Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-07 / 56. szám

SZERDA, 2001. MÁRCIUS 7. A HELYZET 3 Úton a szentesi műszaki dandár. Az árviz sújtotta területre igyekeznek. Szabolcs megyéhez közeledve tegnap több olyan járművel is találkoztunk, amelyek az árvíz sújtotta községe igyekeztek. Békés megyében kisebb javításra szorult a szentesi műszaki dandár úszójárműve, amelynek úti célja Záhony volt. Kőszállító autók, segélyszállítmány feliratúak kerülgették egymást az úton. Gulács, Tarpa, Tivadar, a három település nevét bizonyára megtanulják az ország minden szegletében, ugyanis leginkább ezek kerültek a folyóval vívott harc középpontjába tegnap. A tivadari Tiszahídon teherrel megpakolt járművekkel biztosították a súlypont stabilitását. A másik két település között átszakadt a gát. A helyszínre hosszas rimánkodásra engedték be a sajtó képviselőit a rendőrök. Gulács határától a Tisza már egységben húzódott a keskeny úttal. Gépkocsinkat mintegy száz méterre állítottuk le a gátszakadás szélétől. Öt perc múlva ez a távolság már csak ötven méter volt. Mellettünk rendőrségi és mentőautók, fél kilométerre pedig egy helikopter lebegett a hatalmas víztükör fölött. Egy autós nekivágott Tarpáról az útnak, kocsiját elsodorta az ár. Úgy tűnt a távolból, hogy valakit sikerült a helikopterrel kimenteni, a kötél végén mintha ember himbálózott volna. Gulácson már délben megkezdték a kitelepítést, tudtuk meg Tóth Józseftől, aki anyósánakjött segíteni a szomszéd településről. - Mostanra már elcsendesedett a község, a nagyobb jószágokat is elszállították. A buszokra csak a legszükségesebbeket vihették magukkal az emberek. Természetes, hogy mindenki fél, kétségbeesett. Megnyugtató ugyan itt látni a rendőrséget, úgy tudom, Szegedről is jöttek. A katonaság is biztosítja a rendet, ennek ellenére a falusi ember olyan, hogy a végsőkig ragaszkodik a magáéhoz. Nem lesz könnyű az idősebbeket rábeszélni, hogy ne a saját házukban aludjanak. A Magyar Speciális Mentők Egyesületének egységei hétfő éjszaka kezdték meg, s tegnap kora délután fejgzték be az árvíz sújtotta ukrán területeken a bajba jutottak kimenekítését. Az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság összevont alakulataként a fővárosi tűzoltóság és a központi mentők szakembereivel együtt dolgozó magyar speciális mentők az ukrán területeken hétfő éjszaka és Sp< iciális intők kedd délelőtt helikopterek segítségével tizenegy személyt emeltek le fákról és épületek tetejéről. Az egyesület elnöke, Pavelcze László lapunknak elmondta: a rendőrség és a mentőszolgálat helikoptereivel közösen végzik a mentést. Tegnap ukrán mentőkön is segíteniük kellett, kora délutánra viszont a határon túli munkát befejezték. A hétfő éjszaka óta katasztrófahelyszíneken dolgozó tizennyolc speciális mentő három helikopterrel, vízből mentéshez szükséges eszközparkkal, négy gépjárművel és három mentőhajóval dolgozik. Az egyesület további tizenöt tagja készenlétben várja a riasztást, ők órákon belül bevethetők. M. Sz. J. A Tóth József által elmondottakat pillanatokon belül igazolta az élet. A polgármesteri hivatal előtt 50-60 ember ácsorgott. Az asszonyok már fent voltak a buszon, a férfiak odalent várakoztak és egy idős embert, bizonyos Jani bácsit akartak minden áron rávenni arra, hogy szálljon fel a járműre. - Sehova nem megyek, inkább itt döglök meg a portámon - kiabálta elkeseredetten az idős ember. Kapaszkodott a kerítésbe, igyekezett magáról lefejteni a buszra tessékelő karokat. Egy mikrobusz járta eközben a veszélybe került település utcáit, a ráerősített hangszóró harsogta: - Figyelem emberek, megérkeztek a teherautók, aki a sertését el akarja szállíttatni, az jelentkezzen a főtéren. A várakozók egy része legyintett erre, más része viszont jelentkezett annál az embernél, aki a jószágokat írta össze. Megtermett cigányember kérte, hogy az ő anyakocáját mindenképpen szállítsák el. Megjelölte? - kérdezte tőle a felíró ember. Jött a válasz, nem, de ezer közül is megismerném, mert a jobb hátsó lábán van egy nagy seb. A szürkületben bottal és egyetlen szatyorral kezében tipegett a busz felé egy idős asszony. A 80 éves Horváth Istvánná elmondta, nagyon sajnálja, hogy elviszik otthonából, hiszen ott élte le eddigi életét. A legjobban azonban nem a folyótól félt, mint említette, hanem attól, hogy amikorra visszatér, addigra kifosztják a lakását. A Tisza mossa az utat Gulács és Tarpa között A rendőrök irányították az emberek és a járművek mozgását, de a katonák is segítettek mindenkinek, és a polgárőrök is. A lakosság, főként a férfiak, gumicsizmába bújva várták sorsuk alakulását. Gulácson a kitelepítést Helmeczy László, a megyei védelmi bizottság elnöke irányította. - Hány település került veszélybe Szabolcs-Szatmárban? A mai napon, kedden, nyolc helység kitelepítését rendeltük el. A Tisza ezen a szakaszon összesen 6950 személyt veszélyeztet közvetlenül. - Nem mindenki akarja elhagyni lakóhelyét. Velük mi lesz? - Ez nem akarás kérdése, amit elrendeltünk, azt végre kell hajtani. Itt vannak a buszok, a járművek, fel kell szállniuk, mert itt, ahol most beszélgetünk, reggelre már bizonyára víz lesz.' - Tudják az emberek, hogy melyik településre viszik őket? - Természetesen, minden településnek megvan erre a terve és a befogadó helyeknek is. A szervezettség idáig tökéletesnek mondható, a végrehajtás sikere pedig azon múlik, hogy az emberek nyolc faluban elhiggyék, hogy tényleg vészhelyzet alakult ki. Gulács polgármesterét hol itt, hol ott látták az emberek felbukkanni. Szervezett, agitált, könyörgőre fogta a dolgot, kit hogyan bírt rávenni a távozásra. A polgármesteri hivatalban eligazítást tartottak, hogy megbeszéljék a következő órák teendőit. Kit hova viszünk, mi lesz a jószágaival, mit vigyen magával. Megnyugtatta az embereket, hogy vigyáznak az értékeikre, azért van itt a katonaság és a rendőrség. A háta közepére kívánta az újságírót. Egy mondatot sikerült kiszedni belőle, amikor a hivatal előtt kettesben maradtunk. - Egyszerűen nem akarják megérteni az emberek, hogy a falunkat most tényleg elönti a víz - sírta el magát Siket Sándor polgármester. Tiszai Vízgyűjtő Programrégió Egyetemi csatlakozás Munkatársunktól A tavalyi ciánszennyezés kényszerítette rá a Tisza menti hét megyét arra, hogy programrégiót hozzanak létre a folyó védelmét is célzó monitoringrendszer kiépítése érdekében. Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlési elnökei éppen tegnap egy esztendeje fogadták el az együttműködésre vonatkozó Csongrád megyei javaslatot. A regionális önkormányzati társulás azóta nem csak szervezeti formáját építette ki, de legfontosabb tennivalóit is megfogalmazta. Az évforduló napján pedig Mészáros Rezső, a szegedi, Nagy János, a debreceni egyetem rektora, valamint Patkó Gyula, a miskolci egyetem rektorhelyettese Szegeden, a megyeházán tanácskozott a Tisza és környezete védelmét célzó tudományos lehetőségek kiaknázásáról. A három egyetemi" vezető, valamint Orbán István, a megyei közgyűlés alelnöke, a Tisza Vízgyűjtő Programrégió Önkormányzati Társulás titkára tegnap aláírta az erről szóló megállapodást. Közbeszerzés A közpénzek törvénytelen felhasználása az utóbbi időben országszerte több alkalommal is felborzolta a kedélyeket, pedig azok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Vélhetően a nyilvánosságra került ügyeken túl is jelentős számban fordulnak elő hasonló, korrupciógyanús esetek. A közbeszerzési eljárások törvényi szabályozása ezt lenne hivatott kordában tartani, hiszen csupán tavaly 530 milliárd forint törvényes felhasználása forgott kockán. Ezért a Közbeszerzések Tanácsa - tekintettel az öt esztendővel ezelőtt elfogadott, de tavaly módosított közbeszerzési törvénnyel kapcsolatos értelmezési, illetve alkalmazási problémákra is - önkormányzati tisztségviselők részére felkészítő oktatóprogramot hirdetett meg. Csongrád megyében tegnap, illetve ma a megyeházán gyűlhettek össze a téma iránt érdeklődők. Ám a rendezvényre a vártnál jóval kevesebben érkeztek. Az érdektelenség azért megdöbbentő, mert az önkormányzati beszerzések, fejlesztések zöme a közbeszerzési eljárás hatálya alá tartozik. Igaz, a Csongrád megyei önkormányzatokra nem jellemző hangzott el a fórumon -, hogy durván megsértik a törvényi előírásokat. A Közbeszerzési Döntőbizottság elé került ügyek zöme ugyanis alaptalannak bizonyult. Ám, mert hiányzik a törvény végrehajtási rendelete még inkább fontos az abban foglaltak precíz alkalmazása. A bírság minimális összege ugyanis egymillió forint, felső határa pedig a közbeszerzési pályázat értékének 30(!) százaléka is lehet. (A témáról - Berényi Lajossal, a Közbeszerzési Tanács elnökével készült interjúnkban egy későbbi lapszámunkban bővebben is olvashatnak.) N. R. i. V. Fekete Sándor és Karnok Csaba árvízi riportja Tarpánál nem bírta a Tisxa gátja Ozönviz jrz" evesen gondolták, hogy még ebben a választási -*Y ciklusban, a harmadik évezred első esztendejében az elmúlt század legnagyobb, tavaly levonult áradásához hasonlatos özönvíz feszíti majd a magyar gátakat. Úgy tűnik azonban, az ókori Egyiptomban bölcsebbek voltak a Nílus áradásait percre pontosan megjósló papok, mint a mai, magyar hivatalnokok, akik úgy vélték: úgyse jön még egyszer ekkora víz. Aztán most mégis itt van, a nyakunkon. A Tisza fittyet hány arra, eddig mennyi természeti katasztrófa terhelte a kormány(ok) vállátjön, megállíthatatlanul. A magyar gátak számára mindenesetre feltartóztathatatlannak bizonyult a víztömeg. Pedig csak az AlsóTiszán - ahol tavaly a legjobban állták a vizet a töltések - egymilliárdot költöttek a védművek korszerűsítésére. Úgy látszik azonban, kevés pénz erősíti a gátakat, amelyeket a folyó felső szakaszán máris térdre kényszerített a víz. A beszéd pedig nem tartozik az árvízvédekezés legismertebb szakmai fogásai közé, és az ígérvényekkel megtámogatott gátak között legföljebb a szóvirágok zuhataga hömpölyög csendesen, a víz bizony átbukik rajtuk. A magyar miniszterelnök tavaly állta a sarat, tegnap azonban befolyt volna a víz a csizmaszárába, ha Tarpa utcáit rója. Az átszakadt gátak közül kiszabadult vizet a sebtében elrendelt rendkívüli készültség sem állíthatta meg. És ha már ott volt megint, talán köszönetet mondhatott magában, hogy az ukrán kormány jóvoltából a kárpátaljai, főként magyarlakta települések újra „elvitték" az ár jó részét. A

Tisza nem várta meg az új választást. A gátak megerősítésének föladatát - melyet kormányok sora tolt maga előtt - nem lehet újra elodázni, egy ciklussal tovább. És az otthon nélkül maradók sorsáért is most kell majd felelősséget vállalni.