Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-06 / 31. szám

KEDD, 2001. FEBRUÁR 6. A TORONY ALATT 9 Parkolási gondok a Kukovecz Nana utcában Fűre lépni tilos! A Szegedi Ifjúsági Házban Babaváró papának, mamának Ide, erre a helyre úgy kellene a parkoló, mint egy falat kenyér - mutatja Kalmár Ferenc önkormányzati képviselő. (Schmidt Andrea) Az Ifjúsági Házban 1999. októberében ala­kult meg, Kis Mónika és Ráczné Gyémánt Andrea szervezésben, a kisma­maklub. A kezdeménye­zés célja, hogy a fiatal párok félelmét, aggodal­mát a szüléssel, gyer­mekneveléssel kapcsolat­ban megfelelő informáci­ók átadásával csökkent­se, valamint a harmoni­kus családi élet felé ori­entálja őket. A kismama­klub sikerén felbuzdulva a két hölgy 2000. febru­árjában beindította a ba­bamasszázsklubot. A babamasszázsklub fog­lalkozásain a svéd és az indiai masszázs, valamint a relaxá­ció elemei keverednek. Az előadások alatt elsajátíthatóak ezek a baba számára igazán kellemes élményt nyújtó tevé­kenységek. A masszázs ugyanis a babák hasi pana­szainak mérséklésére, alvási problémák rendezésére, az iz­mok és a nyirokkeringés ser­kentésére, a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítésére na­gyon hasznos. Az Ifjúsági Ház 2001. feb­ruárjában a Nemzeti Egész­ségfejlesztési Intézet által, anya- és apaszerep kialakítá­sa, megerősítése, csecsemő és gyermek gondozás nevelés új, hatékony módszereinek ter­jesztése témakörben kiírt pá­lyázaton nyert pénzösszegből indítja el a Babaváró című, szülésre, szülői szerepre fel­DM-információ A közelmúltban jelent meg a kortárs szegedi művészeket bemutató díszdobos kiadvány­sorozat. A díszdoboz öt köte­tet tartalmaz, amelyek a sze­gedi építészek, grafikusok, január közepén foglalkoz­tunk utoljá­ra a szege­di kutya­menhely­üggyel. Ak­kor állatbarátok mondták el lapunkon keresztül véle­ményüket, miszerint igenis szüksége van a városnak rá, ahol - ha már nem is kellenek - tovább élhetik életüket háziállataink. Az­óta született egy önkor­mányzati határozat is ez ügyben, tehát valami elin­dult. A kérdés, hogy ez mi­re lesz elég. Január 19-én Szeged közgyűlése határozatot hozott állatmenhely és kisállat temető kialakításáról. A polgármester kérésére a városüzemeltetési iroda február 15-éig pályázatot ír ki létrehozásukra és üzemel­tetésükre, az áprilisi közgyűlé­sen pedig egy közalapítvány létrehozásáról döntenek majd, mely a két létesítmény kiadá­sait finanszírozná. A téma előterjesztője dr. Péter Lajos, az általános igaz­gatási iroda hatósági osztály­vezetője volt. A megunt álla­tok életének megmentésén kí­vül fontos szempontként vette figyelembe azt is, hogy egy menhely létrehozásával je­lentősen lecsökkenhetne a kó­bor kutyák száma, hiszen a gazdik nem az utcára csapnák ki őket, hanem egyfajta „má­sik otthont" biztosítanának készítő programját. A Baba­váró célja a kismama és a csa­ládtagjainak megismertetése az úgynevezett „más állapot­tal", a szülés folyamatával, az intézeti szokással, körülmé­nyekkel, hogy gyermeke szü­letésekor félelmektől mente­sen, szinte mindent előre tud­va vághassanak neki életük hatalmas élményének. A három program közös elnevezése Ideál családprog­ram. Az első szakasza a Ba­baváró, a szülésre, valamint a szülői szerepre való felkészí­tés. Második szakaszában a megszületett babák gondozá­sa, a megváltozott családszer­kezethez való alkalmazkodás elősegítése a célja a kismama­klubnak. A harmadik szakasz feladata pedig a babák jó kö­zérzetének biztosítása a baba­masszázzsal. Kiemelten fontosnak tart­ják, hogy ne csak az anyákat, hanem a „kispapákat" is be­vonják programjaikba. Nem táplálnak hiú ábrándokat, hogy a szülők minden alka­lommal együtt jelennek meg, de szeretnének olyan családi napokat is tartani, amelyekre közösen várják őket. A baba­masszázs minden hétfőn dél­előtt 10 és 12 óra között várja az érdeklődőket, a kismama­klub pedig keddenként 14 és 17 óra között. További infor­mációk a 423-638-as telefon­számon, illetve az Ifjúsági Házban (6721 Szeged, Felső Tisza part 2.) személyesen is kaphatók. Á, M. iparművészek, festők, szobrá­szok és fotográfusok munkái­nak kivonatos keresztmetsze­tét tartalmazzák. A kiadvány egyébként mától a Sík Sándor Könyvesboltban (Oskola utca 27.) megvásárolható. számukra. Az osztályvezető bízik a kezdeményezés sikeré­ben. Mint mondta, a lakosság részéről pozitív visszajelzések érkeztek. Egy előzetesen fel­adott újsághirdetésre, melyben üzemeltetésre és létrehozásra kerestek vállalkozókat, három konkrét ajánlat is érkezett, melyből kettőt Péter Lajos igen előnyösnek tart. A bead­ványok szerint a vállalkozó önköltségén alakítaná ki a menhelyet, az önkormányzat­tól pedig a működéshez szük­séges pénzalap előteremtését kérné. Ez egy 50 férőhelyes menhely esetében, egyeden­ként napi 800 forintos költség­gel számolva évi 14-15 millió forint kiadást jelentene a vá­rosnak. Természetesen az ön­kormányzatnak nincsen ennyi pénze. A lakossági felajánlá­sok és visszajelzések azonban azt mutatják, hogy ezt az ügyet sokan támogatnák, ezért került szóba a közalapítvány létrehozása. Péter úr elmélete szerint ha az önkormányzat áll mögötte, az vonzerő lehet mindenki számára, és bátrab­ban segítenek majd, akár adó­juk I százalékával, akár ön­kéntes befizetésekkel. Az állatmenhely össze sem hasonlítható a jelenleg mű­ködő gyepmesteri teleppel, ahol a befogott kóbor állatok néhány nap múlva végleg Hol par­koljon a kocsijával az az au­tótulajdo­nos, aki Szegeden a Kuko­vecz Nana utca 1. számú toronyházban lakik? Ha a „szomszédban", vagy­is az említett épület mel­lett kiépített parkolóban nincs hely, akkor - a fü­vön. Ez viszont tilos. Kal­már Ferenc, a terület ön­kormányzati képviselője a szegedi képviselő-tes­tület pénteki ülésén in­terpellált az ügyben. A nyolcvanas években egymás után épültek az új la­kóházak, előttük megfelelő parkolóhelyekkel. Akkor ugyan még nem volt ennyi személyautó, kényelmesen el is fértek egymás mellett a négykerekűek. így volt ez a Kukovecz Nana utcában is. Kivételt képez, s képez mai, az egyes számú épület. Ki tudja miért, miért nem, itt nem építettek parkolót a ko­csiknak. - Amikor az épületeket felhúzták, mindenütt gondol­tak az autósokra is - mondja Kalmár Ferenc. Rókus ön­kormányzati képviselője. ­Erről az egy épületről vi­szont megfeledkeztek. Ezzel senki sem törődött az elmúlt időszakban, hiszen az élet megoldotta a problémát: át­gurultak a kocsik valamelyik szomszédos parkolóba, így azután el is vetették a gond­ját annak, hogy ott parkolót építsenek. Kalmár Ferenc elmondja, hogy az évek során, ahogyan szaporodott a gépkocsik szá­ma, már a járdára, meg a zöld felületre is felálltak az autókkal a tulajdonosok. Igen ám, de tavalytól a köz­terület felügyelők és Környe­zetgazdálkodási Kht. foko­„befejezik földi pályafutásu­kat". A menhelyre az elkép­zelés szerint csak úgy kerül­hetnek majd állatok, ha azo­kat a gazdi beadja, ott viszont életük végéig etetik és gon­dozzák őket. Természetesen ennek a létesítménynek is vannak szigorú előírásai, me­lyeket nem lehet megkerülni. A hímeket ivartalanítják, és minden példányt külön, elzárt ketrecben kell tartani. A terü­let kialakításától függően zottabban figyel a zöldfelület védelmére, így azután jöttek a büntetések az ott parkoló gépkocsi tulajdonosainak. - Ezek az emberek gya­korlatilag rákényszerülnek arra, hogy ott hagyják járműveiket, mert másutt nincs helyük - állítja a kép­viselő interpellációjában, s lapunknak adott nyilatkoza­tában is. - Több száz méterre van onnan az egyik nagy be­vásárló központ parkolója. Néhányan azt is igénybe vet­ték, de rájöttek, hogy az nem biztonságos. Mindenki sze­retné, ha a kocsija szem előtt maradna, s ha éjszaka bekap­esetleg arra lesz lehetőség, hogy a békésebb példányok egy nagyobb elkerített helyen együtt legyenek. Nem tűi ró­zsás hely tehát ez sem, Péter Lajos szerint azonban még mindig jobb dolguk lenne az ebeknek itt, mint az utcán. A kóbor ebek ügye jelenleg a Környezetgazdálkodási Kht. hatáskörébe tartozik, mivel a társaság üzemelteti a gyepmes­teri telepet. Szolnoki László műszaki igazgatóhelyettes csol a riasztója, akkor ne kelljen száz métereket rohan­ni a jármű után... A Kukovecz Nana utca 1. számú 10 emeletes lakóház lakói ezért a képviselőhöz fordultak. Azt kérik, hogy közösen próbáljanak valami­lyen megoldást találni erre az áldatlan állapotra. Kalmár Ferenc jelezte a problémát a stratégiai irodának, hogy az útalap terhére ebben az év­ben tervezzenek körülbelül egymillió forintot, amibe egy itteni parkolóhely kiépítése kerülne. - A városgondnokság szakembereinek becslése egyelőre nem tudja elképzelni, hogyan fog működni a men­hely - ha egyáltalán eljutnak idáig. Szegeden ugyanis na­gyon sok kutya van, így a szá­mukra létrehozandó „krízis­központ" igen sok pénzt venne ki a költségvetés kasszájából. Egy közeli városban például elindult egy hasonló kezdemé­nyezés, és oda egy nap alatt 370 kutyát vittek be. Egy ha­sonló rohamot Szegeden vajon ki tudna finanszírozni? Ráadá­szerint ennyiből ki lehetne hozni egy új parkolót - állít­ja a képviselő. - Csak döntés kell róla, s akkor megszaba­dulnak az ott lakó kocsitulaj­donosok ettől a problémától. A zöld környezet is ép, tiszta marad, a gyalogjárdán pedig zavartalanul lehet közleked­ni. Ezért interpelláltam most a közgyűlésben, hiszen a vá­ros költségvetésének az el­fogadása előtt vagyunk, még be lehet tervezni az ilyen, rendkívül fontos kiadásokat. Egyébiránt a Kukovecz Nana utca l-es lakóépület­ben, mintegy 150 ember la­kik. Ha minden családban sul az állatmenhely nem csu­pán az ebeket, hanem minden más állatot, így hörcsögöt, kí­gyót vagy akár szamarat is kö­teles befogadni. A számítások­nál tervezett 50 férőhely tehát valószínűleg igen kevésnek bi­zonyul majd. Kisállattemető is volt már más városban, de megbukott, mert senki nem gondozta. Szolnoki űr szerint erre az egész ügyre az egyetlen meg­oldás a kutyatartás szigorú szabályozása lenne, ez a javas­lat azonban már többször meg­bukott. Rendelet ugyan van, azt azonban senki nem tartja és tartatja be. Ennek következ­tében boldog-boldogtalan ku­tyát tart, teljesen mindegy, mi­lyen körülmények között. Je­lenleg 25-26 ezer ebet tartanak nyilván Szegeden, ami azt je­lenti, hogy minden harmadik lakásban él egy. Ennyit nem bír el a város. Szabó Ferenc, a kht. ügyve­zető igazgatója szerint egy megfelelő színvonalú menhely kialakítása és üzemeltetése na­gyon sok pénzbe kerül, és ezt véleménye szerint közadako­zásból sem lehet összeszedni. Amíg pedig az önkormányzat alapvető célokra sem tud pénzt biztosítani, addig erre főleg nem lesz elkülöníthető keret. Ez a probléma egyébként időről időre felmerül, hiszen nincs is kocsi, valószínűsít­hető, hogy legalább 45-50 jármű tulajdonos van az em­lített épületben. Számukra jelentene óriási meg­könnyebbülést egy új parko­ló kiépítése. Tegnap kilátogattunk a képviselő által említett hely­re. A gépkocsik az úttesten álltak, meg a szomszédos parkolóban. (Itt egyébként 27 autó fér el.) Mindössze egy jármű vesztegelt a sáros füvön. Estefelé, amikor a munkából haza érkeztek az emberek, nyilván akadt társa is... Kisimre Ferenc nagy tábor áll a kutyák mel­lett. Az igazgató szerint azon­ban a követelőző állatbarátok­nak józan ésszel be kellene látniuk, hogy nincs most a vá­rosnak erre fordítható pénze. Magyarország jelenleg a sze­gény országok közé tartozik, tehát amíg egy nyugdíjas 30 ezer forintból él havonta, igencsak nagy luxus ugyan­ennyiből kutyát tartani. Es ha már az összehasonlításoknál tartunk: a menhely éves költ­ségvetéséből például egy új játszóteret lehet építeni a gye­rekeknek. Ugyanakkor sietve hozzátette, hogy szívesen megoldaná ezt a kérdést, hi­szen ő maga is nagy állat­barát. De ennél sokkal sürgősebb gondokra sincs pénz. Táborok és pénzek csatáz­nak tehát egykori kedvenceink sorsa felett. Az egyik oldal azt mondja: amíg emberek alsza­nak éjszakánként a híd alatt, ennek a kérdésnek nincs reali­tása. Soha nem hallottunk olyan hírt, hogy a hajléktalan­szállónak adtak volna 20 mil­lió forintot, amit most állat­védők a kutyáknak követel­nek. A másik oldal viszont az­zal érvel, hogy aki földönfutó­vá lett, arról soha nem tudhat­juk biztosan, vajon nem önhi­bájából lett-e ez a sorsa. A kó­bor kutyák viszont soha nem hibásak azért, hogy az utcán kell kuncsorogniuk egy kis étel után. Ezt nem ők, hanem egykori gazdájuk választotta számukra. Timár Kriszta Díszdobozos kiadvány Az ügyet sokan támogatják Lesz-e pénz az állatmenhelyre? Ennek a szépségnek nyilván soha nem lesz szüksége a kutyamenhelyre... (Fotó: Schmidt Andrea)

Next

/
Thumbnails
Contents