Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám

10 HELYI TÜKÖR SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 31. Heller Ágnes a demokráciáról, a cigánykérdésről és a sajtószabadságról „Túlzott a félelem, kevés a szolidaritás" A szegedi ferences testvérek meghívására a közelmúltban óriási érdeklődéssel kísért előadást tartott Heller Ágnes a holok ausztrál és a megbocsátásról. A világhírű filozófussal, a szegedi egyetem vendégprofesszorával a ferences rendházban néhány olyan dologról beszélgettünk, ami mostanában foglalkoztatja és megosztja a magyar társadalmat. - Nemrégiben néhány zámolyi roma menedékjogot kapott Franciaországban. Gondolta volna, hogy a rendszerváltás után egy évtizeddel ez megtörténhet? - Amikor 1989-ben hazajöttem, már hosszú ideje tisztességes demokráciákban éltem. Tudtam, hogy Magyarországon az emberek illúziókat táplálnak. mert úgy hiszik, hogy a rendszerváltással beléptek a földi paradicsomba, ahol az emberek hirtelen meg fognak változni, többé nem lesznek halaloméhesek, gyűlölködők. A demokrácia intézményei nagyszerűek, de folyamatosan működtetni kell őket, s az emberek erőfeszítésein, szabadságvágyán múlik, mennyire lehet ezeket az intézményeket mozgásban tartani. Magyarországon - mint minden új demokráciában - rengeteg probléma van. Ha hiányzik a demokrácia szelleme, hiába vannak meg az intézményei, sok mindent nem lehet keresztülvinni. Hihetetlenül nagy a populáris gyűlölet és előítélet a magyar cigánysággal szemben, sokan mindent, ami rossz, nekik tulajdonítanak. Ha ilyen az emberek hangulata, akkor a kormányok, akik szavazatokat akarnak nyerni, lenyelik a cigánykérdést, mert úgy gondolják, ha fontos kérdésként kezelnék, akkor szavazatokat vesztenének. Ez a kormányok hibája is, de a népé is. Hadd mondjak egy példát: az Egyesült Államokban jött egy nagyon konzervatív kormányzat, amelyik több afrikai-amerikait foglalkoztat, mint a korábbi liberális kormány. Miért? Mert az emberek ezt kívánják, és árgus szemekkel figyelik, rasszista-e a kormányuk. Mivel a többség nem tűmé, hogy rasszista legyen, ezért nem is lesz az, mert csak így fogják megválasztani. Egy demokráciában mindenkin áll a vásár. Szomorúnak tartom, hogy a cigányok ellen ilyen erős ma az előítélet Magyarországon. Nincs ellenük állami elnyomás, nem látom jelét annak, hogy a rendszerváltozás óta bármelyik kormány elnyomta volna a cigányságot. A zámolyi romák sem az állami erőszak elől menekültek, hanem a helyi hatóságok gyűlölete, ellenszenve, hatalmi túlkapása üldözte el őket. Egyes önkormányzatok ugyanis engednek a népakaratnak, ahelyett, hogy megváltoztatnák, befolyásolnák. Ennek az a következménye, hogy a cigányok valóban üldözés áldozataivá válnak, anélkül, hogy a kormányzat központi politikájának a cigányság üldözése része lenne. Speciális helyzet állt elő azzal, hogy Franciaországban menedékjogot kaptak a zámolyi romák, mert menedékjogot annak szoktak adni, aki az állami elnyomás elől menekül. - Az, hogy ezúttal nem így történt, indokolja a heves itthoni reakciókat? - Nekünk idehaza nem az a feladatunk, hogy azt vizsgáljuk, helyes volt-e vagy sem. hogy menedékjogot kaplak, hanem az. hogy nézzünk a helyi hatóság körmére, hogy az előítélet és a gyűlölet lokálisan ne játszhasson szerepet a politikában. Nem elég, ha a kormány nem rasszista, az is feladata, hogy megakadályozza a helyi önkormányzatokban a rasszizmus uralkodó hangulattá válását. - Mit tehet a tolerancia erősítéséért a kormány? - Ez nem csak tolerancia kérdése. A tolerancia voltaképpen egy magatartás: én csinálom a magam dolgát, és tűröm, hogy más mást csináljon. A cigányoknak nem toleranciára van szükségük - persze arra is, mert nem is tolerálják őket -. hanem egy programra, amely lehetővé teszi integrálódásukat a társadalomba. Vannak már ilyen programok például az oktatás terén, de szélesebb körű programcsomagra lenne szükség, ami sokba kerül. Az emberekkel meg kell értetni: nyilvánvaló, hogy sokba kerül, de ez az állam alapvető kötelessége és mindannyiunk érdeke. Természetes reakció erre, hogy sok a nem roma szegény ember is Magyarországon, miért éppen a romákat támogassa az állam? Úgy vélem, a legszegényebb rétegeknek szintén kellene biztosítani azokat a csatornákat, amelyek lehetővé tennék, hogy túléljék azt a megrázkódtatást, amit a rendszerváltás okozott számukra. Azoknak, akiknek kicsúszott a talaj a talpuk alól, programokat kellene létrehozni, kapaszkodót kellene adni. Értettem, hogy az első négy esztendőben nem ez volt az alapkérdés, hiszen be kellett indítani a gazdaságot. De ma már igazán itt az ideje, hogy ezzel is foglalkozzunk! - Mik azok dolgok, amik magyar állampolgárként mostanában a legjobban bosszantják? - A kormánynak az a magatartása, amely az ellenzéknek a magyar társadalom testéből való kizárását szeretné elérni. Bosszant, hogy megjegyzéseket tesznek magyar újságíróknak a külföldi sajtóban megjelent cikkeire. Ez a sajtószabadság - ha nem is formális, ám de facto - korlátozását jelenti. Bosszant a félelem hangulatának elterjedése az országban, és a magyar társadalom impotenciája. Az. hogy az emberek nem állnak ki a saját igazukért, nem kezdenek kiabálni, megengedik maguknak azt, hogy fél jenek. Ma már senkit sem fognak börtönbe zárni, halálra ítélni és kivégezni - ahogyan az ötvenes-hatvanas években megtették legfeljebb az állását vesztheti el az ember. Ezért túlzottnak érzem azt a félelmet, sőt rettegést, ami ma a magyar társadalmat jellemzi, ugyanakkor kevésnek tartom a szolidaritást. Az emberek inkább arra helyezik a hangsúlyt, ami őket egymástól elválasztja, és a létért folyó harcban egymás ellen fordulnak. Magyarországon az újságírók számára is fontosabb, hogy melyik pártot szolgálják, mint az, hogy újságírók. A tradicionális demokráciákban ha egy újságírót ki akarnak tenni az állásából, mert nem tetszik valami, amit írt, akkor a másik újságíró - ha politikailag épp az ellenkező oldalon áll is felemeli a szavát ez ellen. Mert tudja, hogy ezzel a sajtószabadságot sértenék meg. Ha nálunk megbélyegeznek egy újságírócsoportot, a másik csoport u jjong. Holott úgy kellene reagálnia: az ő szabadságuk a mi szabadságunk is, a szabadságot pedig meg kell védeni. Lehet bírálni egy cikket, ha más az álláspontunk, de ne vádoljuk meg a szerzőt hátsó szándékokkal. Mondjuk azt, hogy hibás az álláspontja, de ne nevezzük idegenszívűnek. ne állítsuk azt, hogy azért ír valamit, mert megvásárolták külföldről, vagy mert az az érdeke. Egy demokráciában a sorok mögött nem megengedett motivációkat keresni. Ezt a módszert úgy nevezik: nyilvános tikció. Abból kell kiindulnunk, hogy minden ember azért ír le valamit, mert az a meggyőződése. Ennek helyességét kétségbe vonhatom, de nem kutatgathatok utána, hogy miért írja azt, amit ír. Ez abszurdum! Magyarország tele van állandó vádaskodással, okkereséssel, ami tökéletesen ellent mond a demokrácia szellemének. - Nemrégiben jeleni meg és nagy sikert aratott A zsidó Jézus feltámadása című kötete; mostanában milyen témán dolgozik? - A komédiával kezdtem el foglalkozni, és mindazzal, ami ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik: a nevetéssel, az iróniával, a humorral, a groteszkkel és az abszurddal. Konfúzus téma, mert a filozófusok mindig a tragédiával foglalkoztak, a komédiával alig-alig, ezért ez a terület őserdő, ahová most be kell hatolnom. Hollósi Zsolt Szegedi sorozott katonák is voltak az egységben Ki vezényelt tüzet a Takaréktár utcában? Az 1956. október 26-án eldördült szegedi sortűz története máig tisztázatlan. Azt tudjuk, hogy 1956 októberében Szegeden számottevő katonai erő nem állomásozott. Ezért kapta feladatul a kiskunmajsai 31. lövészezred. hogy egy. majd még egy zászlóaljával vonuljon Szegedre rendfenntartó feladatokat ellátni. A 2. zászlóalj október 24-én délben érkezett meg a városba Botond Gábor (»1924) őrnagy, ezredparancsnok vezetésével, majd másnap, 25én csatlakozott hozzájuk az 1. zászlóalj. A tiszti kar jelentós része is Szegedre jött: a kiskunmajsai laktanya parancsnoka ideiglenesen Papp Zoltán (* 1914) őrnagy, ezredtörzsfőnök lett. Október 26-án reggel a Széchenyi tér lezárásában fontos szerepet játszottak a kiskunmajsai katonák. A Takaréktár utca torkolatában a kordont is a 31. lövészezred egyik alegysége alkotta. Ugyanakkor Szegedre érkezett Kiskunfélegyházáról a 27. lövész hadosztály politikai osztályának vezetője. Kovács Pál (•1924) őrnagy és Gyurkó Lajos (*1912) vezérőrnagynak a 3. hadtest parancsnokának előzetesen telefonon már leadott tűzparancsát immár személyesen hozta. Délelőtt - így sortűz alatt - a városban a hatalmat gyakorló katonai közigazgatás, az idegenből érkezett katonai parancsnokok, a helyi politikai és állami vezetők a városházán tartózkodtak. Ez idáig nem derült ki. ki volt a legmagasabb rendfokozatú és beosztású tiszt, aki a Széchenyi tér és a Takaréktár utca torkolatában álló alegységet vezette, akivel Baráti Dezső (•1911) egyetemi rektor a téren való átvonulásról tárgyalt mindhiába, s aki végül a tűzparancsot kiadta. Többen emlékezni véltek arra, hogy egy politikai tiszt intézkedett-vezényelt. Egyik nyilatkozatában (Délmagyarország. 1990. november 3.) még Lazur Barna nemzetőr főparancsnok (* 1930) is utalt arra. hogy politikai tiszt volt a vezénylő parancsnok. sőt szerinte nagy valószínűséggel maga is pisztolylövéseket adott le. Mindezek az adatok azonban csak nagy fenntartásokkal voltak elfogadhatók, hiszen akiktől származtak, ugyanakkor más kérdésekben jelentős tévedésekben is voltak, páldául némelyek szerint a kiskunmajsai alakulat az ÁVH kötelékébe tartozott. Teljesen hitelesek azonban azok az adatok, hogy a sortüzet leadó alegységben olyan sorozott katonák is voltak, akik szegedi lakosként kerültek a 31. lövészezred állományába. A tüntető tömegből ezek közül többet fölismertek, és meg is fenyegettek. Éppen ezért másnap. 27-én. a szegedi illetőségű katonákat visszaküldték a kiskunmajsai laktanyába! Ók a parancsnokoknak beszámoltak a szegedi eseményekről. a sortűz körülményeiről. hiszen ezeket ők ismerték a leghitelesebben. Ugyanakkor a szegediek előtt kompromittálódott kiskunmajsai katonákat a háttérbe vonták, és helyüket az október 27-én Szegedre érkezett kiskunfélegyházi tüzéralakulat foglalta el. Október 29-én délután pedig Botond Gábor őrnagy vezetésével a kiskunmajsai 31. lövészezred mindkét zászlóalja a teljes tisztikarral együtt elhagyta Szegedet, és Budapestre ment a kivonuló szovjet csapatok helyébe, rendfenntartó feladatokat teljesíteni. Közben győzött a forradalom. és Botond őrnagy két tisztet visszaküldött gépkocsival Kiskunmajsára. Ezt később úgy magyarázták, hogy rendcsinálási céllal küldték őket vissza a laktanyába. az ok azonban sokkal inkább az volt, hogy a megváltozott körülmények között nehezen voltak tarthatók a Budapestre vezényelt állományban. Az egyik tiszt Moravszki Pál (•1925) százados. az ezredparancsnok politikai helyettese, a másik Bojtos István (•1929) főhadnagy. az ezred MDP-titkára. Eközben Kiskunmajsán megalakult a 31. lövészezred Forradalmi Katonai Tanácsa: elnöke Papp Zoltán őrnagy lett. A visszatérő Moravszki századost és társát már a település határában föltartóztatta egy katonai járőr, amelyet Szilágyi hadnagy, az FKT tagja vezetett. A politikai helyettest és a párttitkárt haladéktalanul az FKT elé állították, amiért Szegeden a tömegre lövettek. Idézem: .a harcot ő. Moravszki vezette, és ennek folytán a polgári lakosság közül egy emberáldozat lett". A forradalmat követő megtorlás dokumentumai (Történeti Hivatal. V144779) szerint Papp Zoltán őrnagy azzal vádolta Moravszki századost, hogy „kezelt emelet a mi nagy nemzeti forradalmunkra, és vezette a tüzet Szeged népe ellen, ahol egy embert meggyilkollak". Moravszki Pál százados sem akkor, sem később a megtorlás során ezt a vádat soha nem cáfolta, csupán az: sérelmezte, hogy őt az FKT őrizetbe vette, és a legénységi fogdába zárta, ahonnan november 4-én szabadult ki. 1957-ben már egy Tiszán túli alakulatnál szolgált, oda dugták el, nyilván nem véletlenül. . A rendelkezésre álló adatok alapján válasz adható már arra a kérdésre ki vezényelt tüzet. 1956. október 26-án a Takaréktár utca Széchenyi téri torkolatánál. Moravszki Pál százados, a kiskunmajsai 31. lövészezred parancsnokának politikai helyettese „vezette a tüzet Szeged népe ellen". Bálint László Az össze veszés laktanyája Kaszárnya pedig úgy került Kiskunmajsára. hogy összevesztünk Joszip Broz Titóval. a jugoszláv Sztálinnal. Nem mi. Ön. Kedves Olvasó, meg én, a gyarló szerző, hanem a tömbpolitika hatalmasságai. Tito marsall úgy vélte, jár neki az önállóság annak fejében, hogy ő saját magár szabadította fel, mégha kapott is segítséget keletről s nyugatról. Az önfelszabadításért pedig önigazgatást gondolt ki magának: az „önigazgatást\ szocializmust" . amelynek alappillére a Jugoszláv Kommunista Szövetség volt, s támasztékai a ,. tmaszok", a „ társult munka alapszervezetei", vagyis a munkahelyek, ahol bulcsázott a sok nyomorult, ugyanúgy, mint mi ezen az oldalon, a pénzt pedig szivattyúzták Belgrádba, ahol a legfőbb önigazgató lakott... Az összeveszés oka is éppen az önigazgatás volt. Sztálin úgy gondolta, hogy ő az igazgató, és a szovjet érdek, szférát Nagy-Jugoszláviára is ki akarta terjeszteni, Tito azonban nem ment ebbe bele. Jött a kora ötvenes évek „láncos kutya"-korszaka, amelyben Jugoszlávia a béketábor (megbonthatatlan!) fő ellensége lett, az imperializmus ügynöke, maga Tito meg az imperializmus láncos kutyája. Mindez ellen védekezni kellett. Igy került aknamező a magyar-jugoszláv határra. E munkálatokra, ahogy azt egyszer régen már megírtam. jeles magyar irodalmárok is be voltak sorozva: Száraz György drámaíró, a Kortárs egykori főszerkesztője azok közt katonáskodott, akik az aknákat lerakták. Ilia Mihály pedig azok között, akik - egy későbbi évjárat behívottjaiként -felszedték... Századokat, ezredeket helyeztek a határ közelébe, ha Tito támad, legyen, aki véd. Igy vittek a határközeli Kiskunmajsára is katonaságot, s ahová katonát teremi az isten, teremt oda laktanyát is. Épült hát a falu Szélén, mindjárt a szegedi út mellett egy nagy harcos laktanya. De akkora nagy azért nem volt. hogy az összes hadfi beleférjen. A tisztek egy részét beszállásolták a falu népéhez, akik így két legyet ütöttek egy csapásra, mert szemmel tartották a kulákokat is. De 1956 után nem csak Moravszki Pál századost helyezték el Majsáról, hanem az összes magyar katonát. Titóval ugyanis Kádár összebékült. A majsai laktanyába pedig, a mieink sortüze s helyébe, beköltözött a szovjet hadsereg, s őrzött bennünket egy emberöltőn át. nehogymegint elkövessünk valamit. Zelei Miklós