcfestményeket. B. Z. Tóth Ildikó (középen, kezében serleggel) szakmai tudását Európa-bajnoki címmel díjazták. (Fotó: Schmidt Andrea)