Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-29 / 74. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. MÁRCIUS 29. PANORÁMA 7 Agrárinnovációs Díj a gabonakutatónak Bétaduros makaróni A 2000-re kiírt kilencedik Innovációs Nagydíj pályázaton Agrárinnovációs Díjat kapott a napokban a szegedi Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság (GK Kht.). A GK Kht. a bajai Diamant International Malom Kft.-vei közösen adott be innovációs nagydíjra pályázatot azzal a filozófiával, hogy egy jó alapanyag és egy jó technológia vállalhatja a megmérettetést a piacon. A gabonakutató a GK Bétadur fajtával, a bajaiak pedig a száraztészta alapanyagot előállító technológiájával nyerték meg az FVM Agrár Innovációs Díját. Az általuk kialakított rendszer példaértékű és újszerű a hazai élelmiszergazdaságban. A bírálóbizottság értékelése szerint a gabonakutatóban olyan őszi durumbúza fajtákat sikerült kinemesíteni, amelyek agronómiai és minőségi mutatóik szerint jól alkalmazkodnak a magyarországi ökológiai és ökonómiai adottságokhoz. A GK Bétadur fajta 1997-ben kapott szabadalmi oltalmat. Durumbúzából már egy ideje készítenek száraztésztát, s alkalmazzák a bajaiak technológiáját is. A GK Bétadur fajtából készült tészta azonban különleges minőségű - kiemelkedő Béta-karotin tartalmának köszönhetően. Az így előállított termék a fogyasztók által kedvelt sárga színt kapja meg annak ellenére, hogy nem kell hozzá tojást adni, vagyis: a táplálkozás-élettani szempontból előnytelen koleszterinképződés mérséklődik. A tavaly feldolgozott durumbúza 80-85 százaléka már Bétadur volt. A fajta és a korszerű malomipari technológia révén az innovációban és az integrációban résztvevők árbevétele egyaránt jelentősen gyarapodott. A számok nyelvére lefordítva: az innovációnak köszönhetően több mint 760 millió forint árbevétel-növekedést értek el a cégek. F. K. Szegedi minikönyv a Tiszáért Dióhéjban a harcsa Egy zenés család - Apátfalván Riskó főszerkesztő nevetségesnek tartja a vádakat Rendkívül érdekes könyv jelent meg Szegeden a közelmúltban: Vásárhelyi István hirneves, egykori kutató A harcsa cimű kötetének miniatürizált változata. Vásárhelyi mindent tud a Tiszáról és a halakról, amit tudni kell, sőt mint a könyv lapozgatásakor kiderül - többet is. Nemcsak azért olvasható el gyorsan a kötet, mert gyufásdoboznyi hanem mert letehetetlennek bizonyul a Tiszát, az élővilágot szeretők számára. Spektrum tv-be illő érdekességeket, tudományosan igazolt kuriózumokat ismertet többek között a könyv olyanokat, amelyektől egy közhorgásznak a lélegzete is eláll. Idézi Kovács József búvárhalász megfigyeléseken alapuló leírását: „A harcsa (...) a földbe lyukat váj, melynek a belső része tágasabb, s a lyuk szájába faágakat és gyökeret hord, s ezekből valóságos kelepcét szerkeszt a kisebbfajta halaknak." Másutt arról tudósít Vásárhelyi: a tokaji halászok egércincogást utánozva csalják millinghálóba a vízfelszínhez közel zsákmányoló harcsát. Egy halász így csalt csónakközeibe egy ötkilósat - és ki is vette dobóhálójával. Szintén közli a szerző Molnár János halászt idézve -, hogy egy harcsa egész rajnyi keszeget is zsákmányul ejthet egyszerre. Hirtelen közéjük ront a zátonyos folyópartnál, kisöpri őket a szárazra, és a visszaugráló kishalakat egyenként kapja el. Az ikráit őrző harcsáról leírja: az apadó vízből kimaradó ikrát addig locsolja farkával, napokon keresztül, amíg az ivadék ki nem kel, vagy amíg zsákmányul nem ejtik. Mindezek szinte hihetetlennek tűnő megfigyelések, ám az, hogy a feltétlen szaktekintély Vásárhelyi tényként közli őket, arra utal: komolyan vehetők. Persze, nemcsak harcsaetológiát ismertet a kötet: részletesen foglalkozik vizeink óriásának rendszertanával, horgászatával-halászatával, tenyésztésével - s számos, belőle készíthető ízletes étel receptjét is leírja. Stílusa pedig - olvasmánynak is csemege. (Vásárhelyi István: A harcsa. Kiadta a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Csongrád Megyei Csoportja, 2000. Megjelent a tiszai cianidmérgezés évfordulójára). F. Cs. A miniatűr kötet halaink óriásairól szól. (Fotó: Karnok Csaba) A muzsika világlátottá tesz Kis magyar bulvárháború Különleges család az apátfalvi Veréb család. Nemcsak azért, mert a gyermekek hatan vannak - bár a mai világban hat gyermeket fölnevelni önmagában is csodálnivaló -, hanem mert szülők és gyerekek mindegyike: zeneszerető. Olyannyira, hogy a zenehallgatásnál egy dolgot szeretnek jobban zenélni. A családtagok legtöbbje fél Európát bejárta már szereplések kapcsán. Nehéz idillibb otthonra lelni az apátfalvi Veréb család otthonánál. Zeneszeretőbbre még nehezebb. Ki milyen hangszemek mestere? Ezt az édesapa, Veréb József ismerteti. Mint megtudjuk, Anett (18) -a Szent István Egyházi Gimnázium végzős diákja; jelenleg érettségire és fölvételi vizsgára készül, párhuzamosan éppúgy kitűnően játszik fuvolán, mint furulyán, és piccolón. A tizenhat esztendős Máté (16) konzervatorista Szegeden. Harsonán tanul - zongorázni a konzervatóriumban „magától értetődően" kell tudni -; Endre (14) az idén februárban nyert fölvételt a „konzi"-ba. A közelmúltban. Szentesen megrendezett megyei kortárs zenei találkozóról kiváló minősítést hozott haza mint ezt oklevél is tanúsítja. A testvérek közül ő az egyetlen, aki nem szerepel a mellékelt fotón; amikor náluk jártunk, ő éppen javában kerékpározott Nagyszentmiklósra, a Bartókemléktúra résztvevőjeként. Dávid (10) zongorán, trombitán, furulyán egyaránt játszik, zongorázni Hajdú Márta tanárnő, trombitára pedig Újvári István oktatja. Szabina (8) már óvodás korában elkezdte a furulyán való tanulást. Áron (5) most kezd furulyán játszani. Az apátfalvi Veréb család minden tagja kitűnően zenél - legtöbbjük nem is egy hangszeren. (Fotó: Karnok Csaba) - Édesanyjuk, Zsuzsanna szépen zongorázik - néz feleségére Veréb József. O maga pedig, a családfő, rézhangszereken játszik: trombitán, tubán, tenorkürtön. Borbély Andrásnál kezdett zenét tanulni egykor (nevét a Mátó Mátyás vezette apátfalvi zenekar, a Borbély András Band őrzi), a bevonulás után két évig katonazenekari tag volt. - „Két oldalról" is kapták tehát gyermekeink a zenetanulásra az indíttatást - összegez Veréb József. A gyermekek mindegyike zenekari tag: van, aki a Borbély András Band-nek, van, aki a makói magán zeneiskola Csikota József nevéhez fűződő ifjúsági zenekarának, és van, aki Deák Sándor ifjúsági zenekarának a tagja. Van, aki nem is egy zenekar munkájában vesz részt. Fölmerül ezek után a kérdés: mi a „hozadéka" a zenetanulásnak? - Maga a zenélés öröme - mondja Veréb József -, hozzátéve: és az is, hogy a zenekarokkal az egész család bejárhatja a világ jelentős hányadát. Ő maga Nyugat- és Dél-Európa legkülönbözőbb országaiban éppúgy volt már, mint Izraelben. - Izraelben én is jártam már, éppúgy, mint Máté, Endre is - veszi át a szót Anett. A szomszédos országok legtöbbjét szintén beutazta már a zene révén a Veréb család. A zene - amely önmagában is csodás élményt biztosít - további élményekhez juttatja művelőit. Ám aki azt hiszi, hogy az apátfalvi Veréb család csak zenei téren tehetséges - kifejezetten téved. Anett továbbtanulással kapcsolatos terveiről már szóltunk, s ha ezt részletezzük, akkor kiderül: leginkább a jog érdekli, ám a latin és a történelem legalább ugyanennyire, és a pedagógusi pálya is közel áll hozzá. Latintudását fémjelzi: a József Attila Gimnázium szervezte, „Latinitas viva" megyei latinversenyen második helyezést ért el, s középfokú nyelvvizsgájának szóbeli része is megvan már. Dávid is kitűnő tanuló - a Szent István Egyházi Általános Iskola diákja -, leginkább a történelem érdekli; Szabina ugyancsak nagyon jól tanul. S még egy, lehetséges föltételezést kell eloszlatni, márpedig azt: Verébéknél mindenki folyton rettentő komolyan tanul, gyakorol, különféle megmérettetésre készül, s eközben senkinek nincs ideje egyszerűen - boldognak lenni. Dehogy nincs! Nehezen található náluk vidámabb, melegszívűbb, szeretetteljesebb család. Farkas Csaba Nem is olyan régen még több bulvárnapilap közül válogathattak az olvasók a standokon. Aztán idén tavaszra mindössze egy „bulvárlegény" maradt a gáton - csak Mai Blikket vehetett az, aki legszívesebben bulvárhírekből akart naponta értesülni a világ dolgairól. Ám a monopolhelyzet nem tartott sokáig. Riskó Géza, a Szines Mai Lap főszerkesztője, a Mai Blikkel vivott sajtócsata kapcsán arról is beszélt Szegeden, miért nem engedi, hogy újságja valamelyik politikai irányzat mellé álljon. Riskó Géza, a Színes Mai Lap főszerkesztője a fővárosi sajtó olyan egyénisége, akit rengeteg szál köt Csongrád megyéhez. Tehát már csak ez utóbbi miatt is érdekelhet minket, Tisza partján élőket, hogyan küzd, a médiacsata (Mai Blikk kontra Színes Mai Lap) idején a Szeol egykori vízipólósa. - Soha nem fogom elfelejteni - mondta Riskó Géza -, mennyi segítséget kaptam Szegedtől a '70-es években. Ebben a városban lettem újságíró, sőt pár hónapos zsurnaliszta múlttal a hátam mögött sportrovatvezető a Csongrád Megyei Hírlapnál. Riskó Géza valaha a SZEOL pólócsapatát erősítette. A vizes hadműveletek után sok évvel a főszerkesztő most a szárazföldön csatázik. (Fotó: Karnok Csaba) De Szegeden értem el sportolóként is egyik legnagyobb sikeremet - tagja voltam annak a vízipóló csapatnak, amely kiharcolta az OB l-es szereplés jogát 1973-ban. S még két információ magánéletemből: feleségem szentesi születésű, és sok barátom is él Csongrád megyében, tehát nem véletlenül követem figyelemmel e régió sorsának alakulását. - De van erre ideje? Mert, gondolom, az elmúlt hetek nem éppen a régi emlékek felidézéséről, a csongrádi kapcsolatok ápolásáról szóltak. - Valóban nem. Először is át kellett élnem, hogyan szünteti meg azt a nyereséges, nem is egyszer 200 ezer példányban megjelenő lapot (Mai Nap) a tulajdonos, ahol főszerkesztő-helyettesként dolgoztam. Majd pedig beindítottam egy olyan újságot (Színes Mai Lap), ahol 51 munkatárs talált magának munkát, s amelyik két héttel a megjelenés után már elmondhatja magáról: naponta több mint 100 ezer példányban kerül ki a nyomdából. - Mai Nap, Mai Lap. Ha eltekintünk a Színes , felcímtől", csupán egy betű a különbség. Nem túl kevés ez ahhoz, hogy ne érezze sértve érdekeit konkurenciájuk, a Mai Blikk? - A Mai Blikk kiadója vett egy lapot, vásárolt egy szerkesztőséget, de azt a szellemiséget nem szerezhette meg, amit a mi alkotói csapatunk képviselt. Azt tehát nem tilthatta meg, hogy új sajtótermékkel lépjünk a piacra. Nevetségesek tartom a vádat is, miszerint mi becsapjuk fejlécünkkel az olvasókat, hiszen megtévesztésről csak akkor beszélhetnénk, ha még létezne a Mai Nap arculata. - Sokan úgy vélik, nem is lesz olyan nehéz megkapaszkodniuk a piacon, hiszen igencsak erős kormánypárti támogatást kapnak. - Arra gondol, hogy a lapunkat kiadó Híd Rádió Rt. vezérigazgatója Deutsch Péter, Deutsch Tamás miniszter öccse? Ez a családi kapcsolat valóban tény, de ettől még újságunk politikailag független orgánum. Mint ahogy ez mondható el a Eurosport magyarországi szerkesztőségéről és a Rádió Bridge-ről is, amelyeket szintén a Rádió Híd Rt. működteti. Mint főszerkesztő nem is engedném, hogy újságom bármelyik politikai irányzat mellé álljon, hiszen a politikai elkötelezettség egy bulvárlap halálát jelenti. Bátyi Zoltán