Délmagyarország, 2001. április (91. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-09 / 83. szám

6 FÓKUSZ HÉTFŐ, 2001. ÁPRILIS 9. Reményt vitt a deszki konvoj Segélyekből él Tarpa népe Nincs mindenütt I. fokú készültség Apad a Tisza és a Maros Tovább apad a Tisza a Csongrád megyei szakaszon - tudtuk meg tegnap Vágfalvi Zoltántól, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság ügyeletesétől, aki elmondta: az országhatártól az algyői hídig, valamint a Maros jobb és bal partján, a tiszai torkolati szakaszon szombaton a kora esti órákban már megszüntették az elsőfokú árvízvédelmi készültséget. A folyó vízszintje ugyanis 650 centiméter alá csökkent, vasárnap pedig újabb 7 centiméterrel apadt. A Tisza többi védszakaszán azonban még fenntartják az el­sőfokú készültséget. Vágfalvi Zoltán azt is elmondta: a mindszenti vízmérce vasárnap reggel 715 centiméteren állt, amely reményt ad arra, hogy április 1 l-e körül ezen a részen is megszüntethetik az elsőfokú készültséget. Segítséget jelent még, hogy mától megkez­dik a kiskörei tározó feltöltését is. A Maros környékén lakóknak sem kell aggódniuk. A vízállás alacsony, bár a Tisza kissé vissza­duzzaszthatja a folyót. A meteorológiai elő­rejelzések szerint a hétfőre és keddre várható esőzések lokálisan kissé megemelhetik a vízmagasságot, de áradástól nem kell tartani. N. R. J. Kilencmillió forintot érő segélyszállítmányt vittek a deszkiek Tarpára. (Fotó: Karnok Csaba) Ismét megszólalt a szentesiek lelkiismerete Gulácsért szólt a gála A töltés aljáig húzódott a Holt-Tisza Mártélyon még a ví A mártélyi üdülőterület lakóházai száraz Iái ' I egyelőre megközelíthetetlenek. (Fotó: Tésik Attíh ) Munkatársunktól Nem lehet száraz lábbal vagy gépjárművel megközelí­teni, a szegedi vízmércén mért 6 méter 50 centiméter fölötti vízmagasság miatt, a mártélyi Holt-Tiszánál található üdülő­területet. A tavalyi tetőzéstől ugyan két méterrel alacsonyabb a víz magassága, ennek elle­nére a töltés lábáig ér, s a lapo­sabb fekvésű részeken lévő tel­kek víz alatt állnak - tudtuk meg Draskovits Ernő üdülőtu­lajdonostól, aki szerint min­daddig, amíg legalább egy mé­tert nem apad a víz, az üdülő­tulajdonosok nem kezdhetik meg hétvégi házaik környékén a tavaszi tereprendezés és taka­rítást. vályogházban, s most abban reménykedik, őszre valóban elkészül az új otthonuk: ­Megígérte a miniszterelnök, a tévé is bemondta, hát most már csak vámunk kell. Ugye, nem hiába várunk? - kapasz­kodott a kerítésbe az idős fér­fi. A tűzoltók meg vigasztal­ták. „Sose féljen, tata, látja, a bontáshoz is gyorsan jött a se­gítség." Hogy ezek a szavak mennyire nyugtatták meg Elészéket, ki tudja? Az vi­szont pár perccel később ki­derült, az újabb segélyszállít­mány - ez a bizonyos Deszk­ről érkező - nagy kincs, de alaposan felkorbácsolta a ke­délyeket az iskola melletti parkban. Haragos szemű asszonyok suttogták a fülem­be „Higgye el, uram, ellopják ennek nagy részét, majd me­gint megy a sok érték a köz­ség vezetőinek a kamrájába", s beszéltek bizonyos eltűnt televíziókról is. - Jaj istenem, azok a té­vék! - komorult el Nyéky, amikor ismét találkoztunk, immár az orvosi rendelőben. Mert hát a polgármester nemcsak falut irányít, a köz­ség polgárait is gyógyítja. ­Ez a pletyka egy korábban érkezett segélyszállítmány idején keletkezett. Történt ugyanis, hogy az egyik ado­mányozó ötvenegy darab számítógép-monitoros kar­tonba csomagolta a Tarpá­nak szánt ruhákat. A moni­torból tévé lett, s mivel a raktárba beleselkedők más­nap azt látták, televízió egy sincs, máris elhíresztelték: eltűnt a sok érték. Most mondja meg, ilyen gonosz­kodással szemben hogyan lehet védekezni? Egyáltalán, mit tehetnék azért, hogy a falusiak elhiggyék végre, Tarpán egy pár, segélyből származó cipő nem veszhet el. Magyaráztam én ezt falu­gyűlésen is, de úgy tűnik, a rémhíreknél gyengébb az én szavam. Akkor is azt üze­nem a deszkieknek: jó hely­re került a segítségük, a rá­szorultság mértéke szerint fog mindenki kapni a javak­ból - köszönt el a betegeihez visszasiető polgármester. Dél volt éppen. Tarpa ut­cáin teherautók kerülgették egymást, a községháza előtt pedig két falubéli arról vitat­kozott, mi lesz akkor ha a házak felépülnek, de a gát, az a víztől megszaggatott, jövőre se lesz erősebb? Tényleg, mi lesz akkor?... Bátyi Zoltán Az árviz sújtotta Sza­bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Gulácsért szólt az ének és a muzsika pén­teken este a Tóth József Színházteremben. A Ma­gyar Vöröskereszt és a Városi Visszhang nagy sikerű közös árvízi gá­láján 96 ezer 201 forint gyűlt össze. Agócs Lászlóné, a Magyar Vöröskereszt szentesi terü­leti titkára bevezetőjében ar­ra utalt, hogy e gálaműsor létrehozása Dömsödi Teréz­nek, a helyi Városi Visszhang című újság szerkesztőjének volt az ötlete, melyhez öröm­mel csatlakozott az idén száz­húsz éves karitatív szerveze­tük is. Szirbik Imre, Szentes pol­gármestere, az est fővédnöke. köszöntőjében hangoztatta: a Magyar Vöröskereszt mű­sorainak immár évek óta van valami szomorú apropója: a délszláv háború, az észak­magyarországi árvíz. Mert amikor emberek ezrei kerül­nek bajba, egyik pillanatról a másikra elveszítve mindenü­ket, olyankor meg kell, hogy szólaljon mindenkinek a lel­kiismerete. Az a Tisza, amely néhány órája e gálaműsor előtt úgy tetőzött Szentes alatt, hogy az itt élők azt ész­re sem vették, tőlünk észak­ra családokat tett hajlékta­lanná. Az esten összegyűlt 76 ezer 201 forint, továbbá a dr. Csíky László orvos-szob­rász alkotásáért licitáláson felkínált 20 ezer forint, vala­mint az eddigi és ezt követő időszakban összegyűjtött ru­hanemű-, élelmiszer- és pén­zadomány a gulácsi árvízká­rosultakhoz kerül - a Magyar Vöröskereszt segítségével. A hamarosan elinduló segély­szállítmányt Szirbik Imre polgármester is elkíséri. A gálaműsor szereplői: a Petőfi általános iskola kicsi­nyek kórusa, a Zöldág nép­tánccsoport, a gondozási köz­pont tánccsoportja, a Bolero TSK táncformációja, Szil­vássy Balázs és Szilvássy Zsuzsa (Bolero TSK), vala­mint László Csaba és Németh Anikó (Szilver TSE) verseny­táncosok, Kónya Krisztina, Dömsödi Teréz és Szabó Eri­ka énekkel, Lakatos Béla zon­gorán, a Bárdos Lajos Ve­gyes Kar és a Szentes városi fúvószenekar. A közönség valamennyi produkciót vas­tapssal köszönte. R. J. Az önzetlen segítőknek adott gálaműsor minden egyes produkciója hatalmas közönségsikert aratott. (Fotó: Tésik Attila) Öt teherautó szállította a kilencmillió forint érté­kű segélyt a hét végén Tarpára. Az észak-ma­gyarországi községben a Csongrádból érkező ado­mányt is hálálkodva fo­gadták. A falu polgár­mestere, Nyéky Tamás fontosnak tartotta megje­gyezni a deszkieknek: ne higgyenek a rémhírek­nek, senki nem lop az ajándékból, a rászorulók megkapják az élelmisze­reket, a ruhákat, s mind­azt, amit több mint há­romszáz kilométeren át utaztattak a platókon. Jártam én a minap Bcreg­ben olyan vendéglőben is, ahol plakát hirdette: itt az élet habos oldala. Ám nem kellett sokáig gyűjteni az élménye­ket. hogy észrevegyem, a Fel­ső-Tisza mellett sorakozó kis­községekben elkeserítő a sze­génység. Az egyik ház kapu­jában azt kérdezték, vajon el tudom-e képzelni, hogyan le­het megélni három gyerekkel havi húszezer forintból. Se pénz, se malac A másik portán meg így fogalmazott a gazda, miköz­ben házának oldalából hatal­mas darabot harapott ki a markológép: - Lesz tető a fe­jünk fölött, már ha lesz, meg ki is könyökölhetek az ablak­ba, de ettől még aligha tudok enni is adni a kölköknek. Mert hogy munkám se nekem nincs, se az asszonynak, de földem sincs annyi, hogy ter­ményéből meghizlaljak két malacot. Hogy melyik faluban pa­naszkodtak leginkább? Beval­lom, nem emlékszem. Éppen olyan rosszkedv lakik a jándi­akban, mint a gulácsiakban. Mosolygós emberrel pedig el­őször Tarpa főterén, a község­háza előtt találkoztam. Teher­autó mellett ácsorgott, és úgy motyogta - „Segély jött Deszkről, talán nekem is jut belőle" -, mint aki el sem hi­szi, háromszáznál is több ki­lométerre délre, Szeged mel­lett van egy neki eddig isme­retlen nevű falu, Deszk, ahol gondolnak a beregiekre. Márpedig gondoltak. S ami ennél is fontosabb, tettek is azért, hogy kisebb legyen az elkeseredettség, a rosszkedv a híres kuruc, Esze Tamás falu­jában. A deszki segély konvojt vezető polgármester, Simicz József péntek délelőtt azt mondta a tarpai községházán Nyéky Tamásnak, Tarpa első emberének: reméljük, min­denkinek szerzünk egy kis örömet, hoztunk ennivalót, meleg takarót, bútorokat, meg sok mást is. - Önkormányzatunk, vala­mint a Deszk és Vidéke Sza­maritánus Egyesület szervezte a gyűjtést, és össze is jött öt teherautóra való segély. Hoz­tunk mi tartós élelmiszert, vagy négy tonnát, I millió fo­rint értében, 15 gyapjútakarót, tisztító- és fertőtlenítőszere­ket, bálás ruhát, méghozzá száz bálával, de még bútoro­kat is. A németországi Kö­nigstein szamaritánusai ép­púgy csatlakoztak az akciónk­hoz, mint több deszki, szegedi vállalkozás és magánember is. Elmondhatom: kilencmilli­ót is megér mindaz, amit most lepakolunk. Ezenkívül átutal­tunk 300 ezer forintot a tarpai önkormányzat számlájára ­mondta Simicz József. Százötven házat bontanak Nyéky Tamás polgármester pedig arról beszélt, hova is ér­kezett Csongrádból a segít­ség. Szólt arról, hogy Tarpán egykor hatezren éltek, 2001. április elején 2 ezer 480 em­ber, közöttük több mint ötszáz vallhatja magát tarpainak. A munkanélküliség kilencven százalék feletti, segélyekből, jövedelempótló támogatások­ból próbál megélni Tarpa né­** a - Es akkor még itt ez a pusztítás is... A falu nagyobb részét elöntötte a gátszakadás után a Tisza, a kárfelmérés során kiderült, 370 lakás szenvedett a víztől, s ezek kö­zül 150-et le is kell bontani ­panaszolta a polgármester. Néhány száz méterre a községházától meggyőződhet­tünk arról, hogy a szanálások el is kezdődtek. Élész Béláék házáról szegedi tűzoltók szed­ték le a tetőt. Haragos asszonyok vádjai Azt mondja a házigazda, aki feleségével 53 évig élt a Beregi tájkép, árvíz után

Next

/
Thumbnails
Contents