Délmagyarország, 2001. március (91. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-08 / 57. szám

CSÜTÖRTÖK, 2001. MÁRCIUS 8. HELYI TÜKÖR 9 Harmincezer embert kellett tegnap kitelepíteni a Felső-Tisza környékén fekvő falvakból. A védekezésben 14 ezren vesznek részt, 800 ezer homokzsákot raktak le eddig. Ötszáz járművet mozgósítottak a munkálatokhoz, a mentéshez, a rend fenntartásához. A házaikat elhagyók számára nem igazán vigasz, de azért fontos, hogy szerda estig nem történt bűncselekmény a térségben. Sorra érkeznek a segélyszállítmányok Eszak-Beregbe. Szerda reggel. Vásárosnaményban, Bereg központjában egymás sarkát taposták a jármüvek. Kitelepítetteket szállító autóbuszok, bőgő marhákkal cammogó traktorok, homokot cipelő teherautók. Sarkonként háromnégy rendőr segítette a forgalom ritmusának tartását. Nem a „legkarmesteribb" karjelzések voltak, ám annál hasznosabbak. A városi mentőállomás udvarán és a mellette lévő utcában legalább harminc mentőautó szorongott. A vezető kiment egy rosszulléthez rohamkocsival, a többiek meg nem nyilatkozhattak A Nyíregyházáról átvezényelt Kovács József tízért kiöntötte bánatát. Az asszonyokat hamarabb kitelepítették - Szüleim Tarpán laknak, ahol kedden átszakadt a gát - mondta a mentős, erőseket szívott cigarettájából. - Este fél tízkor még tudtam beszélni édesapámmal meg a sógorommal. A portán álltak, 30 centis volt a víz. Az asszonyokat addigra már elvitték a faluból. Most fogalmam sincs róla, hol lehetnek a szüleim. Régebben mesélték ők, hogy 1948-ban is volt erre nagy víz, de nem ekkora! Nem értem, a gátat miért nem tudták végig megerősíteni, mert Tarpán a régi szakadt át. - Mentősként milyen feladatot kaptak itt, Naményban? - Amióta átvezényeltek bennünket, még semmilyet. Gondolom, idős, fekvő betegeket és mozgáskorlátozottakat kell majd beszállítanunk a veszélyeztetett községekből. A Tisza, a Szamos és a Kraszna mintha eggyé vált volna. Szennyes, sárga lé hömpölyög a folyamokban. A hídon átérve a városhoz legközelebb eső település Jánd. Az utcán kisebb csoportokban beszélgettek az emberek. Tanácstalanság, félelem, elkeseredés uralkodott a faluban. Azért az emberek még tudtak nevetni. Gátszakadás és gátsúvadás miatt kitelepített települések DM-grafika V. Fekete Sándor és Karnok Csaba helyszíni riportja Beregből Árvíz mossa a beregiek álmát Az egyik gazdának elszökött a tehene. O meg hiába szólítgatta, az fütyült rá. Már majdnem rálépett a lánc végére, amikor a jószág ismét nekiiramodott. De száz méter múlva bevárta. Ezért ugratták a gazdát a falubeliek. - Már kedden este megkezdték a kitelepítést - fogott bele mondandójába az utcán ráérősen várakozó nyugdíjas Krutilla Jánosné. Nyírmadára, Gyulaházára vitték a többséget, ahogy hallottam. Éjszaka rendőrök mászkáltak a faluban, ők vigyáztak a házakra. Egész éjjel le sem bírtam hunyni a szememet. ff Nagy a bajf Istenem!" - Én sem - magyarázta egy másik idős asszony. Éjfél előtt meghúzták a harangot. Nem is emlékszem, mikor volt rá utoljára példa. Nagy a baj, Istenem! - Meddig maradnak? A kitelepítés alól nem bújhatnak ki. A boltok is bezártak már... - Sőt, ma reggel kikapcsolták az áramot meg a gázt is - kapcsolódott a beszélgetésbe Kiss Imréné. - Mindenki igyekszik a hűtőket rokonhoz, ismerőshöz elszállítani. így talán megmenthető a lefagyasztott hús. Egyébként mehet a kutyáknak... Nincs mese, Mari néni, ma este már nem alhatunk itthon, jobb lesz csohelyen átrobbantották, hogy a tarpai szakadásból származó vizet mélyebb területekre eresszék. A szerző.) Újabb mikrobusz érkezett. Színes mellényes fiatalemberek szálltak ki belőle. A csoportban a szolnoki Önkéntes Kutató és Mentő Egyesület tagjait tisztelhettük. Akadt közöttük orvos, tűzoltó, speciális egészségügyi, katasztrófa-elhárítási szakember. Tetterős huszonévesek, akik szabadnapjukat, vagy szabadságukat fordították arra, hogy segíthessenek a rászorultakon. - Kedden este érkeztük Vásárosnaményba - tájékoztatott Törőcsik Jenő. - Lejelentkeztünk a védelmi központban. Úgy hallottuk, egyes falvakban rekedtek bent emberek, arra vagyunk kiképezve, hogy ilyen helyzetekben segítsünk. Ehelyett, tudja, mi volt az egyetlen feladat, amit ránk bíztak? - Fogalmam sincs. Mi? - Egy községben egészségügyi felmérésben vettünk részt, mértük az emberek vérnyomását. Ennél lényegesen többre vagyunk képesek! Csónakkal a lakóházba Tákoson a fél falu már vízben állt tegnap. Pedig legalább 15 kilométerre van a Tisza innen normális esetben. De hogyan is lehetne most normális esetről beszélTraktorral mentik Hetefejercsén a még menthetőt magolniuk - intett búcsút szomszédasszonyának. Kedden este jártunk Gulácson, ahol ugyancsak nehezen akaródzott az embereknek elhagyni otthonukat. Tegnap oda vettük az irányt Jándról. Alig értünk a község határához, a szeszfőzdénél egy rendőrségi autó állta el az utat. - Mi a probléma? - Nem mehetnek tovább! Gulácsot körbekerítette az áradás, az átkötő út is víz alá került - közölte a zászlós, aki hosszas rábeszélésünknek engedve áteresztett addig a pontig, ahol a Tiszába futott az út. Szerencsétlen egerek és pockok rohangáltak az úttesten. Nem volt hová menekülniük. Némelyik a fák ágaira menekült kínjában, mások nekivágtak a végeláthatatlan víznek. Mikrobusz közeledett, annak kereke alatt is végezte néhány rágcsáló. Kerti Andor osztagvezető, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól térképpel kezében szemlélődött. - A tarpai gátszakadásnál 140 millió köbméter víz zúdult át. Milyen lépésre készülnek most? - Ott voltam Tarpán tegnap. Uram, ne kérdezzen, nem vagyok olyan idegállapotban - válaszolta. Annyit tett még hozzá, arra törekszenek, hogy a legkisebb károkozással vezessék el a víztömeget. (Azt már csak az esti MTI-híradásból tudtuk meg, hogy a 41 -es főutat két Tiszavid Vámosatya. . Ge,énes • Tiszaszalka Csaroda Tákos Vásárosnamény •Lónya Mátvus Tisza• kerecseny » Tiszaadon y Beregsurány Marokpapi * Beregdaróc ni? Sebestyén József szomorúan állt apósa háza előtt. - Hiába igyekeztünk, reggel fél óra alatt 80 centit emelkedett a víz - mesélte. A kiskonyhát már ellepte, a háznak pedig az alját mossa. A tatát hozzánk költöztetjük. Anyósom kórházban van, szegényt most műtötték a szívével. Nem elég a maga baja, most biztosan idegeskedik, hallgatja a rádiót, hogy megtudja, mi van a faluban. József, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, elmagyarázta, miért vált halaszthatatlanná a szomszédos lónyai térségben is a kitelepítés. Ha sokáig halogatnák, akkor a víz úgy körbefonná, hogy csak Ukrajna felől lehetne menekíteni az embereket. Az meg főként bajos lenne. Közben megérkezett az após is. Szerzett egy csónakot, mert egy óra alatt legalább 30 centivel nőtt a vízszint, már a házban járt a Tisza. A ladikkal igyekeztek kimenteni az ingóságokat a házból. Azok elszállításáról viszont már maguknak kellett gondoskodniuk. Hihetetlen, milyen utánfutókat láttunk az utakon. Volt, amelyiket kötéllel akasztottak az autó után. Az eleje rendszeresen az aszfalton koppant, a szerencsétlen, megrémült disznók meg előre-hátra rohangáltak benne. Nem tudták mire vélni a dolgot, visítottak, ahogy tehetségük adta. Az emberek, ha volt rá idejük, hallgatták a rádiót, a hírek inkább csak szájról szájra terjedtek. A kitelepítésben résztvevőktől nem sokat tudtak meg. Vagy nem tudták ők sem a kérdésre a választ, vagy nem voltak illetékesek. Ezt az újságírók is megtapasztalhatták. „Nyilatkozni" senki nem akart, mert nem volt illetékes. Az illetékest viszont ritkán lehetett elérni. Ha igen, akkor nem ért rá. Mert fontosabb dolga is akadt, mint a sajtóval foglalkozni. Ebben van valami, de azért mégis. Hetefejércse. Szerdán délután itt már csak 8-10 ember tartózkodott. Helyenként harminc-negyven centiméteres átfolyással birkózott az autó, hogy bejuthassunk a faluba. Traktorokkal mentették a majorból a már vízben tocsogó teheneket. A buszfordulónál igyekezett kollégám lencsevégre kapni a szállítmányt. Az úton hömpölygő szennyes lé be-belöttyent gumicsizmájába. Egy lépésnél hónaljig merült egy árokba, amit sunyin betakart a víz. - Mondtam, vigyázzon kiabált a 77 esztendős Farkas György, aki kecskéit terelgette a száraz felé. - Ej, ej, fiam! - sajnálkozott. Honnan jöttek maguk? Szegedről? Szívből kívánom, mire magukhoz ér az ár, ott ne okozzon ekkora bajt, mint nálunk. - Köszönjük! Mádl Ferenc felhívása Szentesi katonák is mentik a tarpaiakat Készenlétben a kitelepítek Nyolc hivatásos- és kilenc sorkatona vesz részt a tiszai árvízi mentésben közölte lapunkkal tegnap délután Bánfi Attila alezredes, a 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Dandár megbízott parancsnok-helyettese. A szentesi operatív csoport vezetője érdeklődésünkre azt is elmondta: a keddi helyzetről szóló riportunkban említett PTSZ típusú lánctalpas úszógépkocsik közül kettő már aznap éjjel megérkezett a veszélyeztetett övezetbe, s azonnal megkezdték a vízzel árasztott területekről az emberek kimenekítését. Két másik gépük pedig tegnap reggel állt be a tarpai, túrricsei és jándi lakosok mentésére, valamint a homokzsákok szállítására. Mint megtudtuk: a rohamcsónakokkal felszerelt könnyűmentő egységüknek viszont, egyelőre sehol nem kellett beavatkoznia. Bánfi alezredes végezetül arról is beszámolt, hogy a szentesi laktanyában a műszaki dandár további tizenkét munkacsoportja áll készenlétben arra, hogy a kritikussá váló területeken, szükség esetén segítse a lakosság kitelepítését. Az alakulat egyébként a kiképzési tervek szerint folytatja a tevékenységét. R. J. Honfitársaim! A napokban soha nem látott mértékben áradt meg a Tisza. A második legnagyobb folyónk melletti településeken élők az elmúlt években sokat szenvedtek az áradások miatt, de emberfeletti akarattal és erőfeszítéssel újra és újra megküzdöttek az árral, talpra álltak, újjáépítették otthonaikat. A mostani árvíz ezeket az erőfeszítéseket teheti semmissé. A magyar állami és önkormányzati szervek minden támogatást megadnak az áradás sújtotta településeknek. Az ott élőknek azonban szükségük van az ország szerencsésebbik felén élők segítségére is. Arra kérek mindenkit, akinek módja van rá, hogy segítse bajba jutott honfitársainkat, pénzbeli vagy bármilyen más adománnyal, fizikai jelenléttel a gátakon. A legkisebb segítség is sokat jelenthet. A katasztrófa hírére a civil szervezetek is, ahogy az elmúlt esztendőkben mindig, azonnal megkezdték a rászorulók megsegítését. Ezek a szervezetek az alábbi számlaszámra és címen várják a pénzbeli és egyéb segítséget. Honfitársaim! Ha országunk egyes térségeit veszély fenyegeti, mindannyiunkat veszély fenyeget! Kérem Önöket, közös erővel küzdjünk az árvíz okozta katasztrófa ellen. Mádl Ferenc, köztársasági elnök Budapest, 2001. március 7. Magyar Karitász 1110 Bartók Béla u. 30. Tel.: 061-372-0910 ABM-AMRO 10201006-50017032. Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1125 Szarvas, Gábor út 58-60. Tel.: 06/1200-8371. MKB Rt. 10300002-2010289800003285, MKB Rt. 10300002-2010289870073285 („Árvíz" - elkülönített számla). Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1116 Tomaj u. 4. Tel.: 06/1-2085669. OTP Bank Rt. 11705008-20464565. Magyar Vöröskereszt 1051 Arany János u. 31. Tel.: 06/1-331-3950. MKB Rt. 10300002-2032972572273285.