Délmagyarország, 2001. február (91. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-05 / 30. szám

6 HELYI TÜKÖR HÉTFŐ, 2001. FEBRUÁR 5. II. Jimmy Egy belvárosi szóra­kozóhely kirakatában virító plakát azt a hírt közli velünk, hogy oda­benn néhány napon belül föllép „Jimmy 2". A groteszk jóslat valóra vált, beindult a kicsi magyar mítoszgé­pezet, üzleti alapon persze. Ha ügyesen kop­pintják az amerikai sablont, eljöhet az idő', amikor (mint az egyik filmjében Elvis-imitá­torok közé keveredő Nicholas Cage) egy ra­kás kivilágított ruhájú Dzsimi-utánzat ugrik ránk ejtőernyővel, énekléssel súlyosbítva a helyzetet. Nyilas Péter Hamis tízezres Munkatársunktól Hamis tízezressel fizetett a hét végén az egyik szegedi be­vásárlóközpontban egy vevő. Az eladó már csak a távozása után vette észre, hogy a köteg­nyi tízezresből az egyik nem valódi. A hamis pénzzel fizető vásárlót sikerült még a hely­színen megtalálni, ám hamar kiderült, hogy ő is több erede­ti bankóval együtt kapta a tí­zezrest. Az ügyben pénzhami­sítás miatt ismeretlen tettes el­len indult eljárás. Pénteken este Csongrádon egy csanyteleki 28 éves férfit nőszerzési ígérettel egy 41 éves nő és 40 éves élettársa a lakásukra csalt. A pár ott bán­talmazta a férfit, elvették ka­róráját és 800 forintját, össze­sen 4800 forint kárt okozva. A rendőröknek sikerült elfogni­uk a tetteseket, akik ellen rab­lás alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Egy jugoszláv állampolgár­ságú hölgyet megtámadott há­rom ismeretlen férfi a Mik­száth Kálmán utcában. Vállá­ról letépték a táskáját, és elro­hantak a benne lévő útlevéllel és 200 német márkával együtt. Az ismeretlen tettesek ellen megindult az eljárás. Péter László összegyűjtött irodalmi tanulmányai Kívül a körtöltésen A Tiszatáj Könyvek so­rozatban Kívül a körtölté­sen cimmel jelent meg Pé­ter László nyugalmazott egyetemi tanár, irodalom­történész legújabb gyűjte­ményes munkája, amely ­Móra Ferenc Kívül a Palán­kon című posztumusz köte­tét követve - a 75. esz­tendős szerző Szege­den túlmutató Írásait adja közre. Péter László a kutatás fana­tikusa, aki az aprómunkát is fontosnak tartja - mondta a vá­rosházán születésnapi kö­szöntőjében a kötet (és könyv­sorozat) szerkesztője, Olasz Sándor irodalomtörténész, an­nak a Tiszatájnak a főszer­kesztője, amelynek már 1947-es indulásánál ott bábáskodott a je­les Szeged-kutató. A gazdag életpályát összegző Kívül a kör­töltésen című kötetben 69 írás szerepel, a legkorábbi 1956-ban született, a legfrissebb 1999­ben. Ahogy a szerző írja az utó­szóban: „...azokat az irodalom­történeti írásaimat szedtem egy kötetbe, amelyek nem csupán szegedi nézőponttal születtek, s amelyekről talán nem szerény­telenül vélem, hogy közér­deklődésre tarthatnak számot. (...) A szétszórt írások olyanok, mint a temetetlen holtak. Kötet­be gyűjtve talán nem vesznek el az olvasók tekintete elől. Azzal áltatom magam: a - hálás vagy hálátlan? - utókor is talál ben­nük annyi maradandót, hogy el­fogadja: összegyűjtésük nem volt haszontalan." A kötet négy fejezetre tagol­ták, az Elvi kérdések címet vi­selő elsőben négy irodalomel­méleti tárgyú írás olvasható. A második - Örökhagyók ­művelődéstörténetünk kimerít­hetetlen kincsesbányájának, Bornemisza Péter Ördögi kísér­tetek című munkájának kiadá­sához fűzött kiegészítésekkel indul, majd olyanokkal folyta­tódik, mint a Csokonai nevéről, Eötvös József földeáki családi kapcsolatairól, az évszázados Petőfi-pörről, Madách szegedi látogatásáról, Babits bérmake­resztapjáról, Adyról, Móriczról, Balázs Béláról vagy épp a Csáth Géza életművéről szóló tanulmány. A Kortársaim feje­zet többnyire olyan alkotókkal kapcsolatos írásokat tartalmaz, akikkel a szerző maga is talál­kozott vagy levelet váltott: pl. Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Németh László, Illyés, Radnóti, Weöres, Baróti Dezső. A hatá­ron is túl című utolsó részben az ungvári egyetem történészpro­fesszorának, Váradi-Sternberg Jánosnak az ukrán-magyar tör­ténelmi és irodalmi kapcsola­tokról szóló kötetéről, két No­bel-díjas íróról, Ivo Andricról és a II. világháború idején a szen­tesi hadikórházban ápolt Hein­rich Böllről, valamint az Ame­rikába szakadt debreceni refor­mátus lelkészről, Dienes Barná­ról olvashatunk. A tematikailag rendkívül gazdag kötetből kiderül: Péter László különböző tudományá­gak avatott ismerőjeként min­dig a tanulságokat, összefüggé­seket keresi. Nagy érdeme, hogy izgalmas filológiai nyo­mozásait úgy tudja közreadni, hogy azok a nem irodalommal foglalkozó olvasó számára is élvezetesek. H. Zs. Jó estét. Szeged Munkatársunktól Játszóházaikat ajánlja Or­bán Hédi, a Százszorszép Gyerekház vezetője ma, ne­gyed nyolctól a vtv , Jó estét, Szeged" magazinjában. Fe­kete Albertné, a Szegedi Mozgáskorlátozottak Egye­sületének vezetője a nép­számlálás kapcsán arról be­szél, milyen fontos, hogy vá­laszoljunk a szenzitív kérdé­sekre. Ezen kívül riportot láthatnak majd egy mentőtiszt mindennapjairól Megújulhat a Ford egykori makói hirdetése Restaurálják a reklámot? A falon még mindig láthatók a régi feliratok. (Fotó: Karnok Csaba) A Sxéchenyi-terv egyik pályázata le­hetőséget nyújt arra is, hogy Makón támogatást szerezzenek az egykori Ford-márkaképviselet hirdetésének restaurálá­sára. A Népi Iparművé­szeti Kft. vezetője annak idején szerette volna helyreállítani a járműve­ket ábrázoló korabeli reklámot a cég épületé­nek külső falán, ám ak­kor nem nyert hozzá pá­lyázati támogatást. Az üzlet, melyet a reklám hirdetett, az amerikai Ford-művek makói mér­nökének testvéréé volt. „A technikai örökség in­tegrált védelmének támoga­tása" is szerepel a Széche­nyi-terv ötvenöt pályázati le­hetősége között. A kiíráso­kat tartalmazó kötetet a na­pokban mutatta be Makón dr. Martonosi György or­szággyűlési képviselő, ki­emelve azokat a lehetősége­ket, amelyeket a Makón és a térségben élő emberek, s az itt működő vállalkozások számára érdekes lehet. A képviselő a tájékozta­tón szóba hozta a makói Né­pi Iparművészeti Kft. épüle­tének falát, melyen az egy­kori makói Ford-márkakép­viselet reklámjainak marad­ványai még mindig megvan­nak. Tavaly Galamb József születésének évfordulójához közeledve a Délmagyaror­szág is írt erről a falról, me­lyet Nadobán László, a kft. ügyvezetője is szeretett vol­na megmenteni. Annak ide­jén, amikor a cég a mostani­nál jobb anyagi helyzetben volt, pályázatot írt a Ford Alapítványhoz, s bízott ab­ban, hogy ha máshonnan nem is, ettől a grémiumtól sikerül pénzt szerezni az ipartörténeti emlék megmen­tésére. Nem így történt; az ügyvezető az akkori tanács építési szakembereit is meg­kérte, nézzék meg a képeket. Akadt, aki azt mondta, nem érdemes pénzt költeni arra a falra, s volt, aki úgy vélte, sok pénzzel ugyan, de meg­menthető lenne ez az emlék. Dr. Martonosi György a tájékoztatón azt mondta, ta­lán egy Galamb-emlékszoba kialakításával együtt, a pá­lyázat által biztosított le­hetőséget kihasználva talán érdemes lenne restauráltatni a falat, mely a makói szüle­tésű Ford-mérnök, Galamb József itthon maradt család­tagjainak üzletét hirdette. A bolt annak idején többek kö­zött Fordson traktorokat, al­katrészeket árult. A Ford makói fejlesztőmérnökének neve legutóbb akkor került ismét a köztudatba, amikor az amerikai szakújságírók a Ford T-modellt választották az évszázad autójává; azt a járművet, amelynek megal­kotásában a makói mérnök oroszlánrészt vállalt. A pályázati kiírás szerint - forrás: www.gm.hu - „a támogatás olyan fejleszté­sekhez igényelhető, ame­lyek célja a magyarországi technikatörténeti értékek felújítása, újjáépítése és működőképes bemutatása, múzeumi gyűjtemények kiegészítése, fejlesztése, ipari műemlékek felújítása és turisztikai célú hasznosí­tása". A pályázó jogi sze­mélyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társasá­gok és egyéni vállalkozók legalább hárommillió fo­rintos beruházáshoz igé­nyelhetik a teljes összkölt­ségnek legfeljebb 75 száza­lékát, ami maximálisan tíz­millió forint lehet. B. A. Bemutató a Tantuszban Vivie, a vak lány fogantatása Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Sarádi Zsolt és Fekete Gizi. (Fotó: Schmidt Andrea) Nekünk nemigen tud újat mondani George Bemard Shaw. Igy tűnt legalábbis pénteken este a Tantusz-Kamaraszín­házban, amelynek szín­padára tette a Warrenné mesterségét Korogna! Károly főigazgató-főren­dező. Olyan fokú az iskolázott­ságunk a szappanoperák vilá­gában, hogy amikor a cselek­ménynek az ő folyamatában föllebben a fátyol Vivie fo­gantatásának körülményeiről és kiderül, hogy szerelme atyja egyszersmind az ő atyja is, vagyis Frank a féltestvére - nos, alig bírjuk ki, hogy ne kezdjük el kitárgyalni, me­lyik brazil vagy mexikói folytatásosban láttunk ilyent. De mit szólna ehhez szegény G. B Shaw, akinek bölcsessé­geit a színpad-átrendezés zö­rejeinek leplezése céljából jó nagy hangerővel idéztette föl a rendező (némi jogos kaján­sággal az újságírónőkről szó­ló bonmot-kat)? Örülne tán, hogy műve így megterméke­nyítette a dél-amerikai forga­tókönyvírókat? Vagy mege­resztene egy jellegzetesen epéset arról a kerge tollnok­ról, akinek ilyesmi szentség­telenség jut az eszébe? Ki tehet róla? Korognai Károly úgy húz­ta meg a Warrenné mestersé­ge szövegét, hogy kiiktató­dott a társadalmi közeg. Ha tetszik, a „kapitalizmus-kriti­ka". Pontosan nem tudni mi­ért, talán hogy ne vetüljön az ezúttal dramaturgként is működött rendezőre a gyanú árnyéka, amiért egy „balolda­lit", mi több, egy valóságos munkásmozgalmán porolgat lefele. Előzetes nyilatkozatá­ban mindenesetre olyasmit mondott, hogy a többrétegű műből az erkölcsi és egyúttal talán nemzedéki konfliktust óhajtaná fölmutatni. Hogyne lehetne! Hiszen benne van, tényleg. Kétségtelenül két nemzedéket képvisel a hat szereplő. Az öregekét, vagy, legyünk finomak, az érett ko­rúak nemzedékét Warrenné és az ő barátai. A lánya, War­ren Vivie és annak lelkészfi udvarlója, Frank - a kicsatta­nó fiatalságot. A legegy­szerűbb