Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-07 / 82. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 2001. ÁPRILIS 7. A legfejlettebb uniós tagországok szakértőinek véleménye is az, hogy a magyar tudományosság európai fejlettségű. Erről győződött meg egy közel­múltbeli konferencián Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, aki sok tudo­mányterületen lát esélyt versenyképességünk fenn­tartására- A baj azonban nálunk is ugyanaz, mint az EU-ban: a tudományos eredmény túl sokára válik gazdasági tényezővé. -Ha Magyarország ver­senyképességéről van szó, mindenki rávágja, hogy a tudományban biztosan lab­dába rúghatunk. így van? - Hadd mondjam el egy friss élményemet. Alig több mint egy héttel ezelőtt Olasz­országban, Velencében volt egy konferencia, amelyet az Unesco, az Európai Unió, az Európai Tudományos Akadé­mia és az Európai Tudomá­nyos Alapítvány szervezett. Az volt a célja, hogy próbálják megfogalmazni az uniós ta­gországok és Délkelet-Euró­pa közös feladatait - ez utób­bi régió felzárkózása érdeké­ben. Magyarországot is meg­hívták, hiszen az úgynevezett stabilitási szerződést mi is alá­írtuk. Mindegyik országról ké­szítettek egy országriportot. Leírtam a magyar helyzetet. Az volt a reakció - angol, né­met és francia résztvevőké -, hogy nem értik, miért vagyok én ott, hiszen a magyarorszá­gi riport olyan, mint egy EU­tagország riportja, sőt: néme­lyiknél még jobb is. Tehát én azt tudom mondani, hogy min­den nehézségünk ellenérc a magyar tudomány rangja még talán emelkedett is az utóbbi időben. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy számos ma­gyar tudós külföldön nagyon Magyarország a „második úton" Innováció a világban és itthon jól boldogult és boldogul. De kezdi látni a világ, hogy lehet számítani arra is, ami itthon történik. Hadd hozzak szege­di példát. Amit Hadlaczky Gyula a Szegedi Biológiai Központban a mesterséges kromoszómák területén csi­nált, az világszenzáció. Egy ilyen eredményért bármelyik nagy, neves kutatóintézet veze­tője mind a tíz ujját örömmel megnyalná. - Mégis, mit saccol, milyen helyünk lehel a világ tudo­mányában? - Nem hiszem, hogy ne­künk célul szabad kitűzni: vi­lághatalom leszünk a tudo­mányban. De azt igen. hogy minden egyes kutatási terüle­ten arra kell törekedni: legyen valami, amiben világelsők va­gyunk. Ez lehet szerénynek látszó dolog, olyasmi például, hogy bizonyos kutatásokhoz mi tudjuk adni a legjobb anyagmintát. De lehet olyasmi, mint a szegedi mesterséges kromoszóma. Számítástechni­kai kutatóintézetünkből került ki az első chip, amelyik a vi­lág jelenleg leggyorsabb szá­mítógépét „produkálja". Itt van a holográfia területén a rönt­genholográfia, amely sok évti­zedes álma volt az emberiség­nek - nálunk sikerült megcsi­nálni. A felsorolást folytathat­nám. - Szóval minden rendben van? - Ezt nem mondtam. Csak azt kívántam jelezni, hogy a magyar tudomány sok terüle­ten versenyképes, produktív. A gond azzal van - és nemcsak nálunk, hanem egész Európá­ban -, hogy lassan realizálja a gazdaság a tudományos ered­Kroó Norbert: „Olyan eredményért, mint az SZBK-s Hadlaczky Gyula mesterséges kromoszómája, a világ bármely nagy kutatóintézetének vezetője örömmel nyalná meg mind tiz ujját." (Fotó: Schmidt Andrea) ményeket. Az Európai Unió is lassabban, mint két verseny­társa, az USA és Japán, s ez számos kárt okoz az uniónak. Nálunk fokozattan jelentkezik ez a hátrány. Sem az a tőke, sem az a környezet nincs meg, ami a tudományos eredmények gyors átvitelét segíthetné. Ezért történt, hogy "például a Had­laczky-féle eredményeket egy külföldi cég realizálta. - Megítélése szerint való­szeríí-e az elképzelés, hogy maguk a tudósok alapítsa­nak vállalkozásokat, ha nincs más, akkor állami se­gítséggel? -Természetesen! Magyar­ország számára - ahol tőkehi­ányban csináltuk végig a gaz­dasági rendszerváltást - két út kínálkozik. Az egyik az, hogy behívjuk a gazdagokat. A mul­tikat. Ez megtörtént. A másik út az, hogy törekszünk létre­hozni a saját cégeinket. Mivel nincs pénzünk, csak kicsiben, kicsikkel tudjuk elkezdeni, ahol pénz híján az ötlet a leg­fontosabb. Az idő nekünk dol­gozik. Hiszen néhány évtized­del ezelőtt a termékekben átla­gosan 20 százalék volt a hoz­záadott szellemi érték, s 80 százalék, ami anyagban, ener­giában stb. materializálódott. Jelenleg ez fordítva van. A mo­dem termékekben a szellemi hozzáadott érték 80 százalék. Tehát amiről azt hisszük, hogy nekünk van - és remélem, hogy ez sok területen igaz -, vagyis hogy okosak vagyunk, most igen jól jön. Ha ezt kama­toztatni tudjuk és olyan termé­keket próbálunk kihozni, ame­lyekben tényleg nagyon ma­gas a szellemi értékhányad és mögöttük magyar kutatási hát­tér van - előre léphetünk. - A Széchenyi-tervben ki­választott területek és me­chanizmusok ilyen termé­keket ígérnek? - A kutatási pályázatoknál előírták, hogy konzorciumok pályázhatnak, amelyekben cé­geknek is részt kell venni és a pénz harmadát ezeknek kell biztosítani. Az első értékelé­sekből már kiderült, hogy ma­gyar gazdaság szereplői közül meglepően sokan vesznek részt a pályázatokban. Nyil­ván szerepet játszott ebben, hogy az idén januártól ha egy vállalat a kutatás-fejlesztésbe pénzt tesz, akkor annak duplá­ját leírhatja az adóalapjából. Ez akkor is így van, ha nem sa­ját maguk kutatnak, hanem megrendeléseket adnak. Az új szabályozótól egyébként azt is remélem, hogy az egyetemi és kutatóintézeti kapacitás egy része újra hozzá fog jutni vál­lalati forrásokhoz, ami a to­vábbi fejlődéshez elengedhe­tetlen. De az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a kutatóegysé­geknek az ipari megrendelő által igényelt, kemény feltéte­lek között kell dolgozni. Tulaj­donképpen egyet lehet érteni a nemzeti programban megfo­galmazott prioritásokkal: az informatika, az agrárkutatá­sok, a biotechnológia, az egészséghez kötődő kutatások, az új anyagok kutatása, a kör­nyezetvédelem, végül a most szorító társadalmi problémák­kal kapcsolatos kutatások ­nagyjából ezek az uniós prefe­renciák is. -Magyarország mennyire követi azt a világtendenci­át, hogy egyre kevésbé lehet elválasztani az alapkutatá­sokat az úgynevezett alkal­mazott kutatásoktól? - Az innovációs láncnak a linearitása megszűnt. Magya­rul ez azt jelenti, hogy minden összefügg mindennel. Manap­ság már nem arról van szó, hogy van egy alapkutatási öt­let, amelyen alkalmazott ku­tatással tovább dolgoznak, fej­lesztés lesz belőle, aztán ter­mék, amit eladnak. Ez a klasszikus lineáris innovációs lánc. Hanem arról van szó, hogy az eredmények egymás­sal összefüggnek, az alap- és alkalmazott kutatások össze­keverednek. Úgyhogy sokkal inkább beszélhetünk rövid és hosszú távú kutatásokról, ame­lyek közül az utóbbiak na­gyobb kockázatot