Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-17 / 89. szám

6 HELYI TÜKÖR KEDD, 2001. ÁPRILIS 17. Nem lesz tovább Hovatovább? Közhasznú dobókocka Tízéves a főiskola olasz tanszéke Buon anniversario! Rókusfalvy Pál Hovatovább? című műsorát számos vád érte, ezeket az óriás társasjáték vezetője egyfelől nem érti, másfelől természetesnek tartja a minisztériumi támogatottságot. Erről és a műsorvezetői pályához kedvet érző fiataloknak tartott előadásáról beszélgettünk vele Szegeden. - A sok vitát kiváltott Hovatovább? című televíziós műsor első adása tavaly februárban volt, és ebben az évben is folytatódott. Ezek szerint meghosszabbították a szerződést? - A televízió akkori elnökével a múlt év végén aláírtunk egy júniusig szóló megállapodást. Én eredetileg a millennium évére találtam ki ezt a műsort, a kulturális minisztérium ezért is támogatta. A mostani elnökkel még nem beszéltünk a jövőről, de úgy látom, hogy Magyarországon másfél-két évig folytaiható egy ilyen játék, addig tarthalja fent az érdeklődést. Én örömmel dolgoztam tovább, mert a vártnál sokkal több alapítvány és egyesület jelentkezett. Ez nem egyszerűen tévéműsor: a résztvevő játékosok, ismert emberek nem magukért, hanem másokért vetélkednek. - Azokat a csapatokat is igyekeztek kárpótolni, akik nem kapták meg a fődíjat? - Szilveszterkor az összes alapítvány képviselője ott volt a stúdióban, kaptak még egy lehetőséget, s a sorsolás a sükösdieknek kedvezett. - Meddig folytatná a vetélkedőt? - Szívem szerint addig, amíg csak lehet, az eszem viszont azt mondja: már abba kellett volna hagyni, mert a televízió anyagi problémái minden, otl készülő műsort érintenek. Ennek fényében valószínűleg 2001-ben, június vagy december végén be fogom fejezni. - Számos vád érte, amiért minisztériumi pénz felhasználásával készített szórakoztató műsort. - Ezt egyfelől nem értem, másfelől természetesnek tartom. A televízió költségvetésébe nem is fért volna bele a játékosok egymilliós díja. Nemzetközi italianisztikai konferencia rendezésével ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Főiskolai Kar Olasz Tanszéke. A felszólalók között volt Giovan Battista Verderame olasz nagykövet, Giorgio Pressburger, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, Magyarország és Itália számos egyetemének meghívott professzora. A rendezvény méltóképpen mutatta, milyen eredményesen működik a tanszék, melyet tíz esztendővel ezelőtt dr. Pál József alapított. Már kialakult mederben folyt a munka, amikor hat éve átvettem az intézmény irányítását - mondta dr. Szénási Ferenc jelenlegi tanszékvezető. - A jól megválogatott tanári testület munkáját egy nyertes pályázat eredményeként kiegészített könyvtár segítette, Olaszországból érkezett vendégtanárok óráit is látogathatták a hallgatók. Az akkreditációs eljárás során a négy fokozatú skála második legjobb besorolását kapta a tanszék - foglalta össze a tanszékvezető. Két éve vezették be a kreditrendszert, a kötelező alaptantárgyak, mint az irodalom- és nyelvtörténet, a leíró nyelvészet vagy az országismeret mellett különböző speciálkollégiumokat is felvehetnek a diákok: megismerkedhetnek többek közt az olasz filmművészettel, a nemzetközi jog alapjaival, a commedia dell'arte hagyományaival, vagy elemezhetik Pirandello szövegeit. Az internet segítségével szorosabbá válhatott kapcsolatuk Itáliával, az itthon nehezen hozzáférhető vagy egyáltalán be sem szerezhető legújabb irodalmi és szakmunkák is elérhetők. Ha nem