Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-12 / 60. szám

HÉTFŐ, 2001. MÁRCIUS 12. CSONGRÁD MEGYE 3 jegyzet Orvosok, középiskolás fokon wy~ettő húgocskám született egyszerre, egészségesen l\. kilenc nappal később túl voltunk az egyik temetésén, s készültünk a másikéra. Kólifertőzés söpört végig a szülészeti osztályon, ami nyolc nap lappangási idővel, elért mindenkit, aki ez ülő tájt ebben a kórházban jött a világra. Ruháskosarakban hevertek a picinyek a folyosókon, menthetetlenül. Nekünk mégis megtörtént az orvosi csoda, megmentettek egyet, a miénket, Máriát. Teljes volt a hírzárlat, soha nem tudtuk meg, ki okozhatta a higiéniai malőrből bekövetkezett tömegszerencsétlenséget. Nyolc évvel később. Apámnak szorított a mellkasa, a körzeti orvos mellhártyára tippelt - tévedett. Pár nap múlva kiderült, szívinfarktus volt. Apám még leadta óráit az iskolában, ahogy az egy becsületes pedagógushoz illik, becsukta az osztálynaplót, aztán hazaigyekezett, meghalni. Mire belépett az ajtón, már nagyon rosszul volt, anyám vízért rohant, s mire visszaért, kishúgom már csak halott apukáját rázogatta. Apósom másfél hónappal ezelőtt iszonyatos derékfájásokkal kezdte meg kálváriáját az egyik kelet-magyarországi város egészségügyi intézményrendszerében. A háziorvosnál kezdeti, fájdalomcsillapító gyógyszereket kapott, egyre többet szedett, aztán már az erősebb injekciók sem segítettek. Megkezdődtek a kivizsgálások. Szakrendelőből ki, szakrendelőbe be, életfogytig tartó sorok mindenütt - kivárta, kibírta. A negyedik héten eljutott CT-re is. A leletből a reumatológus megállapította: valamilyen gyulladásos góc lehel a gerincében. Majd hazaküldte két hét múlva talán lesz szabad ágy az osztályon, mondván... Három nap múlva rohamkocsi szállította a sürgősségi osztályra, gyakorlatilag mindkét lába lebénult. Az ügyeletes orvosnő mint a Vészhelyzet legizgalmasabb jeleneteiben, azonnal diagnosztizált, intézkedett. Az idegsebészeten hat órát dolgozlak az apósomon. Áldott biztos orvosi kezek, sikerült! Lábai ugyan még ma sem sokban különböznek két fatuskótól, de - az orvosok és a gyógytornászok szerint is - újra fog járni. És ez óriási! itt néhány családi esettel csak azért hozakodtam elő, LL hogy a kellő erkölcsi alappal prédikáljak az orvosi felelősségről. Aminek apropója az elmúlt hetek orvospere, bocsánat, orvosegyetemi pere, melyben, mint közismert, a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalta a szegedi gyógyítóintézményt. Négy és fél év után Toppantóné országvilág előtt bebizonyította igazát: férje nem természetes halállal halt meg. „Elkezelték". Szakszerűbben: orvosi műhiba történt. A bírósági ítélet óta számtalan telefon érkezik szerkesztőségünkbe, olvasóink közül sokan máig keresik az egyszemélyi felelőst, nemcsak ebben az esetben, általában is. Kezdjük azzal a triviális tétellel, ami a fenti példákból is kiolvasható: vannak jó orvosok, meg rossz orvosok. De ez az élet minden területén így van. Az egészségügy azonban attól más, hogy munkadarabja maga az ember. S mint olyan, tudjuk, egyszeri és megismételhetetlen, a selejt tehát itt megengedhetetlen. Előbb vagy utóbb mindnyájan az orvosok kezébe kerülünk, ezért megnyugtató lenne axiómaként kimondani: gyógyítani a felkészültség, a felelősség, s a szeretet bizonyos fokán alul nem lehet, és nem is szabad! Talán éppen ebben áll a hivatás lényege is. Meggyőződésem, az orvosok többsége minden mérce szerint méltó a legnagyobb tiszteletre, s igen sokan közülük a csodatevésig elmennek gyógyítómunkájukban. Éppen ezért nem értem: ezek az emberek miért nem vetik ki maguk közül a nem oda valókat, s miért vállalnak némaságukkal maguk is cinkosságot a vétkesekkel?! Miért zárják velük úgy a sorokat, mint valami elfuserált keleti kasztban? Mert mindenki hibázhat? Ma o, holnap én? Nem igaz! Másképp, más helyzetekben, más minőségben hibázik a felkészületlen, felelőtlen, slendrián doki, s másképp a hivatását mindig magas szinten gyakorló doktor úr. Ha az utóbbi téved vagy hibázik, elfogadom, mert mindent megtett azért, hogy ne következzék be a baj. S ha mégis, tudom, neki éppoly nehéz, mert van lelkiismerete. Nem értem az Egészségügyi Tudományos Tanács viselkedését sem. Úgy tesznek ezek az urak ott fönt a kaszt csúcsán, mint a diákok egy középiskolás osztályban: ha a fene fenét eszik sem adják ki maguk közül a csínytevőt, bármit követett is el. Csakhogy míg a személyiségfejlődés eme tinédzserkorában ez a magatartás teljesen normális, felnőtt korban súlyos retardáltságot jelent. A „kifejlett" felnőtt ember ugyanis felelősséget vállal tetteiért, s ugyanezt várja el a másiktól is. Míg azonban Magyarországon nincs egyéni felelősség az egészségügyben - legföljebb a hálapénz felmarkolásakor esély sincs arra, hogy kikopjanak, de legalábbis megváltozzanak a hivatásukat nem, legföljebb a szakmájukat ímmel-ámmal gyakorló orvosok. A

mindenkori magyar kormány felelőssége igen nagy: a szabadságban eltöltött tizenegy év alatt, egyik sem volt képes megváltoztatni ezt a reánk kövesedett ellátórendszert, ugyanakkor anyagi megbecsülésükben porig alázták az ott dolgozókat. Politikus hölgyek és urak! Az egészségügyben tényleg vérre, emberre, életre, halálra megy a játék - előbb utóbb az önökére is. Az ügyfelek a ludasak a perek elhúzódásában A bírák között is akad alkalmatlan A tejüzem szennyvizét a csatornába engedték Rekordösszegű bírság Makón A közvélemény hamarabb mond ítéltet egy-egy ügyben, mint az arra illetékes, a bíróság. Amennyiben a későbbi, hivatalos döntés nem cseng össze a nép vélekedésével, akkor azt mondják, biztos lefizették a bírót. Hogyan vélekedik erről, az ügyek elhúzódásáról, az ítélőtáblák felállításáról dr. Solt Pál. az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Legfelsőbb Bíróság elnöke? - Előfordul, hogy a bűncselekmény elkövetése után 3-4 évvel születik meg az ítélet, sőt az idő múlása még a vádlott malmára hajtja a vizet, enyhébb ítéletet kap. Egy válópernél, vagy vitás cégügyeknél is szeretnének a felek mielőbb túl lenni az egészen. A bíróság kezében milyen eszközök vannak az ügymenet gyorsítására? - A bírósági eljárások 7080 százaléka egy éven belül befejeződik, természetesen a maradék 20-30 százalék is nagyon sok. Az érintettek joggal kifogásolják, hogy sokáig kell várniuk az ítéletre. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban rendkívül nagy figyelmet szentelünk ennek a témának. Természetesen nem csak az ügyek gyorsítása a cél, hanem az is, hogy egy ésszerű időhatáron belül, megalapozott, korrekt eljárás végén szülessen meg a határozat. Ugyanakkor meg kell azt is mondani, hogy az ügyek elhúzódását a legtöbbször éppen az ügyfelek okozzák. Sajnos meglazult a bírósági megjelenés fegyelme, a szabadlábon védekező vádlottak nem mennek el a tárgyalásra, a tanúk egy része sem. A bonyoDr. Solt Pál szerint a Legfelsőbb Bíróság jelenleg olyan ügyekkel is kénytelen foglalkozni, amelyekkel nem neki kellene. (Fotó: Miskolczi Róbert) lult ügyeknél szakértőt kér fel a bíróság, a vélemények pedig soká készülnek el, és még sorolhatnám. Arra viszont nagyon figyelünk, hogy bíró miatt ne halasztódjanak el a tárgyalások. Előírtuk, hogy egy helyi bírónak legalább 80-90 tárgyalási napot kell tartania egy évben. - A jelenlegi eljárási rendszerben a másodfokú ügyek jelentős része - például ha a perérték meghaladja a 10 millió forintot azonnal a Legfelsőbb Bíróságra kerül. Ott pedig akár 2-3 év is beletelhet, mikorra kimondják a végső szót. Ezek szerint mégsem volt rossz ötlet az ítélőtábla, amely bevezetését elodázták? - Valóban, a Legfelsőbb Bíróság helyzete speciális. A legkevésbé lenne a feladata a fellebbezési ügyek tárgyalása. Ezt fogja majd megszüntetni az ítélőtábla. Amire eredendően hivatott: biztosítsa az országban a jogszabályok azonos alkalmazását, jogegységi döntéseket, határozatokat hoz. Jelenleg óriási a teher a Legfelsőbb Bíróságon. Nem csupán a polgári peres ügyek miatt, hanem azért, mert a cégfelszámolásokban is itt történik a másodfokú eljárás, legyen szó akár a legkisebb betéti társaságról. Annyi ilyen ügy van, hogy tényleg két év múlva kerülhet sorra egy-egy cég, miközben a gazdasági élet szereplőit ez jogosan bosszantja. Akkor lesz változás, ha változik a hatáskör. - A jogharmonizáció kérdése régóta napirenden szerepel. Az Európai Unió szellemiségében mást vár-e el a magyar igazságszolgáltatástól, mint a jelenlegi gyakorlat? - Alapvetően nem. A magyar jogrend és az igazságszolgáltatási szervezet megfelel az európai normáknak. A bírósági munka során már mostanában is megjelenik az európai jog. Éppen ezért, évek óta teszünk erőfeszítéseket a bírák európai jogi oktatására. Ennek egy nagyszabású programja zajlik éppen Phare-támogatással. Külföldi szakemberek képzik a kollégákat. Alapképzésen valamennyi bíró részt vesz majd. - Ritkán hallani arról, hogy egy bírót alkalmatlanság címén elbocsátottak volna a testülettől. Ennyire jó lenne a kiválasztási módszerük? - A törvény lehetőséget biztosít rá, hogy egy bíró alkalmatlan minősítést kapjon. Ilyen esetben az OIT javaslatára a köztársasági elnök felmenti a bírát tisztségéből. Természetesen az illető munkaügyi perben vitathatja a döntést. Kétségtelen, ritkán kerül erre sor, bár két nappal ezelőtti ülésén az OIT tett egy ilyen javaslatot. - A közvélemény egy-egy ügyben hamarabb mond ítéletet, mint a bíróság, ebben persze a sajtó is ludas. Nos, ha a köz vélekedése és a későbbi bírói döntés között nagy az eltérés, akkor könnyen megfogalmazódik, „biztos lefizették a bírót". Elnök úr találkozott már ilyen esettel? - Olyannal igen, hogy hamarabb tört pálcát a közvélemény valakinek a feje felett. Viszont egyetlen ügyről sem hallottam, amikor bírót korrupcióval gyanúsítottak volna. Tavaly az országban két bíróval szemben indult eljárás közlekedési vétség, eggyel szemben pedig okirat-hamisítás miatt. - Akkor az egyetlen szervezet lenne, amely mentes a korrupciótól? - Ilyen eljárás nem indult még. Úgy gondolom és hiszem, hogy a bírói kar valóban mentes a korrupciótól. A munka természetén, a hivatásérzeten túl a struktúra is olyan, hogy kizárja ennek lehetőségét. Első fokon egy bírójár el, másodfokon már három kolléga tárgyal, miként a Legfelsőbb Bíróságon újabb három. Ez a rendszer eleve kizárja, hogy bármi eredményt lehessen elérnie annak, aki ilyesmiben törné a fejét - mondta végezetül dr. Solt Pál. V. Fekete Sándor A szegedi székhelyű Gala Hungária Rt.-t a hozzá tartozó makói sajtgyár környezetszennyezése miatt 1997-ben 24, 1988-ban pedig 27 millió forintos birsággal sújtotta az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség (AT1KÖFE). A környezetvédők határozata azonban még mindig nem jogerős. A Gala Hungária időközben korszerűsítésekbe kezdett Makón. Egy harminc esztendeje megtűrt állapot vezetett el odáig, hogy az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség nagy összegű bírsággal sújtotta a Gala Hungária Rt. - volt Szegedtej Rt. makói sajtgyárát. Az üzem ugyanis szennyvizét, amely magas növényi és állati zsiradéktartalma miatt súlyosan károsította a környezetet, a közeli Jámbori belvízcsatornába engedte. Krémfehér sajtról lévén szó, az üzem nagyon sok sót is használt a technológia során, amely szintén a szennyvízzel együtt távozott a berendezésekből. Tamás Miklósné környezetvédelmi felügyelő jól ismeri az üzemet, valamint azt az aktát, amely évek hosszú sora alatt hízott vaskossá. Úgy emlékszik, a makói üzem sorsa a rendszerváltást követően hosszú ideig kétséges volt. senki sem tudta, megmarad-e tese. - A Gala Hungária Rt. ugyanis beruházásba kezdett Makón, s tudomásunk szerint újabb korszerűsítéseket is terveznek. Kérdéseinkkel megkerestük a Gala Hungáriát is. Bengyik Károly műszaki beruházási igazgató a cég védelmében elmondta, a környezetszennyezési bírságot az előd Szegedtej Rt.-nek „köszönhetik", akitől a 30 éve fennálló állapotokat örökölték. - Cégünk 1999-ben megterveztette, 2000-ben pedig engedélyeztette azt a beruházást, amelynek során 25 millió forint értékben szennyvíztisztítóművet építettünk Makón. Az üzemi próbákon már tál vagyunk, jelenleg a próbaüzem előkészítése folyik. Idén szeretnénk befejezni a beruházást: újabb 25 millió forintot költünk majd arra, hogy a szennyvíztisztító köré egy épületet húzzunk fel. A műszaki igazgató-helyettes előrelépésnek tartja, hogy részt vesznek a terület csatornázásában, közösen Makó önkormányzatával, egy vízműtársulat keretein belül. A Gala Hungária 40 millió forinttal járult hozzá a munkákhoz. A helyzeten sokat javít az, hogy a tisztítóműnek köszönhetően a szennyvíz mennyisége 30 százalékkal csökken, másrészt hamarosan eljön az az az idő, hogy már nem a belvízcsatornába kell kivezetniük. Fekete Klára termelő egységként. Éppen ezért az alapvető környezetvédelmi beruházások is késedelmet szenvedtek a Maros menti városban. - Minden évben kétszer vettünk mintát, a jegyzőkönyvek szerint 1997-ben először márciusban, majd októberben - mesélte a szakember. Mindannyiszor olyan értékeket kaptunk, amelyek messze meghaladták az elfogadható mértéket. Ezt követően hozott olyan határozatot a felügyelőség, hogy 21 millió forintos környezetszennyezési bírságot vet ki. Az általunk megállapított összeget a másodfok, vagyis a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség 24 millió forintra emelte föl. A bírságot azonban nem fizette meg a makói sajtgyárat üzemeltető Gala Hungária Rt., mivel a Legfelsőbb Bíróságnál jogorvoslati kérelemmel élt. Ez azt jelenti, hogy az ATIKOFE határozata mindmáig nem vált jogerőssé, így a bírságot sem lehetett behajtani. A környezetvédelmi felügyelők azonban tovább dolgoztak, s 1998-ban megint mintát vettek a szennyvízből. Mivel nem észleltek javulást, újabb nagy összegű, immáron 27 millió forintos bírságról hoztak határozatot. Mindhiába. Azt is megtudom, ritka az ilyen hatalmas összegű környezetvédelmi bírság. A környezetvédelmi felügyelőknek ugyanis az a legnagyobb gondjuk, hogy csak kis összegeket engednek kivetni a jogszabályok, ráadásul olykor még az 5-40 ezer forintos bírságok is megjárják a Legfelsőbb Bíróságot. - Az utolsó két esztendőben, 1999-2000-ben már konszolidáltabb mérési eredményeket kaptunk Makón - szólt hozzá a történethez dr. Szelesné Kutas Borbála, az ATIKÖFE műszaki igazgató-helyetMalcói tejüzem. Hátat fordítanak a múltjuknak? (Fotó: Karnok Csaba)