jelentenek. A klasszikus alapkutatások ide tartoznak, de mint a név - alap - mutatja, nélkülük nem megy... Swlyak Erzsébet Áradásokat, szárazsá­got, járványokat és egyéb természeti csapásokat jó­sol a globális felmelege­dés jelenlegi ütemének fennmaradása esetén az ENSZ jelentése. Kérdés, kellően sokkolja-e a do­kumentum a közvéle­ményt és a döntéshozókat ahhoz, hogy konkrét in­tézkedéseket tegyenek a melegedési folyamat lassí­tására. „S. O. S„ örökre elmerül egy csendes-óceáni korallszi­get" - röpítették világgá nem­rég a hírügynökségek ezt a po­linéziai vészjelzést. Az aggoda­lom nem tűnik túlzottnak, ha is­merjük a bolygónk egészét érintő, globális felmelegedés hatásairól készült elemzéseket, amelyek valóban számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a tengerszint emelkedésével az alacsony fekvésű szigetek víz alá kerülnek. Az éghajlatválto­zásokkal foglalkozó szakértők, a klimatológusok ma már a műholdak felhasználásával begyűjtött adatok ismeretében, és a folyamatokat modellező számítógépes programok se­gítségével sokkal többet tudnak a világméretű felmelegedésről, mint tíz évvel ezelőtt. Azt már bizonyosan tudjuk, hogy a 21. század végére meg­növekszik a Föld légkörének átlaghőmérséklete. Az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozá­si Testületének ez év január­ban Sanghajban közzétett je­lentése szerint száz év múlva 1,4-5,8 Celsius-fokkal lesz ma­gasabba/ évi középhőmérsék­let. Az északi és déli sarkokon nagyobb mértékű melegedés várható, mint az Egyenlítő tér­ségében. Az is bizonyos, hogy a felmelegedés nagyrészt az emberiség számlájára írható. Dr. Makra László, a Szegedi Száz év alatt 5,8 fokkal is nőhet a hőmérséklet Gyorsuló globális felmelegedés Tudományegyetem Éghajlat­tani és Tájföldrajzi Tanszéke' nek docense úgy véli, az erdőir­tás, a mezőgazdasági terme­lésbe vont területek gyarapodá­sa és a városiasodás miatt a múltban már elindult folyama­lot a jelenkorban felgyorsítja a légkör fokozott elszennyeződé­se. Ezt igazolja az a megfigye­lés, miszerint 150 évre vissza­tekintve a 10 legmelegebb évből 7 az utóbbi 20 esztendőre esett. Tengerár és viharok Az említett légszennyezést elsősorban az üvegházhatású gázok - a szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok és a freonok - okozzák, amelyek a földfel­szín által kibocsátott hosszú­hullámú hősugárzás visszatar­tásával melegítik a Föld fel­színét. Ennek hatására a sarki jégtakarók olvadni kezdenek, aminek következtében e század végére mintegy fél méterrel emelkedik meg a tengerek és óceánok szintje. Ma már műholdfelvételek igazolják, hogy például Nagy-Britannia területe csökken, s az Antark­tiszról gyakrabban válnak le jégtáblák. A tengerszint emel­kedés a legsúlyosabban a kis csendes-óceáni és karibi szi­getállamokat, valamint Észak­Amerika keleti és nyugati part­vidékét, Európa északi ki­kötővárosait fenyegeti, és összesen akár egymilliárd em­bert is érinthet. A vízszint emelkedésével járó bajt teté­zik az egyre gyakoribbá váló, erős hullámverésekkel járó part menti viharok. A hó- és jégta­A nagyobb szárazsággal hazánkban is romlanak majd a búza termesztési feltételei. (Fotó: Gyenes Kálmán) karó olvadása egyébként to­vább fokozza a globális felme­legedést azáltal, hogy az alóla napvilágra kerülő talajfelszín több napsugarat képes elnyel­ni, mint a hó és a jég. Az évszakok