Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-12 / 86. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. ÁPRILIS 12. ÜNNEPEK 7 Húsvét előtt; locsolókkallocsolandókkal Szünet, sokféleképp Miként töltik a várva várt tavaszi szünetet a di­ákok? Ki így, ki úgy - de­rült ki körkérdésünkbői, amit vásárhelyi általános és középiskolásoknak tet­tünk föl. Van, aki otthon marad, van, aki nem; van, aki két kezén össze sem tudja számolni a le­hetséges locsolkodókat­locsolandókat, s van, aki legszívesebben kulcsra zárná előlük az ajtót. Amivel mindenki egye­tért: a szünet a regenerá­lódás időszaka, a húsvét nélkül pedig szegényebb lenne a világ. - Itt leszünk a Kossuth té­ren, a barátokkal - mondja Sztojka Szilvi, a Hódtói Alta­lános Iskola tanulója; barátnő­jével. Bozóki Magdival ül a padon. - Általában tízen-tizen­öten jövünk itt össze, és jókat beszélgetünk. „Elleszünk". A bulizás sem ismeretlen előt­tünk: diszkóba megyünk. - Tizenhárom locsolkodót várok húsvétra, tavaly is ennyien voltak - folytatja. ­Piros tojást adunk nekik, me­lyeket anyuval festünk. Bekö­töd a tojást harisnyába, előtte a mintának szánt virágot, ló­herét berakod a harisnya s a tojás közé. így főzöd meg a tojást, festékes vízben. Ahol ott a minta, marad az eredeti szín - mondja Szilvi. Aztán jön a locsolkodás ­oda is, vissza is. Mert az egy dolog, hogy reggel őket lo­csolják a fiúk -, ám délután már ők locsolják a fiúkat. ­Szódásszifonnal kergetjük őket, persze, csak az ismerő­söket - vetíti előre az előreve­títhetőket Szilvia. Barátnője, Magdi - aki a Hódtói Általános Iskola és Gimnáziumba jár, s akivel sül­ve-főve együtt vannak - más­képp vélekedik a húsvétról. - Nem igazán szeretem a nagy felhajtást, valószínűleg nem fogok beengedni senkit ­mondja, mikor a kalkulálható locsolólétszámról kérdezzük. Ám a szünet ettől még szünet lesz számára, tanulni aligha fog, inkább tévézik. - Meg megyünk majd szórakozni, a Hordóba - beszéli. Andrea az Eötvös József Szakközépiskola 9. osztályos diákja. - Barátommal töltöm a szünet legnagyobb hányadát ­hallom tőle. Azt is tudja, ho­gyan: többek között kibicikliz­nek Mártélyra. Nézelődnek, élvezik a szabad levegőn, a természetben tartózkodás, a mozgás örömeit. - De azért tanulni is fogok, muszáj - vé­lekedik Andi. - Történelem, földrajz, irodalom - sorolja azokat a tárgyakat, amelyek még a szünetben is a velük va­ló foglalatoskodásra késztetik az embert. Ami pedig főképp nem ma­radhat el: a locsolkodók fog­adása, ami Andi esetében mindenekelőtt barátját és ba­rátja édesapját jelenti. - Hár­masban várjuk őket: édes­anyám, Szilvi húgom, s én ­vázolja a történendőket And­rea. A vendégeket süte­ménnyel, üdítőkkel, csokito­jással fogadják. Nóra és Dóra: osztálytársak és barátnők, a szegedi Deák Ferenc Gimnázium 9. osztá­lyos tanulói. Szülei utazást terveznek a napokban, hogy hová, ez még kérdés - Dóri viszont azt is tudja: Pestre mennek, négy napra, nagy­nénjéékhez. Báló Péter - hódtóis. 11. osztályos - osztálytársával. Deák Mónikával sétált az ut­cán, mikor megszólítottuk őket. Péter Győrbe utazik a szünetben, családostul, arrafe­lé még nem nagyon voltak, Mónika otthon marad. - Nem hiszem, hogy tanulni fogunk ­erősítik meg mindketten -, a szünet kikapcsolódásra, pihe­nésre való, tanulásra ott van az egész tanév. Péter anyukája nem lelkesedik különöskép­pen a locsolókért, Mónika vi­szont igen. - Tíznél keveseb­ben szerintem nem lesznek ­lát Móni a jövőbe. Mit kapnak a locsolkodók? Ki ezt, ki azt. Csokitojást, pénzt. Hogy mennyi jár egy locsolónak, nem árulom el, nehogy kiegé­szítő jövedelemszerzési lehe­tőségnek fogják föl valakik. S persze a sonka, tojás, torma sem marad el - minden meg­lesz, ami a húsvéttal együtt jár­F. Cs. Gyémántlakodalom Hatvan éve együtt. Halász Margit és Szabó Árpád. Szabó Árpád, 87 éves kö­zépiskolai tanár 61 évvel ez­előtt a balástyai Szent Antal­búcsún meglátta a 16 éves Halász Margitot - és mindjárt beleszeretett. - Egy szatymazi cipészle­gény és egy balástyai - régen felsőközponti - kislány talál­kozott akkor, éreztem, ő ép­pen nekem való - emlékezik a férj. - Egyévi udvarlás után oltár elé vezettem a szegedi minorita templomban. Ennek éppen 60 esztendeje. Esküvő után a fiatal háza­sok végleg Szegedre költöz­tek, a férj cipészmester kis­iparosként is tanulni vágyott. feleségével együtt leérettsé­giztek a dolgozók gimnáziu­mában, s Margitka azonnal állást kapott a honvédségnél, telefonközpontos lett belőle. Férje tovább tanult, a sze­gedi egyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Tanított a Rózsa Ferenc ^gimnáziumban és nyugdíjazásáig igazgatója volt az Ady Endre fiúkollégi­umnak. Sokat fényképezett, filme­zett és néprajzi tanulmányo­kat, verseket írt. Számtalan oklevelet, kitüntetést őriz, pá­lyázatokon nyerte vala­mennyit. A fehér hajú házasok ma már csöndesen, szeretetben élnek otthonukban. Gyémánt­lakodalmukon régi fényké­palbumot nézegetnek, emlé­keznek. Szabó Árpád szép verset is írt Margitkájának, íme két sor a késői vallomás­ból. „Áldás és mosoly kísérte életünket, hiszünk, így folytatjuk to­vábbi éveinket..." Reméljük mi is, így lesz és lapunk 1951 óta hűséges ol­vasóinak még sok szép évet, jó egészséget kívánunk szere­tettel. (Kép és szöveg: Somogyi Károlyné) Ünnep és templom A magyar felnőtt lakosság mintegy 45 százaléka vallja magát határozottan hívő, val­lásos embernek, ugyanakkor csupán minden tizedik hon­polgár jelenik meg rendsze­resen a templomokban - áll a Társadalomkutató Intézet (Tárki) egyik elemzésében. A kutatás igazolja azt a közismert tényt, hogy az idő­sebbek, a nők és a falvakban élők nagyobb gyakorisággal látogatják kedvenc imahelyü­ket. mint a fiatalok, a férfiak, vagy a nagyvárosok lakói. Az adatok illusztrálják e megállapítást: a községekben lakó, hatvanesztendősnél idő­sebb asszonyok fel havonta legalább egyszer elmegy templomba, míg összességé­ben a felnőtt lakosság nem egészen húsz százalékáról mondható el ugyanez. Ezzel szemben az is kiderül, hogy a fővárosban élő, negyvené­vesnél fiatalabb férfiak a leg­inkább „hanyagok" e tekin­tetben, e csoport több mint ötven százaléka soha nem lá­togat misére, istentiszteletre, és csupán hatoduk fordul meg havonta egyszer vala­melyik templomban. O. K. K. Sonkák a pácban - a disznó menő, a bárány luxus Nyúlcipő, háziasszonyoknak Ma még van pácolt, füstölt, kötözött, hét végéig lehet vacillálni. (Fotó: Karnok Csaba) Akár a belvárosban, akár a piacokon, vagy a hiper­marketekben járunk, min­denütt szembetűnő az ünnepi árubőség, a kínálat gyakorla­tilag ugyanaz, sok sonka füs­tölve, sok tojás sárgán, mellé torma és csokinyúl. Bár az árakban nincs nagy különb­ség, vásárolni az üzletekhez illően másképpen kell. Az ünnep előtti Szegeden populáris a kínálat, öt-hat kedvelt húsfélénél több nem is kerül ki az akciós táblák­ra. Gyakorlatilag egyhangú­ak az árak: a hagyományos kedvencből, a kötözött, füs-., tölt sonkából fogy széltében­hosszában a legtöbb, ez 1000-1200 forint közötti áron bárhol megvásárolható. A füstölt tarja ára 1049 és 1299 forint között változhat, a füstök sertéscombok pedig 650 és 1050 forint között kelletik magukat. A Mars té­ren találtunk pácolt, füstölt, kötözött pulykasonkát, 1290 forintért már vihető is a csi­nos gömböc. Minden áru jó minőségű és gusztusos, ám az igazi Micimackó tojással Gyerekjátéknak szánt élő nyulat már a hét köze­pén lehetett kapni, de a jószág is, a gyerek is jobban járna, ha csokiból volna a kedvenc. Persze minden kapható, a 25 forintos pihenő csokibáránykától kezdve az ezerforintos apró nugátnyúlig. Vannak hajmeresztő húsvéti csomagok is: 101 kiskutya és Micimackó - piros tojással kombinálva - közös do­bozban. „Malackát szilveszterre tartogatják" - csi­csergi egy kisleány a furcsa csomagot nézegetve, de nem teszi vissza a polcra. A hisztiző gyereknek nem lehet megmagyarázni, hogy Disneyék más kultúrkör­ből jöttek, így aztán a kosárban köt ki az ünnepi giccs. A szülő meg két sonka között szentségeli ezt a globalizálódó világot. csemege kevés. A Pick bel­városi márkaáruházában nyugdíjas bácsi magyarázza, hogy ez azért van így, mert ilyenkor a disznó a menő, a bárány, kérem, luxus. A pult mögött hatalmas termetű hentes egyetértően bólogat. Azt mondja, sokan keresik a bárányhúst, de amikor meg­hallják, hogy kétezer forint­nál többet kell fizetni egy ki­lóért, gyorsan lemondanak róla. Ha nem is nagy menny­iségben, de bárány a Mars téri csarnokban is kapható, itt a friss és a fagyasztott kö­zött majd ezer forintos az ár­különbség. A Match hűtő­pultjai kínálják a legtöbb bá­ránycsemegét, s míg az nem zavarná az embert, hogy e rózsaszín különlegeség új­zélandi importból származik, az viszont jelentősen rontja az „élvezeti értékét", hogy kilónként 2800-5300 forint­ba kerül. Tojásból ilyenkor az or­szágban több tízmilliót vásá­rolnak a háziasszonyok, de a kínálatból ügy tűnik, ez mind nálunk fogy el. Az üz­letekben kapható dobozos tojás sokak szerint megbíz­hatóbb, na nem a frissessége miatt, hanem mert a dobozo­kon fel kell tüntetni a benne lévő áru méretét, annak sú­lya szerint. E szerint választ­hatunk 53 gramm alatti, „S" méretűt, s van 73 grammnál súlyosabb is, ami már XL­esnek.szárait. A mulúK akci­óinak keretében 16-19 forin­tos árak jellemzőek. A pia­con érdeklődve senki nem fog XL-es tojást kapni, ám a papírtálcából épített tornyok mellett fél héjakban narancs­vörös tojássárga mutatja, nem jár rosszul a vevő a 17­21 forintos darabonkénti árat kifizetve. A kereskedők sze­rint ezeket nem érdemes „hí­mesnek" vinni, ezekből aranyszínű kalácsot kell süt­ni. Katkó Krisztina A lóra termett magyar a vásárhelyi szakmai napokon okul Nyeregben az állattenyésztők? Szórakozva tanulnak majd a gazdák az ápri­lis 27-28-29-én Vásár­helyen megrendezendő nyolcadik alföldi állatte­nyésztési napokon. A ki­állítás kellemes körül­ményei között számos ismeretet és fortélyt les­hetnek el az állatte­nyésztők a szakma leg­újabb, így a lovakkal kapcsolatos gyakorlati tudnivalóiból. Elhanyagoltuk a lovat, ugyanakkor az mondjuk, hogy lovas nemzet vagyunk. Mindez abból ered, hogy ter­mészetesnek vettük: mindent tudunk erről a szép állatról, holott ez sajnos nem így van. A ló bemutatásához szükséges körültekintő fel­készítését, a trenírozását, a szakszerű vasalását bizony nem ismerjük. Pontosabban: kevesebb a jól felkészült patkolókovács, mint amennyire szükség lenne. E kritikus mondatokkal igazol­ta Egyed Béla, a vásárhelyi Hód-Mezőgazda Rt. vezér­igazgatója az idei Alföldi Állattenyésztési Kiállítás és Vásár, a nyolcadik szakmai seregszemle alapvető célját. Kucsora István: „A fórum kiváló lehetőséget biztosít a nemes versengésre és a tanulásra." (Fotó: Tésik Attila) Az állattenyésztési napok történetében most első alka­lommal körülbelül tíz or­szág, több mint harminc tű­zi- és patkolókovácsa méri össze erejét. A versenyben a magyar mesterek mellett ­többek között - holland, né­met, osztrák, francia, svájci és román tűzi- és patkolóko­vácsok is ütik majd a vasat, s pedikűrözik szépségesre a rájuk bízott lovak patáit ­tudtuk meg Kucsora István­tól, a vendéglátó, vagyis a Hód-Mezőgazda Rt. Arany­ági Ménesének vezetőjétől. A rendkívüli program külön­legessége, hogy a látványos versengés bírája az a gyógy­kovács Henc Vilmos lesz, aki számos külföldi patkolóko­vács-versenyen szerzett már tapasztalatot. A fórum ­emelte ki a ménesgazda - ki­váló lehetőséget biztosít a nemes vetélkedésre és arra is, hogy tanuljanak, lássanak a szakemberek, ám okulhat­nak az úgynevezett kocako­vácsok is, akikből több van a kelleténél. J. E.

Next

/
Thumbnails
Contents