Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-12 / 86. szám

10 KITEKINTŐ CSÜTÖRTÖK, 2001. ÁPRILIS 12. horoszkóp KOS: Megpróbál olyan megoldáso­kat keresni, amivel ellen­súlyozhatja rapszódiku­san támadó rossz hangu­latát. Nem könnyű a fel­adat. de megoldja. BIKA: Ne paza­rolja az idejét olyan emberekre, akik csak a levegőbe beszél­nek. Ezen a héten egy kellemes utazás helyre­billenti a lelkét. IKREK: Most pontosan látja, hogy mit csinált jól illet­ve rosszul. Van elég ide­je, hogy esetleges hibáit helyrehozza. Rendezge­tés minden területen. r^T) RAK: A mai na­' ' pot is szerelmé­nek szenteli, mint álta­lában a napjait szokta. Meg szeretné vele értet­ni, hogy milyen fontos önnek ez a kapcsolat. s\ OROSZLÁN: Egy kicsit szétszórt, köszönhető ez annak, hogy még be sem fejez­te legújabb terve meg­valósítását, máris egy másikon jár az esze. SZŰZ: Ha nem biztos valamelyik tervének a kimenetelé­ben, beszélje meg csa­ládjával. Estére keres­sen valami könnyed szórakozási lehetőséget. S MÉRLEG: A mun­kájával kapcsola­tos fáradságát próbálná kipihenni, de nem hagy­ják magára. Ettől aztán még nyűgösebb lesz, ami másnak érthetetlen. SKORPIO: Számos kellemes történés­sel kell ma szembenéz­nie, szerencsére rugalma­san fogadja ezeket. Leg­alább az estét töltse pihe­néssel, olvasgatással. Z " NYILAS: Ma 4 mindenre túlsá­gosan érzékenyen rea­gál, s így idóben észre­veszi a dolgok alakulá­sát. Ha kedve szerinti a változás ragad ja meg. BAK: Végre elfo­gadják egy dön­tését amelyért igen so­kat kellett küzdenie. Partnere csak részben ért önnel egyet, tartóz­kodjék a kritikától. VÍZÖNTŐ: Egy kis flört megbizsergeti a szívét, s napokig bol­dog lesz tóle. Ha nem jön össze az sem nagy baj, lesz mire emlékeznie egy hónap múlva is. r^n HALAK: Úgy vi­sclkedik, mint egy esztelenül féltékeny szerelmes. Nem tudja mi okozza, de rosszul érzi magát ebben a sze­repben. Lazítson. Az előfizetéssel és a kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeiket az ingyenesen hívható számon tehetik meg. 06-80/821-821 Szombatonként a 466-847-es fővonalon. Kedves Kömyékbéliek! r ipasztalják önök is: furcsa világban élünk. Erre te­kintetlel mondjuk el, hogy miért nem tanítja szőni a kisteleki művészeti iskola növendékeit a csengelei Kucso­ra mama? Pedig már minden meg volt beszélve... Tanár vitte a gyerekeket a csengelei mintaszövő asszonyhoz. Körbenézték szövőgépét, csodálták a színes rongyokból készített pokrócokat, lábtörlőket. Tenyérbe nem csaptak, az Öregniama örömmel vette az érdeklődést. A lánya mondotta el a Pántlika úti találkozásunkkor, hogy a tanár úrék látogatását követően megjelent a ma­mánál két detektív. Azt mondták, hogy kényes ügyben nyo­moznak. A csengelei postás le van tartóztatva, hamis pénzzelfizette a nyugdíjasokat. Tudták, hogy neki is vitt, megkérték, hogy mutassa meg, ellenőrzik a bankókat. A mama odaadta nekik az ezrest, átvilágították, több ol­dalról megvizsgálták. Megörültek, hála istennek ez nem hamis, de kérték: vegye elő a többit is. Mivel a mama ak­korra már kiköltekezett, nem tudott többet eléjük rakni, csak karját tárta a detektív uraknak. Nevettek a pénzvizs­gálók, ha előttük titkolja, az nem baj. Kérték: elmennek, keresse meg későbbre. Az ezrest visszaadták. Később a lá­nya elcsodálkozott a történteken, hiszen idefelé jövet ta­lálkozott a csengelei postással; hazajött a fiútestvér Ha­lasról, az ángyival kocsiba vágták magukat, és fölkeres­ték a postást a faluban. Epen, becsülelének teljében ta­lálták. Nem szóltak, irány a kisteleki rendőrség. Ott már tudtak az áldetektívek munkájáról, állítólag, akkorra le is kapcsolták őket. Ica mama annyira megijedt az Öreg­mama „eszes" látogatóitól, hogy a tanítást is azonnal le­fújta. Határozottan megtiltotta, hogy anyukája ezután ide­geneket engedjen a tanyába. így hát szomorúan veszünk róla tudomást, hogy az útonállók egyre fondorlatosabb cselszövései miatt nem tanulnak rongyszövést Kucsora mamától a kisteleki művészeti iskola diákjai. Akiknek ter­mészetesen az áldetektívek pénzszerző történtéhez sem­mi közük... fttAjertni ttiljerr Vonatpótló bicikli - Feketehalomról Szinte trappban.*. Kistelekről Kistelekre indulnak Nagymihályék Feketehalomból. (Fotó: Gyenes Kálmán) Külső szépéi adták Kisteleknek! Már a befuccsolás határán állt a kisteleki városszépítők egyletének legutóbbi köz­gyűlése, hiszen a munkát mindenki szívesen vállalta, csak a vele járó szervezést, irányítást nem, amikor Rozs­nyai Erzsébet nagyobb önbi­zalomra szólította föl a csa­patot: - Ne azt mondjátok, hogy ez se sikerült, azt se tudtuk..., fiatalok vagytok, nem szabad így gondolkod­notok! Nem fulladtatok bele a vállalkozásba, nagyon szép, amit csináltok. Azt már az összejövetel korábbi felszólalói is han­goztatták, hogy az irányítók, a szervezők serénykedésétől kap színt a kisváros, lesz gondozott fenyvese, védett tava, pompázó virágsora, tiszta játéktere. Tettrekészsé­gük ad erőt másoknak. De minden terhét Kisteleknek nem vehetik a nyakukba, hi­szen akik ebbe az egyesület­be jöttek, mind a maguk aka­ratából jöttek, segítségükért nem várnak fizetséget, ők a szabadidejüket áldozzák. Lé­nyegében Kistelekért gereb­lyéznek. A városvédő és szé­pítő egyesület munkáira föl­figyeltek a pályázati pénzek osztói is. Mindezekre a lemondott titkár. Mészáros Gábor és az új elnöknek kért vállalkozó, Kosztinné Vastagh Andrea többször is elmondta: nem érzi már azt a tüzet, azt a közmunkát hajtó erőt, amely az alakuláskor majdhogynem mindegyikükben lobogott. Emellett mindenképp elő­nyös, ha mások is betekinte­nek a közmunkaszervezés rejtelmeibe és váltják egy­mást az egyesület irányítói. Némethné Mucsi Julianna úgy érezte, hogy nagyon le­becsüli magát az egyesület vezetósége, hiszen aki ezek­ben a munkákban részt vesz, tudja, mivel jár az a gyere­kek, család és pénzkereső munka mellett. Tóthné Tóth Anna, Hajdú Istvánné, Sere Ferenc, Papp Zoltán, Kál­mán Pál, Guba Zoltán a ko­rábbi évek látványos város­szépítő cselekedeteivel meg is erősítette ezt, de hozzátet­ték: a végén, a többségében közös akarattal indított mun­kák legtöbbször a titkárra, szervezőre maradtak. Miután már mindenki, akit vezetői posztra jelöltek, megköszönte és visszamond­ta a jelölést, Lajos Sándorné, Mucsi Ferencné és Guba Zoltán tett még néhány, meg­maradásra