eltolódnak Az említett ENSZ-jelentés kitér arra, milyen éghajlati vál­tozásokat idéz elő a globális felmelegedés az egyes konti­nenseken. Európában elsősor­ban a déli országokat fenyege­ti mind kiterjedtebb szárazság, ami a mezőgazdasági terme­lés visszaesését okozhatja. Északabbra az alpesi gleccse­rek 95 százaléka 2100-ig eltűnik, átalakítva a téli spor­tokra és a vízenergiára beren­dezkedett országok életét. Makra László szerint hazánk éghajlatára meghatározó hatá­sa lesz annak, hogy kevesebb páradús légtömeg érkezik fö­lénk az Atlanti-óceán felől, ezért Magyarország klímája is szárazabbá válik. Az évszakok eltolódnak: a nyár hosszabb, melegebb és jóval szárazabb lesz, az ősz enyhül és decem­ber végéig elhúzódik, a téli csa­padék nem csökken ugyan, de hó helyett eső formájában hull le, a tavasz pedig rövidebbé és változékonyabbá alakul. Az éghajlat megváltozása a me­zőgazdasági termelésre is ha­tással lesz. Elsősorban a búza, a kukorica és a burgonya ter­meszthetőségi feltételeinek romlása miatt ezekből a növé­nyekből kevesebb terem majd. S ha talán gyapot nem is nő a magyar földeken, mindenkép­pen a meleget és szárazságot jobban tűrő növényeket kell termesztenünk. A vízhiány főleg Afrika or­szágait, a Közel-Keletet és Ausztráliát sújtja. Dél-Ázsiá­ban ezzel szemben a legna­gyobb csapást az okozhatja, ha elolvadnak a Himalája gleccse­rei. Mivel ezek a jégfolyamok táplálják a mintegy 500 millió ember vízellátását biztosító fo­lyórendszereket, az olvadás először óriási áradásokat, később súlyos vízhiányt okoz­hat. A felmelegedés a termé­szeti katasztrófákon kívül jár­ványokat is előidézhet, mivel a trópusi betegségek hatásterüle­te északabbra tolódik. Bár az ENSZ-jelentés meg­lehetősen borúlátó képet vázol fel, egyes szakemberek a klí­maváltozás jótékony hatásai­ról is meg vannak győződve. A sarki jégpáncél eltűnésével pél­dául javulhatnak a tengeri ha­józás feltételei, az északi félte­kén megnövekedne a mezőgaz­daságilag hasznosítható terü­let nagysága, illetve kitermel­hetővé válnának a zord időjá­rás miatt ma még hozzáférhe­tetlen természeti erőforrások. Tisztázatlan kérdések Mivel a Föld, a légkör és a világóceán egymással bonyo­lult kölcsönhatásban álló rend­szere még a szakemberek előtt is csak kevéssé ismert, ezért a felmelegedés felvázolt folya­matát számos bizonytalansági tényező módosíthatja. Kérdés például, hogy a melegedés nyo­mán megnövekvő páramennyi­ségből képződő felhők a föld­felszín által kibocsátott hőener­gia légkörből történő távozását, vagy a napsugárzás földfel­színre jutását fogják-e jobban gátolni. Tisztázatlan az is, ho­gyan hat vissza a jég olvadása, a trópusi esőerdők irtása, vagy újabb területek művelésbe vo­nása a hőmérséklet emelkedé­sére. Választ egyelőre arra sem tudunk adni, kellően sokkolja-e a közvéleményt és a döntésho­zókat az ENSZ jelentése ah­hoz, hogy konkrét intézkedése­ket tegyenek a melegedési fo­lyamat lassítására. Makra László úgy véli, akkor következhet be minőségi javulás a környezet­szennyezésben, ha a hagyomá­nyos energiahordozók gazdasá­gosan kiaknázható készletei ki­fogynak, és az energiaterme­lés alapjául valószínűleg a kor­látlanul rendelkezésre álló víz fog szolgálni. A belőle előállí­tott hidrogén elégetésével ugyanis semmilyen szeny­nyezőanyag nem keletkezik. Hegedűs Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents