Délmagyarország, 2001. május (91. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-12 / 110. szám

SZOMBAT, 2001. MÁJUS 12. STEFÁNIA III. A kultuszminiszter a millenniumi rendezvényekről „A magyar kultúra templomait kell felépítenünk,, Rockenbauer Zoltán: Nem szólhatunk bele a városvezetés elöntéseibe; csak sajnálni tudjuk, ami a szegedi balettel történt. (Fotó: Karnok Csaba) Az ópusztaszeri emlékpark, a szegedi képtár és a balettegyüttes ügyéről is kérdeztük Rockenbauer Zoltán kultuszminisztert, aki a Fidesz múlt heti szegedi kongresszusán adott interjút lapunknak. - Lezajlottak a millenniumi rendezvény-sorozatok, de számomra úgy tűnt, az embereket nem igazán érintette meg a dolog. Egyetért ezzel? - Nekem mások a tapasztalataim. Nagyon sok millenniumi ünnepségen vettem részt az országban, és úgy tapasztaltam, ezek minden korábbinál jobban megérintették az embereket. Minden település nagy odaadással készült ezekre a rendezvényekre; az óvodások népi táncot tanultak be. az idősek felelevenítették gyerekkoruk verseit. A minisztérium pályázatok egész sorát írta ki, számtalan helyi kezdeményezés kapott támogatást a millennium alkalmából, köztéri szobrok, műemlékek százai születtek, szépültek, újultak meg így. A települések nem egyszerűen csak rendeztek egy ünnepséget az országzászló átvételekor, hanem felújították a templomot, helyreállították a haranglábat, új művelődési házat avattak ebből az alkalomból - ez mind maradandó emléke lesz ennek az évfordulónak. - Ezek szerint a millenniumi programok üzenete elsősorban a kis közösségeknek szólt? - Nem, az üzenet mindenkinek szólt, de a kis közösségekben természetszerűleg nagyobb jelentősége van egyegy eseménynek. Ne feledkezzünk meg ugyanakkor azokról a nagyszabású beruházásokról, amelyek szintén ebbe a folyamba kapcsolódnak: a Budapesten épüló millenniumi városközponttal reményeink szerint ugyanolyan komoly értéket hagyunk az utókorra, mint amilyet elődeink 1896-ban. Ellenzők és támogatók - Beszédében azt mondta, hogy a nagyszabású állami kulturális vállalkozásoknak az a legfontosabb hozadéka, hogy erősítik a nemzeti egységet. Ugyanakkor a kormányzat ilyen jellegű - a szándékot tekintve vitathatatlanul pozitív - kezdeményezései még megvalósulásuk előtt megosztják a közvéleményt. Ilyen a Nemzeti Színház vagy a Hídember. Ki és mit csinál rosszul? - Örülök, hogy úgy fogalmazott: megosztják a közvéleményt, és nem azt mondta, hogy a közvélemény ellenzi ezeket. Meggyőződésem, hogy az értelmiség lényegesen kisebb részéből váltanak ki ellenkezést a kormányzati kezdeményezések, mint ahányan támogatják azokat. Mondok egy példát: az ellenzékhez tartozó médiaértelmiség rendkívül hevesen tiltakozott a Szent Korona Parlamentbe szállítása ellen, ugyanakkor a közvélemény kedvezően fogadta a döntést, és tömegesen mentek el az Országházba. - Ha már a médiaértelmiségnél tartunk, mit gondol, miért nincs Magyarországon jól működő jobboldali sajtó? - Magyarországon az egész sajtó nem működik jól, nemcsak a jobboldali. Ismét egy példa: a múlt héten nyílt Bécsben egy El Greco-kiállítás, amelyről a legkomolyabb napilap címoldalon számolt be. Mikor fordul elő olyan Magyarországon, hogy egy kiállítás a címoldalra kerüljön? Nálunk a sajtó inkább a vibráló politikai feszültségekre érzékeny, mint az értékekre. Lehetséges, hogy az olvasók ezt igénylik, de az is lehet, hogy ezeket az igényeket a sajtó ébreszti. A magyar sajtó legnagyobb problémája az, hogy nyugtalan, és ebben nincs különbség a bal és a jobb oldal között. - A programbeszédben azt mondta: nem Disneylandet fognak építeni, hanem millenniumi városrészt. A kérdés valóban így vetődik fel? - Szerintem Magyarországon nem kell Disneylandet építeni, még akkor sem, ha vidámparkot szeretnénk. A kulturális kormányzat sikerének könyvelem el, hogy a volt expo-telken, közel a város szívéhez nem egy újabb bevásárlóközpont épül, hanem egy olyan kulturális centrum, amely a magyar kultúra értékeit nemcsak a magyarok, hanem a külföldi turisták számára is vonzóvá teszi. Disneyland vagy hagyományok - Gondolom, szimbolikus értelemben is értendő a Disneyland - magyar kultúra szembeállítás. - Úgy van. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy nekünk a magyar kulturális hagyományokat kell ápolnunk, és ezekbe Disneyland nem tartozik bele. A külföldi üzleti létesítmények, legyen az pláza vagy vidámpark, megépülnek maguktól is. Nekünk a magyar kultúra templomait kell felépítenünk és fenntartanunk. - Hogyan lehet megtalálni azt a formát, amellyel a magyar kulturális értékek eladhatók? Hiába mennek például kiváló, értékes programok is a közszolgálati televíziókban, ha közben mindenki a szórakoztató kereskedelmi műsorokat nézi. - Én ezt másképp értékelem. Az a fontos, hogy az embereknek biztosítsuk a választás lehetőségét. Amíg van közszolgálati televízió, van alternatíva az értéktelen szórakoztató műsorokkal szemben. Ezt az alternatívát az államon kívül senki nem fogja biztosítani. -Nem zárja ki ezzel túlságosan a piaci szemléletet a kultúrából? - Nem azt mondom, hogy a működő tőkét nem kell bevonni - meg is tettük sok esetben, sikerrel. Sőt, alapelvem, hogy a minisztérium semmit ne finanszírozzon teljes egészében. A piaci szemléletet a kulturális élet szereplőinek is meg kell tanulniuk. De az is tény, hogy értékes kultúra nem létezne ma Magyarországon állami finanszírozás nélkül. - Mi jár a kultuszminiszter fejében, amikor a különböző kultúra-fogyasztási, nézettségi statisztikákat olvassa? - Nem tudom, mennyire lehet hinni az adatoknak, de ezek a statisztikák nem rosszak. Európában jó helyen állunk a könyv-vásárlásban, a színházak tele vannak, a magyar zenei élet kimagaslóan elismert és élénk, a helyi kulturális rendezvények tömegeket vonzanak. Azt hiszem, a magyar európai összehasonlításban is kulturált népnek számít, csak mi hajlamosak vagyunk alábecsülni magunkat. Szegedi ügyek-bajok - Mit gondol az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark pénzügyi nehézségeiről? - Ópusztaszer igen komoly állami segítséggel épült fel, és nem túl szép, nem túl etikus dolog, hogy megpróbálják kivonni magukat abból az állami programból, amely lehetővé teszi a családoknak, diákoknak, hogy kedvezményesen látogassák a kulturális intézményeket. - Es mi legyen a több milliós hiánnyal? - Mint mondtam, az állam komoly pénzt fektetett az emlékparkba, így joggal várja el, hogy más is így tegyen. - Bizonyára ismerős Önnek a szegedi képtár vagy a kortárs balett ügye. Mit tehet a minisztérium, amikor helyi, de az ottani kulturális közeget jelentősen befolyásoló problémával szembesül? - Nagyon sajnálom, hogy a szegedi balett és a színházvezetés között megromlott a viszony, mert meggyőződésem, hogy Juronics Tamásék teljesítménye világszínvonalú több előadásukat láttam. Ezért jöttem azonnal Szegedre, amikor hallottam, mi történt, és ezért támogatjuk a kortárs balett programjait. De nem szólhatunk bele a város- vagy a színházvezetés döntéseibe, és intézményként nem támogathatjuk a balettet, hiszen a minisztérium csak programfinanszírozásra jogosult. Ugyanez vonatkozik a képtár-ügyre is: csak sajnálni tudjuk a történteket. Keczer Gabriella Az Aranypálmáért mérkőznek Ezen a héten nyílt meg az 54. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, amelyen négy kontinens alkotóinak 23 filmje mérkőzik meg a legjelentősebb európai seregszemle nagydíjáért, az Aranypálmáért. Versenyen kívül további 24 filmet mutatnak be a dél-franciaországi városba özönlő több tízezer néző és résztvevő előtt. A május 20-ig tartó filmszemle tíztagú zsűrijének elnöki tisztét Liv Ullman norvég filmszínésznő-rendező tölti be, aki Jodie Foster amerikai filmcsillag visszalépése után mondott igent a megtisztelő felkérésre. A fesztiválpalota vörös szőnyegén ezúttal is világ-sztárok vonultak fel. Köztük volt Nicole Kidman és Ewan McGregor, a szerda esti fesztiváinyitó ausztrál versenyfilm, Baz Luhrmann Moulin Rouge című zenés komédiájának két főszereplője, Ornella Muti, az olaszok Domani (Holnap) című alkotásának sztárja, a rejtélyes francia filmszínésznő, lsabelle Huppert, az osztrák Michael Haneke. A több mint négyszáz benevezett filmből kiválogatott 23 versenyfilm 13 ország művészeinek alkotása, négy filmmel szerepel az Egyesült Államok, ugyanennyivel a vendéglátó Franciaország, három japán és két tajvani mozi képviseli az ázsiai filmgyártást, két filmmel inFESTIVAL DE CANNES 9-20 mai 2001 dul Olaszország, egy-egy alkotással Ausztrália, Ausztria, Bosznia, Irán, Oroszország, Portugália, Spanyolország és Svájc. Nagy várakozás előzi meg a neves rendezők, mint az amerikai Joel Coen, a svájci Jean-Luc Godard, a japán Imamura Sóhei és az orosz Alekszander Szokurov legújabb művét, akárcsak az első filmes bosnyák Danis Tanovic bemutatkozását. A labdarúgó-világbajnokság után a legnagyobb nemzetközi médiaeseménynek számító cannes-i fesztiválra a filmipar harmincezer képviselője jelentette be részvételét, a mediterrán város híres La Croisette-jén négyezer újságíró követi minden lépésüket a következő napokban. H. A. Operafesztivál Eddig hagyományosan Szeged számított a hazai operajátszás legerősebb vidéki fellegvárának, ám az utóbbi években Miskolc, Pécs és Debrecen is ringbe szállt a megtisztelő címért. Borsod-Abaúj-Zemplén megye fővárosában - hagyományteremtő céllal-június 15e és 23-a között „Bartók + Verdi" címmel nemzetközi operafesztivált rendeznek; amelyen több világhírű művész is fellép. Müller Péter Sziámi, a miskolci fesztivál főigazgatója hangsúlyozta: négy év óta tervezik a fesztivált, amelyet a jövőben minden évben megrendeznek. A sztárok - Cecília Gasdia, Boiko Zvetanov, Bruno Pola - mellett bemutatkoznak Miskolcon Kelet-Európa nagy ígéretei is. A kilencnapos rendezvényen a két komponista szinte valamennyi kiemelkedő műve színre kerül. A felújított Miskolci Nemzeti Színházban a hazaiakon kívül a milánói Scala, a moszkvai Bolsoj és a New York-i Metropolitan társulata is fellép júniusban. A több mint húsz, naponta délelőtt 11 órától éjfél utánig tartó opera-előadásaival és a hozzá kapcsolódó, szintén Verdihez és Bartókhoz kötődő, csaknem az egész városra kiteijedő látványos, kéthetes zenei programmal Miskolc Bayreuth, Salzburg, vagy Verona ünnepi játékainak rangjára emelkedve, Kelet-Európa kulturális és idegenforgalmi célpontjává válhat - remélik a szervezők. Haumann - hatvan A legsokoldalúbb színészegyéniségek közé tartozik Haumann Péter, aki a napokban ünnepli 60. születésnapját. Szinte minden műfajban kapott már szerepet, alakításai mindig hitelesek, a Jászai-díjtól a Kossuth-díjig már számtalan elismerést megkapott. Haumann Péter családjában - a dédszülőkig visszavezetve - egyetlen művészember, egyetlen komédiás sem volt. Szülei női fodrászként dolgoztak, ezért gyerekkorában egész nap az üzletben téblábolt, nézte, hogyan fésülik, dauerolják a néniket. O is arról álmodott, hogy majd a szülei mesterségét folytatja. Ha a Toldy gimnáziumban nem lett volna színjátszókör, s ha az irodalomtanára nem fedezte volna fel a színészi tehetségét, akkor lehet, hogy ma valamelyik fodrászüzletben a hölgyek frizuráit fésülné. Érettségi után, a biztonság kedvéért, az egyik belvárosi fodrászatnál jelentkezett nőifodrász-tanoncnak. Igaz, jelentkezett a színművészetire is, ahová rögtön felvették. A már fiatalon kopaszodó, nem kifejezetten bonviván külsejű színész a főiskola után vidékre került, előbb Debrecenbe, aztán Pécsre. Sok évnek kellett eltelnie, amíg a fővárosi színigazgatók felfedezték. - A véletlenen múlik, hogyan alakul valakinek a pályája - vélekedik. - Ha egy dunántúli színházi fesztiválon nem annak a darabnak, az Arturo Uinak a díszletei férnek be a fesztivál színpadára, amelynek én játszottam a címszerepét, és ezért nem ezt az előadást viszik oda, s ott nem lát meg egy pesti színházigazgató, akkor bizonyára még sokáig vidéken maradok. Ugyanannyi szerencse és jó tempóérzék is kell ehhez a pályához, mint amennyi gyakorlás és tehetség. Budapesten a 25. Színházhoz került, ahol a Szókratész védőbeszédével tűnt fel. Itt mutatta be először, hogy milyen fantasztikus memóriával rendelkezik: a több mint kétórás monológot súgó nélkül elmondani nem akármilyen bravúr! Természetesen fodrászt is játszott már. Bacsó Péter filmjében A forró vizet a kopasznak! egyik jelenetében nullásgéppel kopaszra nyírta egyik kollégáját. Haumann „mindenevő". - Sok kollégám a színházat emeli mindenek fölé. Nekem viszont minden munka érdekes. Egy-egy film-, tévé-, rádiószerep ugyanazt az örömteli izgalmat hozza, ha jó az anyag, ha jó a rendező. Még a szinkronizálást is szeretem, hiszen micsoda rendkívüli tanulmányra ad lehetőséget, ha mondjuk Lawrence Oliviernek kölcsönadom a hangomat és közben filmkockánként figyelhetem zseniális játéka minden mozzanatát. Kovács Katival együtt mostanában Slágertévét vezet, és maga is dalra fakad. Három gyermeke közül Petra és Máté is a világot jelentő deszkákat választotta. K. Gy. Haumann Péter a kilencvenes években a szegedi szabadtérin