Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-27 / 72. szám

KEDD, 2001. MÁRCIUS 27. A TORONY ALATT 9 Itt élnek közöttünk Az áttelepültek mindennapjai A legtöbben 10 évvel ezelőtt érkeztek Szegedre. Akkor tört ki a háború a szerbek és a horvátok kö­zött, a vajdasági katona­kötelesekre az egyenru­ha és a vukovári véres front várt... Ezt elkerü­lendő, átjöttek, később szöktek Magyarországra - oltalmat keresni. Míg a téboly véget nem ér, gon­dolták, néhány hónap és mehetnek haza. Nem me­hettek. Később se. (A ju­goszláv parlament né­hány hónappal ezelőtt szüntette meg a hadköte­lezettségről szóló 1991­es törvényt!) Még 1992­ben megalakították a Vaj­dasági Magyarok Demok­ratikus Közösségének sze­gedi tagozatát, amely az­óta is működik. Nagy Abonyi Attila, az egyesü­lés elnöke, a napokban tartott tisztújító értekez­leten számolt be az elmúlt kétéves időszakban vég­zett tevékenységükről. Az elnök mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy sikerült a tagság létszámát, csekély mértékben ugyan, gyarapítani. Tudatában vannak, hogy a va­lamivel több mint 70 fős tag­létszám csak töredéke a Sze­geden és környékén élő délvi­dékiek közösségének. Ugyan­akkor azt is látják, erre a visszajelzések ébresztették őket, hogy az egyesületre szükség van. Kilenc éve dol­goznak megszakítás nélkül, s a mostani összegezésből az is kiderül, hogy a tavalyi év volt talán a legmozgalmasabb. Nagy Abonyi Attila elmond­ja, hogy az általuk létrehozott Kosztolányi Dezső Alapítvány számlájára csaknem ötvene­zer forintot utaltak át szemé­lyi jövedelmükből az adózók, s ezt a szerény összeget a dél­vidéki gyerekek iskoláztatá­sára fordították. Az elmúlt év munkájának egyik sikeres fe­jezete a pályázati tevékeny­ség volt. Az egyesület tíz pá­lyázaton indult, s haton nyert kisebb-nagyobb összeget. Mindez szerencsés körül­ményként könyvelhető el, hi­szen ily módon sikerült támo­gatni a délvidékiek kulturális, oktatási, társadalmi tevékeny­ségét is. Konkrét adatokat is sora­koztat az elnök. Az évek óta rendszeresített egyesületi ösz­szejövetelekre, a Bolyai utca 1 l-ben, mind több határon tú­Nagy Abonyi Attila: Mindenki előtt nyitva áll az ajtónk. (Fotó: Schmidt Andrea) Az új vezetőség Munkatársunktól Az évi közgyűlésen megválasztották az egye­sület új vezetőségét is. Az elnök Nagy Abonyi Attila, elnökhelyettes Horváth Júlia, titkár Pusztai Lajos, pénztáros Francia Ida, tagok pe­dig: Sóti György, Hekli Endre és Mohácsi Gá­bor. Az ellenőrző bizott­ság tagjai: Kálmán Lász­ló (elnök) Hajnal Imre és dr. Horváth László. li vendéget sikerült meghívni­uk. így például tavaly látták vendégül Horváth-Militicsi Szabolcsot, a dél-bácskai és szerémségi cserkészcsapat ve­zetőjét, aki érdekes honisme­reti előadást tartott. De élve­zetes esteket tölthettek együtt például Bogdán József pap­költővel, Molnár Rózsa hitok­tató-irodalmárral, a Képes If­júság munkatársaival (Tóth Líviával, Mihájlovits Klárá­val és Szabó Palócz Attilá­val), Huszár Ottó ausztráliai magyar festőművésszel, Kud­lik Gáborral és Molnár Vero­nával, a szabadkai testvérvá­rosi Nyitott távlatok ve­zetőivel is. Az egyesület támogatta a délvidéki fiataloknak az Eko­parkban szervezett honismere­ti táborban való részvételét, a Domonkos István költő iro­dalmi munkásságát feldolgo­zó ifjúsági találkozót, ame­lyen becsei, adai, doroszlói diákok szerepeltek. Támogat­ták az adai Vadvirág és a pa­licsi cserkésztábort, segítettek két tagtársuk könyvének a ki­adásában is. Balázs László da­loskönyvét és Horváth Júlia Naplómmal kettesben című művének a megjelenését tá­mogatták, s ez utóbbi első dí­jat nyert az elsőkönyvesek or­szágos pályázatán. Nagy Abonyi Attila azt mondja, itt élnek, itt dolgoz­nak, itt - Szegeden vagy má­sutt - igyekeznek hasznos tag­jai lenni ennek a társadalom­nak. Ezért szeretnék az egye­sület taglétszámát növelni, hi­szen akkor a mostaninál is jobb eredményeket lehetne el­érni a szerteágazó munkában. Az ajtajuk mindenki előtt nyit­va áll. K. F. Elriasztják a vadlerakókat Dögkútból hulladékudvar Belátható időn belül el­tűnhet Szőreg szégyenfolt­ja, a település határát el­borító szemétlerakó. A vadlerakó telep mellett hulladékudvar épül: az odavezető út építésére már megszavazta a pénzt az önkormányzat. A „fe­ketén" szemetelőket állan­dó ellenőrzéssel riasztják el a környékről. Évek óta mind szélesebb hullámokban nyaldossa Szőreg nyugati „partjait" a Budzsák­erdő szélén terebélyesedő sze­méttenger. A vadlerakón több ezer köbméter ipari hulladék, csomagolóanyag és háztartási szemét halmozódott föl - an­nak ellenére, hogy a település­részen rendszeresen össze­gyűjtik a kapuk elé tett hulla­dékot a Szegedi Környezetgaz­dálkodási Kht. kukaautói. A világvége hangulatot idéző, szélesen növekvő sze­métdomb nyaranta orrfacsaró szagfelhőket ereget - a kör­nyékbeliek nem kis bosszúsá­gára. Tóth Csaba önkormányzati képviselő évek óta szorgalmaz­za egy hulladékudvar megépí­tését. Kertvárosi körzetben mindig keletkezik olyan szemét is, ami nem fér a gyűjtőedény­be. A környék szigorú el­lenőrzésével pedig elriaszthat­nák az erdőszélre titokban vegyszeres dobozokat, hasz­nált akkumulátorokat borító környezetszennyezőket is. A hulladékudvar megépíté­se azért késett, mert nem ta­láltak megfelelő telephelyet. Hol a kiválasztott terület köze­lében lakók tiltakoztak, hol pe­dig valamely szakhatóság mon­dott nemet az elképzelésre. A legfrissebb terv szerint éppen a vadlerakó mellé, az egykori dögkút helyére kerülne hulla­dékudvar, amelynek működé­séhez viszont odavezető út, va­lamint víz és villany is szüksé­ges. Tóth Csaba jó hírrel szol­gált: a vasúti átjárónál véget érő, szilárd burkolatú utat ön­kormányzati forrásból építik tovább: a mintegy 300 méteres útszakasz 6 millió forintos költ­ségét a nemrégiben megszava­zott költségvetésből fedezik. A víz és az áram bevezetése vi­szont tömérdek pénzbe kerülne. A terv azonban mégsem bukhat el a megvalósítás küszöbén: a „gordiuszi csomó" úgy vágha­tó át, hogy az udvar kiszolgáló helyiségét a vasúti átjáróhoz közeli, az egykori pályamester házikójában rendezik be. Az átalakítás tervei a szegedi pol­gármesteri hivatal városüzemel­tetési irodáján készülnek. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat jóváha­gyása után már kezdődhet is a szerb nevű Budzsák-erdő (bu­dzsák: szeglet) melletti hulla­dékudvar építése. Nyilas Péter Tóth Csaba képviselő a pályamesteri házikónál, amelyet a hulladékudvar fogadóépületévé alakítanának át. (Fotó: Schmidt Andrea) Szlovák-magyar CD-szátár született Szeged nyitott város Szegeden az egyik leg­népesebb és legszervezet­tebb kisebbségi csoport a szlovákoké. Az 1990-es népszámlálás idején váro­sunkban több mint ötszá­zan vallották: beszélik e nyelvet, de a tapasztalat szerint azonban ennél jó­val többen lehetnek azok, akik értenek „tótul", illet­ve kötődnek e kultúrához. Ezért nem csoda, hogy a törvény megszületését kö­vetően az elsők között ala­kult meg a Szegedi Szlo­vák Önkormányzat. A „szegedi tótok" történe­téről, a kisebbségi létről törté­nészként is sokat tud Tóth Ist­ván, a Szegedi Szlovák Önkor­mányzat elnöke. Az 1838-as összeírás szerint a mai Ady tér környékén létezett a Tótok ut­cája, ahol gyolcsos, drogériás, parfümériás üzletek is sorakoz­tak - emlékeztetett a kezde­tekre Tóth úr. Mások, például Ollíkék, telekkönyvi hivatal­nokként integrálódtak a helyi társadalomba. De a korabeli szegedi újságok az 1848-49­es forradalom és szabadság­harc egyik honvéd főhadna­gyáról mint tót származású hősről is megemlékeztek. A szlovákok Osztróvszky József személyében polgármestert ad­tak a városnak. Az adatokat böngészve látható: a legtöbb szlovák 1920 körül élt Szege­den. Számuk a két világhábo­rú között megfogyatkozott. Eleinte a Felvidékről, viszont az 1950-es évektől - elsősor­ban a szegedi tanárképző főis­kolán megalapított szlovák tan­szék vonzerejének köszön­hetően - a dél-alföldi me­gyékből érkeztek városunkba a szlovákok. A szlovákok hatásáról so­kat elárul, hogy Bálint Sándor .szegedi szótárában száznál is több olyan kifejezést említ, ami a tótok nyomát rögzíti. Nem törekedtek önálló szervezet megalakítására a szegedi szlo­vákok, inkább a szakmájuk­nak, hobbijuknak megfelelő társadalmi egyesületekben je­leskedtek. Hovatartozásuk egyik megnyilvánulási formá­ja volt a vallás: Szegeden 1872­76 között evangélikus egyház­községet alapítottak. Az egyik legképzettebb tár­sadalmi csoport a szegedi szlo­vákoké. Az állítást igazolja, hogy - mivel többirányú fel­sőfokú végzettséggel rendel­keznek - az itteni szlovákokat szinte nem érinti a munkanél­küliség, az állás nélkül marad­tak is könnyen és rövid időn belül elhelyezkednek. Szegedről sugározzák a ma­gyarországi szlovákoknak szó­ló rádió és televízió műsorokat. A médiaszakemberek, illetve a magyarországi szlovákok szervezeteiben jeleskedő sze­mélyek képzésében jelentős szerepet vállal a szegedi tan­.szék. E szellemi központ ki­sugárzásának köszönhetően iz­mosak a helyi szlovákság szer­vezetei - véli Tóth úr. A 1975­ben alakult szlovák klubot so­kan megismerték a mandolin és ­a tánc csoport révén is. E klub 1989-ben egyesületté alakul­va szervezte a népcsoport kul­turális rendezvényeit. Az ön­kormányzati szisztéma előnyei között az egyik legfontosabb ­Tóth István szerint -, hogy jo­gi helyzetéből következően le­hetőséget ad a szlovákság érde­keinek képviseletére, bizonyos döntéseket csak e testület egye­tértésével hozhat meg a szege­di közgyűlés. Ugyanakkor az önkormányzat mozgástere, gazdálkodása kötöttebb, mint egy egyesületé. Az önkor­mányzatiság eddigi tapaszta­latok alapján indokolt lehet a kisebbségi törvény szigorítása is. A szlovák kisebbségi ön­kormányzat több kiadvány, sőt: szlovák-magyar CD­ROM és szótárt, valamint ok­tató programot jelentetett meg. Keddenként és szerdánként nyelvi képzést tartanak a gye­rekeknek a Szegedi Szlová­kok Egyesülete szervezésé­ben. Az anyaországgal való ismerkedést is szolgálja a nyá­ri anyanyelvi és vallási tábo­ruk. Az önkormányzat posztg­raduális képzést szervez, be­kapcsolódik a szegedi nyári nemzetiségi napok programjá­ba, de szlovák-magyar vállal­kozói találkozót is szervezett már. A szegedi kisebbségi ön­kormányzatok társulása, majd a nemzetiségi önkormányza­tok szövetsége életre hívását leginkább a szlovákok szorgal­mazták. Ez a laza együttműkö­dés lehetővé tette a két külön­böző időszakban alakult, más­más társadalmi háttérrel ren­delkező kisebbségi önkor­mányzatok feladatainak meg­oldását, a közös adminisztráci­ós és rendezvény központ, a kisebbségek házának kialakítá­sát. Az, hogy Szegeden kilenc kisebbségnek lett választott ön­kormányzata - Tóth István sze­rint - kifejezi a város befogadó jellegét és nyitottságát. Ú. I.

Next

/
Thumbnails
Contents