is minden iskolában fő tantárgy az olasz, az itt végzett hallgatók igyekeznek legalább szakköri keretek közt átadni tudásukat, lehetőséget teremteni az olasz kultúrával való ismerkedésre. A római La Sapienzával és az Urbinói Egyetemmel építettünk ki szorosabb kapcsolatot - emelte ki a tanszékvezető -, a tanárok és diákok kölcsönös látogatása folyamatos. A tanszék munkatársai szerteágazó tevékenységet végeznek. Sulyok Hedvig egy cinquecentóbeli többnyelvű szótár magyar és olasz részét vizsgálta, Madarász Klára űj módszertani elveket szem előtt tartva írt általános iskolai tankönyveket, Szabó Tibor Dante művének nyomait kereste a múlt század magyar irodalmában. Demcsák Katalin dramaturgiatörténeti kapcsolódási pontokat kutat. A két olasz lektor Simoné Meriggi tanulmányaiban a magyar történelem fontosabb eseményeivel, Elena Gregoris kortárs magyar irodalommal foglalkozik. W. A. Rókusfalvy Pál a szegedi médiatalálkozón tartott előadásában biztatta a pályához kedvet érző fiatalokat. (Fotó: Miskolczi Róbert) Országszerte népszerű a mártélyi erdei iskola Másrész kézenfekvő, hogy egy ilyen műsort a minisztérium - tavaly a kulturális, idén az ifjúsági - támogasson. A megjelent cikkekben mindez politikai felhangot kapott, én az ilyen fanyalgásokkal nem szeretek és nem is akarok foglalkozni. Politikust nem is hívtam meg szereplőnek, pedig már jelezték, hogy szívesen játszanának. Magyarországon ezt nem lehet megtenni. Egyébként más műsorokat is támogatnak minisztériumok. Az 6 szakmai segítségük nélkül a jelentkezők közül nem tudnánk kiszűrni a nem létező vagy köztartozással rendelkező alapítványokat. Ők előzsűriznek és mindig biztosan folyósítják a nyereményt, közvetlenül a nyertesnek. - Kifogásként hangzott el az is, hogy a szakmai színvonal nem olyan, amilyen elvárható lenne. A nézettségi mutatók alátámasztják a folytatás szükségességét? - Ennek a műsornak nem is az a célja, hogy egy Vágó István-típusú szellemi erőpróba legyen. Ott is vannak különben viták, hogy miért az a 800 ezer forintos kérdés, hogy Zámbó Jimmynek Imre vagy János volt a neve. Egy egyórás, óriás társasjátékot akartunk, innentől kezdve pedig ízlés dolga az értékelés. A nézettségről pedig annyit tudok mondani, hogy a 10-15 százalék a Magyar Televízióban igen jónak számít, egy kereskedelmi tévében kétszer ennyien is tudnák nézni. - Akkor miért nem egy •kereskedelmi adón indult a játék? - A Magyar Televízió adott helyet ennek, máshol nincs idő a kísérletezésre, csak kipróbált licencműsorokat indítanak. Most kivételként Geszti Péter próbált saját ötletet megvalósítani kereskedelmi tévében, de a második alkalom után új adásidőbe került. - Ez a műsor a legfontosabb most? - Fontos, de emellett van vállalkozásom, cégem, hobbim és magánéletem is, borászkodom, és a rádiótól sem szakadtam el teljesen. A családom is nagy: öt testvérem van, a legfiatalabb 25, a legidősebb 46 éves. - Milyen lehetősége van a műsorvezetéshez kedvet érző fiataloknak? - Engem a szerencse segített, jó helyen voltam jó időpontban: a Studium Dixieland tagjaként konferáltam a műsorunkat, s felkértek, hogy dolgozzam a rádióban. Szeretek beszélni, voltak ötleteim, most is részt veszek a műsor megszületésének teljes folyamatában. A mai fiatalokat sajnos kizsákmányolják, mindennap négy órát dolgoznak egyhuzamban a mikrofon előtt, aztán készülhetnek a következő adásra. Ki kell próbálni, ma is lehet élni a szerencse adta lehetőségekkel. Az a lényeg, hogy ne az legyen a legfőbb célja az embernek, hogy anyuka vagy a szomszéd hallhassa-láthassa. Bizonyos fizikai adottságok is szükségesek, de látunk példát arra is, hogy a közönség épp beszédhibájáért kedvel meg valakit. Wagnor Anikó Németek A németországi Althenarból, Mártély testvértelepüléséről érkeztek az első vendégek az itteni erdei iskolába, mely változatos programjaival hazánkban is egyre népszerűbbé válik. A fiatalok a falusi életformával, az alföldi táj jellegzetességeivel ismerkedhetnek meg. A hagyományokhoz híven a mártélyi erdei iskola első vendégei az idén is Németországból érkeztek, mégpedig a falu testvértelepüléséről, Althenarból, illetve az Althenari Települési Szövetséghez tartozó kistelepülésekről. Immár harmadik alkalommal élvezhették a német fiatalok a helyi általános iskola magyaros vendégszeretetét. A huszonhat középiskolásnak és kísérőiknek számtalan érdekes programot kínáltak a házigazdák. A változatos eseménytár összeállításánál természetenyitották sen a külföldi csoport által felvetett kívánságok is meghallgatásra találtak. - A német vendégek feltérképezték a környéket, így ellátogattak Vásárhelyre, Sóshalomra, valamint megismerkedtek a mártélyi művészeti élettel, Nagy István népi fafaragó és Borsodi Kata keramikus munkáival tudtuk meg Bérci Tamásnétól, az általános iskola igazgatójától, aki arról is szólt, hogy a tervek szerint nyáron a mártélyi suli diákjai utaznának Németországban. Sőt: a magyar csoportban középiskolások is helyet kapnának, akik két héttel tovább maradnának kint, s ez idő alatt különböző programok segítségével fejleszthetnék nyelvismeretüket. Az egy év óta működő mártélyi erdei iskola egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az ország különböző vidékeiről érkeznek főként általános iskolás diákok, s ismerkednek meg a falusi a szezont életformával. Az idei szezonban egyebek mellett Makóról, Oroszlányból, Mohácsról fogadnak fiatalokat. - Az erdei iskolánk népszerűsítésében a Köznevelés című pedagógiai folyóirat nagyon sokat segít, ugyanis kihasználjuk a lap által nyújtott hirdetési lehetőségeket magyarázta az igazgatónő. A suli programtára változatos, a tapasztalatok szerint nagyon közkedveltek a természetvédelmi területekre szervezett tájékozódási túrák, a kézművesfoglalkozások, a pékműhely megismerése és az ópusztaszeri, valamint a szegedi kirándulás. De a mártélyi általános suli diákjainak sem kell lemondaniuk az erdei iskola nyújtotta lehetőségekről, hiszen a hagyományos osztálykirándulások mellett, a hatodikosok és a hetedikesek az idén első alkalommal hasonló programban vehetnek részt Seregélyesen. T. A. Belami inflációja a jagyon keresem az igaz sál V got, segítsen már valaki nekem! - jajdult föl a Zsibbadt brigádvezető nevezetű kocsma nagytermében Smúz apu. - Jelenleg ugyanis tele van az agyam rengeteg, ám egymásnak ellentmondó információkkal. Március végén még azt mondta a Járai úr, a Nemzeti Bank elnöke, de még Varga Mihály pénzügyminiszter is, hogy ebben az esztendőben tartható a kormány által meghatározott 5- 7 százalékos infláció. Aztán április elején már arról beszélt Varga úr, az injláciö mértéke várhatóan magasabb lesz. A minap már azt hallottam, hogy 8 netán 9 százalékkal is drágulhat az élet. Akkor most hogyan is van ez? - vakargatta nem éppen filmvászonra kívánkozó (lásd: bibircsókos) orrát az öreg Smúz. - Szóval azt mondták magának, hogy tartható? - vigyorgott Snájdig Pepi. -S elárulná, hol mondták? Netán a Varga úr. meg a Járai úr kéz a kézben elvándorolt a maga Panel Pál utcai házának kapujához. aztán belekiabálták a kaputelefonba, hogy „Hé, Smúz úr, ne aggódjon, csak kicsit romlik a pénze!" ? - Ugyan, ne ízetlenkedjen már, amikor egy söralátétet, meg nagyon komoly közgazdasági kérdéseket feszegetek sértődött meg Smúz apu. - Természetesen, nem jártak nálam ezek a fontos beosztásban serénykedő személyek, ám attól még, hogy nem vagyok rajta a protokoll-listájukon, én is olvashatok újságot. - Ne újságot olvasson maga, hanem forintot! — javasolta nem kevéske indulattal a hangjában Cink Enikő. - És akkor gyorsan észreveheti, hogy a pénz, úgy általában, csak hét százalékkal, netán nyolccal romlott, de magát ennél mégis sokkal jobban megkínozza az áremelés. - Az meg hogy lehet? - ejtette ki a kezéből a söröskorsót Link Egon. - Hát csak úgy, kedves Egon - fitogtatta, de azonnal, nem kevéske tudását Belami -, hogy nem mindenki egyformán markol a fogyasztói kosárból. Mert hogy ilyen is van. Amikor ugyanis az infláció emelkedését számolják, a tudós szakemberek nem csak azt veszik figyelembe, hogy maga mennyivel kapja drágábban a száraz kifiivéget Hamm Dönci sarki garázsboltjában, hanem azt is, miként alakult, mondjuk a neutrongyorsítós hifitorony, no meg a léglökéses villamostargonca ára. Mert hogy az előbb említett fogyasztói kosárban valamennyi fontosabb, megvásárlásra alkalmas árucikk benne tartózkodik. -No, de én még életemben nem alkudoztam targoncára? - sajnálkozott saját sorsán Link úr. - Emiatt fogadja őszinte részvétem. Am ettől még a közgazdasági valóság nem változik meg. Mint ahogy arról sem tehet se a Járai úr, se a Varga úr, hogy a körünkben üldögélők leginkább csak élelmiszerre, cipőre meg egyéb, létnek fenntartásához nagyon szükséges termékre költenek. Ha például tavaly is vett volna másfél millióért házimozit, meg az idén is, azzal kellett volna szembesülnie, hogy az viszont egy fillérrel sem lett drágább. - Szóval azt mondja, nyugodjak meg, mert hogy a nyugalmam közgazdaságilag tulajdonképpen indokolt? - Nagyon ajánlom, ne döntsön másként! - mosolygott Belami, s gyorsan elköszönt a díszes társaságtól. Mert fontos bevásárolnivalója volt azon a napon. „Húsvétra kell a sonka, a tojás, a csokinyuszi, el ne feledkezz kitrappolni a piacra!" - csengett fülében szeretett nejének, bizonyos Görcs Jolánnak az intelme. Igy aztán tíz perc múlva a külváros nyugalmazott szépfiúja már személyi szabadságától megfosztott, úgy is mondhatnánk, tetőtől talpig megkötözött sonkát markolászott. Nem volt az nagyobb egy dagadtabbra sikerül tojásnál, mégis azt harsogta mérlegelés után Mísz Teca elárusítónő, hogy az a sonka pedig I ezer 235forintba kerül. - De hát csak egy nyeletnyi - suttogta Belami, s mivel Andaxint nem talált zsebében, kelet-tanzániai siratóénekekkel, valamint az inflációs törvényszerűségek felidézésével őrizte lelkében a békét. Ám amikor egy picinyke csokinyúlról az derült ki, 299 Ft, a tojásárus pedig arról tartott előadást, hogy egy darab sonkalébe- való huszonkét forintért olyan olcsó, mintha ingyen adnák, Belami száját egészen furcsa hangok hagyták el. A négyezer per kilóért kínált bárányhúsnál aztán következett egy kis kiabálás, de estére, két deci nagyon vegyes pálinka segítségével sikerül normalizálni Belami vérnyomását. S mivel első az egészség, a külváros mindinkább vénülő széplegénye még akkor sem nyúlt baltáért, amikor Smúz apu megkérdezte: „No, Belamikám, akkor hogyan is állunk azzal az inflációval?...". Bátyi Zoltán