konfliktusképlet: az öregek viselik az életük sarát, a fiatalok meg tiszták, mint a frissen hullott hó. (S)hav. Ez utóbbiaknak a korukból adó­dó tisztaságuk jelenti az er­kölcsi fölényüket? A fifikás Shaw-t aligha elégítené ki ez a mese - a darab leveti magá­ról ezt az egyszerű képletet. Hiszen a fiatal Frank maga a két lábon járó morál insanity. Vivie? Ebben az előadásban ő a leginkább szappanoperás figura. Képletesen szólva: a lány vak. Felnőtt nő létére gőze sincs, honnan jön a zso­zsó, amiből úgy él, mint elit a Bahamákon. Amikor föltárul a való, hogy tudniillik kuple­ráj-hálózatból, afféle szőke nő-attitűddel fogadja anyja sorsának fejezeteit, könnyez­ve borul annak dús keblére és buksi fejében föl se merülnek holmi erkölcsi fönntartások. Ehhez képest teljesen várat­lanul megvadul, amikor arról értesül, hogy a fönt említett ház-hálózat nemcsak az ere­deti tőke forrása volt, hanem azóta is folyamatos pénzgyár, a jelen pillanatban is extra­profitot termelő, jól szerve­zett nagyüzem. Milyen er­kölcs(i fölény) az, amelyik egyszer nem érzi a pénz sza­gát, másszor meg igen? A pénzügyi meglepetés mellett Vivie bevadulását indokol­hatná a Frank-szál bonyoló­dása, vagyis hihetően beso­kallhatna attól, hogy akit sze­ret, az a testvére - de ez elha­nyagolható információ marad ebben az előadásban. A fiata­loknak mintha meg se kottyanna egy kis vér­fertőzés-esély. Na most, ily körülmények között ugyebár nehéz hi­hetően-hitelesen produkálni akár nemzedéki, akár erköl­csi összeütközést, legföljebb komikussá fajuló drámázásra futja. A nézőtériek pedig pont úgy teszik magukévá amit látnak, mint szappan­opera-nézés közben. Legföl­jebb azon töprenghetnek el, mivé bír lenni egy nagy ívű kilúgozási folyamat, a végle­tekig leegyszerűsítés követ­keztében egy valaha nézhető volt színdarab... A színészek tehetetlenek. Illetve mindent megtesznek, amit csak lehet és teremtenek hiteles pillanatokat olyan mesterségbeli tudással, ami jobb sorsot, vagyis hitelessé formálható figurákat érde­melne. Fekete Gizi elsősor­ban, aki mindén dramaturgiai gáton áttörve megalkotja sa­ját Warrennéját, egy erős­gyenge, hétköznapi, hús-vér asszonyt. S ezzel életes szálat lop az előadásba, azt a drá­mai folyamatot, melynek so­rán egy anya a saját hibái és rajta kívül álló okok öszve­játszása folytán elveszti a lá­nyát. Papp Janó is leginkább az ő ruháinak megkomponá­lása során volt elemében - ők ketten, a ruhák meg a vi­selőjük adnak néhány igazi színházi pillanatot. A fiatal Czirják Csilla mesterségbeli teljesítményét is csak dicsér­ni lehet, nem ő tehet róla, hogy Vivie-jének asztalboro­gatása - az amúgy erősen le­lankadó második részben ­inkább vicc, mint dráma. Sa­rádi Zsolt igyekezete tiszte­letre méltó, de a dramaturgi­ai-logikai bakugrásokat, amikre ez a Frank kénysze­rül, az egyes jelenetekben mutatott árnyalt, finom, isko­lázott kamarajátéka se tudja elfedni. Figura-vázlatokat rajzolhat Rácz Tibor (Crofts), Galkó Bence (Praed). De még Király Levente (Gard­ner) is, aki meghitt gesztuso­kat engedhet meg magának a premieren, összekacsintást az ő hűséges közönségével a lel­kész másnapossága című je­lenetben, mintegy tudatva, nem a pompás kabinet-alakí­tásra való készségek hiá­nyoznak itten. Csak a le­hetőségek. Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents