Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-17 / 64. szám

SZOMBAT, 2001. MÁRCIUS 17. SPORT 13 Faragó „Dodi": 70! Ha szegedi kosárlabda, akkor sok-sok sportbarátnak Faragó „Dodi" József neve ugrik be. Az egykori kivá­ló kosaras nem csak játékosként, hanem edzőként is na­gyot alkotott a pályafutása alatt. A Szegedi Postásban és a SZEAC-ban rengeteg örö­met szerzett a szurkolóknak a bedobóposzton szerep­lő kosaras. Tehetségére a szakemberek is felfigyeltek: tagja lett a felnőtt válogatott keretnek, illetve szerepelt a főiskolai válogatottban. Az aktív kosárlabdázás be­fejezése után trénerként dolgozott, olyan neves tanít­ványai voltak mint: Zöllei, Wirth, Pataricza, Reisz, Dörmő. Játékosai felnéztek reá, imádták az edzéseit, remek közösséget alakított ki. Hiába működött minden jól, a nyolcvanas években nemkívánatos személynek tekin­tették, s felállították a kispadról. Méltánytalanul jár­tak el vele, s ezzel a döntéssel távol került kedvenc sportágától. Ezután sohasem tért vissza a pálya mellé. Az emlékek azonban megmaradtak, amelyeket a bará­tokkal és játszótársakkal még mindig szívesen elevenít fel. Ma nagy nap érkezett el: Faragó József hetvenéves lett. Sokak nagy kedvencének ezúton kívánunk boldog születésnapot, erőben és egészségben gazdag életet! Süli Róbert Szegeden marad a serleg? Makói kick-boxos sikerek Munkatársunktól Immár a felnőttek között is megállják a helyüket a fia­tal makói kick-boxos ver­senyzők. A Debrencenben megrendezett országos baj­nokságon Abel Péter a 71 ki­logrammos súlycsoportban, full contactban harmadik lett, míg Biczók Roland az 58 kilogrammosok között szerezte meg a bronzérmet. A fiatal veryenyzők edzője: Makó János. Szopkó nem tudott hibázni A Szeviép-Szeged KE női kosárlabdacsapata a Nagykanizsa ellen ara­tott győzelme után ki­harcolta az A csoportos részvételért folytatott rá­játszásba kerülést. A Kanizsa elleni meccsen Szopkó Eszter negyven­három pontot szerzett, s döntő érdemei voltak a biztos siker elérésében. - Közel ötven pontot ért el a középszakasz ráját­szásának utolsó forduló­jában. Játszott már fel­nőtt meccsen ilyen ered­ményesen? - Ilyen sok találatot még sohasem szereztem, életem talán legjobb mérkőzését ját­szottam. Igaz, ezt a jó pro­dukciót a többiek nélkül nem érhettem volna el, a csapattársaim remek labdák­kal játszottak meg, s szeren­csére a Nagykanizsa ellen nem tudtam hibázni - talán ennek volt betudható a negy­venhárom szerzett pontom. - Miskolcról került Sze­gedre, ahol egykor Király Sándor is tevékenykedett. Dolgozott vele együtt? - A Diósgyőrnél már ját­szottam jelenlegi trénerem keze alatt. Tizennégy évesen - előtte úsztam, atlétizáltam, kézilabdáztam - kezdtem el kosárlabdázni, s egy év után már a felnőttcsapatnál talál­tam magam, mesterem hí­vott az első gárda keretébe. Azonban nehéz dolgom volt, mert jó játékosok szerepel­tek a DVTK-ban, így kevés játéklehetőséget kaptam. - Ezért választotta a Sze­viép-Szeged KE-t? - Igen, s úgy érzem, jól döntöttem. Gyorsan megsze­rettem a várost, a társakkal pedig pillanatok alatt össze­barátkoztam. A JGYTF test­nevelés-rekreációs szakának hallgatója vagyok, a tanulást a sporttal eddig remekül össze tudtam egyeztetni. -Az SZKE számára elér­hető közelségbe került az A csoport, sikerül a felju­tást kiharcolni? - A Kanizsa ellen aratott győzelmünkkel nagy lépést tettünk a legmagasabb liga felé. Igazán, csak mi ront­hatjuk el a felkerülést, de er­re senki sem gondol, mert közülünk mindenki szeretne az A csoportban szerepelni. Süli Róbert ^jjjjnfr V: ^ Rp DFL : m Wrj'* • j • « - p fa -SMjff •"""Tfii **„-,' 1 röplabda Szopkó Eszter (labdával) Diósgyőrből érkezett a Szeviép-Szeged KE-be, s eddig nem bánta meg, hogy a Tisza partjára igazolt. (Fotó: Karnok Csaba) A Magyar Röplabda­szövetség ügyvezető tes­tülete szerdai ülésén Sze­gednek ítélte az MK né­gyes döntőjének a rende­zési jogát. A Medikémia pályázatával a Kometa­Kaposvárt előzte meg, te­hát az első kupasikert már feljegyezhettük a so­mogyiak ellen. Április 23­án, 24-én az újszegedi Sportcsarnok ad otthont a meccseknek, az esélyek­ről és az előkészületekről kérdeztük az érintetteket. Nyári Sándor, a Medikémia vezetőedzője és ügyvezetője jelentős fegyvertényként érté­kelte, hogy a Tisza partjára vándorolt az Magyar Kupa­rendezés: - A szövetség illetékesei a legjobb anyagi kondíciókkal bíró pályázatot igyekeztek ki­választani, de a financiális ol­dalon nem mutatkozott nagy különbség. Kőrösfői László elnök úgy fogalmazott, hogy az egyesületnél folyó szakmai munka elismerése is a döntés. Az elkövetkező hónapban sok munka vár ránk, de a Medi­kémia Rt.-vel és az önkor­mányzattal karöltve emléke­zetes finálét kívánunk lebo­nyolítani. Házigazdaként minden esélyünk megvan a lehető legjobb szereplésre, ennek megfelelően szeret­nénk bejutni a fináléba, s ott sem kívánunk csalódást okoz­ni... A tennivalókról most még csak annyit: létrehozunk egy bizottságot, melyben kü­lön részt képeznek majd a média, a szervezési és a szak­mai teendők. Petheő Gábor soha nem mozdult ki szülővárosából, pályafutása mindig az Építők­höz, a Papironhoz és a Medi­1 a \ m » wM ' i iJ Jk 1 | i' Petheő Gábor (balról) és Nyári Sándor is úgy gondolja: április 24-én, Szegeden akár negyedik kupasikerét ünnepelheti a Medikémia. (Fotó: Gyenes Kálmán) kémiához kötötte. Neki ezért különösen fontos ez az ese­mény: - Nagyon örülök, hogy mi rendezhetjük az MK-döntőt! A hazai pálya kétségtelenül előnyt jelent, de a serleget azért nem lehet előre odaadni nekünk. így sokkal nagyobb a sanszunk a végső sikerre, mint ha ismét Kaposvárra kellett volna utaznunk, a drukkerek hetedik játékosként rengeteget segíthetnek a kritikus pillana­tokban. A csapatkapitány. Mészá­ros Péter harmadszor is otthon küzdhet a trófeáért, hiszen az előző két évben kaposváriként sem kényszerült vendégesked­ni: - Valószínűleg elvárás a kupagyőzelem, mert nem vé­letlenül harcolt a rendezésért több klub is. Eddig, ha jól tu­dom, még nem volt Szegeden ilyen rangos esemény, most mellénk állt a város - szeret­nénk ezt a magunk módján meghálálni. A legnagyobb rivális, a Ko­meta-Kaposvár trénere, De­meter György is elismeri, so­kat jelent a hazai környezet, de a kupát mégsem akarják a Tisza-parti városban „felejte­ni": - Még ne beszéljünk a finá­léról, a Dunaferr elleni elő­döntő nagyon nehéz összecsa­pásnak ígérkezik, bár a Ka­zincbarcika is egyre izmosabb mostanában. Természetesen a célunk az, hogy megvédjük kupaelsőségünket, s erre látok reális esélyt. Azt hiszem elég, ha csak arra emlékeztetek: bajnoki címeket már nyertünk Szegeden, most szeretnénk ehhez egy Magyar Kupa-si­kert is csatolni. Hogy mi dön­tött a szegedi rendezés mel­lett? Két közel azonos ajánlat, pályázat került a szövetség ve­zetőinek az asztalára, de mi korábban már kétszer lehet­tünk házigazdák. Biztos va­gyok benne, hogy a Mediké­mia is nívósán oldja meg a feladatot. A teendőkből sok vár majd a városi sportigazgatóság munkatársaira is, erről Szo­vics Zoltán megbízott igazga­tót kérdeztük: - A jövő héten, kedden egyeztetünk Nyári Sándorral, beszéljük meg a rendezés részleteit, akkor nyújtja be az egyesület a végleges költség­vetést. Az önkormányzat 2 millió forinttal támogatja az eseményt, s valószínűleg a szervezésben, a lebonyolítás­ban fontos szerep vár munka­társainkra is. A legszebb az lenne, s ezért szívesen vállal­juk az áldozatokat, ha a Medi­kémia döntőt játszana - garan­tált teltház! - és itt tartaná a serleget. Ezzel összecseng Pálmai Antalnak, a névadó szponzor Medikémia Rt. első emberének, az egyesület elnö­kének a véleménye: - A legutóbbi eredmények úgy alakultak, hogy nem me­hetünk biztosra, de a fináléban ott a helyünk. Remélem a srá­cok felnőnek a feladathoz, s lelkes, odaadó röplabdázással elérhető a siker. Imre Péter SZDRE: ez a realitás A Szegedi DRE NB l-es női röplabdacsapata az Extraligáért folyó ráját­szásban kétszer is 3:2­es vereséget szenvedett a Jászberényi RK-tól. Ez pedig azt jelenti, hogy a folytatásban a 9-12. he­lyért mérkőzhetnek majd a lila-zöldek. - Miben múlta felül a Jászberény a Szegedet? - Egységesebb, jobb volt az ellenfelünk - vélekedett Ducsai Géza, az SZDRE edzője. - Sőt, ez a kijelentés nemcsak a csapatra, hanem az egész klubra vonatkozik. A Jászberényi RK rendezett körülmények között dolgo­zó, majdnem profi egyesület, működő, hatékonyan dolgo­zó vezetőséggel, jól fizetett edzőkkel, jó képességű játé­koskerettel és megfelelő szá­mú és minőségű cserelehető­séggel, akik napi két tréning­gel készülnek a feladatokra. - Ezzel szemben az SZDRE? - Gondolom csak költői a kérdés... Az SZDRE egy két éve lerombolt, poraiból ép­pencsak feltámadt, elsor­vasztott hátterű klub. Sze­rencsére nagyszerű sportem­beri erényekkel felvértezett játékosállományunk van. A pénzről ne is beszéljünk... - A 9-12. helyért folyó sorozatban milyenek az esélyek? - Érdekesség, hogy ebben a négyesben is mi rendelke­zünk a leggyengébb anyagi háttérrel, a Haladás, a Ka­posvár és az Ajka is jobb ná­lunk ebben a kategóriában. Ráadásul gyengülünk, mert Komáromi Vera követi a fér­jét, Nagy Zoltánt a franciaor­szági Nancyba; Fodor Edit pedig operáció előtt áll, a térdét műtik. Ennek dacára azt mondom, hogy a 9-10. hely valamelyikét meg kell szereznünk. Persze, egyik meccs sem lefutott: mindhá­rom gárdát idegenben is megverhetjük, de akár itthon is kikaphatunk tőlük. Kie­gyenlítettek az erőviszo­nyok, egyforma tudásúak az együttesek. A Szegedi DRE hazai programja, március 17., 15 óra: SZDRE-Ajka, 25., 15 óra: SZDRE-Kaposvár, má­jus 12., 15 óra: SZDRE­Haladás. I. P. Basler azt mondta, hogy nevetséges. Mármint az a tény, hogy a Hertha a német bajnoki címért pipiskedhet. Az persze, hogy Mario Basler. a kaiserslauterni bolond öreg­ember mit mond. nem túlzot­tan érdekes. O még az oldal­vonallal is iszonyatosan összevesz mérkőzés közben, a legutóbb például saját játé­kostársát, a bolgár Hrisztovot szerette volna, már ahogyan a gesztusaiból kitetszett, föl­darabolni és ledarálni. Am Basler kijelentésében bizsereg némi igazság. A Hertha-fiúk ott pihegnek a negyedik he­lyen, s ebben nem kis szerepe van a csapat magyar közép­pályásának, Dárdai Pálnak. A pécsi fiatalember jelenleg Berlin hőse. Hosszas és kelle­metlen térdsérüléséből kigyó­gyulva már a télen nagyot ját­szott az olasz Inter ellen, a mezőny legjobbja volt az agyonfizetett világsztárok kö­zött. Most pedig előbb gólt Dárdai, a hős lőtt az Unterhachingnak. majd megtette azt, ami min­den fiatal férfi álma, a 90. percben a Rostock ellen bődü­letes bombával mentette meg a meccset. Jegyezzük meg, öreg csatárok már a meccs elején betalálnának, csak be­találjanak. Dárdai jelenleg fürdik a népszerűségben, cím­oldal, hős, interjúk és cukor­kás riportok hálás alanya. Azt mondja, jó lenne bajnoknak lenni, sőt és hovatovább. Ta­valy a Bayern München ígér­getett neki pántos bőrnadrá­got és helyre stüszikalapot, de Dárdai maradt a három szo­bás berlini lakásban, s úgy tű­nik, helyesen tette. Örömhír, hogy Király Gábor is stabili­zálta a formáját. Bizony, sok­szor nyúlt maga mögé az ős­szel. Am ami a Bundesliga többi magyarját illeti, nos hát igen csak kínos a helyzet. Stuttgartban Lisztes Krisztián fölött besötétült a tavaszi ég. Félix Magath, a vérgőzös edzéseiről hírhedt új edző enyhén szólva nem szereti a magyarokat. Vagy szereti, csak ügyesen titkolja ezt a szép érzését. Korábban a Frankfurtból már elhajtotta Dombit és Hrutkát. S amióta ő az edző. Lisztes Krisztián sem játszott. A Cottbusban három magyar virágozhat ki­sehh-nagyohb rendszeresség­gel. A roppant „humoros" né­met sajtó a puszta varázslói­nak csúfolja őket. Sebőköt új­abban túlontúl lassúnak tart­ják, és amikor csak lehet, fö­lemlegetik, hogy nem hajlan­dó az orra elé dugott mikro­fonhoz auf deutsch szólni. Mátyus Jánosról is van ítélet: a védő túl flegmatikus. Miriu­táról saját klubelnöke jelentett ki olyat, amin talán még maga is meglepődött, szóval hogy Miriuta Laci már öreg, ezért úgyse kéne másik csapatnak. Miriuta erre szelíden elmoso­lyodott, megberetválta a fejét, majd fölsorolt öt. nálánál idő­sebb. de jól teljesítő Bundesli­ga-játékost. S még valami, amitől nem fog hevesebben verni a szívünk. Günther Net­zer, az egykori kiváló játékos, manapság a legnépszerűbb német szakkommentátor azt mondta, hogy a magyarok ­enyhén szólva - nem emelik a Bundesliga színvonalát. Szombaton Cottbusba buszo­zik a Hertha. Öt magyar is a pályán tolonghat egyszerre, s hogy emelnek-é valamit, vagy nem, majd meglátjuk. Amikor Dárdai eldöntötte a Rostock elleni meccset, a berlini Olim­piai Stadion tribünjén egy bá­csika haldoklott. Szegénynek a szíve nem bírta az izgalma­kat. Pedig hol van még a vé­ge• Szív Ernő reflektor JONAKM-TURA 2001! A Csongrád Megyei Triatlon­szövetség, a Csongrád Megyei Szabadidősport-szövetség és a Szeged Városi Sportigazga­tóság rendezésében április 1­jén (a Seac Sub-duatlonnal) veszi kezdetét a Maty-éri eve­zős és kajak-kenu pályán a KM-túra 2001 elnevezésű sza­badidős eseménysorozat. A szervezők mindenki jelentke­zését várják, ez a látványos megmérettetés nemcsak a pro­fik viadala lesz. A Seac Sub­duatlont még egy „kétpróba", két triatlon, egy Maty-ér átú­szás és a Pick-futófesztivál kö­veti, ezeken teljesíthetők a kü­lönböző távok. A sorozat zárá­sakor értékes tárgyjutalmak, fődíjként egy máltai utazás ta­lál gazdára a legtöbb verse­nyen résztvevő teljesítők kö­zött. A különböző kategóriák legjobbjai érem- és tárgyjutal­makat vehetnek majd át, de bárki nyerhet, mert minden fu­tam végén lesz tombolasorso­lás is. A nyitóverseny tombo­lafődíja például egy profi mo­untain-bike kerékpár. Ezért már megéri benevezni, érde­mes futni és kerékpározni egy kicsit. Bővebb információkat a fő­szervezőtől, Halászevics Pé­tertől kaphatnak az érdeklő­dők a 06-30/2020-007-es te­lefonszámon. SZAPPANOS MEGVÉD­TE A BAJNOKI CÍMÉT. Pécsett befejeződött az első osztályú ifjúsági és felnőtt WTF tékvandó országos baj­nokság. A hódmezővásárhe­lyi Hwarang-do SE versenyzői három éremmel térhettek haza. A nőknél Balázs Éva a leg­könnyebb súlycsoportban csak a döntőben kapott ki. A fel­nőtteknél a -72 kg-ban Bacsa Gyula a harmadik helyen vég­zett. Az ifjúságiaknál, a -55 kg-ban Szappanos Sándor megvédte a tavalyi bajnoki cí­mét. A csapatra - amelyet Ba­lázs Éva 3. dános mester készí­tett fel - március 31 -én a gyer­mek és ifjúsági diákolimpia vár. A SZENTES AZ ELSŐ. A Szentesi TE másodszor ren­dezte meg a Dukai Imre gyer­mek emléktornát. Az esemé­nyen a 1985. január 1. után született utánpótlás labdarú­gók vettek részt, és a nyolccsa­patos viadalt végül a házigaz­dák első gárdája nyerte meg. Eredmények, a csoport­meccseken (zárójelben a me­gyei gólszerzők): Szentesi TE Il.-Csongrád 0-5 (Kállai 3, Lévai, Keller), Szentesi TE I.-Orosháza 1-0 (Páger), Jász­berény-Tiszaalpár 5-0, Sán­dorfal va-Kiskunfélegy háza 0-0, Szentesi TE IL-Jászbe­rény 0-2, Szentesi TE I.-Sán­dorfalva 1-0 (Páger), Csong­rád-Tiszaalpár 2-0 (Újszászi, Keller), Szentesi TE I.-Kis­kunfélegyháza 2-0 (Páger, La­katos), Jászberény-Csongrád 0-0, Sándorfalva-Orosháza 1-l (Keresztes), Szentesi TE II.-Tiszaalpár l-l (Török), Orosháza-Kiskunfélegyháza 1-0. A helyosztókon, a 7. he­lyért: Szentesi TE II.-Kiskun­félegyháza 1-0 (Irénárt), az 5. helyért: Tiszaalpár-Sándorfal­va 1-0, a 3. helyért: Csong­rád-Orosháza 0-0, hetesekkel: 3-2, a döntőben: Szentesi TE I.-Jászberény 1-0 (Ludányi). A különdíjasok, a legjobb ka­pus: Oláh Ádám (Jászberény), a legjobb játékos: Újszászi Ár­pád (Csongrád), a gólkirály: Szászi Richárd (Jászberény). A legjobb szentesi játékosnak Páger Györgyöt, a legjobb ha­zai kapusnak pedig Tóth Lász­lót választották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents