Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-03 / 78. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 2001. ÁPRILIS 3. Aranycsapat a világkupában Tudósvallomások Bevásárlóturizmus, munkaidőben - Kiszomborná! Nyáron megnőhet a forgalom A ritka alkalmak egyike: nem romániai, hanem uniós autó érkezett az átkelőhöz. Egyelőre csak Temesvár környékén terjedt el a kiszombori kapu hire. (Fotó: Miskolczi Róbert) Nagyvonalúság Tavaly ősszel elterjedt a hír: a kormány döntésének érteiméhen azonnal meg kell nyitni a kiszombori határátkelőhelyet; mert ezt kívánja most az ország érdeke. Az átkelő ügyét szorgalmazó helyi politikusok mégsem örülhettek, hiszen kiderült: a falut elkerülő út csak később készülhet el. A kiszombori­ak mondták is, a rajtuk keresztülhompölygő forgalom baleseteket okozhat. Most talán vannak, akik mosolyognak a falubeliek ak­kori aggodalmán. Pedig nem a nagypoli­tika nagyvonalúságának köszönhető, hogy nem történt baj. Csak annak, hogy az át­kelőről még kevesen tudnak; meg annak, hogy a kiszomboriak óvatosabban közle­kednek. Nyáron várhatóan már a kiszombori átkelőhelyet is igénybe fogják venni a Németországban dolgozó török vendégmunkások. Tavaly nyáron még csak a nagylaki átkelőhelyről tudhattak, hiszen ősz ele­jén vált nyilvánvalóvá, hogy októberben megnyí­lik a határ Kiszombor és Oscsanád között. Egyelőre kevesen választják a reg­gel 8-tól délután 4-ig nyit­va tartó átkelőt, bár a for­galom - lassan - már most is növekszik. Az év első heteiben lassan nőtt a kiszombori átkelőhely forgalma, ám a jelek szerint még mindig kevesen tudnak arról, hogy ősz óta itt is át le­het jutni a határon. Januárban Románia felől 2288-an léptek be személygépkocsival, míg 2471 kilépést regisztráltak. Februárban 269l-re, illetve 2686-ra nőtt a szám, miközben Nagylakon januárban 26 ezer 607-en léptek be Magyaror­szágra személy gépkocsival, s 21 741-en keltek át Romániá­ba. Kiszombornál az őszi át­kelőhely-avató óta reggel nyolctól délután négyig tart nyitva a sorompó. A folyama­tos kapcsolatot Nagylakkal műholdas összeköttetés, szá­mítógépes rendszer biztosít­ja. A jelenlegi felszereltség elegendő ahhoz, hogy a mos­tani forgalmat ellenőrizzék. Amikor ott jártunk, épp nem volt fűrészpor abban a keret­ben, melybe a nyugat-európai száj- és körömfájás-járvány miatt bele kell hajtaniuk a járműveknek. Azért nem volt, mert egy nagyméretű sziva­csot vártak, ami majd beleke­rül. s át lesz itatva a fertőtle­nítő folyadékkal. Az átkelő autók kerekeit addig perme­tezővel fertőtlenítik. A vámhivatal munkatársai szerint a kiszombori átkelőhe­lyet szinte csak a Temesváron és környékén élők használják; ők többnyire bevásárolni jár­nak át, s számukra valóban fontos az, hogy nem kell Nagylak felé kerülniük csak­nem száz kilométert, ha el akarnak jutni Szegedre. A Nyugat-Európából érkező uta­sok vagy nem tudnak az ősszel megnyitott új kapuról, vagy tudják, hogy a jelenlegi vé­kony úton két autó is épphogy elfér egymás mellett... Ez azonban nem jelenti azt, hogy a forgalom ilyen is marad. A vámosok szerint nyáron, a Né­metországban dolgozó ven­dégmunkások szabadságolá­sával, várhatóan meg fog nőni a kiszombori kapu forgalma. - Mióta megnyílt az át­kelőhely, egyetlen közlekedé­si baleset sem történt a falu­ban. Az odavezető útvonalon a reggeli órákban jönnek töb­ben - ilyenkor kisebb konvo­jok is vannak -, s kora dél­után mennek hazafelé - mond­ja Nagy Tibor, a község polgár­mestere. Kiszombor önkormányzata három gyalogátkelőhelyet ter­vezett az határhoz vezető ut­cákban, a közlekedésfelügye­let állásfoglalása szerint azon­ban ezeket a községi önkor­mányzatnak kell elkészíttet­nie. Most a csatornázás má­sodik ütemével kapcsolatos pályázat elbírálására vár a kép­viselő-testület; ha a pályázat sikeres lesz, és biztosítani kell a csatornázáshoz az önerőt, nem jut pénz a gyalogát­kelőhelyekre. Az azonban már biztos, hogy áprilisban átadják a község rendőrőrsét. B. A. Az SZBK meggyőző példa arra, hogy érde­mes nagy pénzeket be­fektetni a tudományba ­mondja a most megjelent interjúkötet egyik sze­replője, Láng István aka­démikus. Chikán Ágnes könyvében a szegedi szenior kutatók szemé­lyes vallomásai olvasha­tók. Harminc éves a Szegedi Biológiai Központ. Az alka­lomra jelent meg Chikán Ág­nes interjúkötete: az MTA molekuláris biológiai kutató­központjának szenior tudósai - Alföldi Lajos, Keszthelyi Lajos, Friedrich Péter, Vene­tianer Pál és a jelenlegi főigazgató, Dudits Dénes ­vallanak benne az intéz­ményről. A szerző megszó­laltatja továbbá az SZBK in­tézeteiben dolgozó doktoran­duszok képviselőit, a kutató­központ gazdasági és műsza­ki vezetőjét. Az interjúkat gazdag adattár és a kutatási eredményeket reprezentáló szép fotók egészítik ki. Szokás mondani, hogy az interjú feszes műfaj, kérdé­sek és válaszok szigorú egy­másutánja, amelyben kevés tere marad a személyesség­nek. Nos, az Aranycsapat a világkupában című kötet anyaga lehet az ellenpélda. Az oldott beszélgetésekből nemcsak az intézmény törté­nete, jelene és a jövőjéről al­kotott elképzelések bonta­koznak ki, hanem személyes sorsok alakulását is nyomon követhetjük. Az interjúk egy­szersmind tudósporték. Érde­kes olvasmányok érdekes egyéniségekről. A kötet egé­sze pedig egy Magyarorszá­gon alighanem páratlan si­kertörténet izgalmas, szemé­lyes hangvételű, mégis tény­szerű leírása. Hiszen arról van szó, amiről a könyvcím beszél: az alapítása idején az ország kirakatintézményének szánt SZBK-ban sikerült összehozni egy olyan tehet­séges és teljesítményközpon­tú (arany)csapatot, amely helytállt egy éppen akkor óriá­si fejlődésnek indult modem tudományterületen és azóta is versenyképes az egyetemes tudományosságban. Ahogyan a könyv eddig nem említett szereplője, az alapító Strauh F. Brúnó közvetlen munka­társa, Láng István akadémi­kus mondta: „Az SZBK meggyőző példa arra, hogy érdemes, kifizetődő nagy pénzeket befektetni a tudo­mányba... Olyan területeket szabad előnyben részesíteni, amelyek előtt komoly pers­pektíva áll, ahonnan a közve­tett haszon - például a bioló­giai kutatások hatása a mezőgazdaságra, az élelmi­szeriparra, az egészségügyre, a gyógyszeriparra - kisugár­zik... Az SZBK-t a magyar tudomány gyöngyszemének tartom, amely példa arra, hogy a jó beruházás jó ke­zekben jó eredményeket hoz­hat." • Az MTA Szegedi Bioló­giai Központ alapításának harmincadik évfordulójára ünnepséget rendeznek ma, kedden délelőtt 10 órakor az újszegedi intézményben. Itt lesz Glatz Ferenc, az Akadé­mia elnöke. A három évtized történéseire a korábbi, illetve a jelenlegi vezetők emlékez­nek vissza. S. E. Hangszergyári szemle DM-informáciá A szegedi hangszergyárba tervezett új szárítóműhely építése ellen benyújtott föl­lebbezés megalapozottságát a helyszínen vizsgálja a Csongrád Megyei Közigaz­gatási Hivatal - tájékoztatta lapunkat a gyár működésére panaszkodó lakók képvise­lője. A szemle április 4-én, délelőtt 10 órakor lesz. Harangozá-díjas: Nagy Albert Mindenki a maga táncát járja .Megint hétszázan vagyunk, mint a fénykorban." (Fotó: Gyenes Kálmán) Kamatláb, diák­szemmel Minden diák kapcsolatba kerül valamilyen formában az üzleti élet kérdéseivel. Eze­ket az ismereteket évek óta alkalmazott közgazdaságtan vagy üzemgazdaságtan című fakultatív tárgyként oktatják. A jövő tanévtől kötelezően választható lesz a gazdasági ismeretek tantárgy a társadal­mi ismeretek blokkon be­lül. A gazdasági ismeretek ok­tatási tapasztalatairól, vala­mint jövőbeni lehetőségeiről tartanak előadást ma, délelőtt tíz órakor a szegedi Deák Fe­renc Gimnáziumban, ahol há­rom helyi iskola: a Krúdy Gyula Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola, a Gábor Dénes Gimnázium, valamint a Fő Fasori Altalá­nos Iskola mutatkozik be. Tavaly az Oktatási Minisz­térium a vidéki városok leg­nagyobb magánalapítványát, a szegedi székhelyű Junior Achievement Magyarorszá­got kérte fel a tantárgy tartal­mi kidolgozására. Szegeden tizennégy közép- és hat álta­lános iskola építette be tanme­netébe ezt a tudásanyagot. Az űj tárgyat nemcsak a junio­rosok oktathatják, az iskolák vezetői dönthetik el. hogy mi­lyen program és tankönyv alapján kívánnak oktatni. L. G. Örülök, ha a gyomok nem nőnek az égig - fo­galmazta a kertje és a maga közeljövőjét a már­cius idusán Harangozó­díjjal kitüntetett néptánc­koreográfus, Nagy Al­bert, a Szeged Táncegyüt­tes vezetője. -Nem gondolja, hogy ál­dozni kellene időt már a kedvteléseire is? - Nyugdíjba küldene? Tény, hogy az idén júniusban hatvan leszek és ha mélyen belegondolok, mennem is kel­lene - a kertbe. Vár a sok ta­vaszi munka. De nyugdíjba nem mehetek. Nem hiszem, hogy bárki pótolhatatlan len­ne. Csak egyelőre nem látom az utódomat. Teljes embert, elhivatottságot, sokrétű kap­csolatrendszert kíván ez a munka... Úgyhogy örülök, ha annyi szabad időm lesz az idén is, hogy a kerti gyomok nem nőnek az égig. Máskü­lönben pedig mindenki úgy ismer, én is magamat, hogy egyetlen kedvtelésem van. - A tánc. Ha néptánc, ak­kor Szeged Táncegyüttes és Nagy Albert. Tényleg így tudjuk, ebben a város­ban, az országban, de kül­földön is egyre több he­lyen. - Örülök neki, ha így van, s bízom is benne, hogy nem volt hiába több évtizedes munkám. A hivatalosság - az egy másik tészta. - Mit ért ezen? Most lett Harangozó-díjas! - A helyzetünkről beszé­lek. Szeged város önkormány­zata tavaly óta nem támogat­ja az együttest. A megyeiekkel jó a kapcsolatunk, de rendsze­resen onnan sem kapunk anya­gi segítséget. Talán meg kelle­ne változtatni az együttes ne­vét - de ezt ne vegye komo­lyan! Éppen most dolgozunk azon, hogy Temes megye tele­püléseivel ápolt kapcsolatain­kat írásba foglaljuk, készít­sünk egy együttműködési megállapodást, mert arra kap­tunk ígéretet, hogy erre áldoz­na a Csongrád megyei közgyűlés... - Tavaly Végvár díszpol­gára lett és tudom, hogy azóta is sokat jár a szom­szédos romániai megyébe táncot tanítani. Gyűjteni is? - A tervezett megállapodás néprajzi gyűjtésről, táncokta­tásról, együttesek cseréjéről szól. A temesvári hivatásos együttes vezetője tavaly a nemzetközi táncszövetség fesztiválján látta, hogyan tán­coljuk mi a román táncokat. Őszintén szólva az volt szá­momra az egyik legnagyobb kitüntetés, amikor meghallot­tam, hogy azt mondja a saját táncosainak: nézzétek meg a szegedieket! így kell a román táncokat előadni! Most meg­hívott, hogy tanítsak be náluk román anyagot. A kinti ma­gyar együttesek egyébként kezdetben ódzkodtak attól, hogy ők román táncot mutas­sanak be - megértettem bár őket, de addig magyaráztam, amíg rá nem álltak. Az idén nyáron az egyik táborunk Vég­váron lesz és láss csodát - ro­mán gyerekek is jönnek! - Szóval a nyár is foglalt? - Mi lenne, ha azt monda­nám júniusban a gyerekeknek, szervusztok, majd találkozunk ősszel? Szétmenne a csapat! Összesen négy tánctáborunk lesz a nyáron. Az apátfalvit, haladó táncosoknak, országo­san is meghirdettük. Renge­teg a jelentkező, mert manap­ság semmilyen táborba sem tudnak menni ilyen olcsón, s akkor még nem beszéltem a tánctanítás minőségéről. - Mintha ismét népsze­rűségi hullámhegyen len­ne a néptánc, annyi itt a fiatal. Mi a titka? - Rengeteg helyen lehet ma már táncot tanulni - Szege­den is. De olyanféle perspek­tívát nemigen tudnak nyújta­ni a többiek, mint amit a Sze­ged együttes. Az alapítvá­nyunk, az általa működtetett alapfokú művészeti iskola és az együttes közösen, együtt képes arra, hogy megfelelő infrastruktúrában, távlatosan működhessünk, kosztümöket vásárolhassunk, fellépési le­hetőségeket biztosítsunk, itt­hon és külföldön. Ezért va­gyunk megint vagy hétszázan - mint a fénykorban, amikor az anyagiak előteremtése még nem a mi problémánk volt. - Tánccal ünnepli majd a születésnapját? - Természetesen. Meghív­tuk az évtizedek óta velünk kapcsolatban álló együttesve­zetőket, koreográfusokat, adat­közlőket. Velük lépek fel. Itt lesz Kallós Zoltán, Tímár Sán­dor, Karsai Zsigmond, Vén Fe­renc és sokan mások, köztük a fesztiváljaink rendszeres kül­földi vendégei. Mindenki a maga táncátjárja majd a szín­padon. A családom és én ­dél-alföldit. Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents