Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-14 / 88. szám

tefania RIPORT • KULTÚRA • TUDOMÁNY • ÉLETMÓD Poniogáts Béla: a korábbi évtizedek irodalma mostoha sorsra jutott • Friderikuszból legenda lett • A fiatal gazdasszony húsvét reggel meztelenül körül futotta a tanvát Húsvét hajnala A

gondolkodó emberi semmihez sem hasonlító nyugtalanság tölti el a nyitott sír láttán. Azt szoktuk meg, hogy az üres sírba valakit elhelyezünk, akit szerettünk, aki sokáig hozzánk tartozott. Nehezen találunk gondolatokat, amivel ezt a tényt el tudjuk fogadni, mert az ember nem tud belenyugodni abba, hogy meghal, hogy élete egy pillanat alatt elmúlik. Az evangéliumi történetben is üres sírral állunk szembe, de nem azért, mert még nem temettek oda valakit. Azért állunk megrökönyödve e sírbolt előtt, mert ide temették a Názáreti Jézust, és annak emberi tapasztalat szerint ott kellene lennie. Az evangélisták számára nem kellett volna váratlannak lenni Jézus feltámadásának, hiszen korábban utalásokat tett erre maga a Mester. Már az Ószövetségben is olvashatunk a feltámadásról, amikor Illés próféta égbe emelkedésről írtak, de azokat a mai olvasó elintézi annyival, hogy legendás történetről van szó, amelyben minden megtörténhet. Dániel próféta is írt arról, hogy „azok közül, akik a föld porában nyugszanak, sokan feltámadnak" (7,12), de itt pedig költői szövegről van szó, amit ilyen esetben kevesen vesznek „halálosan" komolyan. Ezekiel prófétának is volt látomása a csontokkal teli mezőmegelevenedéséről (37,1-14), de ott meg a látomás műfaja miatt hárítják el sokan a gondolatot, hogy komolyan a gondolatot. Jézus nyilvános működése idején szóba került a feltámadás kérdése, a farizeus-szadduceus vitában, amelyből az derült ki, hogy a feltámadás állapota különbözik a földi állapottól. Ez viszont afféle vallási vita, vagyis spekuláció volt a feltámadásról, amellyel szemben az egyáltalán nem spekulatív tény: a halál áll mindennapjainkban. Jézus beszélt a maga feltámadásáról, de ezt még az apostolok sem vették igazán komolyan, hiszen elítélése kapcsán még afőapostol, Péter is megfutamodott attól, hogy közösséget vállaljon az elítélttel, Jézussal, mert maga is félt a haláltól. Jézus betegeket gyógyított, sőt halottakat is támasztott fel, ezzel bizonyítva, van hatalma a halál fölött, de ellenvetésként szokták mondani, mégsem szüntette meg a halált, néhányat feltámasztott, de a többiek, többek között saját tanítványai is meghaltak. Jézus egész nyilvános működésének legfontosabb eseménye halálból való feltámadása volt. A húsvéti elbeszélés középpontjában az üres sír látványa áll, és az a tény, hogy nem találták Jézus testtét. Mind a négy evangélium beszámol erről a tényről és megegyeznek abban, hogy Jézus feltámadása, halálának harmadik napján, hajnalban történt, amikor a nők mentek látogatni a sírt. Abban is megegyeznek a tudósítások, hogy a feltámadás tényét nem hiszik el a tanítványok, János evangéliuma arról tudósít, hogy Péter és János maga sem akarja elfogadni a híresztelést Jézus feltámadásáról, hanem saját maga jár a dolgok után. Mindketten a sírhoz futottak, bementek a sírba, látták a halotti kendőket - és hittek. Nem Jézus tanítása nyomán, nem a feltámadás tanát követve, hanem a látvány hatására hittek: „Eddig ugyanis nem értették meg az írást, amely szerint föl kell támadnia a halálból" (20,10). 7

osef Klausner zsidó teológus, az első héber nyelvű Jézus-életrajz megalkotója azt mondta: „Egy vallás, amely 2000 évig fennmaradt, nem épülhet hazugságra." Az evangéliumi jelenet leírásából egyértelmű, hogy a tanítványok hisznek a feltámadásban legutoljára. De nem olyan módon, amint arról a filozófia beszél, s amit az igehirdetésben is gyakrabban említünk, hogy a testünk meghal, de a lelkünk feltámad. Jézusnak nem a lelke, hanem a teste támadt fel. Pál levonta a feltámadás tény éből a következtetést, „Jézus feltámadt, mi is feltámadunk". Ugyanis Jézus nem öncélú attrakciónak szánta a feltámadását. Nem filozofált, nem annyira teológiai vitát folytatott erről a kérdésről, hanem feltámadt. A halállal szemben ugyanis nem lehet érvelni. A feltámadásról pedig Jézus előtt mindig olyanok beszéltek, akik még nem haltak meg, akik nem ízlelték meg a halált. Jézus tudta, ha istenségét bizonyítani akarja, nemcsak a bűnt, nemcsak a betegséget, a rossz érveléseket, vagy a tömeg indulatait kell legyőznie, és nem elegendő lecsillapítania a háborgó tengert, hanem le kell győznie a halált is. Ez életünk legnagyobb fenyegetése. Romano Guardini azt írja az Örökmécses című művében: „A reggel arca minden más időnél jellegzetesebben, tisztábban ragyog. A reggel kezdet. A születés titka ismétlődik meg minden reggel." A

húsvét hajnala minden reggeltől különbözik, hiszen Krisztus föltámadt, és nem lopták el a testét a sírból. Ez a tény az életnek új dimenziót ad, az Istenről pedig újabb kinyilatkoztatást közöl. Eddig úgy véltük, az Isten az, aki büntetésül a halált adta, hogy röpke életünkben belekóstolhassunk ugyan az életbe, aztán itt kelljen hagyni. Mi pedig lázadtunk amiatt, hogy ő örök életű, mi pedig mindnyájan meghalunk. Húsvét hajnalán arra kell gondolnunk, az Isten az életet szerezte vissza nekünk, a hírt arról, hogy van föltámadás, ami miatt életünket hosszabb távra kell berendeznünk mint azt eddig gondoltuk. Nem a földi halál életünk utolsó eseménye, hanem a föltámadás. Ez a keresztények örömhíre húsvétkor és húsvét után. Benyik György katolikus teológiai tanár Daniék Szilvije állatorvosi pályára készül Tévézés helyett juhászverseny Dani Szilvia osztálytársai aligha sejtik: a tizenhárom éves makói kislány, ha kellene, egymaga parancsolni tudna egy több százfős juhnyájnak a pusztában. A dolgozatírások előtt a többiekkel együtt izguló Szilvi és testvérei éppúgy meg tudják fejni a juhot, mint miként a birkanyírás sem idegen tőlük. Szilvit már országosan ismeri a juhásztársadalom: nem egyszer ért el első helyezést ifjúsági kategóriában, a vásárhelyi Szent György-napi, országos juhászversenyen birkapörköltfőzésből. Szülei büszkén mondják: a kislányt az állatorvosi pálya vonzza. Máris kezd száradni a makó-rákosi puszta, pedig alig van még húsvét. Itt juhászkodik a két Dani család: Dani Jánosék és Dani tstvánék; előbbi a báty, utóbbi az öcs. Dani Jánoséknak négy gyermekük van, Dani Istvánéknak öt. Mindkét Daniék szeretnék, ha gyermekeik is megismerkednének a juhászattal - ez, úgy tűnik, meg is valósul. - Szilvi két ízben is első helyezést nyert birkapörköltfőzésben a híres, vásárhelyi Szent György-napi juhászversenyen, ifjúsági kategóriában - mondja Dani István. 0 maga, a családfő, kilencszer indult, s mindig a legjobbak közt végzett. Ez azért jelent valamit; az országos versenyre Szentgotthárdtól Záhonyig érkeznek résztvevők. Bátyja, János, szintén valóságos tudósa a juhászatnak: miniszteri kitüntetést is kapott hagyományőrzőjuhászatért; régi juhászeszközeit az érdeklődők kiállításon is láthatták Szegeden, az Ifjúsági Házban. Ilyen családi háttérrel Szilvi sikerein nem kell csodálkozni! Mi kell a bográcsba? Míg más gyerek tévézik, Dani Szilvi azon töri fejét: állatorvosnak tanul. Nem közlékeny az öt testvér - de a gyerekek, fiatalok általában sem közlékenyek, ha saját legbelsőbb világukról kell beszélniük idegenekkel. Nem véletlen, ifjúsági folyóiratokban sincs nyomuk igazi, élő magyar tizenéveseket bemutató írásoknak: a Vad Angyalhoz nagyságrendekkel könnyebb közelebb kerülni, mint egy birkafőzésben első helyezést elért kislány lelkéhez. - Sok mindenre ügyelnie kell a versenyzőnek - hallom a családfőtől -, mindent néz a zsűri. Kezdve azzal, hogy még alágyújtás előtt - a bogrács milyen fényes, hogyan van darabolva a hús, milyen a fűszerezés, mivel tüzel az ember. fával-e vagy gázzal. Ma már inkább a fatüzelés a nyerő, én mindig is annak híve voltam. Amikor félig kész az étel, akkor is jön a zsűri. Kóstolják, nézik a savát, illatát. Jön ntég kétszer-háromszor, amikor már majdnem kész van, akkor is jön, és végül föl is kell tálalni a kész pörköltet. Azt is kérdik, milyen pálinkát kínál az ember előtte, s milyen bort utána. Pálinkából legjobb az igazi, kecskeméti fütyülős barack, boriggPS tes •• - • süY ' "f 3 Jjjjjj mm* • ms*. Dani család mindene a juhászat; az előtérben, valamint az alsó felvételen Dani István és a kétszeres első díjas Szilvia. (Fotók: Schmidt Andrea) ból a száraz vörös illik a birkához. Miként készül a díjnyertes birkapörkölt? Dani István a hagymát nem „dinszteli" külön, együtt fő össze a hússal. A csontos részek a bogrács aljára kerülnek, a kevésbé csontosok és a színhús fölülre, így nem ragad le főzés közben az étel. A fűszerezés ismertetése közben modern dolgokat - Piros Arany, paprikakrém - is említ, hozzátéve: régen ezek nem szerepeltek a birka nélkülözhetetlen hozzávalóiként, de a zsűritagok, nagy éttermek konyhafőnökei, arra mennek rá, hogy kellően fűszeres legyen az étel. Miközben mindezt hallom, azon gondolkozom, az igazi, valahai birkapörkölt, amit a juh kisütött faggyújával főztek, abban pirítva meg a hagymát - miután leszűrték a faggyútöpörtyút -, s birkafej is került a bogrács aljába, vajon mennyire nyerné el a mai közönség tetszését. Az enyémet elnyerné, az biztos. Nem is tudom, mi hat rám nagyobb vonzerővel, a nagy vizek nádas mocsárszaga, vagy a birkabégetéssel vegyes kolompszó. Ahogy ezt leírom, tiszta libabőr lesz a hátam, karom, ami köztudomásúlag a katarzis fiziológiai megnyilvánulása, mely csak a legnagyobb irodalmi művek élvezetekor fogja el az embert. Vajon Szilvi és testvérei éreznek-e ilyesmit? Lehet, hogy - most még - nem, csak majd évek múlva, ha elkerülnek otthonról, s valami hirtelen fölidézi bennük a rákosi puszta emlékét az autóriasztó-vijjogásos városban, akkor idéződik föl bennük mindennél erősebben a házi készítésű juhsajt, orda enyhe birkaillata, a bíbic jajongó, szögletes, fekete-fehér röpte a kora tavaszi légben, mikor még hófoltos, lélegző-kövér-zöld, nem nyáriszáraz-kiégett a rét? A koromfekete cigája És a fölidéződnek a fekete bárányok. Mert a két Dani család cigájákkal foglalkozik. büszkék is erre: a cigája igazi, régi magyar fajta. Születésükkor koromfeketék a cigájabárányok, s csak később kezdenek világosodni. A nyugati világban, és ma már Magyarországon is, a merinó a legjellemzőbb, a gyapja miatt. - A cigája viszont tejet is, húst is többet ád - hallom. Megellik két-három bárányt is, s föl is tudja őket nevelni. Húsa ízesebb, zamatosabb, mint a merinóé. Fölmerül bennem egy kérdés: rackát, ama pödrött szarvút, vajon miért nem tartanak Daniék? Az is ősi, az is magyar. Viszont - mint megtudom -eladhatatlan. Nem szeretik a kereskedők a bárányát, mert már korán nagy a szőre. Holott húsa annak a legegészségesebb: koleszterinmentes. Éppúgy, mint a szürke marháé, mangalicáé. Marad a cigája, mely ugyancsak kuriózum, és még el is adható. Szent György-napi juhászverseny alkalmával a belőle készült étel bízvást siker reményében föltálalható. Ám Szent György-nap (április 24., ekkor szokták a hagyomány szerint kihajtani a birkát; Szent András-napkor, november 30-án meg beterelni), ntely piros betűs ünnepnek számít a juhásztársadalomban, évente csupán egyszer van, a juhász élete maga a mindennapi, megszakadásig végzett munka. Téli teendők - A földművelők télen pihennek, nálunk pedig télen van a legtöbb munka. AJckor ellik a birka, olyankor éjjelnappal mellette kell legyünk mondja Dani István a száradó pusztában; a „kell legyünk" jellegzetesen kelet-magyarországi nyelvtani szerkezete neolatin hatást tükröz. Lehet, nem is ekként mondta, csak bennem idéződik föl így, utólag, mert tudom: erdélyi eredetű a Dani család, néhány generációval ezelőtt még jellegzetes transhumans pásztorkodást végeztek, nyárára fölhajtották a nyájat a havasi legelőkre, télen meg le Makó környékére, ahol hagymán húzta ki a telet a jószág. „Minél följebb értünk a hegyekbe, annál inkább jól éreztük magunkat", idéződnek föl bennem idősb Dani János - a Dani fivérek édesapja - négy évvel ezelőtti szavai. A téli időszak tehát nehéz, egyik birka a másik után ellik, egyik anya nem fogadja el a bárányt, másik bárány burokban születik, a harmadiknak minden baja van, s így tovább. A tél egyébként a betegségek ideje is, és ha egyszer valami beleüt a nyájba, nincs megállás, ha valahol óriási szerepe van a prevenciónak, az ez. Tavasszal, a bárányok elszállítása után már könnyebb a dolga a juhásznak, már csupán a fejés marad, a legeltetés, a nyírás. Meg aztán el lehet kezdeni a téli takarmány betárolását, s így tovább... Osz felé már csak tényleg a legeltetés marad, aztán kezdődik minden elölről. A juhászat tudománya Most azonban még tavasz van, mi több, húsvét. Van-e szerepe ilyenkor a juhászcsalád életében Isten bárányának? Hogyne volna, többek között vágottleves formájában. Ezt Julianna asszony, Szilvi édesanyja főzi. Savanyú levesnek, szíve-nyelve-levesnek is mondják. Voltaképpen bárányleves, belekerül a fiatal juh szíve, nyelve, „gegője", a lábszárcsont, egy kis hús, tüdő, aztán ecet, bors, babérlevél, főtt tojás... - Szilvi az állatorvosi pálya felé kacsintgat - térnek vissza a szülők a pokémonozás helyett juhászversenyen szereplő kislányhoz és mi örülünk neki. Minden gyermekünkkel megtanítjuk a legfontosabb juhásztudnivalókat: ha már egyszer juhászcsaládba születtek, kapják meg a vele járó ismereteket. Sokfelé sodorhatja őket az élet, ki tudja, melyiküknek lesz szüksége e tudományra. Örülnénk, ha továbbvinné valamelyikük a juhászatot. Szilvi állatorvosként majd segíteni is tud itthon, s keresztapjáéknál, meg tatánál is, ha gond lenne a jószággal. Támogatni fogjuk a továbbtanulásban!... - mondja Dani István. És bár még csak tavasz van, a száradó, rákosi puszta fölött rezeg a levegő. Farkas Csaba mmm