Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-28 / 99. szám

II. A TORONY ALATT A jótékonyság az élete Egy igazi lovag Álmodtunk egy szép várost magunknak Szeged: Firenze a Tisza partján? Nóvák István főépítész örömmel látja, hogy a városi beruházások igényességét „másolják" a magánépítkezők is. (Fotó: Schmidt Andrea) Dóczi Piroska látszólag teljesen szokványos bizományi üzletet vezet egy tízemeletes panelház földszintjén. A használt ruhát eladni és megvásárolni vágyók folyamatosan jönnek-mennek, sokkal nagyobb a forgalom, mint azt egy ilyen kis üzletben várnánk. Mindennek az oka pedig maga a tulajdonosnő, aki egy valódi lovag, pontosabban rendi dáma. A Csillag tér környékén elég sok ruhabizományi üzlet működik. Egy közülük azonban mindenképpen egyedülálló, tulajdonosa és vezetője ugyanis egy rendi dáma, mely címet a lovagrendek hölgy tagjai kaphatják. Dóczi Piroskát nem egészen egy évvel ezelőtt vette fel tagjai közé a Nemzetközi Rend a Népek Megértéséért. S hogy mit kellett mindezért tennie? Körülbelül nyolc évvel ezelőtt olyan munkalehetőséget keresett, amelynek segítségével saját maga ura lehet, ugyanakkor a vállalkozás elindítása nem igényel jelentős befektetést. Mindez azért volt fontos, mert gyermekét egyedül nevelte. így tehát Dóczi Piroska a használt ruhák vétele és eladása mellett döntött, nyitott egy bizományit. Folyamatosan jöttek az ügyfelek, gyűltek a megunt ruhadarabok, és egyszer csak kevés lett a hely. Keresnie kellett egy lehetőséget, ahol „megszabadulhatott" az olyan áruktól, amelyeket eladni nem tudott, ugyanakkor eredeti tulajdonosaik sem kérték őket vissza. Megsemmisíttetni nem akarta a gyakran alig használt ruhákat, így egyik vevője segítségével kapcsolatba lépett a Nemzetközi Rend a Népek Megértéséért nevű szervezettel. Azóta havonta akár több alkalommal is kocsiszámra szállítják el kis üzletéből a ruhát, és osztják szét a rászorulók közt. Munkatársunktól Csütörtökön kezdődtek meg a hagyományos Orczy-napok rendezvényei az Orczy István Általános Iskolában. A programsorozatot sportvetélkedők, színMindebben a domaszéki polgármesteri hivatal és a Gyermekjóléti Szolgálat segítsége nélkülözhetetlen. Általában a nagycsaládosok kapnak az adományból, de most bőven jutott az árvíz- és belvízkárosultaknak, sőt még Kárpátaljára is. Egy évvel ezelőtt aztán felmerült a gondolat, hogy Dóczi Piroskát rendi dámává avatja a lovagrend. Az üzletbe bejött a rend egyik tagja, és ott, a vevők szeme láttára kérte fel az asszonyt, hogy vállalja ezt a címet. Piroska a meghatódottságtól szóhoz sem jutott, tavaly ugyanis ő volt az egyetlen magyar, akit ez a megtiszteltetés ért. A mindennapjai azonban a ceremónia után sem változtak meg. Azóta is ugyanúgy gyűjti a ruhát, mint már hosszú évek óta, a különbség talán csak annyi, hogy egyre többen járnak be hozzá a kis üzletbe. A boltnak ugyanis egészen sajátos, mondhatni családias hangulata van. Piroska ugyanis a legtöbb „ügyfelét" név szerint ismeri. Ottjártunkkor például nem volt olyan pillanat, hogy vevő nélkül maradt volna. Főleg nyugdíjasok, valamint kismamák és gyermekeik érkeztek, egyszerűen csak nézelődtek, beszélgettek, a kicsik pedig egymással ismerkedtek. Volt olyan kislány, aki a boltba belépve Piroskától azonnal megkapta azt a rongybabát, amellyel, míg édesanyja körülnéz, játszani szokott. Úgy tűnt, legtöbben csak azért jöttek, mert egy kis figyelmességre, esetleg egyszerűen csak emberi szóra vágytak. Cserébe mindezért pedig megunt ruháikat hozták el Dóczi Piroskának, aki már a másnapi adományok összeállításán dolgozott. Szögi Andrea házi bemutató és - az iskola tanulóinak közreműködésével gálaműsor színesítette. Ma, szombaton egy városi történelemversennyel zárul a háromnapos rendezvény. Milliárdokban gondolkozzon az, aki szeretné megtudni, mennyit is költött Szeged az elmúlt években városszépítő beruházásokra. Ám a nagy munka még nem fejeződött be. - Nóvák Istvántól, Szeged főépítészétől megtudtuk: a Kárász utca átépítése után a Dugonics tér, az Árpád tér, a Jókai utca és az Aradi vértanúk terének megújítása következik. S az is elképzelhető, hogy Rákóczi fejedelem híres lovas szobra hamarosan a Széchenyi térre költözik. Terv sem volt Vannak, akik csak az állványokat látják, a por miatt panaszkodnak, s dühösen toporognak a Kárász utca kőzúzalékkal borított, ideiglenes burkolatán. S vannak olyanok, akik boldogan újságolják a paneltelepen szomszédjuknak: a Belvárosban már megint megszépült egy ház. S így összegzik reményeiket: pár hónapon belül mi, szegediek mondhatjuk el - nekünk van a legszebb Belvárosunk az országban. Hogy melyik csapathoz tartoznak többen, fölösleges feszegetni. Hiszen-járjon bármilyen kellemetlenségekkel is egy olyan nagyszabású rekonstrukció, mint Csongrád megye székhelyének átépítése - a Tisza-parti polgárok döntő többsége (alapozhatom véleményemet igencsak széles körű faggatózás eredményére) igenis örül annak, hogy új ruhába öltöztetik Szeged centrumát. De vajon miként vélekedik a százés százmilliókba kerülő beruházás eddigi, s várható eredményeiről Nóvák István, Szeged főépítésze? - Mielőtt a Kárász környékén zajló építkezésekről beszélnénk, hadd mondjam el: e látványos városszépítés jóval korábban megkezdődött, mint ahogy megjelentek a munkások a Klauzál téren, vagy bármelyik felújításra ítélt házban - kínált hellyel irodájában Nóvák István. - Néhány évvel ezelőtt ugyanis még az volt a gond, hogy a város nem rendelkezett olyan. Szeged minden kerületére kiterjedő városfejlesztési tervvel, amely megfelelt volna a mai kor követelményeinek. Előbb tehát meg kellett alkotni Szeged szerkezeti tervét, majd megszületett a Belváros részletes szabályozási terve is. Nem látványos munka volt ez, de feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Szeged egy átgondolt koncepció alapján szépüljön meg. De jöttek a törökök... - A tervezők tehát megálHagyományvilágban gyökerező életfák, gazdagon díszített májusfák és a karácsonyt idéző fenyőfák szimbolikájával ismerkedhetnek meg a kisdiákok a Rókusi 1. Sz. Általános Iskola pincegalériájában megnyílt kiállításon. A Föld napja alkalmából megrendezett A fák és az ember című bemutatkozás központi témája az idei nyírfa évére rímel, a tárlaton az iskola fotós szakkörének munkái, gyermekrajzok, a fákkal kapcsolatos versek, szólások, mesék és illusztrációk láthatók. A tárlaton a fa görög mitológiai megjelenítései, és a kínai filozófiában betöltött szerepe éppúgy helyet kap, mint a legújabb kori tojásfa állításának a divatja, vagy az újra reneszánszukat élő fajátékok csoportjai. A kiállítás előkészítésekor az alsó tagozatosok a növényekhez kapcsolódó irodalmi és képzőművészeti vonatkozásokat kutatták, a felsősök a Széchenyi téren található fafajomodtak egy új arculatú Szegedet. De vajon az (át)építők - az ön véleménye szerint - meg tudták-e valósítani mindazt, amit a tervek kidolgozói reméltek? - Határozottan igennel válaszolhatok. Pedig a kivitelezőknek nincs könnyű dolguk. Egy olyan szegedi Belvárost építünk most ugyanis, amilyennel Szeged soha nem rendelkezett. Igaz, hogy a török idők előtt ez a település elindult egy olyan úton, amin végighaladva Közép-Európa Firenzéje, egy valóban csodálatos reneszánsz város épülhetett volna ki a Tisza partján. Ám az ismert történelmi események félbeszakították ezt a fejlődést. Sok évszázaddal később mi egy ilyen hangulatú szegedi arculat megteremtésén dolgozunk. Ehhez pedig nem elegendő csak a házak kifestése. Többek között kidolgoztattunk egy olyan színtervet, ami garantálja, hogy harmonikus látványt nyújtson az egész Belváros. De ügyelünk olyan részletekre is, hogy a minden elemében megújult (s nem csak átfestett!) épületekre elhelyezett díszek, a kirakatok, az utcákon felállított új szobrok is illeszkedjenek a várost, mint egységes egészet kezelő városépítészeti koncepcióba. Nagyáruház, új ruhában - Idén őszre majd minden belvárosi épület pasztellszínekben pompázik a Kárász környékén, és végigfut a díszburkolat is a Széchenyi tértől a Dugonics térig. Ám ezzel a mű, ama megálmodott „reneszánsz" Szeged, még nem készült el. Merre felé gyógyítják tovább a Belváros sebeit az építészek? - Ha valóban arra pályázunk, hogy városunk messze földön is irigyelt központba csalogassa a szépre fogékonyakat, nem elégedhetünk meg azzal, hogy végre lesz egy igazán gyönyörű terünk (Klauzál), s egy hasonlóan impozáns utcánk, a Kárász. Olyan tengelyt építünk ki, amelyen végighaladva a Széchenyi tértől az Aradi vértanuk teréig egy megújított városközpont fogadja a sétálókat. Következik a Dugonics tér, a Jókai utcában új ruhát kell szabni a városképbe nem illő nagyáruházra. S lesz munkánk bőven az Aradi vértanúk terén is, ahol most igencsak kaotikus állapotok uralkodnak. No és ne feledkezzünk meg a Stefániáról sem, ahol már nagy erőkkel folyik a kertépítés, valamint a város főteréről, ahova - reményeink szerint - nem csak Rákóczi szobra költözik majd vissza, hanem új szökőkutak is épülnek majd. És a külvárosok? - Meg sem kérdezem, mennyibe kerül mindez, hiszen a folyamatosan emelkedő árak mellett felesleges lenne jósolgatni. Inkább arról faggathatom: Szeged városának marad-e forintja arra, hogy ne csak a Belváros, hanem a külső körzetek is megszépüljenek? - Az elmúlt esztendőkben is arra törekedtünk, hogy a kisebb centrumok is megújuljanak. Jól halad Alsóváros központjának, a Mátyás térnek a rekonstrukciója, áldoztunk Felsővároson a Szent György térre. Fodorkertben a Tátra térre. Egy felújítási program eredményeként olyan épületeket korszerűsítettünk, mint például Szeged legnagyobb háza, az újszegedi tizennyolc emeletes, vagy a garzonházak, és a körtöltés melletti, Olajbányász téri 101-es betontömb. Megszámolni is nehéz lenne, hány utcában fektettek le új csatornákat, s hány útra került szilárd burkolat az elmúlt néhány évben. A felsoroltak jól bizonyítják: Szeged vezetése, anyagi lehetőségeihez mérten, igyekszik gondoskodni a város minden szegletének fejlesztéséről. Örömmel tapasztalhatom, hogy a magánbefektetők is jó partnerek a csongrádi megyeszékhely szebbé tételében. Bár, sajnos, akadnak elrettentő példák, de többnyire valóban jó ízléssel megtervezett, gondosan kivitelezett társas- és magánházak épülnek városszerte. Rám foghatják: mint városi főépítész elfogultan dicsérgetem Szegedet. De az talán az értékeinket lebecsülőknek is mond valamit, hogy napjainkban az ország legkülönbözőbb tájairól érkeznek tervezők, akik kivétel nélkül csak elismerően szólnak a változásokról. Miért ne lehetnénk erre büszkék, mi, szegediek? Bátyi Zoltán kat térképezték fel és készítettek tanulmányokat a témából. - A gyerekek a kiállításra különféle magokat és terméseket csíráztattak, így naponta figyelhetik a növekedési folyamatot - mondta Mészárosné Balogh Ágnes, a kiállítás egyik szervező tanárnője. Elmondása szerint a seregszemle egyik üzenete, hogy felhívja a figyelmet a természeti környezet és az ember viszonyára. A honfoglalás idején még hazánk területének közel háromnegyed részét bükkösök, középhegységeinket tölgyerdő borította. Magyarországon az első világháború után regisztrálták történelmünk legkevesebb erdejét. 1925 után az erdőterület fokozatosan nőtt, a mai ország közel 18 százalékát borítja erdő. A kiállítás május 4-ig délután 14.15-től 16.00 óráig tekinthető meg. Előzetes bejelentkezés esetén délelőtt iskolás csoportokat is tudnak fogadni. L. G Nyírfák és tojásfák A gyűjtőmunkában javarészt az alsó tagozatosok vettek részt. (Fotó: Schmidt Andrea) Dóczi Piroska: „A rengeteg ruha nagy része a lovagrendhez, majd a rászorulókhoz kerül." (Fotó: Gyenes Kálmán) Orczy-napok