Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-05 / 30. szám

HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 5. A HELYZET 11 Vizit C

ímünk nem a szokásos családi látogatásokra, vagy a klinikai vizsgálatra utal, hanem betűszó. Az egyetemisták „Vizsga Időszakot Záró Iszonyatos Tivornyájának" kezdőbetűiből áll össze, mely bulinak rendszerint az egyik szegedi klub ad helyet. A helyet egy ideje kinőtte már a város egyetemi ifjúsága, hiszen az este tizenegykor van tele, éjfélkor már szauna, kettőkor pedig tűrhetetlen. Itt nem lehetnek ellentétek, jogászok, bölcsészek, természettudósok és közgazdászok lépnek egymás lábára. Olcsó a szesz; húsért, nyelvért sem kell a henteshez fordulni, kéznél van. A táncparketten egymáshoz nyomódnak a testrészek, időnkét érdemes hátrafordulni, hogy egy-egy keményebb rész kihez is tartozik. Ha ellenkező neműé, már jól is jártunk. Ha nem, akkor majd az egyetemi melegkörben analizáljuk az estét. A színpadon kigyúrt fiúk ropják a táncot, csókot hintve a lentieknek. Nem veszünk össze, mindenkinek jut a nyálas ajándékból. A kezdeti apró, közelítő lépésektől a nyílt erőszakig a szerelem minden fázisa megfigyelhető itt, egy pszichiáternek többévi kutatómunkát adhatna a dühöngő ifjúság. A kitartóbbak beszélgetni próbálnak (mégiscsak egyetem), a többség célja azonban a tartós eszméletvesztés. A legősibb foglalkozást űző nénik , félmeztelen" cirkálnak, de nekik itt ma nem terem babér. Aki nem szerez magának erre az estére, az akár fel is adhatja. Bizonyos szakmák elnőiesedtek - állítják a szociológusok. Ezt itt a bőrünkön tapasztaljuk. Elképzelem, hogy a klubban tartózkodó összes nőnemű egyszerre beszél Kiver a hideg veríték. A ruhatárnál tömeg, ennyi emberrel Metternichet el lehetett volna üldözni. Egyedül egy nőnemű, a ruhatáros-kisasszony vigasztal. Kár, hogy ma este elfoglalt. Bár minden évben elhatározom, hogy ide én soha többé, azért jövőre ugyanitt ugyanekkor ismét várom megint a fél várost. Sarnyai Tibor Czakó János képzőművésztől köszöntek el tisztelői, barátai szombaton. Az alföldi táj szépségeit oly sok művében megörökítő, 52 éves korában elhunyt alkotótól Mártélyon, a képzőművész-táborban vettek búcsút, majd a művész hamvait a Holt-Tisza vize fogadta magába. Januárban pihen Mártély. Hideg szél karcolja a vastag törzsű fákat, vékony jég zárja börtönébe a tiszai holtág vizében felejtett ladikokat, a csönd pedig olyan nagy úr e környéken, hogy nincs ember, ki háborgatni merné. Mártély elmúlt szombatunkon is néma volt. Miközben autók tucatjai sorakoztak föl a parton, sokakat nagytestű busz hozott. Ám a motorok zaja szégyenlősen elillant a fák között, s a gáton sétálók nem is sejthették, hogy százak látogattak el a képzőművész tábor parkjába. Pedig így történt. Szegedről. Vásárhelyről, Makóról, Kistelekről. Mártély falujából, az ország távoli városaiból érkeztek barátai és tisztelői, hogy elköszönjenek a mártélyi táj szerelmesétől, Czakó Jánostól. S miután felsorakozott a család és a barátok díszőrsége a képzőművész kicsiny ravatalánál, Dömötör János, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum nyugalmazott igazgatója beszélt a festőről, aki három évtizeCsoportkép 1947-ből Kisgazda ifjak a Tisza Szállóban A Szeged járási kisgazda fiatalok 1947-es továbbképzéséről készült fényképet hozott szerkesztőségünkbe a domaszéki Kotogán Vilmos. Olvasónk, aki maga is részt vett a régi eseményen, ma is a keresztény, nemzeti értékek megőrzését tartja a kisgazda politika legfontosabb feladatának. Egy régi fotográfiával kezében kopogatott be szerkesztőségünkbe idősebb Kotogán Vilmos, domaszéki olvasónk. Az idők folyamán kicsit megsötétült, fekete-fehér fénykép 1947-ben készült, a szegedi Tisza Szálló udvarán. A fotóról a Független Kisgazda Párt Szeged járási ifjúsági szervezetének tagjai néznek ránk. A kisgazda gondolatokkal rokonszenvező fiatalok közt az akkor éppen húszesztendős Kotogán Vilmost is megtalálhatjuk: az első sorban, törökülésben helyet foglalók között, a kép bal szélén foglal helyet. Amint id. Kotogán Vilmos elmondta, a keresztény nemzeti értékek megőrzését és gazdagítását céljuknak tekintő kisgazda fiatalok akkoriban igazi baráti közösséget alkottak: nem csak politizáltak, hanem önképzéseket, valamint maguk és a falu közössége örömére is szolgáló színielőadásokat tartottak. Bemutatták például Betyár Bandi történetét, eljátszották a Muskátlis ablakok című, akkoriban népszerű darabot. A karácsonyi ünnepek idején pedig betlehemes játékot adtak elő. A kisgazda fiatalok politikai látókörüket 1947-ben kéthetes tanfolyamon szélesítették, de az előadásokat hallgatván világlátásuk is fejlődött. A fotón - amint id. Kotogán Vilmos elmondta „atyai vezetőjük", Hunyadvári János is fölismerhető (a széken ülő, alulról második sor közepén magasodik ki tanítványai közül). Vilmos bácsi a képen megörökített fiatalok többségének nevére is emlékszik. Amikor olvasónkat arról kérdeztük, miért tisztelt meg bennünket a régi fénykép bemutatásával, id. Kotogán Vilmos így válaszolt: „Szeretnék a fényképen látható, s még közöttünk élő, akkori barátaimnak: leányoknak és fiúknak, nagyon jó egészséget kívánni. Azoknak pedig, akik már elmentek a Teremtő hívására, nyugodalmat kívánok. Katolikus hitünk szerint a másik, békésebb világban újra találkozunk." Nyilas Péter Rendkívüli ülés Algyön Munkatársunktól A szellemi fogyatékossággal élő embertársainknak új, 150 férőhelyes otthon kíván építeni a Csongrád megyei önkormányzat. Az egymilliárd forintos beruházás eredményeként körülbelül 3 hektáros területen fölépülő intézmény 90-95 új munkahelyet is teremtene. Talán ez az oka annak, hogy megyénk több települése, így a Szegedhez közeli Algyő is fontolgatja: fogadja-e ezt az új intézményt. Az algyőiek a hét közepén lakossági fórumon szakemberektől kérdezhettek, hogy mérleget vonjanak: milyen hátrányokkal, illetve előnyökkel járna a község életében egy ilyen különleges feladatot fölvállaló szociális intézmény. A fogyatékosság olyan másság, amiről keveset tudnak az átlagemberek. Ez a tapasztalata Szekeresné dr. Makra Ibolyának, a megyei önkormányzat hivatala szociálpolitikai főtanácsosának. A fórumon azonban minden, a fogyatékosokkal kapcsolatos kérdés és vélemény elhangzott. A szakemberektől érkező válaszok megnyugtatták a jelenlévőket, a többség elképzelhetőnek tartaná, hogy a községben épüljön föl a különböző fogyatékossággal élők új megyei otthona. A községi önkormányzat képviselő-testülete álláspontjának kialakítását is segítette a fórum. A végső döntés Algyőn február 5-én, a 16 órakor tartandó rendkívüli képviselőtestületi ülésen születik meg. Ideiglenesen szűkítik a 47-est Körforgalmat a halálútra! Czakó János holt-tiszai sírját virágok borították,.. Festőiétől búcsúzott Mártély A Téglás utcánál sok algyőinek kell gyalog, kerékpárral, lovas kocsival, traktorral átkelnie a négysávos közúton. (Fotó: Gyenes Kálmán) Veszélyek forrása, ha egy négysávosra duzzasztott közút szel ketté egy települést. Ilyen „előre kódolt" baleseti helyszín a Szegedet Hódmezővásárhellyel összekötő 47-es út és a az algyői Téglás utca kereszteződése. Szinte minden évben történik ott halálos közúti baleset. Ezért az algyőiek, a helyi önkormányzat és a közútkezelő szakemberei azt remélik, hogy egy körforgalmi csomópont megépítésével pontot lehetne tenni a Téglás utcai kereszteződés fekete krónikájának végére. A 47-es út és a Téglás utca kereszteződése lehetséges átalakítási terve volt az egyik témája a minapi algyői falufórumnak. Mint dr. Piri József polgármestertől megtudtuk: az utóbbi években számos súlyos és halálos közlekedési baleset történt a Szeged-Hódmezővásárhely közötti négysávos út és az algyői Téglás utca kereszteződésében. Igaz, Algyő házai a nagy forgalmú közúttól tisztes távolságban sorakoznak. Ám a 47-es út túloldalán nyúlnak el az algyőiek földjei, illetve ott a község vasútállomása is. Ezért kénytelenek sokan és sokszor átóvakodni a forgalmas közút egyik oldaláról a másikra. A közút négysávúvá változása, tehát körülbelül tíz éve sürgetik az algyőiek, a települési önkormányzat ennek az útkereszteződésnek a biztonságosabbá tételét. A közutat kezelő közhasznú társaság lépett is. A csomópontba először közvilágítást szereltetett föl, majd körülbelül két éve a 47-es út közepére a gyalogosok átkelését biztonságosabbá tévő szigetet építtetett. Ám ott mégsem csökkent a közlekedési balesetek száma. A szakemberek szerint a négysávos úton sokszor a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtanak a sofőrök, illetve a forgalmas úton nem kellő figyelemmel kelnek át a gyalogosok, a kerékpárosok. A minapi lakossági fórumon elhangzott: a múlt év őszén bekövetkezett halálos baleset hatására határozta el a Közútkezelő Kht., hogy a kritikus kereszteződésbe körforgalmi csomópontot tervez és építtet. De addig is, amíg elkezdődhet ez a nagy horderejű beruházás, a csomópont közelében ideiglenesen, közlekedési táblákkal, a két szélső sávra szűkítik le a 47es utat. így a járdasziget és a két középső sáv talán elég széles lesz ahhoz, hogy ott biztonsággal várakozhasson az egyik oldalról a másikra átkelni kívánó kerékpáros, autós, traktoros. Az algyőiek megismerhették a körforgalmi csomópont tervének két változatát. Basa Zoltán, a Közútkezelő Kht. igazgatója, valamint Rigó Mihály, műszaki igazgatóhelyettes rajzok segítségével magyarázta, hogy az egyik terv szerint a jelenlegi csomópont bővülne körré; a másik szerint viszont a híd irányába eltolnák a csomópontot. Ezen utóbbi változat megépítését támogatták a fórum résztvevői. Igaz, hogy több pénzbe kerülne, de az így kialakított körforgalom kevésbé zavarná a kereszteződés közelében lévő házakban lakókat. Kérdéses azonban, hogy az algyői úton e második körforgalmi csomópont több mint 100 millió forintos költségét hogyan sikerül előteremteni. A helyzet jellemzéséül annyit, hogy tavaly az egész országban összesen 430 millió forint jutott a közlekedési csomópontok átépítésére. Az önkormányzat képviselő-testülete megvizsgálja, a község költségvetéséből mennyit áldozhatna e célra, illetve a szakemberekkel együtt minden erőt mozgósít a cél, a 47-es út és a Téglás utca kereszteződésének átépítése érdekében. Ú. I. Czakó János hamvait a Tisza mártélyi holtágának vize őrzi... (Fotó: Karnok Csaba) den át gyönyörködött a mártélyi víz nyugalmában, örült az ártéri tisztások üde foltjának, fény-árnyék játékának, aki számára emberi sorsokat idéző gondolatokkal jelentek meg az öreg fűzfák göcsörtös törzsei, ágai. Dömötör János a Mártélyi Szabadiskola meleg, baráti közösségére emlékeztetett, arra az alkotó csapatra, amelynek egyik vezetőjeként, a baráti kör elnökeként dolgozott évtizedeken át a hosszú szenvedés után, életének 52. esztendejében elhunyt művész. - Nagyon fog hiányozni ennek a kollektívának segítőkészséged, kedves humorod, egész szeretetre méltó egyéniséged. És szinte pótolhatatlanul hiányozni fog a közösség érdekében végzett hasznos, önzetlen, ügyszerető tevékenységed - mondta Dömötör János. A gyászolók jól tudták, Czakó János temetésekor nemcsak a Mártélyt festővásznon megörökítő alkotótól köszönnek el. Hanem a kisteleki művészeti iskolásokat szépre nevelő tanártól, az alföldi művésztársainak munkálkodását figyelő tanulótól, a KISZ egykori, kulturális ügyeket szervező munkatársától, az újságkészítőtől, a Délmagyarország és a Reggeli Délvilág újságírójától és szerkesztőjétől, a könyvillusztrátortól, keramikustól, s persze attól a mindig vidám. szalmakalap árnyékából mosolygó férfiembertől vesznek búcsút, aki nem tudott Mártély varázslata nélkül élni. Czakó János halálában sem lett hűtlen szeretett Tiszájához - hamvait, végakaratához híven, a holtág vize fogadta be, sírját tengernyi virág borította el február 3-án. szombaton délután. Barátai a temetés után a Tisza-partról a közeli faluházba sétáltak át. A művész festményei, grafikái között, a tiszteletére megnyitott kiállításon Balogh Jánosné mártélyi polgármester asszony búcsúzott Mártély festőjétől. A Holt-Tisza partján pedig metsző hidegben őrizték a csöndet a fák... Bátyi Zoltán A nagy becsben tartolt fotográfia, (Fotó: Gyenes Kálmán)