lehetóséget adó javaslatot azok után, hogy a közgyűlés önkéntesei határo­zottan kérték Gábort meg Andreát, hogy „lépjenek vissza a visszalépéstől". Haj­duné Vikit pedig arról győz­ködték. hogy ne gondolja meg magát, maradjon a lis­tán, ha már fölkerült oda a titkos szavazáson. Rozsnyai Éva elmondta, amit gondolt, Mészáros Gábor és Kosztin­né Vastag Andrea hatalmas tapsot kapott, ugyanis a „hosszas unszolás" gyümöl­csöt hozott: a Kisteleki Vá­rosvédő és Szépítő Egyesület vezetőséget választott újabb két évre. (Mint lapunkban már közöltük: elnöki megbí­zást Kosztinné Vastagh And­rea, alelnökit Hajdú István­ná, titkárit Mészáros Gábor kapott.) így nem marad abba a munka, lesz majd irodájuk, berendezhetik a kisvárosi múzeumot, szirmot bonthat több ezer utcai virág, költ­hetnek a Bíbic-tó madarai, játszóhelyük lesz a József Attila utcai gyerekeknek, át­adják a fölújított stációkat, a Kocsó-kápolnát. A temető­kert kapuja is a régi módon lesz kicifrázva. A több mint 30 önkéntest számláló egye­sület pedig új híveket to­borozhat. Olyan kistelekie­ket, akik szeretik maguk kö­rül a rendet, a szemnek is szép dolgokat. M. T. Akik látják, tudják: ha in­dul a kisteleki vonatpótló bi­cikli, már hasad a hajnal, gyermekarcot pirosít: Andi­káét, Ágikáét, Csabikáét. Elöl ül a kicsi, aki még nem masiniszta, hátul a nagyobb, aki meg öleléssel irányítja Anyukát, köszön el macská­tól, kutyától, kakastól, puly­kától. Á hajnali kenyérgó­zöst Erzsike vezeti; előtte kerekez a legnagyobb kicsi, Andrea, szépen beöltözve is­kolatáskájába. Gurul a két kerékpár, mintha hídról jön­nének. A ház elől a kerítés­kapuig. ahol drótjával zárják a tanyát; onnét átszállás nél­kül a kövesútra; ahonnét traktorokkal, autókkal, lovas kocsikkal, biciklikkel társul­va veszik útjukat a vasút fe­lé. (Elöl Andika, mögötte a családi karaván: Csabika. Anyuka, Ágika.) A vonat­pótló 375-ös tanyai járat, két kipróbált mezei kerékpár, a csengelei vonatállomásnál ér a tetthelyre, előtte a hat óra tízperces vonatindulásnak, mert ha nem. hiába kelt Er­zsi anya fél ötkor, s látta el a jószágokat sebtében, öltöz­tek, készültek, készítették (ki) egymást a gyerekek, magukra hagyja őket a fél­egyházi személy. Csengelé­ról még ilyentájt kevés az autó, hogy Andika időre az iskolába, Ágika az óvodába elérjen Kistelekre. (A pöt­töm Csabikának mindegy lenne, őt csak úgy hozzák­viszik a többivel.) Akik látják, tudják: Erzsi­kéék nap mint nap tekerik a bicajt - istenigazából. Bérletük van, két megállót mennek a vonattal. Mind­azért, hogy Kisteleken lesz­állva. átüljenek a vonatpótló városi bicajokra, merthogy a Nagymihály lányoknak olyan is van, s a megőrzőből kitolva, ugyanúgy veszik nyergükbe utasaikat, mint a 375-ös tanyaiak kint. Feke­tehalomban. (Andika elöl, mögötte Erzsi anya Csabi­val. Ágival és itt már a kor­mányra akasztott kenyeres kosárkával.) A városi járat már gyor­sabb. Az állomástól a Csaba­sarokig és onnan vissza, sok az utca, de jó az út. Mire a Nagymihály család szétszó­ródik - Andika megy a Rá­kóczi iskola másodikosai­hoz, Ágika a régi vásártér óvodájába, jön is a visszavo­nat. (A pöttöm Csabika, aki már Kovács - marad mindig Erzsikével a kisülésben.) Befizetik az épp soros csek­ket, vesznek kenyeret, édes­séget és irány az állomás. Mindig el kell érniük a nyolckor induló szegedi sze­mélyt, hogy azzal idóben ha­zaérhessenek kertet kapálni, tüzet fával éleszteni. Dél­után, miután összeszedódik ismét a Nagymihály család, jólesik az otthoni meleg. Korábban több idejük ma­radt a Kistelekről Kistelekre vonatozó feketehalmiaknak, akkor fél kilencre jött a vo­nat, de a hazajáró vasutasok miatt, hogy nekik se kelljen fecsérelni az időt, korábbra tették a 7057-es személy in­dulását. Nagymihályné, Kordás Erzsébet (Erzsike, Bözse, Pösze, Örzsi, Zsike, Böbe, Erzsók, kinek melyik) kilenc órára már ismét etetőruhájá­ban; moslékot kever, tűzre­valót hasogat, kertet gyom­lál. Csabika „hum egyet" a kiságyban, hogy mire ismét érkezik az öltözködés gyöt­relmes ideje - rajta a kezes­lábas, fönn a kiscipó - vi­dám legyen. Az anyai ölben való dajkálás után a kerék­pár első ülésébe ültetve, fris­sen - tíz. hónapos legényhez illően - induljanak a városba a testvérekért. A félhármas délutáni vonattól szinte trappban vágtatnak értük, hi­szen a visszafelé vonatot 3 óra 25 perckor indítják Kis­telekről. Akik látják, tudják, hogy öt után, miután mindenki he­lyére tette a városba járó ru­háját, helyére a táskát, kez­dődhet az este az ősi Kor­dástanyában. Szabad a törté­net az óvodáról, iskoláról, amelyben oly jó lenni, mert ott van minden, ami szép, és ott a sok gyerek. A vonat­pótló kerékpár utasai ezt el­mondják Csabikának, el­mondják Anyukának. El­mondják a macskáknak, el a kutyának, kismalacnak, ól­nak, istállónak, tanyaudvar­nak, kerítésnek, kapunak, Vígh szomszédnak. És ha nem lenne mindig fuvalkodott, még a mérges pulykának is... Majoros Tibor Fólia tojta az újkrumplit Munkatársuntól Szekeres Mihály már har­madik éve elsőként érkezik az, újkrumplival Pestre. A hét elején ásták föl a kará­csony előtt ültetett burgo­nyát. Valóban kesztyűs kéz­zel bántak a fólia tojta hímes tojásokkal, amikor szaggat­ták a krumpli szárát, gyömö­szölték földjét, hogy a kosár­kába kerülő gumók ne sérül­jenek. Szekeres i büsz­ke a télen termő krumplijára, járnak csodájára az érdeklő­dók, érkeznek szemléjére kutatók. A fóliaház tartóva­sait maga hegesztette, ezt a burgonyatermesztést ő kísér­letezte ki. Amióta leköszönt az alosztályvezetői rendőr beosztásáról, városvégi ker­tészetét egy hektárosra nö­velte. A krumpli után papri­ka kerül majd az ágyásokba. A gazda szerencsének tartja magát, mínusz hat fokban befagytak ugyan a csövek a fólia alatt - akkor belobban­totta a gázégóket -, de a té­len termő krumplira nem fűt. Szekeresek fóliájában nagyra nőttek a télen vetett burgonyák. (Fotó: Gyenes Kálmán) Állítólag a növény a ráper­metezett víz miatt marad életben télvíznek idején, hi­szen a zöld krumpliszár - et­től a szabadföldi krumplive­tők már rettegnek - a legki­sebb fagyra is megfeketedik. Azt meg már mi se hihetjük, készülve a krumplivetések dandárjára, hogy aki ilyen­kor szedi a termést, nem azonos az egyszeri emberrel, aki - mint tudjuk - télen szeretett aratni, nyáron meg nádat vágni.

Next

/
Thumbnails
Contents